Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-09-03 / 70. szám
2 kivillanása jogosít fel. Az égi testeknek is vannak kilengései, elváltozásai. A Napban, a Holdban, a Földben is vannak elváltozások. Időnkint van napfogyatkozás és utána megérkezik csakhamar a pompás, a fönséges természetes ragyogás is. A A mi háborúnk önvédelmi karcként szakadt reánk. Ősz királyunk is elhatározásának súlyos, sőt rettentő óráiban is, lelkiismeretének teljes megnyugvásával mondotta ki a nany szót: — Mindent meggondoltam. A nemzet nemcsak általában, egyetemesen érezte, tudta királyának, a békeszerető, az élet alkonyához jutott, uralkodása elhatározásának, felfogásának kényszitő rugóját; de egyenként egyénileg is ezt a reánk kényszerilett harcot — önvédelmi harcként tekintette. Mikor aztán a világháború borzalmai kezdődtek : akkor a gondolkodók kutatni kezdették, bogy hát mi is a háborunak oka? A hadakozók egymást okolták és ma is okolják ennek a világháborúnak előidézéséért a felelősséget, a pusztításért és pusztulásért, a milyent sem emberben, sem anyagban, sem kultúrában hatezer év óta nem ismer a történelem — egymásra hárítják. Az elméleti kutatásoknak, miket a gondolkodók, végeztek nagyban hozzájárult és döntött az a mindig erősebb és erősebb — távolabbi ok és rejtett cél, a mi a háború alatt a gyülemlő fellegekből, ellenségeink részére megdöbbentő fordulatokból kialakult a háború okait és céljait illetőleg. Ma már kétségtelen, hogy e világháborúban a hadakozás céljaként két megdönthetien ok áll egymással szemben: A mi megsemmisítésünk és az önvédelem mérkőzésé. A mi ellenségünk hadakozásainak súlypontja a háború két éves ideje alatt még nyilvánvalóbbá lett. Szóttépni országunkat; szétszórni e monarchiát. És pedig nyilvánvalóvá lett, hogy már előre, de a háború folyamában is rablásaik eredményekép Ígéretekkel kínálták oda egyes semleges kisebb népeknek azt: a mi a miénk. A mi nekünk szent. A mi egységünket, nemzeti voltunkat s mindent, a mi szabad és független életünknek alapja. Igazságos ítélet tarthatja e másnak a mi harcunkat, mint önvédelmi háborunak. ? lódia, csodá é, ha vannak foglyok, akik szökésig viszik a bazafájástól gyötört vágyódásaikat. * A muszka fogoly műveltségi állapotát illetőleg is más fogalmaink voltak, mig közvetlen közelről meg nem ismertük. Éz a műveltségi fokozat természetesen attól függ leginkább, hogy az óriási muszka birodalomnak mely országából, fajából, vidékéről való. A muszka foglyok közt vannak igen értelmes és az általános műveltségnek megfelelő elemek, nem is szólván a tisztekről és a népfelkelőkről, kik között sok a magasabb műveltségű, több nyelvet beszélő foglyok vannak. Természetesen ezekről a megfigyelésekről legjobban, legbiztosabban és leghűségesebben számolhatnak ba azok, akik a fogolytáborokban nappal és éjjel az oroszokkal vannak. Hisszük is, hogy sok-sok jellemző vonásokról fogunk hallani, olvashatni. Mert igy szétszórtan, egyes adatokból, elbeszélésekből háborús apróságokból teljes és egész képet nagyon nehéz, sőt lehetetlen alkotni. Ezek a megfigyelések igen értékesek lesznek és betekintést adnak majd a muszka nép lelki kohójába, ahol minden népnek egyénisége, egész mivolta kikovácsolódott. Pszichológus. „SZATMÁRI HÍRLAP“___________________Szatmár-Németi 1916. szeptember 3. És ebben van a mi erőnk, a mi kitartásunk ; a rai harcainknak, ellenségeinknek, győzelmeinknek és végső diád almunknak történeti .— méltán ennek nevezhetjük csu- dálatoesága. Az önvédelmi harc minden időben más volt és mai is más, mint a hóditó, rabló hadjárat. Az önvédelmi harcban érzi az életösztöntől, erkölcsi erőktől felébredt és öntudatára jutott nemzeti lélek, begy nincs az az emberi hatalom, mely velünk bírhatna. És ba megsokasodnak is ellenségeink: a mi erőnk, kitartásunk, önfeláldozásunk is megkétszereződik, sőt százszorosodig Ha Erdélybe betör az ellenség, tigriseket fog találni — hangzott a magyar képviselőházban. E felkiáltásban nemcsak egy élethalálharc van kifejezve, de benne van az erkölcsi erő is, mely egy nemzetet csudákra képesítik, mikor életo vagy halála van kérdésben. A megsemmisülésünkre tört ellenségek szuronyai, tömege, a nyers erő, igaz erő. De a harcnak diadala még is azé lesz, a ki erős, csudás lelket visz a harcba. A háború vége, eredménye tehát nem attól függ, hogy hány ellenségünk támad még reánk: Hanem legkivált abból, hogy mikor látják be ellenségeink, hogy nemzeteket megsemmisíteni, megölni még sem lehet. Két rettenetes esztendő ennek a belátására nem vezette ellenfeleinket. Pedig rávezethette volna. Nincs, nem lehel távol az idő, mikor a tragikus belátás elkövetkezik. És akkor ... a most daió világháborúnak magasabb célja is ki fog ragyogni a rettenetes világfellegekből: Az, hogy csak egy a hatalmas. Az Isten. A kinek elhatározásában és akaratában van — a vég. A ki a hadsereg millióit egy szempillantással az ö büntető vagy jutalmazó akaratának teljesítésére vezeti. ä drágaság kérdéseihez. A M g valamelyik tudósítója beszélgetést folytatott egy gazdával, melyből a következőket közöljük : — Hogy méri a dinnyét? — Kettőnyolcvan kilója. — No ez sok. Békében ilyentájt 80 fillért se kértek érte. De azt mondja a csemegeüzletekben még drágább. És nem biztos, hogy friss, de ezt tegnap szakították az indáról, Isten a szemét futassa ki, ha nem igaz. — Azért van hát annyi pénzük a falusiaknak — vetem föl a szót—mert mindent ilyen drágán adnak. Maholnap bankóval zsindelyezik a házuk tetejik. — Ugyan, uracskám, honnan hiszi ezt? Hát azt gondolja, hogy mink nem éppen úgy sínylődünk a drágaság alatt. Vau pénz, az igaz, több mint azelőtt, de soha úgy nem szaladt a pénz, mint most. Azelőtt lassú járása volt, beosztásos családnál maradt is valami az almárium sarkában. Most pedig mink is elmondhatjuk, mint az egyszeri cigány mondta, hogy a pénznek csak megálló állomása vagyunk: egy perc és szalad a pénz tovább. — Majd a csizmára kerül a sor : 80 korona a gyerekcsizma! Egy pár munka- csizma 120, az ünneplő 150 korona. Számítsa ki, bogy mit kapok azért a kocsiderék diny- nyéórt. Talán 200 koronát ha összeárulok. No most: kellene télire egy pár csizma nekem, az asszonynak cipő, a két iskolás gyereknek csizma, sapka, ruha. Kapok-e eny- nyiért. Egy rend ruha 150 korona, a gyereknek 50 K. Az állattenyésztésre megjegyzi: — Kevésföldü embernek reszkírozott dolog ez. A takarmány háromszor oly drága; a kukorica szintúgy. Csak annyi sertést tarthat az ember, hogy a maga termésével felhizlalhatja őket. Node másra is gondolni keli, mert megint mondom, a pénz nagyon megtanult szaladni. Tudja az ur, hogy az eke, ami azelőtt 50 korona volt, ma 200? A kovács hatosért vert patkót a lovam lábára, ma 2 koronát kér. A kötőfék 20 krajcár volt, ma 8 korona; 800 korona volt egy pár kocsihám a finomjából, az erősebbjóből. Ma 1000 korona. Testünkből akarnak egy darabot kitépni ellenségeink. Románia éhezett rá, a gavallér entente segit neki. Orosz rubel, francia, angol önzetlenség vétette elő tüszőből az oláh bicskát, hogy leszeljsnek egy darabot: Erdélyt. Erdély az szent előttünk, lelkűnkbe kapcsolódik. Iíunyad, kincses Kolozsvár, a sebesen futó ezüst fodru, üde, kristálytiszta hegyi patak, éreköves begyek, fenyő erdők, gyergyói, fogarasi, csíki havasok : nem földrajzi név, — fogalom; azokat bicskával elrabolni nem lehet. Ezeknek emütésóro mindég megdobbant szivünk s büszkén, dédelgető féltő szeretettel tekintettünk a kincses, kedves Erdélyre. És no higyje Románia, de senki e világon, hogy Erdélyt tőlünk elbírnák venni. Azt nem oroszlánok, több annál: valóban „tigrisek“ védik; — magyar katonák, a magyarnak 1 gendaszerü bátorságával, vitézségével, több: dühével és elkeseredésével. Áinok hazudozásí, rabió betörést a bosszú érzésével megtorolni ebben az esetben megengedhető. Tömösi szoros . . . Lelkünk a múltba száll s látni véljük hős Kiss Sándor honvéd- ezredest vitéz 1500 székely katonájával, mint küzd az orosz túlerővel szemben. Tömösi szoros, ma is kemény harcok szintere, hol Kiss Sándor vitéz eredes székely katonáinak unokáival a nagy alföld rónáin nőtt magyar fiuk állanak őrt a havasok tetején. A „hegyek felelt repülő sas, — mely az uj két frankos román pénz oldalát díszítendő, Románia törekvéseit szimbolizálja, — a magyarok „Turul“ madarát találja magával szemben s a magyarvári szabadságbősök emlékére mondjuk : százszoros halál annak, ki orozva mer rálépni e drága földre! Ezt az üzenetet kapja el a begyek felé törtető „román sas“ s ba visszaverődhetik, ezt vigye hírül a guruló rubelek tulajdonosainak s mindazoknak, kik magyar földre éheztek. Azok meg adják tudlul az egész világnak. Mert ez nem a kétségbeesettek fenyegetése, hanem mindnyájunk szent meggyőződése. g— Gróf Tisza István a helyzetről. A munkapárt helyiségében kedden este Tisza István gróf miniszterelnök a fővárosi lapok munkatársainak megnyugtató kijelentéseket tett a helyzetről. Kijelentette, hogy a nemetek, bolgárok és törökök együtt verekszenek csapatainkkal és rövidesen tiszta helyzetet teremtenek Erdélyben éppúgy, mint egyebütt is. Kitüntetett 12-es honvéd. Az ő Felsége állal arra feljogosított csapatparancsnokság Bordó István 12. honvédgyalogez- redbeli őrmestert az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásának elismeréséül az I. oszt. vitézségi éremmel tüntette ki. — A kitüntetettnek, — aki a polgári életben a sziDérváraljai kir. járásbíróság tisztviselője, — Dingba alezredes szép beszéd kíséretében tűzte mellére a vitézségi érmet. Gyászhir, Mint részvéttel értesülünk, Szentiványi Károly lakatosmester, városunk régi érdemes iparos fpolgára, tegnap reggel 70 éves korában hosszas szenvedés után meghalt. Az elhunyt Szatmár városában ig8n népszerű és köztiszteletben álló ember volt, ki ritka puritán jellemével, több évtizedes becsületes munkája által vívta ki ezt magának polgártársaitól. Szentiványi Károly három cikluson át volt városi bizottsági tag.
