Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-08-30 / 69. szám
Á háboms nyereségekről irt lapunk nem régen és e helyen. Ez a cikkünk — hálás köszönet érte — több vidéki, lapban, köztük az eleven, kitünően szerkesztett „F-N“ napi lapban is élénk visszhangra talált. Á lap egyik előkelő munkatársa Csön- gedy Gyula emigyen foglalkozik a kérdéses cikke): „Olvastam, hogy egyik puritán lelkű magyart megkínáltak milliónyit jövedelmező háborús szállítási vállalattal és a mi derék magyarunk ezt a milliós haszonnal járó vállalatot visszautasította. Vájjon miért? Talán nagyon sok fáradozással volt összekötve ez a vállalkozás? Talán egészségi szempontból ? Dehogy! Egószeu szokatlan okból. Azt mondta ez a puritán magyar: Amikor a harctéren milliók küzködoek magának a legdrágább kincsnek, az életnek a kockáztatásával, mikor a harctereket viruló ifjak és őszbecsavarodó családapák hullája borítja, mikor itthon imádkozó anyák lesik remegve a harctérről érkező híreket, mikor itthon ezer meg ezer hadiárva várja gyámo- litó kezeinket, akkor én nem tudom nyugodt lélekkel zsebrevágni azt a milliós jövedelme^ amelyet nekem a szállítási vállalat nyújtana, mert úgy érzem, hogy lelkiismeretem sohasem lehetne nyugodt. Mindig bántana az a gondolat, hogy nekem, a nagy vérvesztésnek, a rettenetes áldozatnak, a mélységes gyásznak, a mérhetetlen nemzeti veszteségnek idején csak nyereségem volt. Igazán puritán lelkiismeret, igazán ideális gondolkozás 1 De mit szól ehhez a közfelfogás? „Bolond ideálista“, mondja világ, mert hiszen ezzel semmi praktikus hasznot nem hajtottál a társadalomnak, mert amit te el nem fogadtál, azt más majd zsebrevágja. Végtére is a hadseregszállitás ma életszükséglet, sőt egy kis fantáziával azt is mondhatjuk: hazafias kötelesség. Igaz — ez mind igaz — és én mégis azt mondom ezzel a puritán magyarral, hogy mégsem egészen igy van. Mert ha a háborús szállítási vállalat visszautasítása ideális, um_2_____ Br assó stb. egy-egy teljesen felkészült hadosztály állomásozik. Fájdalom azonban, hogy a katonaság az iskolákat mindenütt lefoglalta s igy Erdélyben a jövő év a tanügyre nézve nem sok gyümölcsöt terem. Megérkezésem 3-ik napján a környék flórája kötötte le figyelmemet. Az egész napot botanizálással töltöttem. Délelőtt a közeli hegyoldalakat kutattam, délután nagyobb sétára szántam rá magam. Gyönyörű rétek, illatos mezők tárták elém virágjaik szinpom- páját. — Letéptem duzzadt ajkú gyujtovány füvet, arany pillangókhoz hasonló zánátot, tollas csormoiyát, kedves kampanullát, pelyvahordót, lila verbeDát, kék repkényt stb . . . piros majoránnát stb. Mig azonban a virágokat figyeltem, az elágazó utakkal nem törődtem. A nap pedig lebukott az égboltról . . Mit tegyek ? Visszatérjek ? Hosszú ut és nem tévedek-e el 2 Eh megyek előre, csak lesz valami falu a közelben ! Amint haladok, már feljött az örökké ifjú hold telt, szelíd képével biztatólag tekintett reám . . aranyszínű csillagok ragyognak a kék égbolton . . Előveszem revolverem. Egy pár lövést fogok tenni . . majd a messze hangzó dörrenést a kutyák üdvözölni fogják . . és ahol kutya van, ott embernek is kell lenni . . abba az irányba iparkodom . . Ám revolverem nem akart elsülni . . kutatom az okát . . Hát egy golyó sincs benne . . , Nincs mit tennem, tovább megyek . . Égyszercsak a fák, bokrok közül előbukkan a Maros csendes, tiszta praktikus gondolkozást árul el, de azért ez a bolond ideálisía mégis nagy leckét adott sokaknak, főleg a bábom hiénáinak. Mert mindezek a telhetetlen lelkek, ha olvasni és hallani fognak ennek a puritán magyarnak bolond idealizmusáról, az ő érzékeny, finom lelkiismeretének hangja mégis csak bele fog markolni sok háborús szállítási vállalatokban meggazdagodott hiéna leikébe és bele fogja préselni a száraz csizmatalp durvaságu 3el- kekbe a nagy igazságot, hogy a kiknek csak nyereséget adott a világháború vérözönös vesztesége, azoknak váilaira egyúttal mérhetetlen nagy kötelességet is rakott és ezzel a kötelességgel még a polgári becsületnek is számolnia keli, mert a polgári becsület azt is követeli, hogy a háborúban szerzett gazdagság — ha nem egészben is — de nagy- részben fordittassék a sokat szenvedett nemzet fölboidogitására. „SZATMÁRI HÍRLAP“ __ = Mar k@Ecl.Mik a birtok-vásár. Még benne vagyunk a véres háborúban, a végső erőknek riadt megfeszítésében, ellenségeink kétségbeesett támadásaiban; még újabb feliegek is tornyosulnak a látóhatáron : de már kezdődik a vásár. A kereslet magyar földünk iránt. A sok üres, eladósodott háznak értékesítése iránt. Sőt már uj fecskék is jelentkeznek. Birtok és házórtékesitő szövetségek, részvénytársaságok is alakulnak, persze egyes jól meghízott bankoknak égisze alatt. Az elmúlt heteken nagyobb birtokvá- sárlásokról Írtak már a napi újságok. Mindegyik több milliós vétel volt. Mennyi cserebere történhetik még kéz alatt, melyekről hallgatnak és nem Írnak a lapok. És a vásárlók nem szövetkezett magyar földhivesek. Azok még a magyar földet védik. Nem is az állam, melynek vállain oly mérhetetlen teher nyugszik. Nem valamely altruista intézet, a mely rokkantak telepítésére használná föl az eladó birtokokat. A már jelentkező uj vagyonnak urai a háborús jövedelmek uj lökései. A gyárvállalatok, melyek óriási háborús nyereségest a földben igyekszik és siót értékesíteni. Vájjon ily körülmények közt marad-e föld a nemzet birtok politikájának nagy és döntő céljaira ? Es mikor fogunk már egyszer ezzel a birtokpolitika kérdéssel behatóan és eredményesen foglalkozni? Aggódásunkat nem takarjuk el. Tartunk tükre . , A túlsó oldalon egy hidast is látok. Faluhoz értem. Intek a révésznek, vigyen át . . Midőn hozzám jön, kérdem : van-e a faluban földbirtokos? Nu styu ungurestyi, volt a válasz. Próbálom elővenni régi román nyelvismeretemet. — Van-e itt ur, kérdem oláhul. Vau feleli. Hány? Nem tudom igy szólt. Melyik látja szívesen a vendéget ? Azt sem tudom, mondja egykedvűen. No ezzel nem boldogulok, csak jussak a túlsó partra, majd segítek magamon. — Mig lépek ki a hidasból két nő jön a Marosra. A fiatalabbik tud egy keveset magyarul és rögtön vállalkozik, hogy elvezet egy földbirtokoshoz, aki szívesen látja a vendéget. Egy hogy oldalon van a lakása. Régi kúria, de barátságos, meleg otthon. Megmondom, ki vagyok, mint jártam. A házigazda egy derék, hatalmas férfi mindjárt jó kükülőmentit hoz fel . . A házasszony, egy ében hajú bájos, üde arcú urinő, sürgölődik a vacsora körül . . Egy pár perc múlva teritnek. ízletes élelek, zamatos ital, őszinte vendégszeretet . . Milyen jó, hogy idejutottam ! . Égyszercsak a háziasszony elárulja, hogy ő is járt Szatmáron egy évig a zárdába . . engem nem ismer, mert akkor falun voltam . . Előhoztuk a szatmári dolgokai . . Emlegettünk téged is. Sohasem pusztulnak ki Erdélyben a régi jó szokások, erkölcsök. Marosujvár, 1916. augusztus. Lengyel József. tőle, hogy a spekuláció élelmesebb, okosabb,, serényebb lesz az államférfiak bölcseségénói. A Debreceni Protestáns lapban olvassuk e sorokat.: „Juttason az egyház és álltm minél több birtokot magyarul beszélő magyarok kezére, do úgy, hogy az azon a kézen is maradjon mindenkorra. így biztosíthatunk itt szép jövőt a magyarnak, mert a magyar a gyámkodást nem szereti — mint Tisza István mondotta, — de nagyon is igényli hozzá teszem ón. Megkötöttség nélkül adhatunk magyar népünknek földet, de a vásárló, spekulánsok minél eiébb kiforgatják birtokából és kereshe i kintornával hátán a kenyerét, neküzk pedig nézni kell a nem magyarul beszé'ő magyarok slzsirosodását és minket lenéző gőgjét Mikor irtuk mi ezeket. Mikor mondottuk ki bátran, nyiitan, hogy Tisza István tévedésben van a magyar léleknek ismeretében, mikor azt hiszi, hogy a magyar nép a gyám- kodást elutasítja és nem igényli . . . Vakok vagyunk. Nem látunk. A magyar nép már évtizedek óta gyámkodás alá került. A közvetítőknek, a spekulánsoknak, a par- cellázóknak rosszleikü, veszedelmes gyámkodása alá. Etiői kell megszabadítani, ebből kell kiszabadítani a mi népünket. Igenis szükség vau arra, életszükség, hogy egy ideig legalább bizonyos mérvű gyámkodással helyettesítsük azt az akaratot, mely a szerzett földet, birtokot megtudja tartani. Azt a gyámkodást, mely a nép mellé áll, milíor ezt a népet gyengesége folytán io akarják verni a lábáról. Azt a megkötöttséget kell érvényesíteni, mely az egyszer szerzett földet megtartja és a magyar népnek biztosit ja. Ezek nélkül újra megkezdődik — a magyar népnek nincstelensége. _____Szatmár-Németi 1916. a »gusztus 80. _ Am i az ország megöloje lesz. Szomorú számok a bankzsaxnokBágróL Aki nem hunyta le szemét az utóbbi évek politikai történetének eseményei s gazdasági és társadalom-fejlődési jelenségei előtt, annak ma már látnia keli, hogy a nagytőkének befolyása a törvényhozásra és kormányzatra egyaránt semmivel sem kisebb, sőt nagyobb és közvetlenebb, mint a régi konzervatív erőké. Ez a befolyás pedig a demokratikus törekvésekkel, az alsó, széles nóprétegek érdekeivel homlokegyenest, ellenkező irányban működik. A kapitalista erők jelenségeinek 'szemléltetése végeit tényekre és statisztikai adatokra hivatkozhatunk. Ezek között legfontosabb az, hogy a magyar szent korona országaiban a föld- és épület-birtok összértéke 26 milliárd korona, a magyarországi értékpapír és részvény-tőke értéke pedig már megüti a 21 milliárd koronát, Kiegészítik ezt a képet azok az adatok, melyek azt mutatják, hogy 7 budapesti nagy bank, ezeknek 87 fiókja s a velük affiliált 67 vidéki intézet 828 millió korona alaptőkét és tartalékot képvisel betétekben pedig 2 milliárd koronát. Magyarország összes látható tőkéjének 2/s része tehát 7 intézet kezében van, ami azt jelenti, hogy 7 intézet 3 milliárdnyi érték felett rendelkezik. Á birtokstatisztikában az arányoknak az az állapot felelne meg, ha 7 nagybirtokos a magyar- országi földbirtok felét birná.. A rohamosan növekvő és kevesek kezében koncentrálódó pénz- és értékpapir-tőke tulajdonképen azt jelenti, hogy a nemzeti termelésből egyre nagyobb rész felett egyesek vagy kisebb csoportok rendelkeznek s igy a tőidből, birtokból, iparból, kereskedelemből, egyéni munkából eredő jövedelemnek egyre csekélyebb része jut a földbirtokosok, házbirtokosok, kereskedők, iparosok, munkások nagy tömegeinek. Nálunk ehhez az állapothoz kapitalisz- tikus adó- és illetékrendszer társul, amely onnan igyekszik fokozottabb mértékben meríteni a közjövedelmeket, ahol a jövedelem egyre kevesebb s mentesíti a közterhek alól a nemzeti termelés uagy részét élvezők kisded csoportját. Ez az állapot szükségkópen megbontja a termelési tényezők gazdasági, politikai és