Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-08-30 / 69. szám

3

Szatmár-Németi, 1916. augusztus 30.

szociális egyensúlyát, bomlási folyamatokat irdit meg.a nemzeti élet minden apparátusában, válságba dönti az államháztartást s megrontja a közerkölcsöket. Pedig már eléggé megromlott, klóvá vezet ez ? Hát még most sem akarják ezt észrevenni?

üpponyi és a német nemzet

Harminc esztendő alatt gyűjtött jegyzeteimnek köteteit lapozgatván: szemembe ötlöttek Apponyi grófnak egy pohárköszöntőjéből kijegyzett részletei, amely részletek — a mai időkre vonatkoztatva — szinte lelkem csodálkozásával olvasgattam és újra olvasom.

A német népről, a német nemzetről való Ítélet, felfogás plasztikus kidomboritója ez a pohárköszöntő, melyet a nemes gróf 1898 év szept. 19-én mondott az interparla- mentalis lakomáján.

Ebből a szónoklatból szinte biztos és határozott intuíció, látomás sugárzik ki intenzív erővel és sugáros fénnyel.

— A német nép a meggondolás, a kitartás, a rettenthetetlenség népe, a nagy hivatásosoknak és a jövő átalakulásainak népe.

— A nemzetek belső erejének és kül- haíalmi állásának biztosítására szükséges, hogy megmaradjanak az általános emberi ideálok alapján — nemzeti ideáljaikban is.

— tekintetben o német szellemnek a legegyénibb tulajdonságai vaunak. A leguni- versalisabb szellem minden nemzet szelleme közt.

— Ha egyszer a holdból a földre esnék egy ember s tőlem kérdezné, hogy milyen nyelvet tanuljon, hogy felfoghassa az emberiség kuStur életét, akkor azt tanácsolnám neki, hogy föltétlenül németül tanuljon meg. Mert minden más nyelv tanulmányozása által többé-kevésbbó nagy, de mindazonáltal határokkal elkerített, területeket fog áttekinthetni. De ba a német nyeivet ismeri, ez a nyelv egymagában az egész kultúrát, a most élő nemzetek majdnem mindegyikének kultúráját megközelíthetővé tenné számára.

Úgy látszik, sőt biztosra vehetjük, hogy Apponyi Albert gróf fiatal korától kezdve nemcsak elmélyedt a német népnek egyéniségében, hanem e nép kultúrájából táplált fényes elméjét, nagy lelkét. Pedig neki módjában volt megismerhetni a francia kultúrát, nyelvet. A folyton dicsért és magasztalt angolt és angol irodalmat, politikát és egyáltalán mindent, a mi az angol szellemet jellemzi.

És mintául, lelke ideáljául mégis a német kultúrát, nyelvet irodalmat és egyáltalán a hatalmas népnek egyéniségét választotta.

Apponyi Albert legjobban értheti tehát, hogy mi a forrása a tengeren kivü! annak a az irigységnek és gyűlöletnek, amely gyűlölet és irigység a higgadt, vórü anglust úgy felborzolta, haláltusára vitte, hogy beieugrott ebbe a reá nézve csufságos világháborúba.

Mester.

Választási apróságok.

Á főszerkesztő kiküldött, hogy Írjak referádát a vasárnapi jelölő gyűlésről. Most minekutána itt mindig jelölő gyűlést hirdetnek és csak egy nem sikerül — a jelölés — nem irhatok komoly tudósítást.

*

Az apát-plebános ur azzal kezdette a gyűlést, hogy a múlt jelölő gyűlés után sokat gondolkozott a logikáról, meg a politikáról. Nem kis eredmény, hogy már gondolkodni kezd.

*

Bélteky nagytisztetü ur egyre azt hangoztatja, hogy a polgármester lépjen fel függetlenségi programmal. Tehát elvtagadásra csábítja. Prozelistáskodik. Ez nem szép.

Hátha őtőlle azt kívánnák, hogy mungó legyen . . . egy képviselőségért.

*

Azt mondják: Duszig Lajost alig lehet látni. Magányba vonult és a Morus Tamást olvasgatja. Tegnapelőtt azonban mégis beleakadt egy barátjába.

— Izé, Lajos . . . hát hogy is volt a Lajos napja.

— Barátom, kezdek szerény lenni.

— Még megjárod, ha csakugyan szerény lesz ez a — izé — kérdése.

Punktum.

Gyászhir. Súlyos csapás érte Péehy László műszaki tanácsost, az Ecsedi láp lecsapoló társulat igazgató főmérnökét, szeretett édesanyjaözv. péchujfalusi Péchy Antalné f. hó 25-én, élete 88-ik évében elhunyt. Temetése impozáns részvét mellett f. hó 26-án ment végbe. A gyászetről a család a következő gyászjelentést adta ki: Péchy László és nővére Judit férjezett Jakabffy Lajosné mélyen megtört szívvel jelentik, a legjobb anyának, nagyanyának, dédanyának és szerető sógornőnek özv. péchujfalusi Péchy Antalné szül. szentkátolria'y Cseh Apollónia f. hó 25 én életének 88-ik évében, 50 évi boldog házasélet, 11 évi özvegység után és haldoklók szentségei ájtatos fölvétele után történt esondes elhunytét. Drága halottunk földi maradványait f. hó 26-án d. u. fél 5 órakor fogjuk a rom. kath. egyház szertartása szerint a gyászháztól a nagykárolyi mesterrészi temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Leikiüdvéért az engesztelő szentmise áldozat f. hó 26 án reggel 8 órakor fog a nagykárolyi róm. kath. templomban az Egek Urának bemutatíatni. Nagykároly, 1916. évi augusztus hó 5-én. Áldás és béke legyen drága hamvai felett! Péchy Lászlóné sz. Rottman Mária menye. Jakabffy iLajos veje. Péchy Ilona férj. Horthy Istvánná, Péchy Magda, Jakabffy Dezső, Jakabífy Rózsi unokái. Dr. Horthy István unokaveje. Horthy Nóra dédunokája. Lubyné sz. Péchy Ilona sógornője.

Kinevezések az erdészetnél. Őfelsége a király a magyarországi kincstári erdők kezelésénél Kovács Gábor főerdő tanácsost miniszteri tanácsossá; Burdáts János főer- dőtanácsosi címmel és jelleggel felruházott erdőtanácsost főerdőlanácsossá nevezte ki; továbbá az állami kezelésbe vett községi, stb. erdők szolgálati ágazatánál Csopey Kornél erdőtanácsosnak a főerdőtanácsosi címet és jelleget, Kovács Pál főerdömérnöknek az erdőlanácsosi címet; valamint a kincstári erdők kezelésénél Schmidt Károly főerdőta- nácsosnak a miniszteri tanácsosi cimet, Jeszenszky Kálmán erdőmérnöknek a főerdő- mórnöki cimet és jelleget, Blickhardt József és Molcsány Gábor segédmórnököknek az erdőmérnöki cimet adományozta.

Áthelyezés. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Szentpétery Sándőrnó szül. Kandó Katalin nagybányai óvónőt Nagykárolyba és Pap írón nagykárolyi óvónőt Nagybányára helyezte át.

Katonai előléptetés. Nagy Miklós tanító, Nagy János nyug. városi főerdőőr fia, az augusztusi előléptetések során a cs. és kir. 314. honvéd gyalogezred hadnagyává lett előléptetve.

Kitüntetett pénzügyőri szemléss.

Szepessy Balázs tart. őrmester, a csengeri szemlész, az ellenség előtt tanúsított kiváló, eredményes szolgálatainak elismeréséül a koronás ezüst érdemkereszttel lett kitüntetve a vitózségi érem szallagján.

A szatmárnémeti kir. kath. főgimnáziumban a javító-, pótló- és magánvizsgálatokat szeptember hó 27-ikón a be- iratásokat szeptember 28., 29. és 30-án fogjuk megtartani. Az 1916—7. tanítási év ünnepélyes megnyitása október 1-án lesz. A tanítás október 2-án veszi kezdetét. Bagossy Bertalan igazgató.

Szalma csizmát a katonáknak!

Újabb téli háború veszedelme fenyeget. El- lenségink ádáz dühe ismét egy tél kínszenvedéseit akarja rákényszeríteni hős testvéreinkre. A hadvezetőség minden lehetőt elkövet, hogy enyhítse a téli hadjárat borzalmait s

______ „SZATMÁR HÍRLAP;

ezért a katonai állomásparancsnokság felhívja Szatmár város lakosságát, hogy hős testvéreinknek szalma csizmát készítsen. Anyagot az állomásparancsnokság ad, helyet is rendelkezésre bocsát, úgyszintén a készítés módjára is kioktatja a jelentkezőket. A szalmacsizma készítés amellett, hogy hazafias kötelesség egyúttal szép keresetet is biztosit, mert a katonaság a végzett munkáért jól megfizet. Remélhetőleg Szatmár város hazafias közönsége a hozzáfűzött reményeknek meg fog felelni s nagy számban fog jelentkezni az állomásparancsnokságon caalma- csizma készítésre.

Megszűnt az Avasban a hólyagos

himlő. Az avasi járvány-betegség ügyében a múlt héten kiszállott a helyszínére dr. Posz- vék Lajos belügyminiszteri közegészségügyi felügyelő, dr. Sehönpflug Béla vármegyei főorvos és dr. Klein Samu járásorvos, akik megállapították, hogy a járvány minden nehézség dacára el van fojtva és már mindössze egy beteg van ápolás alatt. Az eredmény dr. Klein Samu orvos ügyességét dicséri, aki megküzdve minden nehézséggel, gyógyszertár és csendőr hiányával Oájássy körjegyzőtől támogatva emberfeletti, lelkiismeretes munkával elfojtotta a veszedelmet. Újabban Kőszegremetón elő fordult ugyan négy eset, de itt azonnal foganatosították a kényszeroltást úgy, hogy ott már a járvány megszűntnek tekinthető.

A cukor eltűnése. Minthogy azok a cukorkészletek, amelyeket a gyárak és nagy- kereskedők a közvetlen fogyasztók ellátása céljából hoztak forgalomba, aránylag igen rövid idő alatt eltűntek, a cukorközpont a rendőrséggel egyetemben vizsgálatot indított és hamarosan megállapította, hogy a cukor túlnyomó részét a gombamódra szaporodó cukorkakészitő-üzemek a maximális árnál jóval magasabb értékben vásárolják össze és egészségre ártalmas helyiségekben dolgozzák föl mindenféle silány szurogátummal, káros hatású karamell-cukorkákká. A vizsgálat oly adatok birtokába jutott, hogy a kormány legközelebb külön rendeletben fog intézkedni az e téren elkövetett visszaélések megszűnése iránt. A maximális árakat túllépő eladók és vásárlók súlyos büntetésben részesülnek, a cukorkakészitő-üzemek iparigazolványát pedig — minthogy ezen üzemek működésére semmi szükség nincs — be fogják vonni.

Nehéz-e a bornyu? Ellovagol a huszár a menetelő gyalogcsapat mellett s a lóról leszól a nehéz fegyver s h'átzsák alatt görnyedő bakákhoz;

— No nehéz a borjú !

— Kérdezd meg a lovadat! — feleli az egyik szellemes gyalogos.

Vadhus-uzsora. Volt idő, mikor a vadászoknak egyik büszkeségük és talán örömük is telt abban, hogy a vadászzsákmányból jó barátaiknak ajándékokat küldöttek. Vagy itt piacunkon is olcsó pénzen vadhúshoz jutottuk. Most ennek az időnek is lőttek. A vadászterületek sokba kerülnek; a lövőanyag drága és a többi. Hát bizony nem kell csodálkozni, ha a vadászok is — értékesítenek. Rendén van. De már legalább azzal kedveskedjenek vadászaink a hús nélkülözésben bővelkedő közönségünknek, hogy a vadállományt megvédik a spekulációktól, a vadhus- uzsorától. Talán egyes kereskedő központokat kellene létesíteni vagy egy vadhús központot ; természetesen úgy, hogy cseberből vederbe ne essék a közönség a vadhús árának meghatározását illetőleg is. Egyes vadkereskedők annyira rávetették magukat erre az üzletre, hogy bizonyos megengedhetetlen fortélyoktól sem riadnak vissza, csakhogy egész ország vadászzsákmáuyát magukhoz ragadhassák. A nyilvánosság már többször felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos ügynökök járnak az országban, akik — bizonyára jogtalanul — a földmivelésügyi minisztériumra hivatkoznak, azt mondják ennek tudtával és beleegyezésével történik. Az végtére a földmivelésügyi minisztérium dolga, hogy eltüri-e vagy sem a nevével való visszaélést; de az, hogy a vadhús, mely ma már nem gavalléros prezent többé, hanem fontos élelmezési tömegcikk, az országban bent maradjon és hogy az újabb uzsoráskodások martaléka ne lehessen, valóban fontos közügy.