Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-12-31 / 102. szám
& & V. évfoí>8i»> *aatroásp-Kéroéti, 1916 december 31. 102. szám. (HETI SZEMLE) OI.IT1KAI ÉS TÁRSADALMI LAP Éljen a megkoioimioíl király. A magyar nemzet lörlénelme tele van szenvedéssel, nagy megpróbáltatásokkal. De ezen a szenvedésen, ezeken a megpróbáltatásokon mindig' keresztül ragyog, mint a sötét íellegt ken a szivárvány : a nemzet hite és reménysége. Oh, mit szenvedett ez a nemzet az idők folyásában, azt eddig mondtuk. De ugy-e bár, Sose hittük, hogy e minden szenvedésnél még nagvobb megpróbáltatás és vérhullás van számára fenntartva. Ember, mondotta egy nagy iró, nem jeketsz sem szép, sem nagy — ha a szenvedéseknek tüzeben nem réttel '’szép 'és nágyé Nemzet — mondjuk mi, te sem voltál sem nagy, sem szép, migeza nagy szenvedés meg nem tisztított. Mintha Széchenyinek szavai csendülnének felénk: — Nemzetun, nem voltál hanem leszel. Ez a nemzet pedig lesz! H'eleiós B*arkeszv BOT »NÁH GÁSPÁR. Szerkesztőség Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket.-rtjŰÍUük; íHmUC k SZATMAR - EGYKáZMSGYEI IRODALMI KOR. Volt — nagy is volt; de most lesz — igazán nagy. A koronázás szinte megdobban- totta a nemzet szivét. A fiatal királyban e nemzet a maga megifjodását látja. Reszkető örömmel látja fején az ősi koronát. Büszkeséggel eltelten érzi nemes alakján szent István bibor- palástját s szinte tűzben ég a szeme és vórbullámok kergetőznek.ereiben, mikor kardjának suhogását hallja. Voltak nekünk ifjú királyaink, a kiket a nemzet hite, bizalma és reménysége kisért a szent koronázás ünnepére. De most, mikor úgyszólván a második1 honfoglalást vívjuk; most mikor vérünkkel és áldozatainkkal mutáljuk meg, hogy i második ezred évben nekünk Európa szivében gondviselésszerü hivatásunk van: most igazán rajongó szeretettel öleljük át a megkoronázott királyt. A magyar mindig lojális hűséggel mondott vivá- tot a legelső magyar emberre. Most szinte átszellemülten kiáltja: Éljen a megkoronázott király!-• ■ Jty.-J.~J- :-jr--.-wir knej-jrntCTZLg.■. nv tnA iső., Á jó asszonynak a lelke a békesség lelke; a rossz asrzony lelke: átka a tűzhelynek A szelíd lelkű nő, ura a férjnek; a kaszárnya modora asszony vaddá teszi a legszelídebb férjet is. Az a nő, aki nem kiván más lenni, mint csak nő, az magával ragadja a férj lelkét és tetszése szerint idomítja azt; ellenben az a nő, aki a férj szerepébe tolja fel magát, az „senki“ lesz a házban Ép oly visszataszító a férfi nő, mint az asszony-ember. A szelíd asszony imádsággá varázsolja a férfi ajkán a káromlást; a durva kedélyű asszony az imát is káromkodássá mérgesíti el. A jó asszony takarja a férj gyengéit és javára lesz vele; a rossz indulatu asszony a férj erényeit is feketére festi. A jó asszony méz az élet keserűségében ; a bárdolatlau nő epe az élet mézében. A nyájas asszony illatossá teszi a családi fészket; az összeférhetetlen nő megrothasztja a levegőt. Á békességözerető asszony verítéket töröl ; a zsémbelő nö könnyeket kinoz ki a férj szeméből. A jó lelkű asszony, az égbe vezet; a rossz asszony mentessé tesz a jövő élet poklától, t. i. nincs Ipét pokol. Csutorás uram erdélyi menekültjei. — A Szatmári Hírlap eredeti tárcája. — Kincses Erdélyország menekültjeit a jászok is testvéri szeretettel és ölelő karokkal fogadták. Még Csutorás uramnak, a gazdag jász- nábobnak is megmozdult a szive. Pedig mindközönségesen tudva van, hogy Csutorás uram, hogy is mondjam csak ... a takarékosságnak tultengésóben szenved. — De hiszen . . . már azt csak nem engedjük, bogy a mi testvéreink hajléktala nők maradjanak. S nagyot pödört tipikus baj’szán, nagy elhatározással és tekintélyes lépésekben, rangosán kiöltözködve indult a főbíró uramhoz. — Itt vagyok én is . . . Meg a házam is. Szivem ajtóit kinyitom nekik. Főbíró uram szinte elcsodálkozott. S nyomban meg is kérdezte, hogy hát — Hányat, hányat jó Csutorás urambátyám ? — Akár tizet is! — vágta ki a rezet Csutorás uram, bár kissé úgy körülnézett, hogy az anyjuk nem buzogaija-e a gérokját. Főbíró uram pedig kapott az alkalmon s olyan körülményesen választott ki egy sok tagból álló úri családot, hogy bizony a tiz számnak egy fiányi hijja se maradt. Nagy hálálkodással foglalták el a tűzhelyet tehát a menekültek. Úgy elhelyezkedtek,.akár otthon lennének. Hiszen látták a módot, a tehetőséget, hát bizony annyi z iklatás,' fáradalom, keserves utazások után ki is vettek részüket — a vendégszeretetből. Csutorás uram háza tökéletesen kifordult a sarkából. A pújuknak eldőrádója támadt. A székely fiuk lór ültek, a zsindely tetején mászkáltak. A keriet végig tapodták. A gyű mölcsösben inváziót rendeztek. Tűzzel játszottak, vizzel locsolódtak. Egyszóval Csutorás uramnak leesett az ajka és az asszony feleségnek elállotí a lélegzete. Egy napon amolyan melankólikusan ballag Csutorás uram Jász . . . kedves és módos városában. Éppeg találkozik a főbíróval . . . — Nos Csutorás uram-bátyám, hát mit csinálnak a menekültek ? — Baj van főbíró inam. Baj van. A feleségem már ájuldozik. Kidől. Nem bírja. Sok a vesződi az u i néppel. Nagyon sok. Szívesen áldozok, de mégis csak magam fajta egyszerű embereket szeretnék . . . — Csak ez a baj Csutorás bácsi. Hát fiszen egész biztosan tudom, hogy már készülőben vannak. Egy rokonukhoz mennek más tájékra . . . — Nagy szerencse. Hát aztán csak egyszerű emberekkel váltódjanak fel, főbíró uram. Az úri nép csakugyan búcsút vett Csutorás uram házától. Nagy hálálkodással, kéz- szoritással és ölelésekkel. Csutorás uram háza ugyan Jeruzsálem pusztulását mutatta, de se baj majd rend lesz — mögest. * Főbíró uram pedig leikéken hordozta a jász embernek éieideriijét és humorát. Egy tréfára határozta el magát. Így gondolkozott: — Csutorás uramnak egyszerű emberek kellenek. Hm. Hát kap egyszerű embereket. S nyomban intézkedett, hogy ugyanannyi, t. i. tiz tagból álló cigány család leljen vendégszerető otthont Csutorás uram portáján. Nem telt bele huszonnégy óra ... a módosbbnak látszó cigány karaván beállított — lovastul, szekerestül egyetemben. Csutorás uram csaknem sóbálvánnyá változott. Az annyjuk a kezét csapkodta össze és csaknem beleragadt Csutorás uram szakállába. Hogy hát . . ilyen egyszerű menekülteket hozott a nyakára. Egyik reggel jelt i. íették, hogy már a nagy szénakazaiba haraptak. Másik nap, hogy a zabot kóstoltatják Harmadik nap más újdonsággal szolgáltak Csutorás uramnak, aki vakarta a füle tövét, de tűrt, mert hát a menekültek mégis csak menekültek. De végre is szála szakadt a türelmének. Ment tehát a főbiró uramhoz újabb panaszra. * — Biró uram, megest baj van . . . A kiaddóhivm<i;: .-s-zesk Ideméuyek, pénzek, hir detósek stl> Pintér József kiadóhivatali főnök címére Egyházmegyei Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati tilrdeteattk tyyszerl kttzláse I korona ----------------- Nyllteer sora 40 (Iller. ------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap
