Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-12-31 / 102. szám
2 S;-a1 már-N^meti 1916. december 31. A jó asszony imádságos könyv; a durva nő az ördög ábcáje. A jó asszony nyomában virág fakad; a harcias Asszony fészkét elkerüli a dallos madár. , A békés lelkű asszony a család szivárványa; az akarnok nő a családi légkör zivatara. A szelíd és megelégedett asszony visz- szatartja a férj ősz fürtjeit; a követelődző feleség barázdát szánt a férj homlokán. A férjét szerető fbleség a békesség álma; a gonosz asszony a férj álomrontó fáklyája. Asszony 1 Ha megmérgezed a férjed életét: megmérgezed a gyermekeid lelkét is, de ha a férj. jó szelleme vagy : gyermekeidet is boldogs gra vezeted. A legtöbb férj olyan, aminővé az asz- sszony teszi: a férfi sorsa a nő. A szelídség szépps; a durvaság rúttá teszi az asszonyt. A szerény igényű nő nyereséglap: a szertelen igényű asszony egy örökös teherlap. A kevéssel beérő békességet vet; a tul- igényü keserűségbe fullasztja a családot. Az a nő, a ki bele tud illeszkedni különleges viszonyaiba, az a helyzet magaslatán áll; a ki e kereteken túl kívánkozik, az romlásba viszi a családot. A jó asszonyt az Isten jó kedvében teremtette. A rossz asszonyt az ördög haragjában átformálta. Az asszony az Istennek legtökéletesebb tökéletlensége. A jó asszony a férj jobb keze, a rossz asszony a férj balszerencséje. A jó asszony a természet pompájának koronája; a rossz asszony a természet fenségének szépséghibája. Aggteleki—Ullein Ferencz. Újra súgnak harangjaink. Milyen csodás zenéjük van ezeknek az érceknek. Pár hét előtt is zúgtak. Akkor... akkor a a szivünkben milyen más érzéseket, fakasztottak. Komolyan, lecsnggesztett fővel hall gattuk, hallgattuk. Most? Szinte halljuk lelkünk zengését a jobb jövendőre, a m gyár himnus esdő szavának bekövetkeztére. — Megest . . . kérdezte akasztófa humorral a főbíró. — Ila még egy hétig nálam maradnak ezek a f'urkók . . szemem világa se lesz . . . — Ugyan ? — Azt is kilopják. Megetetik, — Hiszen egyszerű embereket kért Csutorás uram. Minduntalan pedig nem változtathatjuk a menekülteket, hiszen az eliil- járóságnak már úgy is annyi gondja, baja van . . — Már pedig ezen segíteni köll, szólott világfájdalommal Csutorás uram. — Megpróbáljuk . . . Az elüljáróság nyomban összegyűlt, hogy határozzon ez ügyben. És határozott is. Emigyen: — Minekutánna Csutorás András uram maga ajánlotta fel portáját a menekülteknek . . változás csak abban az esetben történhetik, ha Csutorás András uram a menekül tek elhelyezése és tartása végett 2000 — az az kettő ezer koronát lefizet. A határozatot nyomban ki is hirdették Csutorás uram előtt. Csutcrás uram szó nélkül hallgatta. Aztán pedert egyet, keményet a baj’szán. Belenyúlt a kebelébe. Kivette nagy. tömött bugyellárisát és —- minden teketória nélkül leolvasta ropogós bankókban a kettő ezer koronát. Aztán haza ment — és érdemletesen nézte végig, mint vonulnak ki portájáról az ő — egyszerű menekültjei. M—r. „SZATMÁRI HÍRLAP“ Tessék elhiimi mindenünk volna, ha egy nem hiányzik vagy legalább is meg nem tompul, sőt vadul az itthon való emberekben. Szépen, testvériesen megosztozkodnának, mint ahogyan a fronton teszik hős katonáink egymással szemben. Ha kevesebb is, de jutna mindenkinek. Es bírná sok-sok ezer ember, még a kis fizetésű ember is. Ha egy nem hiányoznék az emberekből. A lelkiismeret és a lelkiismeretben gyökeredzett köztisztesség. Nincs lelkiismeret i Nincs köztisztaság! Ez a mi bajunk. Ez a mi csapásunk itthon. A háborúban elvesztette érzékét és erejét a humanizmus. A kultúra. A csatákban | megkeményedett a szív. A vérontás megszo- j kott foglalkozássá és érdemmé vált. Itthon pedig a köztisztesság, a lelkiismsret, a becsület parancs szava nómuit el. Falu és város szót vált. Ellenségek lettek. Kárörvendő mosollyal nyúzzák a városi lakosságot a falusiak. Mert a városi cipészek, csizmadiák, kereskedők is hason loan cselekszenek — a falusiakkal. A kölcsönhatások törvénye megbillent. Egyik érdek pofozza a másikat. Bizony boszorkányos, ördögi körforgás tépi, zúzza a háborús társadalmat. Mindig csak a nyomorult — haszon, meggazdagodási ösztön. A győzelem tudata, a békevágy tisztasága kihalt a lelkek nagy-nagy százalékában. Mit törődnek ők azzal, hogy hasznukat annak köszönhetik, hogy hőseink vére áztatja a földet. Mit nekik a háború? Halál hörgés nem hallszik el hozzájuk. Árvák, özvegyek siralma kicsiség az ő ösztönös vágyaikhoz képest. Oh hála Istennek, hogy vannak kivételek. Becsületesek, jók, érző szivek. Elég szép számmal. Ez a tudat megőrzi hitünket. Erőt ad a nagy, nehéz küzdelemhez. Es fentartja reménységünket, hogy lesz még ünnep ez országban. Megáll az ördög molólája. A háborús hintán nem himbálózhatnak örökre az árdrágítók, a jó módra törtetőknek ösztönös kedve, Es meg fog szűnni végre a kimért fizetésű emberek szenvedése is . . . Oh higyjük el, hogy nem az intézmények egyedül okai, hogy most ilyen világba jutottunk. Nem a termés gyönge. Nem a nincstelenség kínozza a társadalmat. Nem is az ellenség éheztet minket . . . Oh nem 1 Ezerszer nem: Ha az embereknek lelkiismeretük lenne; ha a köztisztesség, a magyar becsületesség nem roppan meg . . . tessenek elhinni: szépen, testvériesen élhetnénk most is. Ha kevesebb jutna is, ha sok-sok önfeláldozással és önmegtagadással is ... de nyugodtabban élhetnénk és viselhetnék a háborús időknek szenvedéseit. Boldog uj évet! Mennyi remegő félelem és reménység közt száll majd ajkrói-ajkra most újra ez az ősi köszöntés. Véres újév már harmadszor. Harmadszori S mi, ha csak a múltkori ujessztendőra gondolunk vissza, kérdve- kérdjük, hittük — hogy újra véres újévet élünk? És megremeg a toll kezünkben a kérdésre . . . vájjon lesz-e '^negyedik ? Es hese- gessük el most ezeket a gondolatokat. S foglalja el lelkünket: a bizalom, Istenben és a mi hős hadseregünkben, S ha talán még sokáig fog folyni a vér és köny : mi kitartunk. Mi a győzelem felé megyünk, azért hiszünk a boldogabb esztendőben. A szerkesztő búcsúja. Az 1916 év október 15-én töltöttem be szerkesztői -pályámnak harmincadik esztendejét. Harminc év minden pályán tiszteletre méltó idő. A szerkesztőin minden bizonnyal elég nagy idő. E határmesgyén lelkemben elmélyedve', már akkor szilárd elhatározásom volt, hogy búcsúzom. Nem pihenni akarok, mert pihenni nem tudok. Csak a zaklatott, tövises munkából vágyik a lelkem félbenmaradt nagyobb m u n kél im befejezéséh ez. Nem tagadom, hogy a háborús idők nagyon próbára tették munkaerőmet. Megkaptam érte azonban azt a jutalmat, hogy itt városunkban és egy nagy vidéken békét teremtettem a sajtóban és az úgy is megzaklatott lelkekben a háború alatt. Lehetnek olyanok, a kik ezt a felfogásomat, ezl a nehéz vigyázatomat megalkuvásnak, sőt talán gyengeségnek Ítélik. Öntudatom büszkén viseli el ezt az ítéletet. Egy hajszálat nem adtam fel abból az elvből, melynek ez a lap képviselője. Soha nem alkudtam ott, a hol elvekről volt szó. Azt azonban első, bevezető soraimban kijelentettem, hogy tüstént távozom, a mint szerkesztői módszeremet nem tudom fen- tartani. A következmények meg fogják mutatni, hogy vájjon ezt a lapot mikor és melyik idöbsn karolták fel és olvasták egyetemlegesen. És mert teljes mértékben tudom, ismerem, hogy kik, mily körben és mind hangulattal olvasták lapomat: én nekem igazi okom és jogom van úgy olvasóközönségemnek, mint munkatársaimnak hálás köszönetét mondani.- Utódaimat a közönség szerető figyelmébe ajánlom. Isten velük. Szatmár, 1916. december 27. Bodnár Gáspár. Te Deum a koronázáskor. A koronázáskor, december 3ü-án d. e. 9 órakor ünnepélyes Te Deum volt a székesegyházban, melyen a hatóságok is megjelentek. Az ünnepélyes nagy misét megyéspüspök Öméltósága mondotta főpásztári oltárszolgálattal. A székesegyházi kar classikus énekekkel remekelt. — A szatmár és németi részi gör. hath, templomban délelőtt ünnepélyes hálaadó istentiszteletet tartatott. Horváth Péter tüzérszázados hősi halálával annak idején bővebben foglalkozott lapunk. Azt is jeleztük, hogy adott alkalommal haza fogják hozni a vérrel áztatott Erdélyből. Most a karácsonyi ünnepekre haza is érkezett a derék, hős fiú . . de leóhnozott koporsóban. Két hónapig pihent hősi sírjában. Most megérkezett otthonába, családjába, hogy aztán csendes némasággal kisérje a páífalvai családi sirboltba.
