Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-12-17 / 100. szám
SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1916. december 174 szállanak. A népek és nemzetek, maga az egész emberi társadalom már az első hatás alatt érzi és főleg érezni fogja, hogy a háború vagy béke kérdése többé nem a háború boszor kény konyhájában vért szomjazó fúriák ügye, hanem — az emheriségé, a nemzeteké. * Nem at a legerősebb, aki fenyeget. Az sem, aki makacs. Még az sem, a ki gúnyol. Ezzel tisztában vagyunk, az egész világháború tartalma, eseményei igazolják. Azért legyünk csak nyugodtan és az, erős nemzetek leikével várjuk be az eseményeket. Ha béke lesz — mi tettük lehetővé. Az emberiség szemében megnövünk és beigazoljuk magasabb erkölcsi erőnket. Ha tovább kell harcolni, mi harcolunk és nem kételkedünk a dicsőséges győzelemben. Lelkünk pedig nyugodt, hogy a még kiomló vér nem a mi bűnünk. * Hogy az angol újságok már eldöntötték a béke sorsát, hogy a talián lapok már frázis tengerbe fojtották a fegyverszünet lehetőségét : az semmit se tesz. Hiszen csak nem zenghetnek himnuszt a békességnek, akik alkudni akarnak ; akiknek erősebb a gőgjük, mint a fegyverük, illetőleg győzelmi eredményük. S ha a háború sikertelensége ellenie leink kormányzatában minisztereket döntött !e, a további harcra le fogja dönteni a további vérontásra vállalkozókat a nemzetek akarata — a béke javára. * Csak egy a nagy és hatalmas — az Isten . . . Isten kezében vagyunk. Isten ujját útjuk a mi bákeajánlatunkban is. Azért ma ■■adjon a nemzet az erős nemzetek utján és oizzék. Bízva küzdjön és küzdve bízzon. Ez azt ut sohasem vezetett a csalódásokhoz. ASZÍNHÁZ. A színházi zenekar „ben.“ jegyű, színházi érdemes referesünk lapunk múlt számának e rovatában elmondotta véleményét a színházi zenekar teljes hiányának és követ tezményeinek tarthatatlan állapotáról. Az igazsérzet azonban követeli, hogy az érem másik oldalát se takarjuk s az ügyet teljesen, a maga egészében es valóságában ismerje a közönség is. Úgy van a dolog ugyanis, aogy nemcsak a mi színházunk juioít súlyos válságba a zenekar, illetőleg a katonazene- kar elvonása miatt, hanem az országnak nagyon sok színháza. A lapokból olvashatjuk, hogy mily nehézségek, szinte vis majorok akasztották meg a színházaknak életét, is teszik kilátástalanná maguknak a színtársulatoknak egzisztenciáját. A szintársulatok már össze is fogtak, hogy deputáeióval hívják fel az illetékes ('elsőbbségnek figyelmét a színházak, a színművészeknek szomorú, szinte végzetes állapotára. Azt is olvassuk, hogy a szintársulatok más helyen sem bírnak színházi zenét szervezni. Nincsenek emberek, nincsenek zenészek . . A legnagyobb áldozatok árán igyekszenek toborozni zenesz egyéneket, de végre is be kell látniok, hogy vis majorba, legyőzhetetlen akadályokba ütköznek. Mikor ezeket olvassuk, megbízható ér- •esüléseink ezeket az állapotokat megerősítik : akkor nekünk igazságunk érzetében kötelességünk — ismételjük — az érem másik oldalát is feltárni. Nem az igazgatón, nem a színtársulaton múlik tehát, hogy ilyen mostoha, sőt végzetes idők jönnek a mi színházunkra is, de az időknek és körülményeknek szinte legyőzhetetlen súlya. (Se.—ó'.) Háborus apróságfok. A jó tanács. Egy bajor polgárnak meggyűlt a baja a gyomrával; elaanyira, hogy orvoshoz volt kénytelen menni. Az orvos megvizsgálta a bajt, súlyosnak találta. — Szokott-e sört inni és mennyit? ebben a háborús időben — kérdezte a vizsgálódás után az orvos. — Igen, naponta 12—18 korsóval, hogy legalább a serrel tápláljam magam, ha már a bust és a kenyeret kiporciózzák. — Hja barátom, ezt meg kell szüntetni, különben semmiről sem állok jót. Megretten a páciens és könyörgésre fogja a dolgot. — De drága doktor ur, talán valami keveset mégis . . . — No nem bánom, — de csak egy pohárral 1 Ezután elmegy a polgár Blumhart koicsmúroshoz és elkesergi neki az orvos szigorú tilalmát. Az orvos ránéz az elszorn tyolodott képű, egyébként igen jó vendégére és igy szól: — No az nem baj. Münchenben sok orvos van, elmegy még egy párhoz, s valamit ennél is, amannál is kialkuszik. — Igaza van 1 — mondja vígan a gyomorbajos s már is talpra ugrott, megölelte a vendéglőst, megköszönte a jó tanácsot és ment — orvoshoz. Csak este hat felé, sörcsapolás idejére került vissza. — Rendben az ügy ! — újságolta örömmel a vendéglősnek ; öt, orvosnál jártam és mindegyik egy pohárral volt jó engedélyezni. Szóval oaponta hat pohár sör és ezt az ön jó fanácsának köszönhetem. — Hans, egy korsó sört 1 — rendítő nagy örömmel az első „porciót“ a gyomoi bajos. Az oláh katonák gyávasága Egyik napilapunk érdekes dolgokat irt a román katonák gyávaságáról, Többek között a következőket mondja : Megbízható foglyok val lomásaiból már sokszor meg lehetett például állapítani, hogy a román hadseregben sűrűn fordulnak elő öncsonkítások. Nemrégiben negyvenhét románt lőttek agyon, mert vala mennyi maga átlőtte a kezét. A kivégzéshez, hogy elrettentő például szolgáljon, az egész frontszakasz valamennyi századából kivezényeltek kót-két emb rt. A Brassótól délre folyt harcokban pedig nemrégiben agyonlőnek hatvanegy katonát, mert elhagytak a németek ágyuííi/.ében álló legkülső lövészárkot. Sok román ároksor mögött, mint az orosz harctéren, zár; őrségek állanak, amelyek lelőnek minden hátráló románt. Nagyszekeres. P. B. Ida úrnő. Sajnálattal üzenjük, hogy a karácsonyi számban a vors helyo már le van foglalva. Többet pedig egynél, papiros hiány miatt nem közölhetünk. J. Z. Amit lehet és szabad, közlünk. — X . . . Ha mine éves szerkesztői életünkben igen jól megtanultuk, mit kell és mit szabad egy miikedvelő előadásról i nunk. — Munkatársainknak. A karácsonyi számra kéziratot dec. 18-ig fogadhatunk el és leheti rövid cikkeket a nyomdai viszonyok és papirhiány miatt. — Vidéki. Tizenhat évig rendeztem a leg nyegyleti műsoros esiéket) előadásokat, 3—4 évig úgyszólván magamra hagyatva az irodalmi köri estéket. Elég volt. Most csinálja más. Most nem mehetek — Többeknek. Önök nagy érdeklődéssel olvassák a K. T. P—r-hez Írott sorainkat és várják a fulytatását. Hát ha szükség lesz reá. — Paris Lajos Arad. Igen kérjük, hogy a rítus változtatás, valamint az egyházi ünnopek kérdésében és sok mában ne zavarjon anélkül is nehéz helyzetünkben. Nem is a mai időbe való ; eddigi magatartásunkból csak rájöhetett, hogy úgy tárgyalási módja, mint tapintatlan megjegyzései miatt egyetlen cikkét sem közöltük. Hát hogy jövünk mi ahhoz, hogy Aradról éppen a mi lapunkat válassza ki értéktelen cikkeinek közlésére. Leveleit ezután a levélhordóval mindjárt visszatessékeljük. Nyomatott a Pázmány-sajtöban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. líöny vlrötészete Szatmár, Deáktér 3. sz. — (Színház mellett.) — lábat tesz tőnkre a szűk czipő. Aki ennek ellensége, önmagának meg jó barátja, az rendelni fog ízlése szerint ezipöt ; \ czipész mesternél. Szatmár, Széchenyi-«. 7. ASzaíniÉri Bazárban az összes játék-, diszmú-, emlék és rövidáru ezikkeket helyszűke miatt a nagy karácsonyi fásár idény alkalmából mélyenleszállitottáron bocsátom a n. é. közönség rendelkezésére ilitaky István KAZINCZY- UTCA 10. Nyomdász tanuló fizetéssel felvétetik Pázmány-sajtó könyvnyomdában. Mindenféle iskolai nyomtatványok kaphatók a Pázmány-sajtó könyvnyomdában. Szatmár-Németi, Iskola-utca 5. villamos gépekkei berendezve. Kedvező fizetési feltételek mellett kiváló légnyomás, csőrendszer szerint (pneumatikus) tartós és nemeshanuu orgonákat szálúit. Orgonajavitásokat és orgonahangolásokat lelkiismeretes pontossággal teljes.t. Jókar anta tast pjérsé.ie t a.ban elvállal. KIEGKR OTTO cs. és kir. udvari szállító. Hazánk legnagyobb orgonájának: a király orgonájának alkotója a Szent-Sir lovagja és a Ferencz József-rond tulajdonosa. BUDAPEST, X., Szigligreti-utcza 29. szám. Tervezeteket, rajzokat és kata'ogust kívánatra díjmentesen küld. A párisi, bécsi és pécsi kiállításon több helyről kitüntetve. Gyáram 39 évi fená.lás óta 1900 orgonát szállított, közte a koronázási templom király orgonáját, mely orgonamü 80 változatú és villanyerőre van berendezve. Nyomatott a Pázmány-sajtőban Szatmár-Németi 1916. — Kiadó: Szatmáregyházmegyei Irodalmi Kör. — Felelős szerkesztő : Bodnár Gáspár.
