Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-11-19 / 92. szám
XXV. évfolyam 92. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZKTÉ81 ÁRAK: Egész évr« 10 K — f. Pélévr» — fi . — , Negyedévre — 2 K 50 f. w:7V0?s ez&ta ér» 0 fillér. T'anitóknak és kózn)0í|>Mrütfok:iak oyv évr>* ff Icr-ona* Amerikai Kgyesüit-Áli&mok: a — etréwr z. dollár. Felelés szerkesztő BODNÁR GÁSPÁR. Szerbresztőgíg- Arany *Júno8-tttca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részit, illető köziemé nyékét, leveleket. A SBI'iJAR.WifBA?KüftVKI IRODAI,SÍ KOK. magyar kereskedelemre is óriási feladatok várnak a háború után. A mi kereskedelmünknek ugyanis az eddigi szűk kereteiből ki kell lépnie. A kereskedőnek bizony hogy nemcsak az a feladata, hogy keressen. 3 ha keres, oly dispozieióha jusson, mint az alkohol élvező. Mindig többet, mindig tovább . . . egész az el- bódulásig. A kereskedőknek is magasabb szempontból kell felfognia hivatását. A mi egyáltalán nem alábbvaló és nem kisebb, mint akármely pályának hivatása. Sőt éppen az lenne kívánatos, hogy már megmondjuk, melyszerint a keresztény ifjú-nemzedék jobban érlse meg e pályának értékét. Es megértve: tömegesebben lépjenek a a kereskedelmi pályára. Képzett kereskedőkre van szükségünk, bizony. Tanult, müveit és helyes világnézettel eltelt kereskedőkre. Kereskedelmi iskolánk van elég, sőt talán feles számmal. Az alsó kereskedelmi iskolák anyaga nem primák. Ez bizonyos, ügy tudjuk — tisztelet a kivételeknek — a felsőbb kereskedelmi iskolák nagy részében sem azok. A felsőbb kereskedelmi iskolát végzett ifjak a bankokba, gyárakba, részvénytársaságba özönlenek. Irtóznak attól és álszeméremmel tartózkodnak, hogy legalább egy ideig a gyakorlati kereskedés terén szerezzenek tapasztalatokat. A bivatalnokság vágya erősebb nálunk, mint a független kereskedő életének értékelése. Németországban a pudlik mellett tanult, kiképzett kereskedők dolgoznak. A kik aztán a gyakorlati kereskedés terén maradván, müveit, erős és hatalmas kereskedő osztályt alkotnak. Ez erő és hatalom a nemzet számára. Mert függetlenek, s a társadalom müveit elemeit gyarapítják. Tekintélyesek, mert erkölcsi és anyagi erejükkel kivívják a társadalom becsülésót és értékelését. Ha a kereskedő hivatását helyesen fogja fel és igy te szén maga a társadalom is: akkor nemcsak va- gyon-8zerző lesz a maga számára és értékes; akaratlanul is esetleg Az ezüst menyegző. — A Szatmári Hírlap eredeti lárcája. — Reges-régen, amikor az e!s§ házaspár a „holtamigJant“ és „holtadiglant“ esküdte, mikor két szerető szív először igy beszélt: — Téged, csak _ téged és egyedül . . . — És mindig. És örökösen és hűségesen . . leszáll a magas égbői a Hűség angyala. Es hozott az égből két virággyiirüt. Á virággyiirük olyanok valának, mint — a kör, mint a karika. Folytonos, megszakítás nélkül valók. Emberi elgondolás szerint — végtelen És a házaspár őrizte ezt a virággyürüt. Nagyon őrizte. Huszonöt esztendőn át, száz esztendőnek negyedrészében őrizte. Mikoron pedig elérkeznék a negyed század esztendő az ő örömmel is, búval is vegyes házasélelükben . . . íme a legeslegelső percben sz.inte döbbenettel veszik észre, hogy a virágfüzér gyűrű elhervadt. Már már szomorúság, a múlandóságnak örömtelen buja borul lelkűkre, mikor egyszerre csak két angyal jelenik meg álmukban. Az egyikre ráismernek. A „Hűség“ angyala volt. Az a régi, kedves angyal, aki nekik negyedszázadnak előtte a virágfüzér gyűrűt hozta. Szinte átakarják ölelni. Mert érzik vala, hogy megifjcdnak e percben. De szemükben mégis könnyekkel, szivükben szomorúsággal mégis előbb igy panaszkodnak neki: — Oh hűség angyala, nézd a virágkoszoru gyűrű elhervadt. Ifjúságunk, ez a gyönyörű kor is eltűnt, elszállt. Hajunk fehéred! k, niint az ezüst . . . — Lássátok, szólott a Hűség angyala mosolyogva. Úgy látszik, mintha a virágfü- zéres gyűrű, amellyel sziveteket a szereíetben összekötöttem, elhervadt volna. Pedig nem. Csak a szeretet lözében ezüstté, drága, nemes ezüstté vált. Nézzéfek ! Elhoztam tehát nektek az ezüst menyegző szép virágát, a hűségnek, a kitartó szeretetnek és türelemnek rózsaszálait, amely tövisek közt, tehát szenvedések kohójában tette ezüsíös-é a ti fejeteket. De szivetekben virul a boldog emlékezet öröme, az áldások gyümölcse és a munka jutalma. És ekkor rámutat a Hűség angyala az Emlékezet angyalára, aki vele szállt-lebbent az égből le. És az emlékezet angyala beszélni kezd. Beszéde úgy hangzik, miut az ezüst csengése . . . tisztán, kedvesen . . . — Menjetek újra el az Isten oltárához. Tartsatok ezüst menyegzőt. És mondjátok megint és újra : —- Téged egyedül és örökre! — Mindig . . . — Hűséggel, örök szeretettel. És vegyétek kezetekbe az emlékezet szép virágát ... az majd beszél, regél nektek ifjúságról, szépségről, jóságról, örömről, busongásról, viharról "és szép napokról, megbocsátásról és türelemről, múltról, jelenről és jövendőről. Szólott az angyal, az Emlékezet angyala. Es kézen fogta a Hűség angyalát. Es A kiad ióhivaial: illető odszes k ildeméuyek, pénzek, hir detések stb. Pintér Jó*sef kiadóhivatali főnök címére Egyházmegyéi Alapítványi Pénztár küldendők Pál; i.vs'üii bIrdlotasi-ak oyy szövi köiaslóse» ß koron» ---------r NyLttér sora 40 fliiór. ---------. Megjelenik Biliden héten kétszer: szerdán és vasárnap előmozdíthatja az ország jólétét, de önző felfogását megnemesiti majd hivatásának öntudata. Mert ismételjük a kereskedőnek is igazi hivatása. magasabb rendű. Ki kell puhatolnia mindazokat a bevételi forrásokat, a mi egyúttal hazájának erőforrásaivá válnak. Es ha kell, ezeket a forrásokat az ország határain túl is keresnie kell. Ha a kicsinyességtől megszabadulnak kereskedőink : megszabadulnak egyszersmind az öló sablontól és a gyötrő kételyektől. Ebben a tekintetben is előttünk áll a német kereskedők egyénisége. A német kereskedő nem megy bele könnyelmű játékos módjára minden csalogató vállalkozásba. Nagyon alapos gondolkozás, körültekintés előzi meg lépéseit. De ha egyszer az elhatározásig jutott, nem sajnál időt és pénzt. Vagyonokat fektetnek a németek oly vállalatokba, melyek például csak évek múlva hoznak gyümölcsöket. Ezzel azonban nemcsak a maguk anyagi erejét biztosítják, hanem a közjóiét emeléséhez hatalmasan hozzájárulnak. Es öntudatos, szép mikor szállnak-lebegnek ének hallatszik. Szépen csengő ének, mint az ezüst csengése. Es visszhangzik, mint a visszhang, amely huszonötször szórja vissza' a búgó hangokat. * * * A házaspár pedig odaborul Isten szent osíárához. Úgy, mint egykor . . . huszonöt esztendőnek előtte. Es hangák a szó. Messze, szépen, mint száll az ének a nemes ércen. Es hallják gyermekeik, akik körültórdelik — veszik. Szemük tőle fényes, ezüst könnyel. Lelkűk nemes, tiszta reménységgel. * * * Es gyűlnek a tűzhelyre sokan. Jó emberek. Ifjak Leányok szép világfüzérbe’ egybe. Mikor pedig Isten szolgája ezüst serleggel kezében újra áldást kér, könyörög — .az ezüst menyegzős pár és mindannyiak lelke előtt, mintha egy harmadik angyal lebegne-fónylene. A reménység angyala. Es ennek az angyalnak feje fehér, mint a leesett hó. Kezében aranysárgára érlelt arany kalászt tart. Szemében pedig — a reménység tüze ég, mint a gyémánt, mely villan-csillan — a titkos jövendőbe, arany és gyémánt menyegzőbe. Mester.