Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-11-19 / 92. szám
9 életpályájuk ideális elemét is élvezik. Amire a kereskedőnek nagy szüksége van. Háború után radikális fellépésre lesz szükség abban is, hogy a bankok, takarékpénztárak visszaforduljanak eredeti hivatásukhoz. A kereskedő-világ nagy megrontása lenne az, ha a bankok pincéje háború után is rogyásig megtelhetnének kereskedelmi cikkekkel. Vigyázzanak is a kereskedők és lépjenek fel energikusan, hogy a bankok és takarékpénztárak maradjanak a maguk kaptafájuknál. Különben keservesen fogjuk érezni,'mily károkat okoznak nekik ezek a spekulációk és mennyire gyengítik a magyar igazi kereskedelmi világ függetlenségét . . . Gyermekek a mi sebesüli, katonáink karácsonyfája alatt. A mit a sebesült katonák karácsonyi megvendégelése ügyében a jótékony-egyesületek vezetői tettek, irányítottak : helyes, felemelő és dicséretre méltó. A jelszó, melyet kitűztek : Egy koronát a sebesültek javára — szintén olyan akciónak tartok, mely kellő tapintatta! (a miben kételkedni gondolatomban sincs) eredményre fog vezetni. De van nekem, a névtelennek egy gondolatom, érzésem, a mit gyermeki naivsággal őrzök, dédelgetek a mi, hős katonáink karácsonyáért naponkint szeretve aggódó iel kemben. A gyermeki léleknek, a magyar gyermeki szívnek, e rettenetes idők folyásában már oly csodásán szép megnyilatkozásait láttuk, tapasztaltuk, bámultuk, hogy további gondolatokra, érzésekre és következményekre számítani, várni jogunk van. A karácsony á gyermekeké. Egészen övék. A háborús időknek karácsonyai, mondhatjuk karácsonyfái alatt már tapasztaltuk, hogy a mi kedves gyermekeink a karácsonyt mégis meg tudják osztani, sőt oda tudták adni azoknak, a kiket mi sebesülteknek, hazánk, hőseinek nevezünk és tudunk s kikről a n i gyermeinknek csak akkor lesz igazi tudásuk, fogalmuk, mikor mi már talán nem is élünk vagy mikor a békének áldásait behamvazolt fővel érezzük. Legyünk rajta, hogy az idei karácsonfát egészen adjuk át a mi hőseinknek, sebesült katonáinknak. A karácsonfa igazán egy csodás, bűvös fa. Az isteni gyermeknek keze tette azzá. Akár mily csekélység van rajta, az igazi értékké válik. Az megtermékenyül a felfogásnak gazdaságával. Hangoztatjuk immár a harmadik karácsonykor, hogy nem fogjuk a karácsonyfát a bőségnek, az áldozatok nagyságának és tál ilékouyságáriak nagyságával és szokott méreteivel behinteni. Vájjon úgy volt és úgy lesz-e? A családok maguk feleljenek reá. Feleljenek őszintén és igazán — a lelkiismeretükben, a maguk csöndes, nyugodt gondolataiban. Hát legyen erőnk, legyen elég meggyőző készségünk arra, hogy az idén készítsük el jó előre gyermekeinket arra, mélyszerint az idei karácsonyfát átadjuk: a mi sebesült katonáinknak Kis katona szeret lenni hány és hány fiúcska. Kis leányok kezeit láttam ügyeskedni abban, hogy a mi katonáink számára varrottak. Hány és hány csak eg}T korona jutna azokról a karácsonyfákról a szent célra, ha a kara csőn fáink alatt álló gyermekeknek, a mi magyar gyermekeinknek leikében kigyulna az a gondolat, az a szent érzés, hogy az idén a karácsonyfa egész tartalma, értéke . . . nem a gyermekeké . . . hanem a magyar sebesült katonáké. „ SZATMÁRI HÍRLAP" Az ipari és minden egyéb vállalatok. nyakig úsznak a háborús nyereségben. Hihe- te)len jövedelmet értek el például a sörgyárak. Olyan meglepő haszonnal dicsekedhetnek mérlegben, amely szinte ritkítja párját. A nyereség kimutatása mellett ugyancsak megnövekedtek a tartalékalapjaik is. Szóval az üzlet, amely kitűnőnek bizonyult a békében, a háborús konjunktúrák segítségével még hasznosabbnak bizonyult. Ma, amikor a hasonló üzletkörön kívül álló intézmények, vállalatok, társadalmi osztályok a megélhetés gondjai között vergődnek, rá kell vetni néhány világító sugarat azokra az intézményekre és üzleti vállalatokra, amelyek szerencsét, gazdagságot, vagyont és jólétet találnak, arniko. másokat a háború súlyos csapásai sújtanak. Figyelő tekintettel kell kisérni az egyes vállalatok anyagi emelkedésének arányait. A mai háborús idők nyereségarányait h-> összevetjük a békés idők szerény üzleti haszno- sodásaival, úgy megértjük, hogy az egyik vállalati ágnak rohamos fejlődésevei és gyarapodásával vele jár más vállalatoknak, más intézményeknek gyengülése és szegényedése. Mert ha a háború minden meglévő üzletet, minden szorgalmasan munkálkodó embert arányosan segítene és gazdagítana, úgy nem hangzanék fel egyetleo-egy panaszos vagy kesergő hang sem az egész országban. Az üzletek természetével együtt jár, még ha a legtisztességesebb üzlet is az, hogy mig egy felől hasznot hajt, másfelől kárt okoz, Mert ami az egyiknek haszon, a másiknak kár. Es ha az üzlet nekilendüléséből bőséges haszon árad, úgy növekszik a haszon arányában a kár, vagy hiány, amelyeket a jó üzletből kieső másik réteg érez. Ez jó üzlettől és jövedelmezőségtől elütött réieg a nagy közönség, akit úgy szoktak csúfolni, hogy fogyasztó. Önmagát fogyasztja a harctereken és itthon a nélkülözésben és sze- gényfeégben. • Valóság1 és ábráiul. Küzdelem lett az élet és keserű a kenyér. A nélkülözés szörnyetege leselkedik tűzhelyeink körül s gondoktól borús homlokunk. A tejjel mézzel bővölködő haza szűkölködik a régi javakban s hosszúra nyúló böjt sivár éjszakája üli meg lelkünket. Takarékosság lett a jelszó fütő, világitó és élelmezési anyagokban. Rövidre kell fogni a gyeplőt és kétszer is meg kell gondolnunk a mig szájunkhoz visszük a létfenntartáshoz szükséges mindennapi falatot. íme ilyen az állapot a nagy bábom harmadik évébeu. Nem kell messzire fáradnunk. Itt tapasztaljak lépten nyomon nemcsak a közel- íátás nagy nehézségeit és idegölő munkáját, hanem a nincs és kevés szomorúságát is, meiy könnyeket facsar a szemekből s fájdalmas csalatkozás szülte szavakat és elégedetlenséget fakaszt a néptömegben. Zúgolódás morajától hangos az utca, amelyet immár hitünk szerint csak a megváltó béke csillapíthat el. Hiszen ott tartunk már, hogy soSzatmár-Németi 1916. november 19. kan, akik nem odavalók is, oda kívánkoznak, ahol az őszi szellő enyészetről suttog, a természet haldoklása az emberi élet pusztulásával karöltve jár: ki a harcok mezejére, a lövészárkok labirintjába, ahol olcsó az élet, de van kenyér és dicsőség, ahol vasszilánkok röpködnek a levegőben, de nincs kilátás' koplalni és ében halni a hazáért ! Bizony-bizónv szivszorongva várjuk jöt- tödet óh dicsőséges Béke, mert nagy árvaságra jutott az Építő Munka és rég szünetei a béke szerszáma s nincs vagy nagyon kevés, a kinek kellő megélhetést nyújtana. Vájjon mikor kél fel a láthatáron a békés munka napja? Mikor száll ég felé hálaadó ének a népek egyetértésének nagy ünnepén ?! Es valyon hogy lesz akkor? Ha maid efjövend az az idő, a midőn rombolás helyeit a terem ő erő veszi át az uralmat és becsületesen kibékülünk ellenfeleinkkel, úgy véljük, hogy nem lesznek nemzeti korlátok a haladás ösvényén s a lövészárok gyülölséget jelző rendszere nem fog a nemzetek közt fennmaradni az építő munkában Ezt az állapotot szerintünk e’ső sorban a külpolitikai szempontok által egymással harcba kevert nemzetek műszaki emberei, technikusai és munkásai fogják egyengetni és megteremteni, a kik jó barátságban, vállvetve fognak ismét együtt munkálkodni a romok eltakarításán és dolgozni az ellentétek eloszlatásán. Mert hogy igy lesz. kétségtelen. Hiszen a háború borzalmas viharai között az volt tapasztalható, hogy az összes világ munkásai legbajlandóbbsk a békére s ezek várják legjobban annak eljövetelét. Es ebből a szempontból lehetetlen n un rokonszenveznünk a tisztességes és becsületes békét óhajtó munkásokkal. A technika nemzetköziségéből fog újra születni a nemzetek egyetértése s azoknak mérnökei, építészei, a műszaki tudományok művelői és a különböző iparágak munkásainak béke szerszámai fogják eltüntetni a faji gyűlölet pusztító nyomait. Térjenek is mielőbb örök pihenőre a fegyvertechnika öldöklő eszközei, és azok a hatalmas repülő madarak, a melyek nagy Jókainak dicső agyából pattantak ki, a békés emberiség javára s megértésére zúgjanak tovább és szeljék át szárnyaikkal a levegőt s a hazai eget mentői előbb, bátran, biztosán szabad országok és tengerek felett mind az időknek végéig. Spektátor II. Uzsok. A püspök ur a bérmáláskor Az iskolában vizitált, Előtte a sok apró tudós Ünneplőben szép sorba állt. A sok okos kis apróság közt Legokosabb volt Nagy Pali, A püspök ur kérdéseire Mindent megtudott mondani. Olvasott szép folyékonyan... Egy verset is szépen elszavalt, Hittan, biblia, nyelvtan, számtan, Semmit össze nem zavart. „jVo még egy kérdést, kis fiacskám, — Szólott a püspök kegyesen, Hallottad-é már e szót, Uzsok ? Erre felelj még meg nekem.“ S e kérdésre Pali arcát A könnyek árja önti el, Csüggö fejjel csak áll, s kabátja Gombján babrál kis kézivel. *
