Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-11-08 / 89. szám
o .SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Nómeti 1916. november 8. nemzetének vérével kivívott, inkább adott szabadságot. No űzzék el ilyen gondolatok a késő őszben a tavaszi örvendezést! Áz uj állam vitéz serege Varsó alól nemsokára táborba száll a dunai hatalmak erejét növelni. Kik együtt szenvedtünk, a diadal mezején is együtt fogunk lépni. A lengyel földben megdobban az ott elvérzett magyar hősök szive és mig a Kárpátokból Nagymagyarország- ról száll el hangjukra dalolni a madár, addig sírjaikra a lengyel szabadság ültet virágokat. Felvirul ott ismét Nagy Lajos lovagkora, szent Hedvig vallásossága, sz. Szaniszló igazságszeretete. Erős lesz Lengyel- ország, a Visztula a Duna testvére. Felfogják a zivatart és a harccal szerzett békében hazánkkal együtt minden támadásban csak fáradt villámokat látnak. Szent Imre magyar herceg ünnepén egymás keblére borul a Rajna őrszelleme mellett a Duna, a Visztula géniusza. Lengyelország feltámadott ! Magyarok, ti is örvendjetek! R. 1. O. M* kötött birtok kérdésével sokat foglalkoznak most a gazdasági körökben. Nem árt ezt az előrelátás, sőt szükséges. Bár miként intézze el a törvény- hozás majd ezt a súlyos feladatot: nem szabad megfeledkeznünk ama másik, szintén főbenjáró kérdésről Hogyan használjuk ki jobban, céltudatosabban az áldott magyar földnek termőképességét, bensejében zsongón forró kincseket. Hü szövetségesünk, a német nemzetnek egy okos, praktikus és gazdag tapasztalatu agya mondotta nem bírja tovább tartani magát a véresen megtépázott, do még mindig tulerős muszkahaddal szemben ... Az erősítések: szakadatlanul mennek, de már aligha lehet segíteni . . . Megmondhatatían levertség veit rajtunk erőt . . . Bizonytalanul félve, kétkedve bár, do még mindig remélltünk . . . Hátha, hátba csoda történik még 1 Hihetlen izgalomban telt el minden perc, a szűnni nem akaró ágyubömbölés mo*t percről-percre idegesebbé tett bennünket, pedig máskor hidegen hagyott mindnyájunkat, hiezon elég alkalmunk volt már megszokni, akárcsak az otthon csendes éjszakáiban a falióra ketyegését. Délután 4 órakor megszólalt a hadosztály telefonja; az ezredesurat kérték sürgősen a telefonhoz. Jött is azonnal, hiszen tudta már, miről lehet szó. — Az esti szürkület beálltával a csapatok az állásból kivonandók. Az előkészületeket azonnal megtenni. A további parancs írásban. Vége 1 Mint akit a villám sújtott, úgy állott ott Sróter ezredes. Néhány pillanatig nem jött szó az ajkára, az arca fakó lett a palástolt belső izgalomtól és én úgy láttam, mintha a szemei átnedvesedtek volna . . . Másodpercek teltek el, amig ismét föleszmélt s aztán, minden szóíagnak külön hangsúlyt adva, csak ennyit felelt. — Mindent megértettem 1 Es érces, mély csengésű baritonja mintha kicsit vibrált volna, mintha kicsit fátyolozottabb lett volna, amikor ezeket mondotta. * nekünk magyaroknak, hogy mi gazdagok lehetünk még. Gazdagabbak, mint akár hány nagyobb nemzet, ha megtaláljuk az utat, a mélységekbe juthatunk, melyen és a hol kincseinket a nemzet számára felszínre hozhatjuk. Nem mondott újat a nagy nemzet gazdász, de most igazán jó időben mondotta. Hiszen a legnagyobb magyar, Széchenyi István prófétai lelke már azt látta, jósolta. Kimondotta a nemzeti élet és létkérdésének nagy iféléiét, hogy csak akkor lehetünk szellemileg, politikailag függetlenek, erősek és haladásra képesek, ha erős, hatalmas gazdasági alapokat építünk, teremtünk. Ahhoz értők egybehangzó véleménye szerint a mi hazánk földjének termőképességét meg lehetne kétszerezni. A németek földje gyengébb minőségű a magyar földnél. De a németek okos megműveléssel úgy fokozzák a termés hozamát, hogy holdankint való termése felülmúlja a mi termés hozamunkat. Hogyan jut ezen sikerekhez a mi hü szövetségesünk? Úgy, hogy a mezőgazdasághoz kitűnő gépeket használ. A föld termőképességét műtrágyával biztosítja, fokozza. És különösen teremtett parasztságot. Földmivelő osztályt. A mely osztálynak tagjai tanulnak, de nem azért, hogy kényes ispán urakká legyenek. Hogy csak parancsolni és uraskodni akarjanak. Hanem olyan földmives polgárokat neveltek, a kik büszkén valják, hogy ők „bauer“-ek. Hogy ők dolgoznak, tanulnak és függetlenségüket erkölcsi és anyagi erőkkel szerzik meg. Volt alkalmam német katonákkal érintkezni, s kérdésemre, hogy mi a foglalkozásuk otthon a békés polgári életben: büszkén emlegették, Mire az alkonyat eljött, elkészült min- denkit a maga dolgával, parancs szerint, fegyelmezetten és villámgyorsan ment min- • den . . . Gyönyörű holdvilágos este következett. . . . A visszavonuló honvédek szó nélkül, lehorgasztott fővel haladtak a csernovici erdő felé . . . egyszeresek végig morajlik az egész oszlopon : Az ezredes ur 1 Itt áll balról az ut mellett ... Minden szem arra tekintett. Némán, mozdulatlanul, délcegen ült a lovon. A fiait nézte a félhomályba kutató szemekkel. Azok, amikor észrevették, feléje fordították tekintetüket s mikor mellette elhaladtak, mintegy magú koz beszélve mormolgatták : — Elhagyni — egy puskalövés nélkül... — Egy muszka életének kioltása nélkül ... — a mi verejtékkel épített várunkat . . . — A te remekművedet, a te büszkeségedet . . . — Apánk, hát ezt is meg kellett érnünk ? Es apánk nem hallgathatta tovább a fájdalom eme kitöréseit, hißzen az ő szivéből, az ő leikéből beszéltek; mintha csak maga mondotta volna ezeket a keserű szavakat... Hirtelen megfordította lovát és gyors ütemben visszalovagolt a csapat végére. A büszke, „fokosos honvédek“, száz véres harc diadalmas hősei, amint utána tekintettek, titkolózás nélkül morzsolták szét kérges ujjaik között a hirtelen szemükbe szökött kövér könnycseppeket . . Oh örökké emlékezetes szomorú, könnyes napok . . . hogy ,,bauer“-ek, a kiknek otthon gazdaságuk van és ezt a gazdaságot maguk inivelik. Nálunk, a nagybirtokosok, nem zárkóznak el a gépek beállításától sem a műtrágyázás súlyos feladataitól. De kis gazdáink csak immel- ámmal kullogott a jó és kézzelfogható példák után. A Bűn és nyomor. Irta: Dr. C3ÓKÁS VIDOR. A bűn következménye a nyomorúság. Ha nem volna bűn, nem lenne nyomorúság. Akármilyen nagy lesz a nyomor Európában, nem lehet nagyobb, mint az a bűn, amit Európa elkövetett. Keresztény népek gyilkolják egymást oly kegyetlonséggel és oly nagy tömegekben, mint még soha mióta ember él a főidőn. Azok a keresztények, akikhez az Ur eiküldötte a megváltót, hogy őket a íesH és lelki nyomorúságból kiemelje. Az Üdvözítő megtanította őket arra, hogy mindnyájan felebarátok, mindnyájan testvérek. Vallják is e tant s ugyanakkor azt is tanítják, hogy anyagi javakért kártérítés kicsikarására, sértés megtartására szabad ártatlan embereket legyilkolni. Mily végzetes tévedés, minő ellentmondás ! A mellükre teszik a tőrt, hogy igy döfjék embertársuk szivébe, de ime a tőr másik vége is hegyes s a támadó szivébe épp ugv behatol, mint a megtámadottéba. Szörnyű bűnt követett el Európa s ba most nyomor, éhínség lesz bűnének következménye, nem szabad panaszkodnia. Ha bőjtöl a mezítláb jár, csak bűnéért vezekel. A nemzetek a szomszéd nemzetek romlását, pusztulását kívánták s mosi úgy a szomszéd, mint saját maguk pusztulnak, vóreznek. Ha ennyi szenvedés nem téríti meg Európát, akkor mennyinek kell még jönnie? Mennyi szenvedés legyen még, hogy a keresztények elővegyék, olvassák s elmélyedjenek az evangélumou s ne hirdessenek többé erkölcstelen tanokat, hanem ragaszkodjanak az evangéliumhoz. A világbékóí gunyolók az evángóliumot gúnyolják, mert a világbóke és az evángé- lium megegyezik : Krisztusnak a felebarátról szóló tanítását akarja mindkettő megvalósítani. Aki azt mondja, hogy a világbóke gondolata halva szülelett idea az az evangéliumi tanra mondja e becsmérlést. Ha az emberek az evángéliumot megtartanák, sohasem lenne háború a világon. Az evángóliutn megtartását mindenkinek elősegítenie, nem pedig hátráltatnia keil gúnyolódásokkal. Aki azt mondja, hogy a béke hirdetése ellenkezik a férfias bátorsággal, a béke eunuch- ían az evángéliumra mondja ki a becsmérlő szót. Mert az evangélium a felebaráti szere- tetet állítja fel, mint legfőbb tanút, mi a kölcsönös gyilkolásokat kizárja. Egymás le- mészárolása nem egyeztethető össze a felebaráti szeretettel. Az evángéliumi tanok megvalósitása menthetik C3ak meg Európát a nyomortól. Hogy kell olcsóbbá tenni as élelmezést. Amikor az emberek az általános drágaságról s bizonyos élelmiszerek megsze- rezhetetlensógóről panaszkodnak — csodálkozva kérdjük, miért nem áll össze 4—5 család s miért nem létesítenek ezek a maguk céljára közös konyhát ? (Mert egyszer már megégették a szájukat pl. itt Szatmáron. Egy ilyeu megég6tés aztán végkóp elriasztja a különben áldásos intézményektől is a közönséget. Szerk.) Hatalmas summát takaríthatnának meg tűzifában, konyhai személyzetben, de még az élelmiszerek árán is, tekintettel arra, hogy a legtöbb cikk nagyban olcsóbb,
