Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-11-08 / 89. szám

Szatmár-Németi, 1916, november 8.

sőt a nagybani beszerzés könnyebb is, meit például vannak a marhának olyan részei, amelyekből a mészáros fél vagy egy kilót semmi pénzért se ad. Berlinben már nemcsak a közös konyhánál, hanem a tömegélelmezésnél tartanak. (Városunkban is. Szerk.) A német fővárosban központi konyhákat állítottak fel s csupán egy ilyen konyhából egy napon 200.000 embernek adtak ebédet. Egy ebéd 60 pfenningbe került, a miért a közönség levest, kalarábéfőzelóket, és marhasültet kapott ebédre. S a 60 pfenningből még haszna is maradt a fővárosnak, amelyet a konyhaberendezés költségeinek törlesztésére fordítanak. 60 pfennig 8i fillérnek felel meg. Ezért három tál ételt lehet adni a tömegbevásárlás előnyei révén. Nem lesz érdektelen megemlíteni, miként működik egy-egy ilyen konyha, amelyben 200.000 embernek főznek. Az ételek hatalmas vasüstökben főnek. A kész ebédekei szintén óriási tálakba öntik s ezekből osztják szét olyan kanalakkal, amelyekbe éppen egy adag megy. Hústalan napokon hai vagy tészta pótolja a húst. Az ebéd igen Ízletes s oly bőséges, hogy két adag három személynek is elég. Ez a rendszer Berlinben egyszerre végét vetette az élelmiszer uzsorának h oly jól bevált, hogy a közel jövőben már minden polgárt, akinek az évi jövedelme nem haladja meg az 1300 márkát, — kötelezői fogják a tömegélelmezésben való részvételre.

Őszi in elő dia.

Borongós alkonyat. A felhők fekete uszályt vonszolnak maguk u'án, mintha valakit gyászolnának. Ott vonulnak ei a keleti égen, árnyakat hintve a síkságot szegélyező magaslatokra. Szél kerekedik, kavargó hideg szól e vógigsepri a zörgő levelektől sárga városi utcákat. Ködíoltok zárják el a szemhatárt, a föld az éggel egybeolvadt, mintha félne az elmúlástól s a magasba kívánkoznék.

Az utcán járok, hallgatom a szél zúgását, nézem a levek haláltusáját. Beárnyékolja arcom az égnek méla borulatja e bsveszi magát lelkembe valami, aminek érzése fájó, tudása örök gyötrelem. Mintha beszádat hallanék, mintha a letarolt ágak egy bus regét regélnének.

. . . Északon járunk, havasi falucskában, annak homokkőtől fehérlő országutján. Gyönyörű őszi nap, sárga levelek hullása. Iromba testű kőrisfák szegélyezik az ut két oldalát. vSemmitsem látni, osak a hulló leveleket. Egymásra borulnak halkan, szótlanul, ki sárgán, ki aranyszínű, rozsdavörös köntösben.

Jobbra-balra kicsi házikók mutogatják fehérre meszelt falaikat. Gyermekek jönnek ki mindegyikből zsákkal, gereblyével, mezítláb, ahogyan nyáron megszokták volt. Bejárják a fák környékét, szedik az avart — nyár leány álma van benne eltemetve — gzedik frissen, bohón, örülve az ősz ilyetén mulatozásainak. Viszik a sok „szónát-szalmát“, viszik haza, kiki a maga otthonába. Garmadába rakják s a „kazlakban“ törpék módjára hemperegnek.

így a regélő ágak. Messzire száguldva csodás gyermek dolgokról mondanak késő őszi dalokat.

Bohó, gondtalan álmok, múló emlékek, mit akartok az emberekkel? Az emlékezés hangján szólva hozzájuk, mit gyötritek folytonosan ? Nem látjátok, hogy ez is, én is, ő is távolodva az időben, mily nehezen gondol a többé vissza nem hozhatóra ?

Ü6 ti azért minden évben eljösztök, híven az Időhöz, híven az ölök törvényekhez. Borongós alkonyat, fekete uszályu felhők, sárga íevólavar hirdeti lépteiket. Egy pillanatra megáilittok mindnyájunkat s aztán újra hagyjátok utunkat folytatni. Munkálni a jelent, alapozni a jövőt, hogy befutván az életpályát, egyszer abból is emlék legyen s visz- szajutva az Alkotó zsámolyához, végre magunk is múlttá váljunk az emberek emlékezetében. B—a.

„SZATMÁR HÍRLAP“

A miniszterelnök utazása. Tisza István gróf miniszterelnök hétfőn reggel Bécsbe érkezett és tanácskozott Körberrel. Tizenegy órakor kihallgatáson jelent meg a királynál.

Kinevezések. Szatmár vármegye főispánja a batizvasvári állami iskola gondnoksági elnökévé dr. Strecher ^ndor földbirtokost, a kővárremetei állami elemi iskola gondnokság rendes tagjává pedig dr. Rákócy Fileg Sándor ügyvéd, kővárremetei lakost nevezte ki. — A nagyváradi posta- és távirda igazgatóság Gönczy Sándor ref. lelkészt tyukodi postamesterré kinevezte.

Megbízás. A m. kir. földmivelósügyi miniszter Tichy Gyula gazdasági felügyelőt a mátészalkai, nagykárolyi és csengeri járások területén a burgonyakészletek rekvirálá- sával megbízta.

Hirtelen halál. Kerekes Imre kir. ügyészségi hivatalszolga hétfőn reggel 8 órakor a kir. ügyészség helyiségében hirtelen rosszul lett és összeesett. A mentők az eszméletlen 'állapotban levő Kerekest lakására szállították, de mire oda értek vele már halott volt. Agyszólhüdós ölte meg az 51 éves, különben életerős embert, aki két évtizedet meghaladó idő óta állott az ügyészség szolgálatában, Halál it felesége és kis fia siratja.

Gyászhir. Mindszent Márton termény- kereskedő e hó 4-én 76 éves korában meghalt.

Jótékony célú előadás. A ref. főgimnázium tanári kara ás ifjúsága az erdélyi menekültek s részben a főgimnázium javára folyó hó 5 én ünnepélyt rendezett. Az intézeti énekkar nyitotta meg a műsort. Azután Szabados Ede tanár szavalta el saját szerzeményű költeményét, ügy a tárgy, mint az előadás nagy hatást gyakorolt a közönségre. Mátray Etelka gyönyörűen zongorázott, a felzugó taps mutatta a nagy sikert, Maj- thényi András tanár igen tanulságos és aktuális szabadelőadást tartott Erdélyről. Az est fénypontja Vajay Margit urleány monológja volt. A főgimnázium zenekara zárta be a minden tekintetben jól sikerült előadást.

Mi lesz ? Hevré mélabusan így elmélkedett Konstanza elestón ;

— Mi lesz ? Mi lesz Bukarestből, ha a német harapófogónak a két vége ott összeér ?

(Mi lesz ? Hát az lesz, hogy Oláhország megkapja, szivén kapja a fizetést) — Németország úgy látszik Románia éléskamrájára vetette magát.

(Furcsa! Csak kölcsönt kö csönnel áruló szomszéd, aki Erdély éléskamráját még a jövendőre is elkönyvelte.)

Megfulladunk a rendelőtökben I Egy

német lep Írja a következőket: Mostanában naponként jelennek meg igen nagy számban hivatalos rendeletek és nemcsak a magánemberek, de a hivatalnokok maguk sem ismerik ki magukat a sok rendelet, figyelmeztetés, körözvóny, körlevél stb. között. Kívánatos volna, különösen falun, ahol az embereknek nincs annyi idejük és módjuk újságolvasásra, mint városokban, a hivatalos lapokat közszemlére kitenni és arról is gondoskodni, hogy a különböző rendeletek a népnek szóbelileg is megmagyaráztassanak. Igen sok embert ismerünk ugyanis, akit kizárólag a rendeletekben való járatlansága miatt bűn tettek meg, amint hogy tényleg igen sok falusi ember van, akinek fogalma sincs pl. a gyümölcsre, tojásra stb. re vonatkozó rende- letekről. A német lapnak tökéletesen igaza van. Ez a panasz nálunk is jogosult. Nálunk is sok a rendelet, de kevés az ember, aki azok. között ki ismeri magát.

A különböző nemzetiségi emberek, mikor valaki meghalt ezt mondják:

A francia : Hány éves volt ?

Az olasz : Szegény ördög 1

Az orosz: Jő neki, nem kell többé kínlódnia.

Az angol: Mennyire volt biztosítva?

A zsidó : Mi maradt utána?

A magyar: Igazán ? Meghalt!

Vakmerő bankrablás Budapesten.

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rákóci- uti fiókjában megbízták Lévay Pál tisztvi- Eelőt és Vastulek Károly bankszolgát, hogy menjenek a bank Fürdő-utcai központjába, ahol 47 ezer koronát kitevő húsz ős tiz koronás bankjegyeket átadnak ezer koronás

3

bankjegyekre való beváltás végett. A Fürdő és Nádor-utca sarkán egy 18 év körül magas kék kabátos fiatalember eléjük állott és azt mondotta a szolgának : „Én vagyok a Rákóci úti fiók uj szolgája. Adja át nekem a táskát és a tisztviselő úrral ínajd bevi3zem a pénzt. Maga pedig — mondotta a szolgának — menjen bo p központba és jelentkezzék Erdey főellenőrnól. A szolga átadta a táskát, amelyben a pénz volt és amelyre ra volt Írva: „Rákóci-úti fiók“ Ezután a tisztviselő az idegen szolgával a Vilmos császár ut felé haladt. Egyszerre a szolga ezt mondotta: „Vissza kell mennem Erdey főoilenőrhöz a központba, mert ott felejtettük a kulcsokat 1“ Erre rögtön megfordult és a Nádor-utcánál futásnak eredt. A tisztviselő mindenütt nyomában volt és végül elkiálíoíta: „Fogják meg! Tolvaj 1“ A tömeg üldözőbe vette az illetőt, aki azonban a zűrzavarban elmenekült a pénzzel együtt. A rendőrség a nyomozást megkezdte.

Elhunyt lelkész. Bretán Alexánder erdélyi gör. katb. lelkész, Bretán János amaci gör. kath. lelkész fia, november 4-én. 28 éves korában mephalt. Amacon helyezik örök nyugalomra.

A kormány segélye. A m. kir. belügyminiszter a Szatmár vármegye területén elhelyezatt erdélyi menekültek szükségleteinek fedezésére 5000 koronát, a Szatmár- Németiben elhelyezetteknek pedig 10.000 koronát engedélyezett, mely összeget a főispán a szükségletek arányában a napokban osztatta szót.

Átköltözött a katonai ügyosztályi

A katonai ügyosztály a rendőrségi ópületbő átköltözött a Deák-tér 2. sz alatt levő dr. Nagy Barna féle ház hátsó részén levő emeleti helyiségeibe.

Akiket nem soroznak többet. A

honvédelmi kormány értesítette a vármegyét, hogy azokat, akik távol vannak az ország határától és betöltötték életük 36 évét, töröljék az állitásköielesek lajstromából. A vód- erőtörvóny szerint ugyanis a távollevők állítás kötelezettsége azon óv december 31-ig tart, amíg azok betöltik a 36 évüket s ezen a törvényen a háború sem változtatott.

700 uj milliomos Prágában. Egy prágai újság Írja: „Pénzügyi körök szeirnt eddig Prágában 700 uj milliomost szült a háború ; ezek valamennyien hadseregszállitók voltak ós köztük egy sem volt — mezőgazda !“

Mennyibe kerülhet egy pár oipő? Egy konkrét ügyből kifolyólag a kereskedelmi kamara azt a szakvéleményt nyilvánította, hogy egy pár cipő megtalpalása, minden hozzávalóval és munkadijjal együtt, a mesternek 9 kor. 50 fillérnél többe nem kerülhet. Alapos számításai alapján a kamara kimondja, hogy egy pár férficipő 35, egy pár nőioipő 34 kor. 80 fillérnél többe nem kerülhet.

Adatok a cukordrágaság kérdéséhez, Nemrég közöltünk néhány szemelvényt a petróleumgyárak mérlegeiből. Most egy cukorgyár mérlege fekszik előttünk. Vág- völgyi cukorgyár r.-t.-röl van szó, amely az elmúlt üzletévben 1.000,000 koronát, alaptőkének 33 °/0 át kereste meg tiszta nyereség gyanánt. Azt hisszük, nem kell fejtegetnünk a cukordrágaság okát. Szegény gyárosok 1

Nem visznek többé zászlót a csatatérre. A háború elején a hadbavonuló ez- redek rendszerint magukkal vitték a csatába zászlóikat, sőt minden egyes menetszázad is vitt magával zászlót, melyet a közönségtől legtöbbnyire ajándékba kapott. Később azonban belátták, hogy ez a szokás ugyan nagyon szép, de viszont a magukkal vitt zászlóknak megőrzése rendkívül nehéz. Ennek következtében azután lassan-lassan felhagytak ezzel a szokással. Most a főparancsnokság elrendelte, hogy az ezred zászlóját se vigyék magukkal a katonák, hanem azokat hagyják az ezred kiegészítő székhelyén, ahol mint ereklyéket őrzik meg a zászlókat.

A beosületz értés. A vidéki büntető járásbiró előtt sírva jelent meg egy asszony. Az ura ellen jött panaszra.

— Kérem tessék az uramat jól megfenyíteni tekintetes uram, — mondja zokogva.

— Hát mi panasza van az ura ellen jó asz- szony ? kérdi részvéttel a bird.