Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-11-08 / 89. szám
89. szám XXV. évfolyam. Szatmáp-Németi, 1916. november 8. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI L.AJ? 4L V * - % ^ V ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre 10 K — í. Félévr# — 6 . — „ Negyedévre — 2 K 60 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparcsoknak egy évre 8 korona* Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. Felelős szerkesztő ; BODNÁR GÁSPÁR. Sz»rkeszt6iég Arany János-utca £d. Ide kell küldeni minden a lep szellemi részét illető közleményeket, leveleket. Lap tulajdon os A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiaddőhivaialt illető összes küldemények, pénzek, hír detések stb. Pintér József kiadőhivatali főnök címére Egyházmegyei Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetések egyszeri kSzlése S korona ----------------- Nyllttár sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Lengyelország feltámadott! Tavaszi örömmel, húsvéti lelkesedéssel a késő őszben Alleluja hangzik fel milliók ajakén a széles Visztula partján. Letörli könnyeit és mosolygó arccal indul el ismét a nemzeti életet ápolni a Visztula partjáról a lengyel Géniusz. Harcos apák hirével, szahadságszeretetével felkelnek Osztrolenka csonthal más terén a hősök. Lengyelország feltámadott ! Hadd zengjen Polónia csento- howói Szűz Mária képe előtt a Te Deum is, amely a jelen minden örömét veszi szárnyaira, hogy a múlt minden szenvedését egyszerre eny- hitse meg, feledtesse el! Ebben a nagy világpusztitásban nemcsak megtört már minden csapás a győzelmes Nibelung-kardon és az Árpádok tatár-töröktől kipróbált domború mellén, hanem Phönix madárként — talán ép ezeknek keleti bástyájául — újraéled Lengyelország, Kosz- cziuszkó népe. Lengyelország már akkor kezdi írni dicsőséggel induló történetét, Könnyödé katonák. Orosz harctér, 1916. aug. Örökké emlékezetes, szomorú, könnyes napok I . . . Most már nem árulunk el hadititkot, ha beszélünk róluk. Teljes üt hónapig tartotta ezredünk a rarancei állást. Nem is állás volt az már, hanem valóságos vár. Sráter ezredes ragyogó katonai talentumának, törhetetlen ambiójának s atyai szavaival buzdított honvédéi szinte emberfölötti munkájának remekműve. Á legelső katonai tekintélyek is megcsodálták ezeket a megvivhatatlannak látszó árkokat, amelyek mögött nyugodtan alhatott a szép, kedves Csernovicnak a honvéd hősiességében és verhetetlenségében szinte fanatikusan hivő, szeretetreméltó lakossága. A „csendes időkben“, amikor a muszka harci tevékenység általános ellanyhulásából már-már arra következtettünk, hogy talán elővették jobbik eszüket s hajlandók a békéről okosan beszélgetni, Stróter apánk és megértő humánus gondolkodásáról ismert és általánosan szeretett Világhi századosunk engedőimével gyakrabban berándultunk a frontról egy-egy napra Csernovicba .. . Örökké emlékezetes, kedves, szép napok 1 . . . A bájos csernoviciak egy pillanatra sem feledkeztek arról, hogy mit köszönhet a város a magyar honvédeknek s mindenkor és mindenütt a legszeretetreméltóbb figyelmességgel és udvariassággal bántak velünk. mikor a magyarság tömörül iLurópa szivében izmos állammá, Európa szivévé. De a nemesség országokat tépő pártoskodása, vallásharca, makacs erőszakoskodása a lengyelek honának háromszori felosztására vezetett. Igaz, Sándor cárban egygyel többet számol a világ a Nagy Sándorokhoz, Augusztusokhoz, Napóleonokhoz, akikre, bár lángelmék, csodás hadvezérek voltak, de nép- szabadságok letiprása miatt nem gondol szeretettel. Csakhogy az isteni gondviselés megengedte, hogy a feldarabolt ország sáncain kiviií- beliil is, a honjában hontalan nép, de a nyugati műveltség javára is megtanulják azt, amit Deák Ferenc már 1833-ban mondott ,,A lengyelek ügyében“, hogy szabadság, polgári alkotmány nélkül boldogtalan, hasznavehetetlen a lengyel nemzet is. A szenvedések viharában igy csak izmosodott, a forradalmak füzében igy csak acólosodott a lengyel kar szabadságzászlajának felemelésére. Az erőszakosság ellen lázadó vére segitőkezet keresett a Kárpátok ölében, a magyarságnál, amely néppel egykor közös király fejére tette raAnnyirn mentek már a? előzékenységben, hogy noha majd a nyelvük bicsaklott ki belé, teljes buzgalommal törték a magyar nyelvet. Olyan jól állt nekik, amikor egy-egy üzlet előtt tanácstalanul bámuló honvédet faggatni kezdték: — Mit tetszik kérem? sert, bort, kulás, borgelt, siitóma, óra, duhan, rum? Mondjad nekem és ón megmutatok magának. „Piezii ungris piszli dajcs“, de a fontos mégis az volt, hogy a szittyaivadók meg tudta magát értetni és meg tudott vásárolni mindent, amire a fronton szüksége voit. Jóravaió, becsületes kereskedők voltak a csernoviciak s bármily hihetetlennek tetszik is, itt, közvetlenül & front mögött, legalább harmad árral olcsóbban lehetett megvásárolni mindent, mint bármelyik magyar- országi városban. * Junius első napjaiban aztán megmozdult az orosz tetszhalott. Eiőbb csak telefonon hallottuk, hogy tőlünk jóval balra nagy erővel támad az uj orosz favorit, Bruszilov fővezér. Lassankint azonban tovább harapódzott a baro és negyedikén már hozzánk is elhallatszott a napról napra fokozódó pergőtűz bömbölóse. Minden jel azt mutatta, hogy a muszka ezúttal komolyan nekikészült a támadásnak. Junius hatodikén már annyira közel terjedt hozzánk a harc, hogy a „halál- dómból“ és Rarenoe széléről egész tisztán láttuk a sürü egymásután robbanó srapnelek bárányfelhőit . . . Ezen a napon már a telefon is komoly, agggdalmat keltő híreket hogyogó koronáját s amely a nemzeti szenvedésben testvére lett. 15—20000 lengyel jön 8 légióban a magyar szabadságharcba. A maradék, az ifjú leventék most is elhagyták a siró, de remélő anyákat, apáik nyitott sírját és a Kárpátok bércein teremtek, hogy a megsegiíeít magyarnak viszontsegitségóvol büszkén álljanak ki Európa homlokára visszakövetelni elrabolt hazájukat. És ime, mert három a magyar igazság, a világháború harmadik évében, Sz. Imre magyar herceg ünnepen a nyugati műveltség, a nép- szabadság őrei, a dunai szövetségesek életre is hívták Lengyelországot. Az ünnepi érzéseket ne zavarja ma meg a politika! Vájjon Habsburg- vagy Hohenzolern-ivadék lesz- e vezére a katholikus Lengyelországnak az uj áilamalakulás sinai pusztájában? Milyen szempontok szerint készül a határvágó — Romulus—ásó ? Nem korcsosult-e már a gazdag állásokat alkohollal adó, de nyelvet, szivet is elnémító moszkovita barátkozásban Kosciusko vére annyira, hogy nem tudná már megbecsülni ezt a nem egész zott . . . óriás harc folyik Dobronoucnáí . . . Hihetetlen municiópazarláseal és egymást szakadatlanul követő, kolosszális tömegekkel támad a muszka . . . Már valóságos hullabegyek vannak állásaink előtt, de folyton újabb embertömegeket zavar előre . . . Rémes harcok, de ott is honvédek vannak, a mi testvér- dandárunk ... és erősen tartják magukat . . De semmi sem lehetetlen ... a muazkák nagyon sokan vannak és nem akarnak elfogyni. A „haláldomb“ védői, a rarancei hősök, éjjel-nappal megkettőzött éberséggel figyelték a muszka állásokat . . . Jól kihúzták a puskát és meg is olajozták, hogy a golyó mentül simábban csússzon ki belőle é3 a cső mentül többet bírjon el. Ne higyje senki sem azt, hogy talán túlzás, amit most mondok, de Sráter ezredes vitéz honvédéi, a rajongó apának rajongó fiai szintén kívánták, hogy a muszka minket is támadjon . . any- nyira bíztak saját erejükben, a pompásan kiépített állások tökéletességűben ós bős ezredesük kipróbált vezetésében . . . Mert mikor a legkritikusabb volt a helyzet, Sróter apánk visszajött szabadságáról, pedig jóformán még ház* sem érhetett, amikor már ment utána a távirat . . . Jött volna ő üzenet nélkül is ! És az ő visszatérése megsokszorozta a raroncei hősök, a januári oroszlánok önbizalmát ós lelkesedését . . . De a muszka osak nem akart bennünket bántani, Dobronouonál pedig szakadatlanul bömbölt ezernyi ágyutorok. Pünkösd szombatján jött meg a nagy katasztrófa hire: a testvérdandár elvérzett,
