Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-11-05 / 88. szám

4 SZATMÁRI HÍRLAP « Szatmár-Németi, 1916. növöm bor 5 SZÍNHÁZ. Valami malackodó darabot adtak elő szí­nészeink kedden este. Egy párszor már meg­próbálkoztak a piros szinlappa!, meg a „csak felnőtteknek“ reklámmal. Ára a kedd esti próbálkozás — túl tett raindee előző kísér­leten. Most sikerült megcsufolni a művészet templomát és minden áldozatot, arait váro­sunk a sirö közszükségiet szájától von el, hogy a „nemzeti“ színészetet szolgálja e nagy időben. Ez a kísérlet balul sült el. Színé­szeink besizonyitották, hogy a normális, tisztességes darabokban elfogadhatóan tudnak játszani, de az ilyen brutálisan drasztikus termék produkálásánál minden gyengeségük szinte kézenfekvővé válik. A pikantériák, a szenny maga kívánja legtöbbször, hogy nagy képességek és ügyességek szőj jók a leplet, a fátyolt a meztelenségekre. Azokra, mikre még férfitársaság is hangfogókat tesz, tisztességes családi társaság pedig korbáccsal veri ki. Ez a durva meztelenség csak a francia csator­nák tartalmában születik és ott élveztstik. Utszéli pikántériák a müveit lelkeket bánt­ják. A közönségeseket hahotára fakasztják. E darab szerzői is érzik, hogy malackodásaik csakhamar hatástalanokká váltak ; átcsapnak tehát cirkuszi bohócságokba, szemenszedett Ízléstelenségekbe, hogy maga a színpad rös- telli, szégyenli ilyetén való sülyedését. Saj­náljuk, hogy a színtársulat direktora túlbe­csülte önbizalmát (ama bizonyos önbizalmat). Mert ha eddig sikerült is neki bebizonyí­tani, hogy született direktor, azt most bizo­nyította be, hogy művészi alkotásra valóban tehetetlen. Nem szerepével nevetteti, de egész egyéniségével, rákszerü mozdulatai, telt szájú beszéde tették a szerepben nevetségessé. Ha neki lennénk, soha színpadra nem lépnénk. A művésznőket megkíméljük a méltatástól, csak Juhász Margitra vonatkozólag, iránta való tekintetből mondunk annyit, hogy ez az alakítása volt eddig a leggyengébb ; hogy egyéni szép értékeit, miket e színpadon mindig méltányoltunk, ezzel a játékával igazán kockára tette. Nem tehet róla, de — küzd­het és tiltakozhat a neki éppen nem való szerep ellen. Á darab előadását még csak közepes ház sem nézte végig; a szatmári megszokott családi közönség pedig — Ízlé­sének dicséretére legye írva — hiányzott az előadásról. Se—ö. Háborús apróságok. A szellemes bajor katona. Egyik erdélyi faluban bajor altiszt sertést rekvirált s igy nyugtázta: „Dein Schwein ist mein, Der Schein ist dein Lieb Vaterland magst ruhig sein!* Szabad magyar fordításban : „Enyém az állat, Tied a bánat, Üdv a hazának !“ A cigány huszár. Huszárokhoz osz­tották be a cigányt — a cug szégyenére, mert hogy a kemónykoponyáju more fejébe f-^hogysem akart bemenni a lovaglás művé­szete. — Persze, nem is lura van teremtve a cigány — mondják a nagybajuszra baranyai huszárok — neki csak sovány gebe köll a kopott, rozzant kordó elé. Á kaszárnyaudvaron tanitgatják most is, miként kell lóra ülni és — szó a mi szó — nem valami keztyüs kézzel lendítik föl Miskát a ló hátára. ügy látszik, hogy a cigány is megelé­gelte ezt ez oktatási módszert, mert igy szólt: — Leszállók mán mégára is náceságos káplár ur. — No ha tudod, tedd meg. Fel is ugrott nagy sebesen a more, de — ily csúfság — fordítva ült a nyeregben, arccal a ló farának. — Miért ültél föl fordítva a lóra mi ? — Nem én ültem fél fordítva, náccsá- gos káplár ur, kézéit csókolom, ü került for­dítva in álám . . . A oivilisált baka. Kát sebesült baka beszélget egymással a kórház két. ágyában, azt mondja az egyik : — Mikor meggyűltünk, sokan álltak a pesti állomáson, annyian voltak, hogy nép­főik élők szorították vissza őket. — Népfelkelők? Hát oz miféle katona? — Az olyan katona, hogy amikor ta­nítják, akkor civilben van, csak katonasipka van a fején. — Akkor az nem is baka. — De azért baka. — De hogy is baka. — De baka . . csakhogy civilizált baka. hXáramaros. Semmi hirt n&m kapunk onnan. A derék kath. lap is szünetel, — Gyertyánliget. Egészen fólreértődött az a cikk. Hiszen mi az itten való és kézenfekvő dolgokról irtunk. Pénzzel bizony nem lehet jól lakni, de itt bizony pénzzel sok min­denhez hozzá lehet jutni. A maximákat arcátlanul játszák ki az árusok, mert a vevők rá vannak kény­szerítve, hogy vegyenek, Hús van, osak 8—10 korona nem telik napról napra sok ezer embernek. Mészáro­sok állítják, hogy nincs hushiány, csak a közönség hiányzik, a mely megvegye. Különben igen derült pillanatokat szerzett nekünk ez a levél. Köszönjük . . — Helyben. Arra el lehetünk készülve. — Csongor. Tünde hiányzik mellőle és hiányzik vele Vörösmarty szelleme is. — H. A beküldött Írás nagyon szép, kodves találó. Talán személyesen többet. — Színház­látogató. Már ki volt szedve a Színház rovat. És mint láthatja van benne bátorság és mindaz, a mit ön kivan, hogy benne legyen. T. Helyben. Levélben közéltekről szeretnénk személyesen beszélni. Talán csipünk időt, hogy felkeressünk. — Kíváncsi. Há hiszen azt magától is kitalálhatta volna a jelző betűk­ből. Bendiner, a városi zeneiskola igazgatója egyik színházi referensünk. Négyen vagyunk, olykor ötön is. — Olvasó. A legtermészetesebb volt volna, ha magihoz a „Sz—s" hoz fordul. Mi úgy tudjuk, hogy abból az évi hirdetési összegből valami olyat nem él­vez, a mi miatt annak lapja legyen, a minek öu gon­dolja. — 03. B. Nagyon köszönöm. Igen hálás va­gyok, ha ilyen kedves elbeszélő anyagot küldenek be. A dicséretet eltesszük akkorra, mikor majd megérde­meljük. Igen; október 15-én volt 30 éve, hogy a szer­kesztővé lőttem. Nyomatott a Pázmáay-sajtábaa Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. Menekült mosó és vasalónő házhoz) megy mosni. Pantik Gyulán é, Wesselé- nyi-utcai iskola. fizetéssel felvétetik P; zmány-saj tó könyvnyomdában. FIGYELEM! 1. Ima a sebesültekért ás foglyokért. 100 példány 2 kor., 500 példány 8 kor. 1000 példány 15 kor. 2. Háborús ima. Magyar, német és tót nyel­ven. 100 példány 2 kor., 500 példány 8 kor., 1000 példány 15 kor. 3. Ima háború idején,, 100 példány 2 kor. 500 példány 8 kor., 1000 példány 15 kor. 4. Felajánlási ima Jézus Sswutséges Szívéhez. 100 példány 2 kor., 500 pél­dány 8 kor., 1000 példány 15 kor. 5. Békeima. 100 példány 2 kör., 500 pél­dány 8 kor., 1000 példány 15 kor. 6. tfj búcsú imák. 100 példány 6 kor. Kapható: Pázmány-sajtó Szatmár-Németi, I Szatmári n az összes j éiíék-, disz mű-, emlék és rövid- áru ezikkeket helyszűke miatt a eau isii vásár idény alkalmából mélyen leszállítót tár on bocsátom a, n. é. közönség rendelkezésére KAZTNCZ Y- UTC A 10. könyvkötészete Szatmár, Deáktár 3. sz — (Szinház mellett.) — lábat tesz tönkre a szűk czipő. Aki en­nek ellensége, önmagának meg jó ba­rátja, az rendelni fog ízlése szerint czipői Walek János czipész mesternél. Szatmár, Szécheuyi-n. 7. villamos gépel*lsei berendezve. Kedvező fizetési feltételek mellett kiváló légnyomás, csőrendszer szerint (pneumatikus) tartós és nemeshangu orgonákat szálüt. Orgonajavitásokat és orgonahangolásokat lelkiismeretes pontossággal teljesít. Jókarbantai tást mérséke't árban elvállal. BIEGEB OTTÓ cs. és kir. udvari szállító. Hazánk legnagyobb orgonájának: a király orgonájának alkotója a Szent-Sir lovagja és a Ferencz József-rend tulajdonosa. BUDAPEST, X,, Saigligeti-utcsa 29, csám. Tervezeteket, rajzokat és katalógust kívánatra díjmentesen küld. A párisi, bécsi és pécsi kiállításon több helyről kitüntetve. Gyáram 89 évi fenállás óta líK.0 orgonát szállított, közte a koronázási tem­plom király orgonáját, mely orgonamü 80 változatú és villanyerőre van berendezve. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmár-Németi 1916. — Kiadó : Szatmáregyházmegyei Irodalmi Kör. — Felelős szerkesztő : Bodnár Gáspár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom