Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-11-01 / 87. szám

XXV. évfolyam.

Szatmár-Németi, 1916. november 1.

87. szám.

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LÁB

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — ,

Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám éra 8 fillér.

Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona- Amerikai Egyesüli-Államokba — egész évre 3 doilár.

Felelés szerkesztő :

BOi>NAh gáspáe.

Szerkesztőség Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket.

Lap tulajdonos

S SZAMÁR-EGYOtóSEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiaddőhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Fintér József kiadóhivatali főnök címére Egyházmegyei Alapítványi Pénztár küldendők Pálykzatl hirdetések egyszeri kBzlóse 5 korona ----------------- Nyllttór sora 40 fillér. ----------------mi

nden héten kétszer: szerdán és vasárnap

Elhessegették

tehát újra és újra a béke galambját, melyet talán nem is látott érzéki szemeivel a világ. Csak a szivek, az emberi, nemzeti, családi érzések forró vágyódása, fájdalma, siralma, küzdelme és rettenetes vesztessége látták föl felé röpülni a messze távolban. Nagy ködökből, véres párákból és pokoli zűrzavarokból.

Nem nálunk látták csak. Oh nem ! Mindenütt, kerek e világon. A hol szív dobog. A hol érzés él. A hol a béke után való vágy izzik. Keleten, a hol a nap ébred; nyugaton, a hol lenyugszik vérpirosán vagy fekete takaróban. Északon, a hol havas ormokon zug, bömböl az ágyú; délen, a hol forróbbak az érzések, indulatok és ösztönös kitöré sek. Mindenütt várják és láz álomban várják a békeségnck galambját.

S mily hamar elhessegették a szelíd, a hozzánk vágyódó béke galambját . . . Mily gyorsan eltűnt a szép, boldog álom. Mily kegyetlen kezekkel tépték szét népek millióinak összesürüsödött reménységét.

Még nem elég ötöclfél millió embernek halála, kiomlott vére. Még nem telt be a negyedfél millióval a rokkantak száma. Tizenegy millió sebesüllje e vérengző időnek még nem szelídítette meg a vad szenvedélyeket. A hadi foglyok milliójának sóhaját még nem hallják a világháború keverni. Árváknak, özvegyeknek, itthon szenvedőknek siralma még nem tört fel dübörögve a föld mélységeiből.

Elhessegették tehát újra a béke galambját. De nem űzhetik el mesz- szire. Netn állhatják útját sok, be- láthatlan időkre, Ez a mi meggyőződésünk, hitünk . . . Meggyőződéshez, hithez pedig jogunk van.

Végezzenek a pesszimisták bármily lekicsinylő gesztussal, lenéző mosollyal a mi hitünkkel és meggyőződésünkkel — azzal mi nem törődünk. Az a mi hitünket gyen- giten nem fogja. Nevezzék jámbor lelkek illúziójának . . . nem bánjuk. Mi ugyanis valljuk, hogy amilyen alapon, a milyen okokból beláthatja nagy temető.

— A Szatmári Hírlap eredeti tárcája. —

Irta: BODNÁR GÁSPÁR.

A világ legnagyobb temetőjévé lett a vén Európa. A keresztény műveltségnek termő földje: íme nehézzé, terheltté lett a síroktól, az élettől megfosztott emberhulláktól.

Nagy, végtelen temető! Könnybeborult szemmel akarok merengeni rajtad! És nőm bírok. Az értelem elfárad, hogy bekeríthessen. Á szív szakadozik, hogy átérezze a végtelenségedet. Á képzelet bágyadtan ereszti le szárnyait, hogy számait keresse és adhassa a te sirhantjaidnak, a te halottaidnak : nagy temető!

Voltam, ott állottam Mohács vérmezején ! A történelem szárnyain elszállottam a világnak eddig ismert legnagyobb csatatereire . . Egyes nemztek, népek nagy létének nagy temetőit még mindig elbírtam képzelni.

Elképzelek nagy, hatalmas tereken, pusztákon : elsőben negyven, ötven, hatvan, százezer élő embert. S aztán, hogy ezeket az élő embereket, embertömeget egy rettenetes világrendülés, földindulás egyszerre közös és egyes sírokká változtatja. Hogy azok a sírok olyan kicsinyek és olyan szűk helyre szorultak, mintha halmaik gombostű fejek volnának. Azt a temetőt, a sírok százezreit még mindig megjeleníthetem, ha ködös, szinte fátyollal takart képben is.

De téged nagy temető 1 millióknak sirjá^al, millióknak enyészetével, csontjaival.. . átfogni csak elképzelni is . . . nem embernek adatott . . .

Azt csak Isten szeme láthatja. Az ő keze ölelheti át. Az a kéz, mely milliók és milliók csontjait takarja 1

Olykor-olykor a statisztika próbálkozik számokat adni a világháborúnak emberáldo- zatsiról . . .

Nem tartozom azokhoz, akik a statisztika értékét semmibe sem veszik. De itt, de most . . oh uj tudomány ! mily gyenge vagy e nagy, e szinte elképzelhetetlen feladathoz.

A zsoltáros gyönyörű, szárnyaló fantáziájával remegve, Istent keresve leszáll a föld mélységébe. Á tengereknek fenekére. S mint a szél feljut a szirtek magaslataira, a völgyek zugaiba . . .

És megtalálja azt, akit keres . . .

Vájjon megtalálhatod-e te uj tudomány, sivár számfejtő . , rideg statisztika, akiket keressz, a nagy világ temetőnek porladozó lakóit.. ? A nagy temetőnek, melynek határai úgyszólván a kerek földet köritik ... Északot, Keletet, Nyugatot és Delet. Be bírod e járni a nagy, mérhetlen rónákat, az embertömeget nyelő mocsarakat? A hegyek ormait, az ormok szakadékait és rejtekeit. A vad, sötét erdőségeket és rengetegeket. A világtengreket, a hullámokat, melyek annyi és annyi emberéletnek sírjai ? A hömpölygő folyamokat, melyek sok-sok ezer ember vérétől pirosodtak és annyi emberhullát hordoztak hullámvetéseik közt.

lannak tartják a béke galambjának megérkezését: épen olyan jogos, kézenfekvő a béke lehetőségének gondolata és hite — elérkezése.

Két lehetőség közt reng a világ már. Egyenlően jogos feltétel és lehetőség közt. A nagy keverőnek, az angol külügyminiszter legutóbbi beszéde is ezt hirdeti. Hiába takar, hiába fenyeget, hiába Írja egy világlap, hogy a békéről, a vérszopó anglus koponya csak annyit mondott, amennyi épen elegendő a béke galambjának elhessegetésére. Többet mondott, jobban, erősebben érezte a nemzetek békeizzásának, az iszonyú felelősségnek körmeit, mint menynyit mondani akart és mint é-rezni szeret.

Csak egy a nagy és hatalmas! Az

Isten.

A világháború nem nem egy esztendő, nem egy nap érett. De átlag a villámnak gyorsaságával ütött Európa népeire. A béke sem egy esztendő, egy hónap, egy hét alatt érlelődik. Háború és béke azonban párhuzamosan sűrűsödnek. A béke is villámgyorsan érkezhetik. Az Isten

Oh 1 Mered-e remélleni ?

A tengerek számát megnövelte ez a vészes világháború. A vértengerrel, amely egyszer kiapadhat. Hiszen a csillagok is elhalványodnak egy-egy időre. A vulkánok is kiégnek. Talán kiszáradhat ez a vértenger is. Mikor és mennyi ,időre? Ki adhat erre a kérdésre feleletet. És megszaporodott a tengerek száma a könnytengerrel is.

Oh könny, könny ! Mikor az első ember szemében megcsillantál . . , már akkor jelezted, hogy minden szemben ott Jeszesz. Minden ember szempárból — mint az örök forrásnak ere— csurogni fogsz. Oh könny, sokszor világzáporrá sokasodtál a népeknél, a nemzeteknél . . most világtengerré. . a köny- nyek tengerévé sürvedtél. Milliók és milliók könnyéből lettél te könnytengerró. Meddig fogsz e földön hullámzani ? Mikor apadsz ki ? Es mikor szűnnek meg orkánaid, s mikor ülsz el . . csöndes veszteségekről mesélő emlékké . . ?

A hegyek, az ormok is megszaporodtak. A fájdalmak, a vesztességek kínjai . . . hegyekké, ormokká magasodtak. Sokan lábaiknál ülnek és könnyes szemekkel néznek kopasz csúcsaira. Mások oldalain kúsznak, hogy magaslatodra felkuszhassanak és ott maradnak, ott lelik sírjukat . . . Világfájdalom ! Ki fog téged enyhíteni. Hullámhegyeidet ki fogja felőrölni, mélységeidet ki fogja betölthetni . . . ?

Tudósok, bölcsek, az emberiség nagy el-