Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-11-01 / 87. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Nómeti 1916. november 1. ujjának intése egy perc alatt letörheti azokat a karokat, melyek még most sem elégedtek meg a pusztítással, vérrel és az emberiségnek siralmával, mely most máraz egeket ostromolja. Ez az ostrom pedig mi előbb győzni fog. (!•) Egy plébános Yértanu halála. Magyar vagyok, mindenki tudja! Az Erdélybe betört oláhok gazságai közt is párját ritkítja az a nemtelen és embertelen bűntett, melyet oláh katonák egy minden emberiességéből kivetkőzött tiszt parancsára Nagysink községben elkövettek. Megölték ugyanis a község katholikus plébánosát, még pedig kimondottan és kizárólag azért, mert a tiszt kérdésére magyarnak vallotta magát. A magyarságért vértanuságot halt katholikus pap neve Csíki Miklós. A felháborító, de másrészt felemelő eset megörökítésre érdemes története a következő : Október elején a győzelmes német és magyar sereg elől rendetlenül visszahömpölygő oláh csapatok Nagysink község elé érkeztek s miután meggyőződtek róla, hogy a községben csak kevesen maradtak, mert a lakosság már az invázió kezdetén elmenekült, betörtek a községbe, hogy még egyszer kedvükre fosztogathassanak. A veszedelem hírére a község otthonmaradt csekélyszámu lakossága telezőlitotta a község római hath, plébánosát, Csiky Miklóst, aki az első menekülés alkalmával otthonmaradt, hogy a most már akut veszedelem elől meneküljön. Osiky azonban kijelentette, hogy neki bármely veszedelem közt is otthonmaradt hívei között a helye, nehogy azok lelki támasz nélkül maradjanak. Október negyedikén aztán az oláh katonaság jelent meg a községben. Egy tiszt vezette a csapatot és kivont karddal egyenesen az utcán tartózkodó pap felé rohant, majd ráorditott: — Magyar vagy e? Csiky a bátorság nyugalmával felelt: — Magyar vagyok, mindenki tudja. Alig hangzottak el a szavak/ az oláh katonák a tiszt intésére a vézna testalkatú, mélkedői ott látják a lángeszű Ágostont, mikor a zugó tengernek partján keresi lelkének eny- hületét, nyugalmát. Ágyának világosságát, felzaklatott, tépett szivének gyógyulását. Keresi a tenger fenségében, keresi az erdők zsongásában. Á folyók hömpölygésébeu. Es keres/ a csillagok rezgésében. És mindezekben nem találja meg ... A földön nem találja meg. Egyszercsak . . . mintha valami égi tűz iramodna végig tagjain ; mintha lelke megförődne a fájdalmaknak özönében; mintha felülről leszállóit kényszerítő hatalom hajtaná meg térdeit: leomlik a földre és ajka a lélek vallomását rebegi: — Nygtalan az ón szivem . . . mig meg nem nyugszik benned Istenem. Tudósok, bölcsek, elmélyedők, kálváriát végig szenvedett lelkek Ágoston alakjában a szenvedő, a könnyek tengerében, az élet viharában vergődő, a világfájdalomtól űzött emberiséget, társadalmak jelölik meg . . . ... Oh nagy világtemető! Oh nagy, lelket megfagyasztó vértenger, oh könnyeknek óceánja és belőle kimeredő, magas, kopár szirtek : mi is körülöttetek sírunk, jajjon- gunk, űzetünk, tépő kérdésekkel ostromlunk fájdalmaink csöndesedóséért, sebeink enyhüléséért, égő lelkünk sóhajával, összekulcsolt kezünkkel . . . Élők és halottak Istene, bajlitsd meg a mi térdeinket is, a mi hőseink holttesteinek sírjánál, hogy bevalljuk, hogy tudjuk végre: — Sírunk, nyugtalanok, boldogtalanok leszünk, mig benned meg nem nyugszunk, Istenünk! beteges plébánost megkötözték és feldobták * a gépkocsira. Á gépkocsi elrobogott s a tizenöt kilométerre fekvő Sáros községben állapodott meg. A tiszt, aki az egész gazságot rendezte, frissen ásott gödör elé állította a papot s újra megkérdezte ? — Magyar vagy ? Á válasz ezúttal is ez volt: — Magyar vagyok, mindenki tudja. Erre bekötözték a pap szemeit, a tiszt sortüzet vezényelt és Csiky Miklós több golyótól találva holtan a gödörbe zuhant, mire elföldelték. A sinki pap vértanuságának részleteit szemtanuk mondták el. A sinki körjegyző a vértanuságot halt plébános holttestét megtalálta az oláhok futása után a gödörben. A vértanú papot a gyulafehérvári püspöki hatóság temettette eí. * Imádsággal és mély kegyelettel száll lelkünk a hős vórtanupap sírjához. És mikor ezt a vériázitó esetet olvassuk: elmélyedetten a nemzetiségi kérdésnek és politikának történetén a mi hazánkban, kérdezzük: mi történnék a magyarsággal, ha itt az oláh hordáknak kellene a nemzeti kérdést megol- daniok. AL néppárt jubileuma. Vasárnap, október 26-én volt huszadik évfordulója annak a választási carnpagnéuak, amelyben a néppárt, — minden erőszakkal szemben — belépett a kéyviselőházba. Nem abban az időben élünk, mikor politikai emlékeket alkalmas meggyujíani. Sőt hazafias kötelességünknek tartjuk, hallgatni mindarról, a mi fáj, a mi ma már az igazságosabb, a szenvedélyektől ment mérlegen itálendők meg, sőt az akkor legelszántabb ellenségnek lelkében is méltánylást vívott ki. A húszéves meggyén azonban meg kell állapítanunk, hogy a néppárt elveihez rendíthetetlenül hűséges maradt. Hogy a magyar népnek — leg válságosabb és szomorúbb időben, — akkor, mikor a „néppel“ senki sem törődött a legigazabb barátja és védője, kultur- tónyezője volt. Politikai elvei melled kitartott és mindazt, a mit hazafias és nemzeti intenciójában tőle elvitatni, sőt gyanúsítani, megtagadni próbálkoztak; éppen hazafias és sziklaszilárd, megalkuvást nem ismerő magatartásával verte visza, s szerezte meg legszebb, legértékesebb győzelmét. A néppártot főleg nevéért, prograrnm- jába középpontul beállított népvédelmóért és demokratikus felfogásáért nemcsak támadták, de irtani is törekedtek. íme, ez a párt jóval megelőzte korát. Húsz óv ulán a magyar lélek meg van telve demokratikus eszmékkel. Ma nyiltan és a legszélesebb körben bontják ki a zászlót, melyre írva van, hogy a háború előtti politikai eszmék és gazdasági viszonyok csődöt mondottak, hogy a nemzeti újjászületés csakis a nép televóny földjéből támadhat. S valjuk meg;— Írja egy ismert nevii, egykor néppárt ellen küzdő bátor publicista — valjuk meg őszintén, hogy a néppárt mindabból a küzdelemből, mi ma már közös küzdelem, közös munka, közös újjászületés gondolata és eljövetelének reménye két évtizeden keresztül kivette részét. „A nagy vihar után a pirospozsgás, a dagadó izmu nép fia kell a mi nemzetünknek.“ „Erős vérü és hivő nép kell a nemzetnek ; uj törvényeket követel a jövő a nép biztosítására, hogy elfoglalhassák azoknak helyét, a kiket az elmúlt korszak korbadtsága döntött romlásba.' Ezeket az eszméket, elveket az újjászületés vágyó gondolatát a néppárt húsz óv óta nemcsak hirdette, de úgy a parlamentben, mint a közélet minden terén munkálta is. Ezt minden igazságos, pártatlan és elfogulatlan léleknek be kell ismernie. A magunk részéről is elküldjük üdvözletünket a — néppárt jubileumára. Mindenszentek napját ünnepli ma a Kath. Egyház. Ez ünnepet IV. Bonifác pápa szerezte a híveknek (610 esztendőben.) Ez évben a római Pantbeont (pogányt8mp- lomot) a b. Szűz és minden vértanuk tiszteletére alakította át a pápa s oda igen sok szentnek maradványait vitette. Ekkor ülték meg az első M. sz. ünnepét. Ili. Gergely pápa május 28-áról november 1-óre tette ez ünnepet és raegülését az egész egyházra nézve IV. Gergely pápa kötelezővé tette. Ez ünnep tehát a szentek dicsőítésére van rendelve, hogy így a szenteknek a megillető tiszteletet megadjuk, mert ők Isten dicsőségére éltek. Hogy bensőén emlékezzünk meg arra, hogy a kath. Egyház tagjai vagyunk, a szentek egységében élünk, azaz minden igaz hivő kereszténynek egyessógeben, tartozzanak akár a még küdő egyházhoz (t. i. élnek); akár a tiszlitóhelyen szenvednek (szenvedő egyház.); akár már a mennyben elkapták az örökké való élet jutalmát (diadalmaskodó egyház), hogy nekünk a szentek követendő eszménykópaiuk, kiket itt a földön küzdő egyházban követnünk koll. A M. Sz. ünnepe a kát. Egyház egységének legfönsége- sebb megnyilvánulása. A katonák kegyelete. Köszönettel vettük a cs. és kir. katonai Aliomásparancs- nokság külörx meghívóját a Mindenszentek ós hatottak napi, elhalt risztek és katonák emlőkére a katonai temetőben rendezett ünnepségre. Mivel ez ünnepet a meghívó szerint is a polgári hatósággal egyetértőleg rendezi a katonaság: utalunk e rovatban közlőit programme. Külön itt is felemlítjük, hogy nov. 3 án 9 óra 30’kor a katonai temetőben requiem lesz, melyet a tábori lelkész mond. Az istentiszteletek sorrendje Mindenszentek napján: 7 órai nagy mise után prédikál K. Kuliffay Mihály, a 9 órai ünnepélyes mise után Tóth József. — Este 6 órakor gyászistentisztelet. Sz. beszédet mond Rónay János. Halottak napján: 7 és 9 órakor ünnepélyes Requiemek. D. u. 4 órakor (a korlátozott kivilágítás miatt) a temetőben szent beszéd, mondja: Benlcö József apátkanonok, plébános. Utána litánia a halottakért, Nov. 3 án 9 órakor az elhunyt bősökért ünnepélyes Requiem. A székesegyházi énekkar műsora : Mindenszentek ünnepén (d. e. 9 ó.); Goller: Missa in h. S. Stephani Protomartyris : Leit- ner: Gnrduale „Timete Dominum“ ós Offertorium „Justorum animae.“ — Az esti gyászszertartás alatt: Liszt F. „ Liberája.“ — Halottak napján: Schalter: „Requiem“, Liszt: „Libera“ Nov. 3 án : Goller: „Requiem und Libera.“ Sohlick János jézustár sasági atya halála. Sokan fognak még visszaemlékezni, nemcsak a volt konviktusi növendékek közül, de itt a városban úgy az intelligencia, mint a polgári osztály körében a népszerű supe- riorra, a helybeli jezsuita kolostor főnökére, aki több éven át vezetője volt a püspöki Konviktusnak ós itt városunkban magyaros modorával, kiváló műveltségével, szónoklata- taival nagy népszerűségnek örvendett. Ez a kiváló egyéniség a napokban 74 éves korában Pécsett, ahol tanárkodott, elhunyt. Schlick pater munkás ós belterjes életpályát futott meg. Tartalmas életével sokat veszt a társaság. Alig van város a hazában, (ahol kath. intézetek, nevelőházak müküdnek) ahol meg ne fordult volna, missziós küldetésben őt nem ismerték volna. A szentgyakorlatok tartásának mestere volt. Megfordult Bukovinában is, felkeresvén csángó testvéreinket, hogy hitükben és magyarságukban megerősíthesse. Mikor e küldetéséről beszólt, szinte arcán volt lelke lobogása. (Kijelölték őt hasonló célú missióra Oláhországba is, de a veszélyek miatt — melyről a külügyminiszter utján órtesitettók, ez a küldetés elmaradt.) Működése egyéb« ként nagyrészt Kalocsára terjedt. Itt volt ő tanár, a természettudományok tanára. Az ifjak szónoka is volt, mint hires vallástanár. 1 Irodalmiiag is sikeresen működött. Á nép
