Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-10-25 / 85. szám

Szatmár-Németi, 1916. október 25.

utcai üzletben, vagy a bérpalotában levő élelmiszer üzletben juthassanak hozzá, egy meghatározott napon, más szükséges élelmicikkhez is.

De bizonnyára — mert csak azt kell hinni — az intézőbizottság tagjai elvannak látva mindennel, egyik-másik protekcióval könnyű szerrel megkapja háztartása szükségletét, mii fájjon tehát az ő fejük azért, hogy a többiek jutnak-e köleshez, gerslihez, sóhoz, szappanhoz stb. Ha nem lenne nekik sem, majd jobban törnék a fejüket. Az intézőbizottság tagjaiul nemcsak előkelőségeket, vezetőembereket kellett volna választani, ha ugyan választásnak lehet nevezni az ő megválasztatásukat, hanem hogy ugymondjam mindenféle tisztviselői brancsból egy-két szerény anyagú viszonyú tagot is, akiknek aztán inkább szivükön feküdne a mindenhez való hozzájutás mikéntjének kieszközlé3e, mint azoknak, a kiknek mindenük megvan.

*

De hát mit is vittek ki eddig? Azt, hogy a lisztet külön helyen adják. Sok a panasz e külön helyen a kiszolgálásra s a kiszolgálók modorára. Szerdán ép oly tolongás volt, mint más hatósági lisztes bolt előtt, sőt sokan máshol könnyebben hozzájuthattak lisztjükhöz, mint e kiváltságos helyen. Október második hetére másutt mértek lisztet, de ezen boltban nem, csak a protekciósoknak külön utalványra. A Kereskedelmi Részvénytársasággal nem sokra mennek a tagok. Pláne, hogy csak havonta 1-szer lehet bevásárolni. Bizony nem érdemes elhagyni azért a régi füszerüzletet, ott legalább ami van, azzal szolgálnak, inig a Részvónj'ben amint hírlik egyiknek adnak, a másiknak nem, igy volt a múltkoriban a cukorral, tehát személyválogatás van.

Fabeezerzésről is volt szó, do kinek van egyszerre pénze egy fél vaggon fára. Ezzel sem volt segitve a szerényebb viszonyok között éiő tagokon. Do hát úgy látszik az intézőbizottság tagjai vagon számra szoktak vásárolni, ők tehát ki voltak elégítve, mit törődtek ők azon tagokkal, akiknek csak 1—2 köbméter fára telik egyszerre.

De nem folytatom tovább. Ennyivel tartoztam a saját magam s más hasonló, esetleg még szerényebb viszonyok között élő tagtársaim érdekében. J. Z.

*

Közöltük e sorokat, mert nem árt az, ha a közönség közül való s talán elfojtott panaszoknak utat engedünk. Több szem, többet lát s a tapasztalatokat nemcsak a mi magunk tapasztalatai teszik, hanem a másoké is. Nem a mi kötelességünk elemezni, mi a jogos, mi a méltányos és igazságos panasz azokkal a tiszteletreméltó és önzetlen fáradozásokkal szemben melyekből jóakarat, közórdak és önfeláldozás szólal ki (Szerk.)

meg karjait tárta ki és piros pici szíját csókolta meg a leánynak, aki sóhajtva ismételte . . .

— Oh nénike . . A hit, a hit. Szerencsétlen az a nő, ha színésznő is, aki hitét elvesztette. . . .

— De te gyermekem szereosés és boldog vagy. És addig leszel boldog, mig . . . mig . . . Azt hiszed, nem tudom ? . . .

— Mit, mit tud édes nénikéin . . kérdezte, ostromolta a kis naiva a nénikét a gyermek nyugtalanságával.

— Hogy miért nem hoztad be a virág- bokrétákat . . !

A kis naiva arca biborba ömlött. Fehér kezeivel kötényéhez nyúlt és arcát elfedte .. .

— Tudom, értesültem édes kis naivám, szerető gyermekem, hogy a virágbokrótákat a templomba juttatod, a b. Szűz lábai elé helyezed . . . Tudom . . . tudom . . . ismételte gyermeki örömmel az öregasszony.

Szótlanul borult a fehórhaju asszonyra a kis naiva. És szinte átszellemült, szinte újra gyermek lett a nagy leánynak komolyságával, parancsoló tisztaságával és kibontakozott bájával. Mester.

„SZATMÁRI HÍRLAP“

Fopásstorunk, dr. Boromisza Tibornak kossönete a püspöki székfoglalójának tizedik évfordulójára küldött üdvözletekért. Áz Egyházmegyei körlevélben (XIV számú) a következő meleg és atyai szeretettől áhitatott sorokat olvassuk:

— Mindazoknak, akik püspöki székfoglalóm tizedik évfordulója alkalmából imádságaikban rólam megemlékezlek és seeretetüknek, ragaszkodásuknak kifejezést adtak, főpásztori szivem egész melegével mondok köszönetét és a soksok jókivánaiért viszonzásul püspökatyai áldásomat küldöm Krisztusban kedvelt testvéreimnek és fiaimnak, az egyházmegye buzgó papságának és híveinek.

Segítség a tüdőbeteg katonáknak.

Jó előre jeleztük, hogy az idei Mindszentek ünnepe és halottak napja ismét azokó a tüdőbetegeké, akik szörnyű betegségüket, mint hazájuk védői, nemzetünk katonái szerezték. Az Egyházmegyei Körlevélben főpásztorunk a gyűjtést elrendeli az egyházmegye templomaiban és temetőiben és hazafias lelkének egész melegségével hivja fel az illetékes tényezőket, híveket, hogy e gyűjtés eredményét buzgalommal vezessék a nagyon is kívánatos eredményhez, sikerhez.

Templomi gyertyák használatának és a temetők kivilágításának korláto zása. (Az Egyházmegyei XIV. számú körlevélben megyéspüspökünk e kérdésben igy intézkedik:)

— A fennforgó rendkívüli állami szükségletre és érdekre való tekintettel ezennel szigorúan elrendelem, hogy az egyházmegye templomaiban mindaddig, amig a viszonyok kedvezőbbre nem fordulnak, csak annyi gyertyát használjanak, amennyi az oltárokon az egyházi előírások szerint okvetlenül szükséges. Minthogy továbbá különösen Mjaidszeníek és halottak napján a sírok szokásos kivilágítása az e célra szolgáló anyagok nagyobb felhasználását vonná maga után, a fenntjelzett hazafias célra való tekintettel ez évben a temetői kivilágítást eltiltom, egy-egy sírra legfeljebb két gyertya vagy mécses alkalmazható a megemlékezés bizonyságául. Ezen rende- letemet a szószékről hirdessék ki a lelkész urak híveiknek, buzdítva őket, hogy ameny- nyit vészit ez évi kegyeletes megemlékezésünk külső fényéből, annyit pótoljunk hozzá imádságunkból és az irgalmasság jócselekedeteiből, amelyek Isten előtt kedvesebbek minden külső ragyogásnál éa enyhülést nyújtanak drága halottjainknak.

A villanyvilágítás korlátozása. A városi villanyvilágítás vezetősége — ezt nyilvánosan el kell ismerni — kifogástalanul, sőt meglepő előre való gondossággal látta el árammal a várost és közönségét. Csak két óv után és nem régen volt kénytelen az utcai világítást redukálni. Most azonban beáll a via major, mely ellen a legelőrelátóbb gondosság és erőfeszítés sem tehat. Nincs szén ! Áz igazgató jó előre három bányánál tett kétszeres lekötést — és mégis beállott a legnagyobb mérvű szőnszüksóg . . szinte összefogózkodott bajok, mizériák miatt. Most tehát az igazgató kénytelen volt előterjesztést tenni a villanyvilágítás legszélesebb kiirii korlátozására. Ezen előterjesztésre aztán a tanács kimondotta, hogy ha 23-ig (hétfő) az üzem teljes fenntartásához szükséges szén nem érkezik, akkor ez időponttól kezdve úgy az utcai világításra, mint a magánhátak, nyilvános helyek világítására és az ipari üzemek részére csak délután három órától éjjel 11 óráig szolgáltat áramot. Nagy szó ez! Az utoák sötétek lesznek. Mi lesz a közbiztonsággal ? Pósta táviró, kórházak ? Betegek ápolása magánházakban is. Hát ott a petróleum. Hol? Nincs. Vagy megfizethetetlen. Gyertya — szintén. Nemcsak az utcai csavargók űzik majd mesterségüket, de a petroleum és gyertyauzsora is. Azért értjük Csaba Adorján főispán aggodalmát, aki értesülvén

3

a helyzetről, kijelentette, hogy mindent el fog követni a szónsziikség megszüntetésére. Schik Elemér h. főkapitány — ha a világítás korlátozása csakugyan beáll: a kávéházak, vendéglők stb. záróráját esti 11 órában állapította meg.

*

Hétfőn éjjel 12 órakor csakugyan elsötétültek városunk uíoái. Másnap reggel azonban pontban 7 óráig még kaptunk áramot. Hogy mikép leszünk a város és ma- világiíással azt mi nem tudjuk. A közönség azonban már is hihetetlen árban szedegeti a gyertyákat. Mert petróleumhoz nem juthat.

Megkerült a református templomban elveszett pénz. Az esetről lapunk is megemlékezett. Most jelenthetjük, hogy az elveszett összeget (4000 korona) vagy annak tekintélyes részét Kosáros Lajos harangozó találta meg a templom Kölcsey emlék felé néző templom-ajtónál egy spárgával átkötött papirdobozban, amely át volt ázva. A megtalált dobozt a lelkészi hivatalban felbontották és 3380 koronát találtak a dobozban. Nem valószínűtlen — a vizsgálat adatai mellette is szólhatnak, hogy az elveszett összeg nem volt 4000 korona. A lelkészi hiv. a pénzt a csendőrségnek adta át. Igazán szerencse, hogy ott a templom küszöbén újra idegen kéz nem tette rá kezét a dobozra. Hiszen a doboz átázása nem kis időt mutat, mely alatt ott feküdt a küszöbön a pénz. A lelkiismeret tehát mégis a legjobb detektív, ha t. i. van még valakiben ebből a lelkiismeretből.

A kormány maximálja a cipőárakat. A kereskedelemügyi minisztériumban Moly Ferenc dr. miniszteri tanácsos osztályán már régebben gyűjtik az adatokat a cipőárak maximálására vonatkozóan. A közönség köréből sűrűn felhangzó panaszokra végre a kormány elhatározta, hogy velamikép gátat vet a bőr és cipőuzsora további terjedésének. A kereskedelemügyi miniszter leiratot küldött az Országos Iparegyesülethez, melyben kifejezi ama szándékát, hogy a cipő, csizma és talpalás árait országosan maximálni hajlandó és ennek kivitelére nézve a bőr- és cipósziparí, valamint a szakmabeli kereskedelmi érdekeltségek véleményét kéri. (Ez a véleményadás azonban ne húzódjék a hábo- ruvógnélküliség, mint már az érdekeltek véleményadásával tapasztaltuk. És még : A kormányzat jól teszi, ha a maga kezébe veszi ezt az ügyet, mert -a közigazgatás első tisztviselői nagyon is közvetlen közelében élnek azokhoz, kiket megregulázniok kellene. Szerk.)

A villanyvilágítás korlátozásához

hozzászóló több levelet vettünk, Ezek közül egyelőre közöljük az alábbi sorokat:

— A korlátozás ellen szólanunk sem szükséges. Ámbátor, miként egyes szánkereskedők, sőt magánházak is megtömték pincéjüket szénnel, úgy tehette volna a városi villany üzem is. A csöndes hónapok alatt, mikor az utcán sürü rajokban hozták a szekerek a szenet városunkba. De ezen túl vagyunk. Szó esheíik azonban a nyújtott áram elosztásához. A meghatározott rend szerint a reggeli órákban a közönséget, az intézeteket, a munkásokat, a családokat, a melyeknek gyermekeit iskolába kell készíteni ágyban maradásra kényszerítik. Szinte kiszámithatlan munkaerőt, értékes munkát vesz el ez a rend. Főleg később — a napnak negyedét. Ezt a munkavesztést kell, kellene valahogyan keresztülhidalni. Inkább 4 órától délután legyen áram, hiszen 3—4-ig a leghomályoaabb, szürkébb nap mégis van valamelyes világosság és könnyebben pótolható. De nem úgy a reggeli teljesen sötét órákat, melyek nagy munkaerőket és a mai időben visszapótolha- tatlan munkaképességet kötnek le.

Vidék. Ungvár. Az „Ung“ Írja: Dr. Bo- ' romisza Tibor szatmári püspököt Ung vármegyének szept. 30-án tartott közgyűlése melegen üdvözölte 10 éves jubileuma alkalmából. Az üdvözlésre a püspök a követke- zőkban válaszolt: Nagyságos Alispán Ur 1 Ung vármegye közönségének megtisztelő üdvözlése, amelyet Nagyságod püspökké szenteltetésem tizedik évfordulója alkalmából 8058. szám alatt kelt nagybecsű levelében