Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-03-22 / 23. szám

2 SZAlMÁRI HÍRLAP. Szatmár-Németi 1916 márczius 22. Az ifjúsági színpadok. Azon alka­lomból, hogy a szatmári kir. kath. főgimná­ziumban díszes, uj szinpadot adtak át a már­czius 15-iki ünnepségekkel kapcsolatosan : meg kell emlékeznünk az ifjúsági színpadok­nak hivatásáról. A pedagógiában az ifjúsági ünnepségeket, vallási és nemzeti ünnepsége­ket olyan nevelési tényezőknek értékeljük, melyek a jellem kiképzésére, az önállóságra való nevelésnek igen hathatós, sőt nélkülöz- hetlen eszközei. Nagyon sokszor emlegetjük a pedagógiai kiképzésben, hogy növendé­keinket vigyük lélekben az életbe, képzelt helyzeteken keresztül vigyük őket konkrét óletjelenségekbe, ha a valóságban nincs mó­dunkban oda helyezni. Nos a színpad az élet valóságait tükrözi vissza. A jó, igaz és szép cselekvő megtestesítője. A történelem feltá- masztója. Á jelen élet eseményeinek képe. Az ifjúsági színpadok tehát, ha helyes és tapinta­tos vezetés irányítja a legértékesebb képző eszközök. Mert ott az ifjúság nem csak szem­lélhet, de önállóan, mint cselekvő alanyok cselekedhetnek is. Képző eszköz azért is, mert ott megszeretheti az ifjúság a tiszta és önzetlen örömeket. Áz erkölcsi szépet. Lel­két megtöltheti lelkesedéssel, erővel, érzések­kel és kitartó akarattal. Azért találhatjuk fel a nevelés történelem lapjain minden, ideálok után vágyó korszakban az ifjúsági színpado­kat, mint képző tényezőket. A márcz. 15-iki ünnepség, mely a helybeli kir. kath. főgim­názium uj színpadán lefolyt, egymaga élő bi­zonysága annak, hogy mily jelentős szerepe van az ifjúság nevelésében az ifjúsági szín­padoknak. De nem csak ez intézetben, csak­nem minden intézetben feltalálhatjuk e hi­vatásnak kiáltó bizonyítékait. Bár szerezhetne minden intézet „mozi“-t is. Hiszen a mozi is, a maga tisztaságában és nemesebb hivatásá­ban hatalmas képző eszköz. A mozi is szín­ház, mely már legyőzte elődjét ... a színé­szetet. De amilyen képző ereje, hatalma van, olyan megdöbbentő romlásokat, pusztításokat vihet és visz is végbe — az ifjúság közt. Erről közelebb fogunk eszméket cserélni lapunkban is. Az uj sziDpad első előadása nyomán keletkezett hangulatnak lelkes, szár­nyaló gondolatokban és érzésekben ad kifeje­zést az a Prológus, mely lapunk tárczájában ma megjelenik. Van hús — nincs fogyasztó. Nem szükséges már arról Írni, hogy egy — háború előtt— „nagy“, „tekintélyes“ fizetésű latainer asztalára hányszor kerül most hetenkint hús. De nehogy a kiéheztetés aljas fegyverével dol­gozó anglus vigyoroghasson: meg kell álla­pítani, hogy nem azért vannak itt hústalan napok, hogy hús nincs és nem is a hús hiány miatt megfizethetetlen a hús, hanem azért, mert a szarvasmarha és egyáltalán a húst szolgálati jószágok árát a kéjgázban elbódult konjukturak oly magas árra méltóztatnak emelni, hogy a latainer ember egyáltalán nem reflektálhat reá. Sok más brancsu földi lény sem. Van hús — Írja nekünk egy tekintélyes mészáros mester. De az „urak“ nem bírják fizetni. A kinek pedig, (főleg a gazdálkodók­nak) van pénzük : azok szárnyasokat nyakai­nak. így természetesen a mészárszékekben nem mernek nagyobb mennyiségű húst prodo- kálni, mert gyakran megtörténik, hogy a mészáros nyakán marad és romlik meg. Nem ellenségeink éheztetnek tehát minket, de a dicső Konjunktúra, a lelketlen közvetítés. A kéz-kézen való átvedlés. Hát csak csinálják . . . egyszer csak a maguk zsírjában fuladnak meg. A háború eddigi költsége. Helffe- rich dr pénzügyi államtitkár expozéjában a következőkben ismertette a háború kiadásait: az ellenséges kombináció, beleértve Olasz­országot napi hadikiadásait legalább 240 millió márkára becsüli, mig Németország és szövetségesei legfeljebb 110 millió költenek összesen. A háború összes kiadásai 1914 augusztus 1-töl 1915 március 31 ig Német­ország és szövetségesei számára 50—55 mil- liárdot, az entente és tartozékai számára 100—105 milliárdot jelentenek. A viszony fordított arányban van az elért eredménnyel és oly irányzatú, hogy továbbra is javunkra fog fejlődni. E hét ünnepe. G yümölcsoltó-Boldog- asszony ünnepét üli az Egyház reánk kö­vetkező szombaton (márczius *25-én) Mi ma­gyarok azért nevezzük ezt az ünnepet Gyü- mölcsoltó-Botdogasszony napjának, mert a gyümölcsfák oltása és nemesítése rendszerint ezen időtájon történik. A magyar észjárás ezen jellemző elnevezéssel bensőséges kapcsolatba hozza azt a hitet, azt a gondolatot, hogy az emberiség Krisztus urunk és anyja a b. Szűz által nemesült meg . . . Azt akarja példázni e nap megszentelésével, hogy a Megváltó az ő istenségét e napon oltotta be természe­tünkbe. Az Egyház nyelvén (latinul) a b. Szűznek vitt angyali üzenet (Annunciatio) ünnepének nevezzük. És e nevet onnan nyerte, mert Gabriel angyal e napon jelentette ki vagyis hozta meg Istentől a b. Szűznek azon üzenetét, hogy méhóbe fogadja a Messiást. Egyházmegyei hírek. Podoril József szerednyei segédlelkészt ideiglenesen Vinnára, Csonth Ignácz szaniszlói segédlelkészt ugyan­csak ideiglenesen Tiszaujlakra rendelte az egyházmegyei főhatóság. — Palczer Ernő kiérd, nagykárolyi kegyesrendi házfőnök, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa már­czius 20-án Nagykárolyban elhunyt 74 éves korában. Palczer Ernő Nagykárolyban évtize­deken keresztül igen népszerű plébános volt. Kitűnő szónok, szelíd, okos és kiváló egyéni­ség, a kit nyugalomba vonulásakor is a nagy­károlyiak hálája és elismerése kísért. Balogh Ferencz ezredes kitünte­tése. O ‘Felsége a király csikszentkirályi Balogh Ferencz ezredesnek, a szatmári hon­védállomás népszerű parancsnokának a há­borúban teljesített kitűnő szolgálatai elisme­réséül a Ferencz József rend lovagkeresztjét adományozta a katonai érdemkereszt szailag- ján. Ez az érdemkereszt igazán nemes keb­len fog ragyogni. Hivatásos katonáknak mellén, a ki teljesen áthatva a mai időknek köteles­ségeitől, dolgozik. A ki jól tudja és érzi is, mily jelentősége van azon hármóniának, a mi a nemzetet a katonaságnak és polgárságnak együttérzésével erősiti. A valóbau jól meg- érdemlett kitüntetés városunkban őszinte, igaz örömöt váltott ki nemcsak a katonák, de a polgárság körében is. Özv. Antal Dánielné halála. Váro­sunknak tiszteletreméltó matrónája hunyta le 69. évében szemeit. Antal Dánielné, szü­letett Bogdánffy Róza. Férje, társadalmunk­nak tevékeny polgára 11 évvel ezelőtt halt meg. Özvegye férje életében is egészen csa­ládjának élt, ura halála után csendes magány­ban, sok jót cselekedve a szegényekkel. Mé­lyen vallásos nő volt, az örökké valóság út­jára is a szentségek kegyelmével erősítve szállott lelke. Koporsóját nagy kiterjedésű rokonsága, gyermekei, unokái, dédunokái, vejei vették körül. Temetése 20-án, hétfőn volt nagy részvét megnyilvánulásával. A te­metési szertartást Benkő József apát-plebános végezte. A temetési énekeket a növendék- papság adta elő, nagy készültséggel és gyö­nyörűen. A temetésen városunk egész illuszt­ris közönsége vett részt. Szép tanujele annak, hogy a társadalom mily élénken érzi az An­tal Dániel és csendes jótékonyságban élő hü nejének kihatását a mi szatmári társadal­munkra* A hősök sírjára Wallon Lajos királyi kereskedelmi tanácsos, a Népbank Igazgatója a hősök sírjára özv. Antal Dánielné elhalá­lozása alkalmával koszorú megváltás czimén kiadóhivatalunk főnökéhez 20 (húsz) Koronát küldött. Kiadóhivatal. Az albérlet. Tisztelt Szerkesztő ur! Miután kegyed a vezérczikk Írástól egészen a libapecsenye pompás megsütéseig és a krumpli termelésig mindent tud, — ezt senki tagadásba nem veheti — szíveskedjék az én kérdésemre is feleletet adni. Hogy vájjon megengedett és tisztességes üzlet-e, a mit én akarok elkövetni. Pompás üzlethez juthatnék. Mosolygó konjunktúrához. Háborús üzlethez. És az üzletet még meg sem kaptam, már kérik — albérletbe. S biztosítanak is az al­bérletre ajánlkozók, hogy az albérletbeadás engedélyét ők kiviszik — pártfogás protek- cziójuk révén. Ne szalassa el tehát a három­szoros, négyszeres jövedelmet, biztatnak, mert ma a konjunktúrákat ki kell használni min­den okos, élelmes embernek. Ez pedig kitűnő konjunktúra. Áz én lelkiismeretem azonban megbicsakolta magát és azzal szurkál, pisz­kál, hogy az ilyen konjunktúrák kihaszná­lása piszkos dolog. De hát szabad-e, tisztes dolog-e sertéseken, kávén, más csikken ezreket és milliókat nyerni ? Ez nem piszkos dolog, piszkos pénz ? Szerintem az. Piszkos pénz, melyhez ezer és millió ember átka, verejtéke tapad. Tessék rá válaszolni. Konjunktúra nél­küli. (Tegyen lelkiismerete szerint. Nem mi, de az mondja már önnek, hogy bizony nem tiszta, hanem piszkos pénz. Szerk.) Névnap-megváltás. Benkő József apát­kanonok plébános 50 koronát küldött név­napmegváltás czimén — a hadi árvák javára — a polgármester kezeihez. A Vöröskereszt egylet helyi mű­ködése. 11. Városi választmány. A helybeli Vöröskereszt egylet eddig, mint fiók műkö­dött. Nem érte el ugyanis azt a létszámot tagjaiban, mellyel aztán — az alapszabályok értelmében, mint városi választmány önállóbb hatáskörrel dolgozhatott. Most már a 416 taggal és még remélhető tagszaporodással az önállóság terére lépett. És ezt az önállóságot Szatmárnak fel is kell használnia a műkö­désben. Hiszen igaz, nagyon sok egyletünk van. És sok egyletünk, nemcsak a háború alatt, de annak előtte is pangott, halott. Egy­két ember élteti, viszi az ügyet, de a tagok­nak mozgalmasságáról szó ne essék. Talán a háború után itt is értékelések lesznek; az emberek megnézik, mely egyesületekért ér­demes áldozni. Ezek közt a csekély 2 korona rendes tagsági díjjal bizonyosan erőre kap a Vörös-kereszt, melynek kebelébe működésébe kapcsolnám mentő-intézményünket is. (b.) Emlékeztető. Szombaton márcz. 25-én lesz a Vörös-Kereszt javára (d. u. 3 órakor) a szatmári ref. templomban a már lapunkban jelzett Orgona-hangverseny. A közkézen forgó műsor művészi magas színvonalú. Jegyek az orgona versenyre válthatók Bélteki Lajos ref. lelkésznél, V. K. E. pénztárosnál (volt lel- készi hivatal) és az előadás előtt Va órával előbb a ref. leányiskolák kapualjában. A Vö­rös Kereszt a közönség érdeklődését kéri. A kitüntetések naplója. Kitüntetett 12-ös honvédek. Az Őfelsége király által erre felhatalmazott parancsnokság a hadrakelt seregnél az ellenség előtt tanúsított vitéz ma­gatartásuk elismeréséül a vitézségi bronz éremmel a szatmári m. kir. 12. honvéd gya­logezrednél a következőket tüntette ki: Gre­gor Károly tart. hadnagyot, Csongrádi Kor­nél zászlóst, Nagy Béla tart. zászlóst, Baum- garter János zászlóst, Weisz Mihály hadap- ródőrmestert, Tatár György és Kolop Antal őrmestereket, Szilágyi Lajos és Tóth Péter szakaszvezetőket, Németh Imre, Pintye György, Jellinek Sándor, Szász József és Do- nucz László tizedesek, Vernáczi Márton, Bar- tos István, Pallós Imre, Kozitcsai Antal, Orosz István, Sonkodi István, Demján György és Lórencz Miklós őrvezetőket, Szántó József, Klevecz Demeter, Jancsi Mihály, Mandi An­tal, Anderka János, Kranyai Péter, Krolop János, Rucz Elek, Mikita János, Decsei Illés honvédeket, Bródy András és dr. Feldmann Ernő hadapródokat. Halálozás. Láday József temetkezési vállalkozó 58 éves korában elhunyt. A meg­boldogultnak két évtizeden át volt temetke­zési vállalata. Szorgalmas, megbízható ember, a ki még gyötrő betegségében is munkájá­nak, vállalatainak élt. Temetése kedden dél­után történt. Neje (Barcsai Ilona és rokon­sága gyászolja.) Dehogy nincs! Te rossz gyermek; milyen sáros a czipöd, pedig sár sincsen. — Dehogy nincs, apuka. Csak keresni kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom