Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-03-22 / 23. szám
2 SZAlMÁRI HÍRLAP. Szatmár-Németi 1916 márczius 22. Az ifjúsági színpadok. Azon alkalomból, hogy a szatmári kir. kath. főgimnáziumban díszes, uj szinpadot adtak át a márczius 15-iki ünnepségekkel kapcsolatosan : meg kell emlékeznünk az ifjúsági színpadoknak hivatásáról. A pedagógiában az ifjúsági ünnepségeket, vallási és nemzeti ünnepségeket olyan nevelési tényezőknek értékeljük, melyek a jellem kiképzésére, az önállóságra való nevelésnek igen hathatós, sőt nélkülöz- hetlen eszközei. Nagyon sokszor emlegetjük a pedagógiai kiképzésben, hogy növendékeinket vigyük lélekben az életbe, képzelt helyzeteken keresztül vigyük őket konkrét óletjelenségekbe, ha a valóságban nincs módunkban oda helyezni. Nos a színpad az élet valóságait tükrözi vissza. A jó, igaz és szép cselekvő megtestesítője. A történelem feltá- masztója. Á jelen élet eseményeinek képe. Az ifjúsági színpadok tehát, ha helyes és tapintatos vezetés irányítja a legértékesebb képző eszközök. Mert ott az ifjúság nem csak szemlélhet, de önállóan, mint cselekvő alanyok cselekedhetnek is. Képző eszköz azért is, mert ott megszeretheti az ifjúság a tiszta és önzetlen örömeket. Áz erkölcsi szépet. Lelkét megtöltheti lelkesedéssel, erővel, érzésekkel és kitartó akarattal. Azért találhatjuk fel a nevelés történelem lapjain minden, ideálok után vágyó korszakban az ifjúsági színpadokat, mint képző tényezőket. A márcz. 15-iki ünnepség, mely a helybeli kir. kath. főgimnázium uj színpadán lefolyt, egymaga élő bizonysága annak, hogy mily jelentős szerepe van az ifjúság nevelésében az ifjúsági színpadoknak. De nem csak ez intézetben, csaknem minden intézetben feltalálhatjuk e hivatásnak kiáltó bizonyítékait. Bár szerezhetne minden intézet „mozi“-t is. Hiszen a mozi is, a maga tisztaságában és nemesebb hivatásában hatalmas képző eszköz. A mozi is színház, mely már legyőzte elődjét ... a színészetet. De amilyen képző ereje, hatalma van, olyan megdöbbentő romlásokat, pusztításokat vihet és visz is végbe — az ifjúság közt. Erről közelebb fogunk eszméket cserélni lapunkban is. Az uj sziDpad első előadása nyomán keletkezett hangulatnak lelkes, szárnyaló gondolatokban és érzésekben ad kifejezést az a Prológus, mely lapunk tárczájában ma megjelenik. Van hús — nincs fogyasztó. Nem szükséges már arról Írni, hogy egy — háború előtt— „nagy“, „tekintélyes“ fizetésű latainer asztalára hányszor kerül most hetenkint hús. De nehogy a kiéheztetés aljas fegyverével dolgozó anglus vigyoroghasson: meg kell állapítani, hogy nem azért vannak itt hústalan napok, hogy hús nincs és nem is a hús hiány miatt megfizethetetlen a hús, hanem azért, mert a szarvasmarha és egyáltalán a húst szolgálati jószágok árát a kéjgázban elbódult konjukturak oly magas árra méltóztatnak emelni, hogy a latainer ember egyáltalán nem reflektálhat reá. Sok más brancsu földi lény sem. Van hús — Írja nekünk egy tekintélyes mészáros mester. De az „urak“ nem bírják fizetni. A kinek pedig, (főleg a gazdálkodóknak) van pénzük : azok szárnyasokat nyakainak. így természetesen a mészárszékekben nem mernek nagyobb mennyiségű húst prodo- kálni, mert gyakran megtörténik, hogy a mészáros nyakán marad és romlik meg. Nem ellenségeink éheztetnek tehát minket, de a dicső Konjunktúra, a lelketlen közvetítés. A kéz-kézen való átvedlés. Hát csak csinálják . . . egyszer csak a maguk zsírjában fuladnak meg. A háború eddigi költsége. Helffe- rich dr pénzügyi államtitkár expozéjában a következőkben ismertette a háború kiadásait: az ellenséges kombináció, beleértve Olaszországot napi hadikiadásait legalább 240 millió márkára becsüli, mig Németország és szövetségesei legfeljebb 110 millió költenek összesen. A háború összes kiadásai 1914 augusztus 1-töl 1915 március 31 ig Németország és szövetségesei számára 50—55 mil- liárdot, az entente és tartozékai számára 100—105 milliárdot jelentenek. A viszony fordított arányban van az elért eredménnyel és oly irányzatú, hogy továbbra is javunkra fog fejlődni. E hét ünnepe. G yümölcsoltó-Boldog- asszony ünnepét üli az Egyház reánk következő szombaton (márczius *25-én) Mi magyarok azért nevezzük ezt az ünnepet Gyü- mölcsoltó-Botdogasszony napjának, mert a gyümölcsfák oltása és nemesítése rendszerint ezen időtájon történik. A magyar észjárás ezen jellemző elnevezéssel bensőséges kapcsolatba hozza azt a hitet, azt a gondolatot, hogy az emberiség Krisztus urunk és anyja a b. Szűz által nemesült meg . . . Azt akarja példázni e nap megszentelésével, hogy a Megváltó az ő istenségét e napon oltotta be természetünkbe. Az Egyház nyelvén (latinul) a b. Szűznek vitt angyali üzenet (Annunciatio) ünnepének nevezzük. És e nevet onnan nyerte, mert Gabriel angyal e napon jelentette ki vagyis hozta meg Istentől a b. Szűznek azon üzenetét, hogy méhóbe fogadja a Messiást. Egyházmegyei hírek. Podoril József szerednyei segédlelkészt ideiglenesen Vinnára, Csonth Ignácz szaniszlói segédlelkészt ugyancsak ideiglenesen Tiszaujlakra rendelte az egyházmegyei főhatóság. — Palczer Ernő kiérd, nagykárolyi kegyesrendi házfőnök, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa márczius 20-án Nagykárolyban elhunyt 74 éves korában. Palczer Ernő Nagykárolyban évtizedeken keresztül igen népszerű plébános volt. Kitűnő szónok, szelíd, okos és kiváló egyéniség, a kit nyugalomba vonulásakor is a nagykárolyiak hálája és elismerése kísért. Balogh Ferencz ezredes kitüntetése. O ‘Felsége a király csikszentkirályi Balogh Ferencz ezredesnek, a szatmári honvédállomás népszerű parancsnokának a háborúban teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül a Ferencz József rend lovagkeresztjét adományozta a katonai érdemkereszt szailag- ján. Ez az érdemkereszt igazán nemes keblen fog ragyogni. Hivatásos katonáknak mellén, a ki teljesen áthatva a mai időknek kötelességeitől, dolgozik. A ki jól tudja és érzi is, mily jelentősége van azon hármóniának, a mi a nemzetet a katonaságnak és polgárságnak együttérzésével erősiti. A valóbau jól meg- érdemlett kitüntetés városunkban őszinte, igaz örömöt váltott ki nemcsak a katonák, de a polgárság körében is. Özv. Antal Dánielné halála. Városunknak tiszteletreméltó matrónája hunyta le 69. évében szemeit. Antal Dánielné, született Bogdánffy Róza. Férje, társadalmunknak tevékeny polgára 11 évvel ezelőtt halt meg. Özvegye férje életében is egészen családjának élt, ura halála után csendes magányban, sok jót cselekedve a szegényekkel. Mélyen vallásos nő volt, az örökké valóság útjára is a szentségek kegyelmével erősítve szállott lelke. Koporsóját nagy kiterjedésű rokonsága, gyermekei, unokái, dédunokái, vejei vették körül. Temetése 20-án, hétfőn volt nagy részvét megnyilvánulásával. A temetési szertartást Benkő József apát-plebános végezte. A temetési énekeket a növendék- papság adta elő, nagy készültséggel és gyönyörűen. A temetésen városunk egész illusztris közönsége vett részt. Szép tanujele annak, hogy a társadalom mily élénken érzi az Antal Dániel és csendes jótékonyságban élő hü nejének kihatását a mi szatmári társadalmunkra* A hősök sírjára Wallon Lajos királyi kereskedelmi tanácsos, a Népbank Igazgatója a hősök sírjára özv. Antal Dánielné elhalálozása alkalmával koszorú megváltás czimén kiadóhivatalunk főnökéhez 20 (húsz) Koronát küldött. Kiadóhivatal. Az albérlet. Tisztelt Szerkesztő ur! Miután kegyed a vezérczikk Írástól egészen a libapecsenye pompás megsütéseig és a krumpli termelésig mindent tud, — ezt senki tagadásba nem veheti — szíveskedjék az én kérdésemre is feleletet adni. Hogy vájjon megengedett és tisztességes üzlet-e, a mit én akarok elkövetni. Pompás üzlethez juthatnék. Mosolygó konjunktúrához. Háborús üzlethez. És az üzletet még meg sem kaptam, már kérik — albérletbe. S biztosítanak is az albérletre ajánlkozók, hogy az albérletbeadás engedélyét ők kiviszik — pártfogás protek- cziójuk révén. Ne szalassa el tehát a háromszoros, négyszeres jövedelmet, biztatnak, mert ma a konjunktúrákat ki kell használni minden okos, élelmes embernek. Ez pedig kitűnő konjunktúra. Áz én lelkiismeretem azonban megbicsakolta magát és azzal szurkál, piszkál, hogy az ilyen konjunktúrák kihasználása piszkos dolog. De hát szabad-e, tisztes dolog-e sertéseken, kávén, más csikken ezreket és milliókat nyerni ? Ez nem piszkos dolog, piszkos pénz ? Szerintem az. Piszkos pénz, melyhez ezer és millió ember átka, verejtéke tapad. Tessék rá válaszolni. Konjunktúra nélküli. (Tegyen lelkiismerete szerint. Nem mi, de az mondja már önnek, hogy bizony nem tiszta, hanem piszkos pénz. Szerk.) Névnap-megváltás. Benkő József apátkanonok plébános 50 koronát küldött névnapmegváltás czimén — a hadi árvák javára — a polgármester kezeihez. A Vöröskereszt egylet helyi működése. 11. Városi választmány. A helybeli Vöröskereszt egylet eddig, mint fiók működött. Nem érte el ugyanis azt a létszámot tagjaiban, mellyel aztán — az alapszabályok értelmében, mint városi választmány önállóbb hatáskörrel dolgozhatott. Most már a 416 taggal és még remélhető tagszaporodással az önállóság terére lépett. És ezt az önállóságot Szatmárnak fel is kell használnia a működésben. Hiszen igaz, nagyon sok egyletünk van. És sok egyletünk, nemcsak a háború alatt, de annak előtte is pangott, halott. Egykét ember élteti, viszi az ügyet, de a tagoknak mozgalmasságáról szó ne essék. Talán a háború után itt is értékelések lesznek; az emberek megnézik, mely egyesületekért érdemes áldozni. Ezek közt a csekély 2 korona rendes tagsági díjjal bizonyosan erőre kap a Vörös-kereszt, melynek kebelébe működésébe kapcsolnám mentő-intézményünket is. (b.) Emlékeztető. Szombaton márcz. 25-én lesz a Vörös-Kereszt javára (d. u. 3 órakor) a szatmári ref. templomban a már lapunkban jelzett Orgona-hangverseny. A közkézen forgó műsor művészi magas színvonalú. Jegyek az orgona versenyre válthatók Bélteki Lajos ref. lelkésznél, V. K. E. pénztárosnál (volt lel- készi hivatal) és az előadás előtt Va órával előbb a ref. leányiskolák kapualjában. A Vörös Kereszt a közönség érdeklődését kéri. A kitüntetések naplója. Kitüntetett 12-ös honvédek. Az Őfelsége király által erre felhatalmazott parancsnokság a hadrakelt seregnél az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül a vitézségi bronz éremmel a szatmári m. kir. 12. honvéd gyalogezrednél a következőket tüntette ki: Gregor Károly tart. hadnagyot, Csongrádi Kornél zászlóst, Nagy Béla tart. zászlóst, Baum- garter János zászlóst, Weisz Mihály hadap- ródőrmestert, Tatár György és Kolop Antal őrmestereket, Szilágyi Lajos és Tóth Péter szakaszvezetőket, Németh Imre, Pintye György, Jellinek Sándor, Szász József és Do- nucz László tizedesek, Vernáczi Márton, Bar- tos István, Pallós Imre, Kozitcsai Antal, Orosz István, Sonkodi István, Demján György és Lórencz Miklós őrvezetőket, Szántó József, Klevecz Demeter, Jancsi Mihály, Mandi Antal, Anderka János, Kranyai Péter, Krolop János, Rucz Elek, Mikita János, Decsei Illés honvédeket, Bródy András és dr. Feldmann Ernő hadapródokat. Halálozás. Láday József temetkezési vállalkozó 58 éves korában elhunyt. A megboldogultnak két évtizeden át volt temetkezési vállalata. Szorgalmas, megbízható ember, a ki még gyötrő betegségében is munkájának, vállalatainak élt. Temetése kedden délután történt. Neje (Barcsai Ilona és rokonsága gyászolja.) Dehogy nincs! Te rossz gyermek; milyen sáros a czipöd, pedig sár sincsen. — Dehogy nincs, apuka. Csak keresni kell.
