Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-03-22 / 23. szám

Szatmár-Németi, 1915. márczius 22. SZATMÁRI HÍRLAP' 3 Örvendetes érdeklődés c, kertészet iránt. Szoták János MÁV. kertész lapunkban nem egy igen figyelemre méltó czikket irt a kertészet köréből, főleg a zöld-ég termelésről. Most, mint a hozzá érkezett levelekből látjuk, úgy a helybeli, mint yidéki olvasóink közül sokan fordulnak hozzá (Szamár, Postakert 3) utasításért és tanácsért. Sőt az ország távo­labbi helyeiről is, mint pl. — Velenczéről, az irgalmas nővérek. A lelkes és önzetlen kertész készséggel válaszolt minden megke­resésre. Sok ilyen buzgó apostolt kívánunk a magyar kertészetnek. Kauczióval szabadlábon. Az elmúlt héten megemlékezett a lapunk is azokról a visszaélésekről, amenlyeket Rosenberg Mór Dezső nagykárolyi lakos és társai a Haditer­mény R. T. szállítási igazolványaival követtek el és ami miatt a tettesek ellen a vizsgálati fogság is elrendeltetett. Á szatmári törvény­szék vádtanácsa Rosenberg Mór Dezső 10 ezer, Scheer Náthánt és Weisz Fábiánt 5—5000 K óvadék ellenében szabadlábra helyezte. A város motorekét szerez. A gaz­dasági szakbizottság alapos megvitatás után — nem szükséges fejtegetni minő életkérdé­ses okok alapján elhatározta, hogy egy Stock- féle motorekét vásárol. Ebben az elhatározá­sában támogatták az itt járt miniszteri biztos és Tichy Gyula vármegyei gazdasági fel­ügyelő. Ä motor csaknem 50 ezer koronába ke­rül. De ha beválik, több értéket fog produkálni. Végre! Utczáinknak seprésére és tisz­tántartására a főkapitány végre, erős és szí­vós utánjárással hadi foglyokat kap. Lapunk régen sürgeti ezt a munkát. Hiszen kezeink közt vannak az adatok, mit dolgoztatnak és mit rnüvelletnek a mi foglyainkkal. De ha minden nap, minden utczát kisepernek, czélt akkor se fogunk érni, ha a közönség könnyel­műen és bűnös czinizmussal az utczára dobja udvarának szemetét és a vásárosok a piaczon szemét dombot hagynak naponkint. Az uj Heródesek áldozatai. A tiszti főorvos konstatálja, hogy a csecsemők halan­dósága növekszik. A számadatokat természe­tesen növeli most a hadi árvák, gyermekek halálozása is. Egy másik főorvos leverten és szomorúan beszéli, hogy sok és bő alkalma van a csecsemőknek orvosi kezelésében és megvizsgálásában. És a mostani szülötteknél, a csecsemőknél arra a tapasztalatra kell nap- ról-napra jutni, hogy satnyák, vérszegények, fejletlenek és gyomor hurutosok. Ennek oka a szegényebb sorsú anyák gyenge táplálko­zása, valamint az ebből következő anyatej hiány és az az állapot, hogy a gyermekek más tejhez sem juthatnak. A nyereségvágy, az árdrágítással való üzérkedésnek, a legele- mib tápláló cikkeknek hallatlan drágaságai ime ilyen — a nemzetre nézve is — megdöbbentő, pusztító eredményekkel kapcsolatosak. A fronton apák, férjek, ifjak ontják vérüket a nemzetért, értünk itthon levőkért . . a jövő nemzedékért. És itthon uj Heródesek pusztít­ják ami csecsemőinket, csecsemőinknek anyáit. Nem azt kérdezzük itt elsősorban, hogy vájjon elég erős kézzel sujtják-e ezeket az uj Heródeseket. De azt kérdezzük, hogy a kis és nagy újkori Heródesek nem félnek-e az Istentől ? És nem gondolnak-e a hazatér­teknek felháborodására és számonkérésére; magának a nemzetnek Ítéletére? Nem? ak­kor mindent megértettünk. Hát iszen ott vöt az egész falu. Bement a székely Csik-szoredába és bekopoktatott egy ügyvéd irodájába. Ahajt levevé karimás kalapját s megnyom­kodván néhányszor a hüvelyk ujjával, megszólal nagy alázatosan: — Tekintetes, nagyságos, magyar, királyi ügy- végyorvos ur, valami ügyes-bajos dolgom erányában jöttem el magához. Az ügyvéd biztató felszólítására elmondja az .esetet. Végén a bűnügyi históriának, megkérdi az Ügyvéd a székelyt: — Hát mondja atyámfia, van-e tanúja ? A székely atyámfia kiáltotta : — Az egész falu, tekintetes ügyvéd ur. Hát íszen ott vöt az egész falu . . . — Kettő is elég. Csak kettőt diktájon be, — Kettőtt ? És felhők jelentek barázdás homlokán. — Akkor jó lesz haza menni s beszélni azok­kal a tanukkal előbb . . . Hadiárvaház Debreczenben. Min­ket, a kik elsők voltunk a létesítendő hadi árvaház tervezetével, elhatározásában és vég- rehajtásánek kimondásában: nem kis mér­tékben érdeke], mi történik köröttünk — vagy távolabb tőlünk a hadi árvák ügyében. Hát ime egy mozgalomról. A debreczeni kath. egyesületek is egy hadiárvaház létesítését határozták el. A mozgalom széles körű hul­lámokat vet. A siker pedig már az eddigi eredményekből biztosítva van. Azon hatal­mas gyűlésen, melyen ez a gondolat a tettek, a cselekedetek mezejére indult Dr. Bernolák Nándor, a kiváló tudós, a debreczeni egyetem rektora a következő kijelentést tette: — Vannak olyanok, akik üzletnek tekin­tik a háborút. Hogy eltereljék magukról a figyel­met, a katholikusokat vádolják haszonleséssel, szűkmarkúsággal, holott nincs az országban vallás, intézmény, egyesület, mely annyit áldo­zott volna a hazáért pénzben, vérben, mint a magyar katholiczizmus . . A hadiárvákból nem apacsokat akarunk nevelni, hanem a haza jö­vendő nemzedékét Isten oltalmába helyezzük, hogy jellemes, erkölcsös, hithü hazafiakká legye­nek. Ezért szükséges e hazában a hadiárvaház. Sebesen hajtők. A sebes hajtás ellen régen küzd a rendőrség. Az utczák házaira, a fordulóknál főleg tiltó táblákat is szögezte- tett ki. Mit sem használ. Megfigyeléseink alapján, konkrét eseteket sorolhatnánk el an­nak bizonyítására, hogy sebes hajtásokban, a fordulatoknál való őrületes hajszában főleg a péksüteményeket és hustszállitó ficzkó-kocsi- sok (tanonczok) vezetnek, versenyeznek. És egy pár bérkocsis. A minap is balesetet oko­zott a sebes hajtás. Égy mészáros-hentes ko­csija elgázolta Molnár Károly kir. törv. Írnok feleségét. Az elgázolt nőt a járókelők vitték lakására. Állapota elég súlyos, de nem vég­zetes. A Szent-István-Akadémia uj tag­jai. A Szent-István-Akadémia megalakulása után minap tartotta meg első tagválasztó ülé­sét, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg a tagok körében. A megejtett választás illusztris neveket iktatott a tagok sorába, kik nemcsak az Akadémiának lesznek díszei, hanem az általa képviselt megyar tudomá­nyosságnak is. A választás eredménye a következő: Tiszteletbeli tagok lettek: az I. osztályban dr Csernoch János bíboros her­cegprímás rendes tag; all.osztályban Fraknói Vilmos c. püspök rendes tag ; a III. osztály­ban grf Apponyi Albert, Berzeviczy Albert és Párvy Sándor szepesi püspök, rendes tag; a IV. osztályban Entz Géza ny. egyetemi tanár és báró Eötvös Loránd egyetemi ta­nár. Rendes tagok lettek: az I. osztályban Trikál József egyetemi tanár, a III. osztály­ban Pintér Jenő főreáliskolai tanár, a ÍV. osztályban Geőcze Zuard főreáliskolai tanár, Grosschmid Lajos, a budapesti tudomány- egyetemen a mathematikai tanszék asszisz­tense, Károly Irén jogakadémiai tanár, Kö- vesligethy Radó egyetemi tanár, Lőrenthey Imre egyetemi tanár, Plósz Béla állategéssz- ségügyi főiskolai tanár, Rejtő Sándot műegye­temi tanár, Rybár István egyetemi magán­tanár, Sárközy Pál pannonhalmi főapátsági főiskolai tanár. Szarvasy Imre müegyétemi tanár Vörös Cyrill kegyestanitórendi tanár, Zemplén Győző műegyetemi tanár. A franciák eddigi vesztesége. A Palais Bourbonban Gallieni tábornok hadügy­miniszter bizalmas ülésben a következő ada­tokat közölte a franciáknak 1916 március 1- éig szenvedett veszteségeiről: 800.000 halott, 1, 400.000 sebesült, köztük 400. 000 súlyosan sebesült és 300. 000 eltűnt, akik alatt a ha­difoglyok értendők. A franciák tehát összesen 2, 500.000 embert vesztettek, mig az angolok összes vesztesége halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban csak 600. 000 ember volt. A hadügyminiszternek ez a közlése lesújtó hatást keltett. A gyógyszerészeti munkálatok di­jainak felemelése. A hivatalos lap a belügy­miniszternek egy körrendeletét közli, amelyet a vármegyei és a városi hatóságokhoz inté­zett a gyógyszerészeti munkálatok dijainak ideiglenes felemelése tárgyában. Megdrágult minden elsőrendű élelmi és ipari cikknek az ára, ez a rendelet első része. Megengedem, hogy a gyógyszerészek folyó évi április hó 1-től kezdődőleg a további intézkedésig, a ve- vények árához a gyógyszerészeti munkálatok dijának húsz százalékát beszámíthassák. E húsz százalék az agyag, edényzet és munka- dij tételek után mint utolsó összeg jegyzendő fel a vevényre, mellette a százalék jelzéssel s az ekként részletezett árszabás azután össze­gezendő. A miniszter a rendelet végén hang­súlyozza, hogy ez a munkadijemelés csak ideiglenes jellegű. (Nem irigyeljük a gyógy­szerészeknek jövedelmét. Sőt kívánjuk, hogy nemzeti társadalomnak erős, anyagiakban is erős tagjai legyenek. De már — kérem alás­son — mikor a gyógyszertárak nagy %-a 10—20—30 ezer korona tisztahasznot hajta­nak, mikor legeslegtöbb gyógyszerész existen- cziája biztosítva van: akkor mégis csak ál­dozathatnának ők is egy kis többlet munkát a — hazáért, nemzetért — ingyen. Főleg ak­kor, mikor az elhagyatott gyermekek gyám­szüleinek havi 8 koronát adunk egy árva gyermek eltartásáért, vagy legfeljebb egy K át naponkint s mikor a tartási dij felemeléséért folyamodnak — a hazafiságra való hivatko­zással zárkózunk el. Szerkó) Vidék, a rekvirálások eredménye — a fölösleges terményekben. A legutóbbi közigazgatási ülésen Plachy Gyula kir. pénz­ügyigazgató bejelentette, hogy a pénzügyész- ség által felkutatott, eltitkolt termónykészle- teket a vármegyében 13.000 métermázsát tesz­nek ki. Természetesen — az eltitkolókat most már beidézik, ügyét megvizsgálják és bünte­tést kapnak. A közigazgatási közegek azonban közvetlenül tapasztalhatják, hogy valamely törvénynek, rendeletnek elméleti értéke mily máskép alakul — a gyakorlati életben. Hogy mily hiányai vannak. És főleg azt, hogy a törvények, rendeletek végrehajtása, a községi elöljáróság mulasztása, a rendeletnek közért­hetővé nem tevése milyen sajnálatos követ­kezményeket és zavarokat okoznak. És mennyi drága időt vesznek el a nagy nemzeti gaz­dasági harczban. Csak egy szolgabiróságnak járásában pl. a Károly-erdődi járásban, mely kerületben a büntető tárgyalást b. Kováts Sándor főszolgabiró megkezdette. Nyilvánva­lóvá lett, hogy több községben a r. rendele­tet nem tették közérthetővé, és nem készí­tették elő ... A pénzügyőrök több esetben fölösleges készleteket jelentettek be most ki­derül, hogy még a szükséglet készlet sincs meg. (Nem számítottak be pl. a papnak, ta­nítónak, bírónak stb. járandóságát. A jószá­gok eleséget is figyelmen kívül hagyták.) Többen csak szemmórtékre támaszkodva jó­hiszeműen jelentették be termésüket. A be­jelentést nem könyvelték el a falu-házán a jegyzői hivatalban. Örvendetes kijelentés azonban, hogy meg lehet állapítani, hogy ál­talánosságban az emberek nem szándékosan tit­kolják el a készletüket, hanem tudatlanságból, vélt jóhiszeműségből, a falusi elöljáróságnak felületessége és hanyagsága miatt kell most nekik a tárgyaláson megjelenniük, időt ra- bolniok. Dicséretes, hogy a szolgabiró, mélyen beleszánt ebbe a rekvirálási ügybe. És remél­jük, hogy a kormányzat is belátja, mily ne­héz ily rendeletnek érvényt szerezni kellő előkészítés nélkül és revideálni fogja a rek- virálás büntető következményeit. kertészet, Védjük meg pöszméte termésünket. Az utóbbi években nagy mértékbe föllépett a pöszméte betegség, úgynevezett amerikai liszt­harmat. Ezáltal a pöszméte gyümölcse fe­kete bebörösödést kap, és hátrányára van a fejlődésre, úgy az élvezetre is. Kísérletezé­seim folytán bebizonyosodott, hogy ezen be­tegség ellen megvédhetjük pöszméte termé­sünket, ha háromszor megpermetezzük réz- gálic oldattal. Úgy készítjük el, mint a sző­lőhöz. Mostan egy pár napon belől, amig na­gyon ki nem hajt, 4 százalékossal, másodszor 3 százalékossal. Amikor a gyümölcs borsszem nagyságú lesz. Harmadszor 2 százalékossal, amikor a gyümölcs felfejlődésben van. mind­annyiszor jó erősen megpermetezni. A kik ezen jelzett pemetezóst e szerint teljesitik, biztosan megmentik pöszméte termésöket az amerikai li9ztharmat betegség ellen. Szotáh János, máv. kertész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom