Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-05-31 / 43. szám
XXV. évfolyam. Szatmár-Némcti, 1916. május (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelős szerkesztő : bodistär Gáspár. Laptulajdonos A SZATBAR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetitek egyszeri közlése 5 korona ------------- Nyilttér sora 40 fillér. ------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap A sa&ptáregfyesités régen óhajtott ügye immár valóra vált. Miklósy István hajdudorogi, Papp Antal munkácsi, Novák István eperjesi püspökök egyetóríőleg és közös elhatározással egyházi ünnepek megtartásában is a Gergely naptár használatát rendelték el egyházmegyéikben. — „Szem előtt tartva azon kötelességemet, hogy a vezetésemre és gondjaimra bízott egyházmegye híveinek lelki üdvét munkáljam s annak elérését a kor és szocziális viszonyok által követelt intézkedésekkel is előmozdítsam, munkácsi és eperjesi püspöktársaimmal egyetemben alapos megfontolás tárgyává tettem a görög szertartásunk által előirt ünnepek megülése idejének kérdését,“ — igy szól Miklósy István püspöknek az egyházmegye papságához intézett szózata. Mellette a hívekhez szóló főpásztori levél, melyet a helyszűke miatt csak egyes részleteiben közölhetünk. „A rettenetes világháború nehéz küzdelmeinek elviselésében mi görög katholikusok semmiben sem különbözünk polgártársainktól. Egyek vagyunk a jóságos ősz királyunk iránti odaadó hűségben, egyek szeretett magyar hazánk védelmében, egyek a háború által követelt súlyos áldozatok hozásában. Együtt örülünk és együtt sírunk, együtt vérzünk és együtt győzünk. Épen csak szent hitünk titkainak megünneplésében, ünnepeink megtartásában különbözünk polgártársainktól. Amikor ünnepies istentiszteletre gy üt link össze, hogy egyesült buzgó könyörgéssel esé- dezzünk a jó Isten kegyelméért és áldásáért, ép akkor van közöttünk különbség, mert anyaszentegyhá- zunk — parancsolta ünnepeinket a Julián-naptár szerint ünnepeljük, tehát más időben, mint latin szer- tartásu katholikus testvéreink. Van-e ennek ^értelme ? Talán szent hitünk, vagy , görög szertartásunk követeli, hogy hitünk titkának megünnepláreben a Julián- naptárhoz ragaszkodjuuk ? Nem ! Alapos megfontolás után híveink lelki javát tartva szem előtt, elhatároztuk, hogy egyházmegyeinkben a szertartásunk által előirt ünnepek megülésére bevezetjük a Gergely-naptár szerinti számítást. Elrendelem tehát, hogy egyházmegyémben az összes ünnepek ezután mindig a Gergely-naptár sze- rint tartassanak meg. Ezen rende- letem szerint már Keresztelő Szent János születésének ünnepe a Gergely naptár szerint junius 24-én tartassék s ezen ünneptől kezdve az óv összes ünnepei a Gergely-naptár szerint tartassanak meg. Így kellett rendelkeznem, hogy szép görög szertartásunkra senki se mondhassa, hogy amikor ünnepeink által Istenhez, az örök Igazsághoz vezet minket, az egy tudományos tévedés, egy téves naptár felhasználásával teszi. Isten szolgálatában csak annak van helye, a mi a hit, vagy a tudás szerint igaz. A Julián- naptár a tudás szerint téves, nem méltó tehát, hogy az örök igazság szolgálatában használtassák. Nem méltó, hogy mig hétköznapi életünket, teendőinket a helyes naptár szerint osztjuk be, addig épen szent hitünk titkainak ünneplésénél egy téves, tehát rossz naptár szerint igazodjunk. Latin szertartásu testvéreink és mi egy anyának, a katholikus anya- szentegyháznak gyermekei, egy hitnek, a katholikus hitnek vallói, egyhazának, a magyar hazának fiai, egy jóságos királynak, a magyar királynak hűséges alattvalói vagyunk és voltunk. Ezután a Gergely-naptár szerint együtt is fogunk ünnepelni, hogy együtt teljék meg szivünk szent hitünk titkai ünneplésének örömével, lelkünk a jó Ismezőt, tizenkét angyal letépett tizenkét fehér rózsaszálat, hót angyal pedig hót hajnalpir- ban égő piros rózsaszálat. Gábor angyal pedig ölébe vette a nevető rózsákat és aranyfonallal egymásba kötötte. A fehér rózsák közé kötött hót szál piros rózsát, aztán a koszorút letette az alvó Jézuska kezébe. Erre megint megnyílt a titkokat rejtő, boldog mennyboltozat és a virágillat közé mennyei tömjénnek illata vegyült el. Az angyali karok néma áhítattal zsoltárokat mondtak és arcza borulva hosszan imádkoztak. Azután kezükbe vették a fehér hegedűket és fehér felhők közt fehér hegedűkön lágyan muzsikálva csendben elsuhantak . . . A báránykák a mezők illatától ébredezni kezdtek és megrázták az ezüstcsen- getyüket amiket selyem pántlikákon a nyakukon hordtak. A csengetyüknek lágy csilingelősére Józuska is ébredezni kezdett. Mikor pedig meglátta kezében a fehér rózsákat, aroza fónyleni kezdett, mint a nap. De nyomban utána titkos szomorúság suhant el homlokán és a két szeméből két nehéz könnycsepp csordult ki, amikor meglátta a hót lázban égő piros rózsaszálat. Titokat látó két könnyes szemével kereste a várost, a házban az Asszonyt hót piros rózsával, hót tőrrel szivében. Nézte, hosszan nézte a sötét látomást Jézuska a mezőn. — Legenda. — Bokrétát akart kötni az édesanyjának. Mikor meglátták őt fehér ruhájában az utmenti fák, földig meghajtották előtte koronájukat. Az akáczfák pedig, melyek azon időben kezdtek virágba horulni, ráhintették a poros országúira fehér virágaikat, mikor a Józuska feléjük közeledett. Kint a mezŐD selyemszőrü báránykák legeltek. Mikor ezek meglátták Jézuskát, hamar ott hagyták az illatos füveket és elébe szaladtak. Nyakukon az ezüst csengettyűk vigan csilingeltek. Jézuska mindegyik báránykát megczi- rógatta és megsimogatta. Midőn pedig kifáradt a járás-kelésben és a báránykák meglátták bágyadtságát, egyszerre mind elcsendesedtek és lefeküdtek a bársonyos fűre, a Józuska fehér lábaihoz. Csendben, nesztelenül feküdtek a báránykák és álmatag nézésű, méla szemeiket Józuskára emelték, mintha azt mondanák : jer drága Jézuska, hajtsad fehér gyapjúnkra hullámos hajú, szőke fejecskédet 1 Jézuskát pedig a selyemvánkoson elnyomta az álom. A báránykák is egytől-egyig mind elszenderültek és álmokat álmodtak. A napfényes mezőre templomi csend, némaság borult: aludt a báránykák között az Isten Báránya . . . Egyszercsak meghasadt fölöttük a fényes mennyboltozat, ahol angyali karoknak éneke csendült meg és egy futó perezre látható lett a mennyei boldogság. Majd meg ezüstös felhők ereszkedtek alá és nesztelen szárnysuhogással kékszemü, szöszke angyalkák szálltaK. le a földre fehér hegedűkön muzsikálva és álomba ringató éneket énekelve : Aludj I Aludj! Oh drága gyermek aludj I . . . Azután elnémult a lágyan zengő ének. Az angyalok letették a fehér hegedűket és lázas siettséggel munkához láttak, koszorút kötöttek. A virágok mind ünneplő ruhába öltözködtek ős feléjük nyújtották kandi fejecskéiket. A tenger felől langyos szellők szálltak a mező fölé és gyöngyöző harmatot hintettek a százszinü virágokra. Mikor aztán virágok borították az egész
