Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-03-29 / 25. szám
XXV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1916. mär ez ins 29. jZ ó. 26. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁESADALMI LÁM3 v •'A* í ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — í. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak ős kőzmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Ä feladta t a mi nemzetünknek vállain nyugszik itthon, mig dicső hadseregünk vívja, teljesiti a második honfoglalást, valóban igen súlyos. Az ember lelkének szemei szinte alig bírják végig mérni azt a területet, melyre a kormányzatnak, a társadalomnak, a tevékenységeknek, az emberi munkaerőket pótló megfeszítéseknek ki- terjeszkedniök kell. Pedig még ez a mostani feladat nem a legnagyobb, a mi nemzetünk vállain van. Itthon, bent, hazánknak határa közt . . és künt is, a messze idegenekben. A zordon fogolytáborokban, a hol szenvedő fiainknak, katonáinknak szive oly égő szerelemmel — hazafáj. A feladatnak, az óriási mére- tiibb teljesítéseknek ideje akkor fog a magyar nemzet elé hömpölyögni a maga. szinte most még el sem képzelhető méreteivel, mikor kisüt a békesség napja. Mikor kezdődik a nagy paczifikálásnak ideje. Mikor Háborús árak. — A Szatmári Hírlap eredeti tározója — — Tessék venni ezekből a ezipőkből vagy hárompárt. — Hárompárt ? álmélkodtam erre a különben igen jóakaró ajánlatra. — Bizony, mert egy párnak elviselése után ... ki tudja. Megragadtam az emberem kezét és szinte sziszegtem: — Maga bizonyosan tudja — a jövendő czipő — árakat. Gondolkodom rajta. Egy teljes hétig gondolkodtam a jövő czipő árakon. Végre megmozdultam. — Nos uram, itt vagyok. — Nem mondtam. Már két koronával drágább. Minthogy pedig nincs módomban cipőraktárt berendezni, hát megveregettem a vá- lát és — mondottam. — Igaza volt. Adja ide azt a két pár czipőt. Valahogyan csak. — kimódolom az árát .. . * Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. haza jönnek a nemzet hős fiai. Milyen fizikummal, s főleg lélekkel, lelküséggel? A nemzetnek, a társadalomnak, az egyháznak, a sajtónak, szocziális és kulturális intézményeinknek roppant feladatai közé fog tartozni, hogy a társadalmi életből kiszakított, a csöndes otthont hosszú időre elhagyott polgárokat segítse; sőt karon vezesse. Mintegy visszahelyezze, beillessze a rendes nemzeti élet folyásába. Nemcsak testüket,de lelkűket is bele segítse az élet egyensúlyába. Ki nem tapasztalta, hogy hosszú utazások után, bolyongásoknak végeztével, bár égő '"ágy ébred lelkűnkben a csöndes otthon után . . mily nehéz az elhagyott rendes élet kerékvágásába belejutnunk. Mennyi idő kell hozzá, hogy testünk, lelkünk azzá legyen a mi volt; és az élet megszokott közérzetét . . . Mily halvány hasonlat arra, hogy világot vessen abba a fizikai és lelki állapotba, melyben a mi hazatérő vitézeink lesznek, mikor a Mindegy ! A készpénzhez kell nyúlnom. Ahhoz a kis készpénzhez, a melyet keserves verejtékkel kerestem és nagy önfeláldozás, önuralom gimnasztikájával félre tettem. Elő tehát és induljunk a kereskedésekbe. A kávénál kezdem. — Tíz kilót adjon 1 — ? 1 (Rám mered a szeme a jó bácsinak, az én kereskedőmnek.) — Tetszik tudni, hogy mi az ára egy kiló kávénak. Tizenkét korona. — No ez szörnyűség! — Hát jól van. Akkor adjon csak 8 kilót. — Egy kilónál többet nem adhatok. Nincs kávé! Nem kapunk. — Hát legalább 5 öt . . . — No, Isten neki. . . Az öt kilós raktározás után merész gondolatom támad. Sorra járom a kereskedőket s ha kilónkint is mégis csak teljes lesz a házi raktárom. Kezdem az elsőnél. — Öt kiló kávét kérek. A kereskedő mellém sompolyog. — Csendesen tessék beszélni. MegroMikor elvégeztem ezt a kényszerraktározást, már útközben éreztem, hogy sokkal okosabb ember lettem. Mert praktikus ember vagyok. Haza érve pedig megállapítottam, hogy igy kellene minden néven nevezendő „szükségleti czikk“-et beszerezni. Legalább egy évre. Addig mégis csak meglesz a béke. Persze ... persze 1 Ki bírja ezt meg? A polgárok ezrei és ezrei nem bírják. A lateiner ember pedig . . rá sem gondolhat. hannak. — ?! — Nekem még van kávém elég, a régi rendelésből. Az urnák adom 10 koronájával. Mert én nem vagyok olyan, mint más ... — Milyen . . . — Hogy beszerezték a portékákat már egy évvel ezelőtt. És tartják, adják legmagasabb árért. És nyernek szörnyűséges ösz- szegeket. „Azt mondják,“ pl. hogy van olyan kereskedő, a ki a háború előtti raktárát, meA kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hii- detések stb. Pintér* József kiadóhivatali főnök czimére Egyházra. Alapítványi Pénztár küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyllttér sora 40, fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. harcztereket annyi idő ufán és oly rémitően szenvedésekkel teljes küzdelmek után majd elhagyják. Egy porosz tábornok a megyés püspök előtt abbeli aggodalmát fejezte ki, hogy a háború után sokáig fájdalmasan kell majd tapasztalnunk, hogy mennyire elváltoztak, eldurvultak egészen békés polgárok is. A lelkek paczifikálásában nagy feladatok lesznek. Tehát az egyháznak és a tiszteséges hivatásnak magaslatán álló sajtónak. Hiszen a lelkek paczifikálása minden bizonnyal attól fog függni: milyen evangéliumot hallgat a háborúból visszatért katona. Kik nyúlnak majd leikéhez ? Kik vezetik be újra a nemzeti életbe ? A családba. A templomba. A szocziális felfogás látókörébe ? Résen kell tehát lennünk abban, a mire a velünk szemben álló keresz- ténytelen elemek fürge tábora már most készül. És feni fegyvereit. A nagy, a jövőre kiható paczi- fikáczióra. lyet már evett a moly, a melyiket soha el nem adhatónak Ítélt ő maga : hihetetlen áron adott el most. „Azt mondják,“ hogy vannak raktárak, melyeknek tartalmát még háború előtt rendelte meg, végre a háború első esztendeje után érkezett meg s most elképzelhetetlen árért árulja. — Hallatlan! Mennyit nyerhetnek ezek? — Egy vagyont ... egy nagy vagyont. — Rettenetes. Ki kell nyitni a raktárakat — dühöngök. Mi kinyitjuk családi szentélyünket a rekvirálóknak. Kamaránkat, pin- czénket, padlásunkat. A gazdaembernek még ágyát is felvetik, kertjét is felpiszkálják. És a gazda nem adhatja drágábban, mint az ország érdeke megkívánja. És belenyugszik. Mert igy kell lenni. Mi nem vehetünk drágábban semmit, mint a maximális rendelet kiszabja, mert megbüntetnek, újságba hur- czolják nevünket ... És a kereskedők? A A cukrosok ? A kávésok ? A seprősök ? A sósosok ? A gyufások és egyébnemü jószágok tehetnek, árulhatnak úgy, a mint akarnak. Amilyen lábbal felkelnek. Borotválás előtt, borotválás után ... Éh gyomorra vagy ebéd után. Ahogyan nekik tetszik. — Kérem, kérem, kivételek vannak. — Vannak ! Például ön az, elismerem. Hogy árulja ezt a seprüt pl. Mert azt raktároznom kell. — Tetszik tudni, itt már a munkás kéz hiánya diktál. Két korona. — Két korona. 80 fillér volt. — Volt . . . — No adjon hát vagy öt darabot. — Sajnálom; már le van foglalva. Kettőt adhatok.
