Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-03-29 / 25. szám
2 SZAlMÁRI HÍRLAP. Szatmár-Németi 1916 márczius 29. Katholikus hitélet. Az elmúlt hét mozgalmas és egyben felemelő hete volt a kath. hitéletnek — a fővárosban. A Szent István Társulat közgyűlése minden évben összegyűjti közgyűlése alkalmával a kath. világ illusztris tagjait. Most azonban, mintha külön hangot óhajtott volna hallani a magyar katholicizmus, kiválóan népes és tekintélyes volt ez a gyűlés. A megnyitó beszéd, „melyet Csernoch János biboros-herczegprimás tartott, két oly kérdést öleit fel, melynek mindegyike világjelentősógü. Egyik a római kérdés, másik pedig a keleti missiókban való részvételünk. „A római kérdésről nem mondott többet, mint amennyit ma, e világháborúnk közepette egy a pápa intenczióit megértő bíboros mondhat.“ A kérdést a világháború még aktuálisabbá tette, mint e kérdés aktuális volt mindig. A pápa helyzetén rendezését nem lehet a gyilkoló fegyverek döntésére bízni — jelentette ki a pápa maga — mert az ő szabadságának nem a kiontott vérből kell fakadnia. De a kijelentés következménye, hogy a pápa függetlenségét, helyzetének rendezését a világbéketárgyaíásból kizárni nem lehet. A keleti missiókról és abban Magyarország szerepéről tett kijelentés továbbá a herczegprimás. Ez a kijelentéssel kapcsolatba hozta azt a nagy kötelességet, mely e missióval vállainkra szakadt és ösz- hangba hozta a magyar és török közt szövődő társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyt, mely nem csak magyar szempontból, de a törökök érdekében is oly kívánatos. A baxáti magyar kéz melegségét érezni fogják Törökországban is. A tartalmas és magas színvonalon álló közgyűlés után a Szent István Akadémia ülése következett, melynek egyik hatalmas pontja Apponyi Albert grófnak beszéde volt — a Kath. Akadémia hivatásáról. A tudományos objektivitáson kívül van még egy feladata a tudományos akadémiának — mondotta — és ez az irodalommal kapcsolatos erkölcsi kérdés. Ez a nagy nemzeti kérdés. Erkölcsi tisztaság ragyogja be nemzeti irodalmunk fény korát. Ma is arra kell törekednünk, hogy oly irodalmunk legyen, amely nem csak többé-kevésbbé jó magyar nyelven van megírva, hanem a mely a magyar nemzeti lélekből és erkölcsből fakadjon. A keresztény világnézethez való szilárd ragaszkodás és a nemzeti eszmék legintenzivebb ápolása legyen a legfentebb czél. A beszéd óriási hatást tettt. Örülünk, hogy — Küldje. Aztán mentem tovább. Seprű kell. Sok seprű kell most. Betérek egy másik seprüs boltba. Szakasztott másait találom a seprűknek . . . — Adjon hármat, Mi az ára ? — Hát ezt még számíthatom egy korona 50 fillérbe. — Hm . . . hm. Adjon négyet . . . — Nem lesz sok ? — Sajnálja . ? — Hát bizony még nem nézettem utána, hogyan árulják . . . másutt . . . — Hát kérem allássan ... ma a czik- kek ára . . . — Háborús árak, ugy-e? — Persze . . a háborús árak kiszámíthatatlanok. — Semmi valószínűség. Mindennap más kulcs, számítási alap. Mig egyik üzletből a másikba ér az ember — már emelkednek az árak. — Kérem alássan ... a kereskedő is igy áll ma a beszerzési árakkal. — Ki kell nyittatni a raktárakat is. A beszerzési anyagok számláit megvizsgálni a gyárakban. Rekvirálni. Értékelni és mimás. — Uram, erre a munkára kevés volna — egy harmincz éves háború is. Aztán? — Mit aztán? — Ha egyszer az asszony hiitelen elvesztette a lelkiismeretót, ha sárkány őrzi.. akkor is félrelép. Az embereknek ma elaludt, talán meg is halt — a lelkiismerete. — Ügy van! — Ez az igaz ! Fájdalmasan, megdöbbentően igaz. Riporter. a Szent István Társulat súlyát e nagy magyar kultúrintézménynek erejét és kihatását a magyar sajtó is osztatlanul érzi és hirdeti’ Zsák-számra ömlenek a vidékre, a városokba a csábitó felhívások, körlevelek a m. kir. szabadalmazott osztálysorsjáték főfö, közép és alelárusitóitól. — Igen sokan nyertek nálunk! Rövid idő alatt. — Tekintve, hogy minden második sorsjegy nyer . . . — A legszerencsésebb esetben 1.000,000 korona ! — Rövid idő alatt több millió korona nyereményt fizettünk a sorsjegyet nálunk rendelő feleknek. És a többi. De ez még nem minden. A m. kir. fő, közép, alszabadalmazott bankok — a zsák- számra szét öntött csábitó körleveleket béléssel is ellátják. Hej, tudják, hogy a parasztnak, a falunak most sok sok pénze van. A konjunkturásoknak is. És gyakorlati psich- logusok ezek a szerencse árusok. Hát a felhívást — léppel is megtöltik. így pl. a Éehér Lajos és Társa föelárusitó bankja 3 szerencse-hengert mellékel „hogy ön vagy egy szerencsés kezű ismerőse húzzon egy vagy több hengert (egy kis csomagba van leragasztva) és rendelje meg azonnal a -kihúzott sorsjegy számokat nálunk. Önnek szerencséje lesz! Kell-e erre szót vesztegetni, hogy miként hullanak be az egyszerű népnek leikébe ezek a szerencse hengerek. Azokéba, a kik már jól megszedték magukat, de az ösztön törvényeinél minden nyereségnél még többre viszik az elutasithatlan kényszer ... És azoknak szivében is, a kik látják egyesek meg- tollasodását a háborús nyereségekkel kapcsolatban, a babonás hitet jobban terjesztik a hengeres szerencse módszerei, mint a világosságot — száz és száz szabad előadás. A babona terjesztéséről vállalnak igazságtalanul olyan tényezőket, a kik éppen ellene küzdenek : de nincs egyetlen szavuk a valódi babonatermelő üzlethez . . Hja, ezek az üzletek a sefthez tartoznak.-»A seft pedig felül áll minden kultúrán, minden felvilágosodáson és minden világosságon. Nagy folt ez a szabadni másság a mi kultúránknak mosolygó és dicsekvő arczulatán. Oda tartozik azon ellentétek közé, melyek a pénzügyminisztert a pálinkából lefejtett jövedelemre sarkalják és a kultuszminisztert a pálinka rombolása ellen való harczra indítják. A kultuszminiszter egyik beszédében azt mondotta, hogy neveljük gyermekeinket úgy, hogy azok kilépvén az életbe ne a szerencsébe, a konjunktúrák hamis forrásaiban bízzanak, hanem a maguk erejében, kitartó, lelkiismeretes munkájuknak eredményében. Tessék nevelni — mikor a m. szabadalmazottak szerencse hengerekkel hen- gerezik le a népnevelést. A foglyok nem kaphatnak szeszt. A hadifoglyokkal addig nagyon sok helyen úgy bántak, hogy oda haza sem volt különb dolguk. Ezzel a szives vendéglátással természetesen a legtöbbször visszaéltek. E visz- szaélés ellen a Szatmári Hirlap többször és leplezetlen, kíméletlen módon fellépett. A foglyok leitták magukat, ilyenkor a garázdálkodások egymást érték, sőt olyan dolgokra is vetemedtek, amelyek általános megbotránkozást keltettek. A miniszter most véget vet a foglyok iszákosságának. Rendeletet adott ki, amelynek értelmében a hadifoglyoknak egyáltalán nem szabad szeszesitalt adni. A fogolytartó gazdák kötelesek gondoskodni róla, hogy nálunk levő foglyok rendes életmódot folytassanak. Útban van a mi negyedik hadi köl- csönünk is, mint azt már lapunk jóval előbb jelezte. Ez utazással kapcsolatban említjük fel, hogy a negyedik német hadi-kölcsön eredménye tiz milliárd és 400 millió márka, ügy látszik tehát, hogy a németek nem tartanak még az utolsó milliárdnál. Pedig még idegen kölcsönre nem szorultak. Legyen ez felelet nem csak ellenségeink híresztelésére, de azoknak a siránkozó vénasszonyok férfiaknak is, a kik a németek gazdasági kimerüléséről fecsegnek itt — a magyar íöldön is. Az ümnepség-, melyet a szatmárnémeti „Női Mária-Kongre- gáczió“ rendezett rnárezius 25 én délutáp, tiszta és felemelő örömben részesítette azt a diszes és nagyszámú közönséget, a mely a zárda nagy termét szinüítig megtöltötte. Átéltük e gyönyörűen és páratlan ügyességgel, ízléssel és eleganciával rendezett előadáson nemzetünknek legjellegzetesebb korszakait. Feltámadtak előttünk történelmünknek nagy alakjai és láttuk a nagy kapcsolódásokat, melyek a magyarok Nagyasszonyának hódolatában a keresztény hitben — „hit és honszerelem egymás keblére borultak“ . . Magyarok Nagyasszonya, Szent István, szent Imre, szent Gellert, szent László, szent Erzsébet, Árpádházi b. Margit, Nagy Lajos, Hunyadi János, Kapisztrán János, kassai vértanuk . . egy egész magyar történet, maga a magyar nemzet. Jól mondotta egy magyar történetet tanulmányozó idegen, hogy hiszen a magyarok története oly egyszerű, oly átlátszó, hogy még a gyermek is megértheti. A színpadon előttünk lefolyó jelenségeknek, a mozgó, ülő alakoknak sem kellett sokat beszélniük. A mint megjelentek, a mint ajkukon egy-egy dal, ének kelt: értettük, éreztük — és gyönyörködtünk . . . A különböző kort, melyek előttünk lefolytak, a karoknak nagy, mozgató alakjait csakis azok jellegezhették úgy, a mint azt láttuk, a kik jól ismerik ezeknek a koroknak eszméit, hitét, lelkületűt és egész milljőjét . . Még ruházatukat is. Úgy elmerengtem szent István apostoli és emberi királyi alakján : szent Gellért mosolygó komolyságán, a s’dklaválasztó, magas, hatalmas szent Lászlón. Mennyi érzés, gondolat ömlött szót lelkemben, mikor szent Erzsébetnek kötényében az üde rózsák kivirultak. Mikor b. Margit kedves apáczájában is éreztem a fejedelmi sarjnak előkelő lépéseit, mikor Nagy Lajos kesében láttam a templomot, melyben térdre hullva kéri a Boldog- asszony anyát, hogy szent Lászlóhoz méltó uralkodó legyen. Mikor a kassai vértanuknak buesu éneke száll . . . mikor felvonultak a magyar urak, magyar nők . . . katonák, ap- ródok: igazán csaknem felkiáltottam: Hát van még szinpadünk, a hol a nemzet eszményeit megláthatjuk . , . ... A történeti érzék szent komolyságával siri csendben szemlélődik a nagy közönség. Egyszerre dobszó hallszik. Jönnek a katonák. A csukaszürke ruhás katonák. Szigorú trappban . . . lassan . . lengő liliomok vas lépésekben. Keresztül vonulnak . . a közönség mozdul, tapsol és büszke. Ezek igazán magyar katonák . . . . . . Kertben vagyunk. Selymes pázsiton heverésznek a . . sebesültek. Bekötözött fejük felett Jézus szive szobra van. Micsoda jellemző és gondosan megfogalmazott kép. Egyik hősnek feje, másiknak keze, arcza, karja van bekötözve. Grál lovagnak mentői már nyugalmassá teszik a helyzetet, mikor a katonák rátekintenek a Jézus kitárt szivére. Á magyarázó kisasszony oly kedvesen mondja: — Valamikor régen a katona áll az ő halálos ágyánál. Most . . ez a szív fogja fel haldokló sóhaját. Tovább folytathatnám. De mégis egy körülményről nem hallgathatok. Kontur zenéjét — azok a lelkes leányok mentették meg a teljes bukástól. Gyenge, értelmetlen zenészei. Hol van Pataki zeneköltő ? Riporter. Hálaadó és könyörgő közös szentáldozás. A multhéten megtartott püspöki konferencián, melyen megyés püspökünk is részt vett, a magyarországi egyházfejedelmek elhatározták, hogy május valamelyik, de lehetőén első vasárnapján egyházmegyéjük területén, tehát az ország valamennyi temp-
