Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-03-22 / 23. szám

4 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Nérneti 1916. márczius 22. Grün Lili (premier.) A darab meséje és alakjai annyira az életből vannak véve, hogy úgy tűnik fel, mintha nem is színdarabot látnánk, hanem mintha egyszerre szétnyílna egy budapesti szobának egyik fala, s látnok mikép él ott egy család, melyhez ezer és ezer más család élete nagyon, de nagyon hasonlít. Semmi különös nem történik s mégis leköti a figyelmet, mert ismerjük az az életet az 5 apró gondjaival s az iró tehet­ségében gyönyörködünk, ki ilyen hűen ál­lítja elénk. Tudjuk, hogy valóban ilyen azok élete kik III. emeleten laknak s bútorozott szobát adnak ki, cselédet nem tartanak, ta­karékoskodnak ahogy csak lehet. De leányu­kat polgári iskolába küldik s fiukból bank­hivatalnok lesz. Van nagybácsijuk, kit a család eszének tartanak s ki ruhatár bérlő a Niagara kávéházban. A leány megnő s férj­hez kell adni mulatságokba nem járt, tehát csak Simi bácsi vagy Sonnenfeldnól a há- zasságközvetitőné utján szerezhetnek vőle­gényt. A leány beleszeretett az első férfiúba, kit ismert a szobaurba, dacára annak, hogy az már idősebb ember s lump. A szobaur még hozzá kath. is s igen jellemes derék fiú, ki szintén szereti a leányt, de sokkal oko­sabb s becsületesebb, hogysem a kedvező helyzetet kihasználja. Lemond a leány­ról s mindent elkövet, hogy a leány őt meg­utálja s megszeressen egy derék utazót, ki­ből hozzávaló férj lesz. Á teljesen zsúfolt nézőtér hangosan ünnepelte Gulyást és G.u- lyásnét, kiknek jutalomjátékuk volt e darab. Mellettük sokat tapsolt Sziklainak. Még nem is lépett a színpadra, csak a háttérben tűnik fel alakja s már tapsolták. Falu rossza. Gyenge előadásban, ked­vetlen játékkal végre véget ért s kis számú közönség megkönnyebbülve hagyta el a szín­házat. Ily kiváló darab jobb előadást érde­mel. Sziklait és Nyárait megtapsolták. A többi szereplők bizonyára nem is kívánták, hogy tapsolják őket. Műsor: Csütörtök. Éva. Képzelt betegek. Minden betegségek közt a legsúlyo­sabb és legveszedelmesebb, ha valaki nem létező, súlyos bántalmakat képzel be magá­nak. Az ilyen embereknek legtöbbször semmi bajuk nincs. Színük jó, étvágyuk rendes, azonban annyira hiszik, hogy betegek, hogy lehetetlen meggyőzni őket annak ellenkező­jéről. Fiatalalok és idősek egyaránt szenved­hetnek ilyen bajban, de leginkább az idegesek vagy vérszegények kapják meg. Akiknél bekövetkezik ez a különös lelki állapot, azok folyton képzelt bajukkal foglalkoznak, kétség­beesnek, elkeserednek miatta, állandóan ke­zelik magukat, bújják a népszerű orvosi köny­veket és mindent elkövetnek, hogy gyógyu­lást találjanak. Ha valaki hideg fürdőt ajánl nekik, akkor hideg fürdőt vesznek, s ha másnap valaki azt mondja, hogy az ártalmas, akkor ijedten abbahagyják. Minden érzésü­ket gondosan tanulmányozzák s kevés, fö- lületes és ezért veszedelmes orvosi tudásuk­kal súlyos tüneteknek tekintik azokat. Né­mely ilyen erős, egészségtől duzzadó ember gerincagysorvadásban, rákbetegségben vagy tüdővészben szenvedőnek képzeli magát; tu­catszámra vásárolja a lapokban hirdetett pi­lulákat, hűen követik a különféle, sokszor lehetetlennél lehetelenebb tanácsokat, szóval mindent elkövet, csak orvoshoz nem fordul, mert fél, hogy az lesújtó véleményt mond a „betegségégéről“. Ha mégis rászánja magát, hogy orvoshoz menjen, soha nem marad meg egynél, hanem mindig változtatja őket, mert nem hisz nekik és nem bízik meg bennök. Sok ember szenved ilyen szomorú állapotban, különösen azok, akiknek sok az idejük és ke­vés a dolguk. A gyógykezelés mindenesetre nagyon nehéz, mert nem a testet, hanem a lelket, a beteges képzelődést kell meggyógyí­tani. Legjobb, ha kertmivelési munkát bízunk az ilyen betegekre, úgy, hogy a figyelmét állandóan elvonjuk magáról. Nem szabad egyedül hagyni őket, szórakoztatatni, társa­ságba kell vinni őket s ezáltal elérhető az, hogy lassan elfelejtik képzelt fájdalmaikat, fölfrissülnek és később teljesen meggyógyul­nak. Háborús-apróságok. A vitézség! érmekért járó dijak. Hazai Samu báró, honvédelmi miniszter lei­ratot intézett a vármegyéhez a vitézségi ér­met tulajdonosainak érdekében. Ismeretes ugyanis, hogy a honvédelmi miniszter ren­deleté szerint a vitézségi érmekkel havi pót­dijak járnak. Az arany vitézségi érem után havanta 30 K, az I. o. ezüst vitézségi érem tulajdonosának havi 7 K 50 f. jár. Már föl­hívták a vármegye területén tartózkodó vi­tézség]' érem tulajdonosait. Akik már nem tartoznak a hadsereghez, hogy akik a ka­tonai nyilvántartásban nincsenek, azok folya­modjanak a dijak odaítéléséért, még akkor is, ha az eredeti határozmányok szerint a pótdijra igényük nem lenne. A folyamodvá­nyokat a pontos lakóim feltüntetésével és a vitézségi érem adományozását igazoló okmá­nyokkal fölszerelve, az illetékes honvéd vagy cs. és kir. katonai parancsnoksághoz kell be­nyújtani. Professzor. „A pedagógiából azt tanultunk, hogy a nemzeti ünnepek programmjának tartalma, jel­lege egész szelleme magyar legyen. Úgy értjük ezt, hogy a magyar művészet szolgáltassa a zenét, magyar nemzeti költők szelleme lelkesedjék vagy borongjon az előadott költeményekben stb, stb. Ez nemzeti kö­vetelmény és semmi esetre sem sovinizmus. Elemi követelmény főleg most, mikor nekünk nincs valami nagy okunk arra, hogy a franczia művészetért lelke­sedjünk és merítsünk erőt; táplálékot, még akkor sem, ha nem lenne a magyar zeneművészet oly gazdag és magas színvonalú, hogy kosár számra válogathatunk nemzeti, ünnepekre.* Ezt írja ön nekünk professzor uram. És mi szótől-szóra leközöljük és kijelentjük, hogy ezt a pedagógia követelményt aláírjuk. De itt kapcsolatosan nincs okunk semmi, legparányibb aggo­dalomra. Tehát egy külön czikknek közlésére sem. Talán csak az egyéni lelkesedés és elragadtatás ked­vezett a kérdéses választásnak, zenedarabnak. Pax. — Vidéki. Cs. L. Hát bizony úgy van. Volt korszak, mikor a magyar gyermek a Miatyánkot ezzel a nótá­val kezdette : Jaj be .............Csakhogy tudni kell, ki­ke t értett a németnek. — Dr. H. Olvasom Kenedi Géza .Az urak“ czimü kis megemlékezésében („Naiv Emlékiratok 6) hogy azokról, kik az 184S-iki szabad­ság harcz után jöttek a világra, később azt mondták, hogy bubán születtek." Húsz esztendő múlva — úgy mond — ezekből az évekből kevés katonát lehetett állítani. Olvassa ön mai egyik garmondos czikkünket és megtalálja írásának gondolatait. Sárköz. B. E. A levél megy. — Munkatárs. Még ma se tudjuk biztosan hús­véti számunk terjedelmét. Bizonytalanság- esetére nem fordulhatunk tehát ami igen szép számú és tekinté­lyes mankatársainkhoz. Nyomatott a Pázmáay-sajíéban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz, könyvkötészete Szatmár, Deáktér 3. sz. — (Színház mellett.) — A Szalmán Bazárlii az összes játék-, diszmü-, emlék és rövid­áru czikkeket helyszűke miatt a közeledő Masslenihova kellemetlen esete. Az orosz Vöröskereszt két kiküldöttje Massleni­hova asszony ős Mylius dán alezredes, stb. itt időzésükkor Székesfehérvárt és Szabadkát is meglátogatták. Tolmácsuk és vezetőjük egy főhadnagy volt. A misszió nagyon meg­volt elégedve az orosz foglyok helyzetével, majd a vizsgálat után a város hatfogásos ebéddel kedveskedett nekik s a magyar étel­ből jóízűen ettek. Főleg a hadizsemlék Ízlet­tek az orosz hölgynek, aki emlékül magával vitt huszonöt darabot s kijelentette, hogy azok Oroszországban mint a „kiéhezett8 Ma­gyarország ékesenszóló cáfolatát, fogja muto­gatni. Kecskemétről almát vitt el. Ott tör­tént meg vele, hogy megkérdezte az egyik orosz foglyoktól orosz nyelven : — Hogy hívnak ? — Jelentem alásan Kovács Mihálynak, — felelte magyarul. — Én ezt nem értem. Beszélj oroszul, szól az orosz nővér. — Jelentem alásan, én nem beszélek többet oroszul. Én ezután magyar leszek. Az orosz asszony elsápadt, de nem vá­laszolt az orosz fogolynak. MINDENNEMŰ ELEMI ISKOLAI NYOMTAT­VÁNYOK ÉS TANSZEREK KAP­HATÓK A PÁZMÁNY-SAJTÓ KÖNYVNYOMDÁBAN SZATMÁR- $&£ NÉMETIBEN, ISKOLAKÖZ 3. SZ.' nagy tasvsti vásár idény alkalmából mélyen leszáritott áron bocsátom a n. é. közönség rendelkezésére. Blatnlczkv István KAZINCZY-UTCZ A 10. lábat tesz tönkre a szüle czipő. Aki éti­nek ellensége, önmagának meg jó ba­rátja, az rendelni fog Ízlése szerint czipöt Walek János czipész mesternél. Szatraár, Széclienyi-u. 7. ORCIOMGYAR fÖST villamos gépekkel berendezve. Kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomás, csőrendszg szerint (pneumatikus) tartós és nemeshangu orgonákat szállít. Orgonajavitásokat és orgonahangolásokat lelkiismeretes pontossággal teljesít. Jókarbantartást mérsékelt árban elvállal. Itil-HíKSi OTTÓ cs. és kir. udvari Bzállitó, Hazánk legnagyobb orgonájának: a király orgonájának alkotója, a Szent-8ir lovagja és a Ferenoz József-rend tulajdonosa. BUDAPEST, X., Szigligeti-utcza 29. szám. Tervezeteket, rajzokat és katalógust kívánatra díjmentesen küld. A párisi, bécsi és pécsi kiállításon több helyről kitüntetve. Gyáram 89 évi fennállás óta 1900 orgonát szállított, közte a koronázási tem­plom király orgonáját, mely orgonamü 80 változatú és villanyerőre van berendezve. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmár-Németi 1916. — Kiadó; Szatmáregyházmegyei Irodalmi-Kör. — Felelős szerkesztő: Bodnár Gáspár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom