Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-03-01 / 17. szám
Szatmár-Németi, 1915. márczius 1. SZATMÁRI HÍRLAP' 3 Megdöbbenéssel, mélységes részvéttel értesültünk, hogy Fábián Lajos dr. ügyvéd, csak imént elköltözött édesanyját követte a halálban. Egy öntudatosan szép, de nehéz küzdelem után csak nem régen lépett pályájára. Szép tulajdonokkal megáldva, keresztény világnézettől vezéreltetve, értelmes, tanult fővel, jó lélekkel, gyönyörű hangjával, társadalmi alkalmazkodással — e kitűnő útlevelekkel — foglalt helyet társadalmunkban; a hol széles körökben fogadták szívesen és csaknem beczézve.S irae, pár évi önállóság után, 29 éves korában, tolvajként támadja meg a her- vadásnak, az elsorvadásnak mérges lehellete, hogy aztán hihetetlen gyorsan végezzen : Az utolsó stádiumban keres menedéket a gyilkos betegség ellen a Becs mellett fekvő Wienerwaldban, a hol kiadta nemes, szép lelkét. És annak, aki gyönyörű hangjával elragadta a lelkeket: gégebajban kellett sietnie a sirhoz, melybe 27-én vasárnap hántolták el távol szülőföldjétől. Az ö. v. f. n. A köztisztaság érdekében. Lénárd István dr. h. főkapitány igen mérvmondó és a mi városunknak e téren való szenyesét éppen nem takaró hirdetéssel fordul érdemes és értelmes közönségünkhöz. Nem uj dolgok ezek az önvallomások a mi lapunkban. Tessék végig nézni csak egy esztendőnek évfolyamát : Körséták czimü revatunkban megtalálhatja mindenki ezeket a panaszokat, ezekről az állapotokról szóló hü felvételeket. A mi közönségünk, irtuk nem csak érzéketlen a köztisztaság és a magán udvarok tisztasága iránt, hanem a szó teljes értelmében tompa és bűnös Sha ez igy van, akkor itt radikális kúrára és nem kérelemre van szükség. Könyörtelen, szigorú, példaadó megtorlásra válogatás nélkül. Merthogy ezek az állapotok bekövetkeztek — irtuk annak idején — egyik fő oka, hogy a köztisztaság érzéketlenségében, tompaságában és bűnös voltában elülmennek azok, a kiknek a tisztaság felett őrködniük kellene. A másik ok, hogy a szabályrendeletek sutba vetésével, sőt az ellenük való kihágásoknak nemtörődésével a közönség áltálban vérszemet kapott, tudván, hogy ezen kihágással szemben semmi néven nevezendő felelősségre vonatni nem fog. Elismerjük mi azt, hogy a köztisztaság terén is kettőn áll a vásár. S ha a közösség egyszer elvesztette érzékét, a rendőrség egy maga alig tehet valamit. De hisszük-e, hogy bár mily jogos és erős hangú felhívás a mai állapotokon változtatni fog. Mi nem hisszük. Ott, a hol az érzék hiányzik, ott érezhető, érzéki fegyelmi eszközöket kell múlhatatlanul alkalmazni, de könyörtelenül végre is hajtani. Akkor a büntetéstői, a zaklatástól való félelem mégis legalább némi eredményt fog felmutatni. A tavaszi melegebb időjárás újra felszínre hozza majd a mi városunk szennyét, piszkát és újra csak azzal a közönséggel fogunk találkozni, melynek e tekintetben már se érzéke, se lelkiismerete, se szégyenérzete nincs. Meg kell próbálni: van-e pénze a ki- hágási büntetések fizetésére. Halálozás. Id. Fogéi Károlyné, született Széchényi Terézia 67 éves korában, házas életének 45 évében elhunyt. A boldogult Szatmár városa polgárasszonyainak régi matrónái közül való anya volt, akik nemzeti társadalmunknak derék fiukat neveltek és egyszerűségben, de derült kedély világukkal egy megelégedettebb és kisebb igényű kort éltek. Temetése a polgárság nagy részvétével ment végbe. Az elhunytban Fogéi Károly kereskedő, dr. Fogéi József és dr. Fogéi Sándor tanárok és Anna édesanyjukat gyászolják. Helyreigazítás. Múltkori számunkban tévedésből kimaradt Csomay Győző neve, ki a „Két gránátos“ ez. darabban az egyik katona szerepét a megszólalásig híven alakította. A Kósa-féle beton és czement gyárban halálos kimenetelű szerencsétlenség történt. Áldozata Szabó Lajos 18 éves munkás, kit egy gép kerekei halálra zúztak. Szerencsétlenség a szatmári pályaudvaron. Február 28 án a szatmári vasúti pályaudvaron a Debreczen felől esti 7—8 óra közt beérkező személyvonat mozdonya elgázolta Mezey László hordárt. A szerencsétlen ember szaladva igen közel jutott a mozdonyhoz, úgy hogy annak hajtója elütötte. Az elesett hordár a mozdony kerekei alá került, melyek mindkét lábát levágták térden felül. A jaj kiáltásokra segítségére siettek, az első segélyt meg is adta az ügyeletes orvos. Aztán kórházba szállirották, ope- ráczióval igyekeztek megmenteni, de a szerencsétlen hordár kedden délben meghalt. Nem bir megélni. Egy tisztviselő, a kinek gyenge fizetése van, elmegy X. bankdirektorhoz és megkéri tőle leányának kezét. — Kedves barátom — mondja neki a bankdirektor — elhatároztam, hogy nem adom leányomat, hivatalnoknak. — De uram, nem bírok Margit nélkül megélni 1 — Elhiszem 1 Ezzel a fizetéssel. Hát hogyan akarnának belőle ketten megélni. A halmii vasúti összeütközés ügyében másfél napi tárgyalás után délben hirdette ki dr. Némethy József főtárgyalási elnök a törvényszék Ítéletét. A törvényszék csak Mészáros Károly feketeardói állomásfelvigyázót mondta ki bűnösnek közveszélyü cselekmény elkövetésében, mert a szerelvény- vonatnak nem adott rendelkező parancsot s ezért őt 50 korona pénzbüntetésre Ítélte. A büntetés végrehajtását azonban a büntető novella értelmében felfüggesztette. A másik 9 vádlottat a törvényszék felmentette a vád alól. Az ítélet ellen a vádlott és védője, dr. Nagy Sándor a bűnösség miatt, a kir ügyész a felmentések miatt felebbezett. Kanovics László meghalt. Városunkban széles körökben ismerték Kanovics Lászlót, ki előbb egyik pénzintézetnek könyvelője, majd önálló bankigazgatója volt. A bankkri- zisek idején őt is erős megpróbáltatásoknak tette ki a merész vállalkozás. A mozgósítás kezdetén ő is katonai szolgálatra vonult be, egyidőre itt a szatmári állomásnál. Majd a hareztéren tüdőbetegséget kapott, egyik budapesti kórházba került, ahol befejezte életét. Halálát felesége és széleskörű rokonsága gyászolja. A czim. Egy kereskedő beszéli. Nápolyban voltam. A szállóban nagy meglepetésemre hallom, hogy a pinezérek egyre exczeleneziás urnák szólítanak. Fölvilágosítom őket, hogy nem miniszter vagyok, sem pedig titkos tanácsos s igy nem illet meg ez a czim. — O, nem tesz semmit — mondja a gazember talián — nálunk minden gézengúz embert exczelen- cziás urnák szólítanak! A Nándorfejérvár név jelentéséről. Sisic Nándor zágrábi egyetemi tanár a Századok hasábjain érdekes tanulmányt irt a Nándorfehérvár név jelentéséről. Megjegyzendő, hogy csak a Nándor jelző jelentésének megfejtése okozott nehézséget, mert a név másik része : Fejérvár a szerb Beograd- nak magyar fordítása. Sisic Malich Jánossal és Echart Ferenccel polemizálva arra az eredményre jut, hogy a Belgrád melletti Vracar- hegy a gyógyitóerejéről közismert s a hegyen nagyban tenyésző nándorfü (Olcchoma heder- acea L.) után kaphatta a Nándorhegye nevet a magyar katonáktól, a hegy után pedig — miután a magyarok mindenkor szerették az országuk területén előforduló idegen földrajzi neveket megmagyarositani — kapta a szomszédos város is a Nándorfehérvár nevet, nyilván megkülönböztetésül a Székesfehérvár és a Gyulafehérvár névtől. Az uj legénység. így kell ennek lenni. Hogy az élet déléin túlhaladott, negyven—ötven év körében esők is, az utolsó emberig sorakozzanak. Mert e rettenetes világtusában a végső győzelemnek is a mienknek kell lenni. Dolgozni tudtak. Kapát, kaszát emberül marokra fogták, a fegyverrel is elbánnak majd legényesen. A menet, melyet városunk ut- czáin láttunk és még e héten látunk, belemarkol lelkűnkbe. Legtöbben sose hitték, hogy békés polgári munkájukból — regruta sorba jutnak. De ez mit sem tesz. A komoly meggondolás, hogy ennek igy kell lenni — kiegyenlít mindent. Lecsiiggesztett fővel, barna arezukon elhatározással lépkedett az uj legénvség, de nem sokára feszes haptákba vágjam magukat és as uj legénység katona lesz a javából és elfelejtik negyvenhárom—ötven évüket. Mert hát ilyen a magyar ember. Hajlítható mint az aczél . . csak találják el a módját, a hol a pörölyre teszik. Vidék. A csanálosi jegyző a Kúrián. „A — ny“-ban olvassuk a cssnálosi jegyző sokat hányatott ügyének befejezéséről a következő sorokat : — Csanálos szatmármegyei község éveken keresztül harcban állott Szabó Dezső nevű jegyzőjével. A pörök egész sorozata származott ebből a küzdelemből, amelynek most egy kúriai Ítélet vetett véget. A Kúria hivatali sikkasztásban bűnösnek mondotta ki Szabó Dezső jegyzőt, akit hathónapi börtönre, háromévi hivatalvesztésre és politikai jogainak ugyanennyi időre való felfüggesztésére Ítélt. Ezt megelőzőleg Rónai István plébánost és több tekintélyes polgárt ugyancsak egy jegyző által indított pörben hatóság előtti rágalmazás vádja alól felmentett a pestvidéki királyi törvényszék. A sokat zaklatott községben igen nagy örömet keltett az áldatlan ügynek végleges befejezése, amiben főórdeme Rónay István plébánosnak és annak a néhány gazdának van, akik az igazság keresésé ben semmiféle tekintetektől nemhagytákmagu- kat zavartatni és sok szemólyesáldozattal szerezték meg a község békéjét. — Nagybánya város takarékpénztára most tartotta évi rendes közgyűlését. Ennek a takarékpénztárnak évi beszámolója, de különösen e háborús esztendő beszámolója tükör, melyből Szatmár városa tisztán olvashatja, minő forrás nyílt volna meg előtte, ha önző czélok és érdekek meg nem akasztják annak idején a mi városi takarékpénztárunk létesülhetését. A nagybányai takarék betéte az 1915. évben 235 ezer koronával emelkedett és a viszleszámo- lás csak 45 ezer koronával csökkent. Az intézet 500 ezer korona áru búzát vásárolt a város részére és a liszt ellátást teljesítette. Á kamathátralékokat nem hajtotta be, csak a hol az intézet különös érdeke követelte. 22 millió 367 ezer K bevételi és ugyanannyi kiadási forgalma mellett csak 65056 K 60 f. nyereményt mutat fel,a mi kétségkívül igazolja, hogy méltányosan bánt a nagyközönséggel. Az intézet e nehéz időben is 49.000 korona hasznot ad a városnak. Tükör bizony ez a városi takarók, melyből Szatmár tisztán olvashatja, mit vesztett, mikor a városi takarók eszméjét megbuktatta. — Idők jele. Hogy a mi hadbavonultjaink hozzátartozóinak egyáltalán nem lehet okuk a panaszra, dokumentája az alábbi eset. Alsó- szoporról Írják: A napokban egy havi 24 korona hadisegélyt élvező aszszony állított be a községházára és arra kérte a jegyzőt, hogy váltson fel neki 1000 koronát. A szegény jegyző, akinek életében sohasem volt egyszerre ezrese, természetesen nem teljesíthette a kérést s a hadiözvegy egészen felháborodva távozott azzal a kijelentéssel: „elég szégyen a falura, hogy a jegyzőnek még annyi pénze sincsen, hogy egy szegény hadiözvegynek felváltson egy ezer koronást. “ Nebántsvirág régi népszerű operette, melyet a közönség telt házzal honorált s a szereplők is sikerrel adtak elő. Haller Irma művészi játéka, éneke és élénk temperamentuma sok tapsot aratott. Kiss Miklós az őrnagy szerepében ezúttal túlozott, úgyszintén Sziklay is. Gulyás és Nyáray eltalálták a helyes középutat. Műsor: Szerdán : Lorántffy Zsuzsánna Egyesület jótékonyczélu hangversenye. Csütörtökön : Hivatalnok urak. Pénteken : Postásfiu és húga. Szombaton: Csodagyermek. Csak felnőtteknek. Fábián Lajos dr. f
