Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-03-01 / 17. szám
2 „Urak“ és „parasztok“ (A kétségtelenül meglevő társadalmi jelenség kívánja, hogy e kérdéssel érdemlegesen foglalkozzék a sajté. Főleg a vidéki sajté. Adjuk most ezt a czikket, mely a kérdést más oldalról mérlegeli, mint a múlt számunkban mérlegelte Spek- tátor I. Véleményünk szerint — középén áll az igazság. Szerk.) Nem nagyon ismerheti a mi népünket a jó szivü „Spektátor“, aki pártfogásába vette őket e lap hasábjain. A foglalkozási ágak háborújának semmi köze azokhoz az ellentétekhez, melyek a müveit és kevésbé müveit elemek közt fennállanak s a kettő közötti súrlódás osztályharcznak nem minő- sithető. A nagy világháború egymásmellé állította a nemzet két rétegét s együtt küzd igaz egyetértéssel ur és paraszt. Ott a fronton nincs súrlódás, hanem csupán az itthon maradt két elem küzd egymással. Nem vitatható tény, hogy a falusi nép jobb sorsban van és jóformán semmi nélkülözésben nem szenved; mig a városi lakosság-hivatalnokok, kereskedők s a tisztán iparűzéssel foglalkozó műveltebb osztály — valósággal küzd a létért s anyagilag csaknem elpusztul a szükséglet beszerzési források indokolatlan magas árai miatt. A falusi gazdálkodó népnek — bárki meggyőződhetik róla — van kenyere és pénze bőven, még a ruházkodási költség magas fokára is, és mert otthon ma sem kerül többe az élelmezés s oly horribilis árakat kap termékeiért és egyéb bevételei is vannak, könnyű szerrel fizeti ki a városi kereskedésekben beszerzendő szükségleteit, hogy szinte bámulatos, amely bizony az úri osztálynak nevezett szegényeknél nem igen tapasztalható. A paraszt mindig rosszakaróját, sőt ellenségét látta abban, aki az ő biztonságának őre s túlkapásaiban Ítélő bírája és soha sem tudott teljesen megbékülni az osztó igazsággal, ha elítéltetett. A paraszt azt, aki esze után él és keresi kenyerét s ezért mint hivatalnok fizetést húz, könnyű életűnek tekinti és érdemetlennek a fizetésére; mert előtte csak az eszi véres verejtékével kenyerét, a ki szántás-vetéssel, mezei munkával, állat és aprómarha tenyésztéssel foglalkozik s pokol fenekére kívánja az „urakat“, a kik gátat emelnek kapzsiságuk ellen s nem hunynak szemet a közegészségre ártalmas ténykedéseik előtt. A műveltségre igényt tartható „úri osztály“ sohesem viseltetett ellenszenvvel a rendes árakkal dolgozó gazdasági és ipari foglalkozásúak iránt s mindég megbecsülte a tiszteséges földmivest, kereskedőt és iparost. És vájjon kinek van most jobb dolga, mint épen a kis birtokos, földmivelő és napszámos osztálynak 1 Ma az anyagiakat tekintve, úgy szólván ezek lettek az „úri osztály“ és a többiek csak azért dolgoznak, hogy az ő kívánalmaikat kielégíthessék. A paraszt osztály ma oly pénz és vagyon-éhes, hogy nem elégíthető ki. E kapzsiságnak tudható be leginkább a gazdasági munka, szőllőmüvelés és fuvarozások hallatlan drágasága is. Lesz is a jövőben — hála Istennek — még több „zsíros paraszt“, de hogy az „úri osztály“ hogyan ússza át a gondterhes időket is, miként fog majd kinézni a hadi állapotok lezajlása után, érdemes lenne statisztikába foglalni. Ne csudáljuk tehát azt sem, hogy az „úri osztály“ is bizonyos idegenkedéssel tekint a parasztra, van rá oka elég. Egyebekben pedig igazsága van Spek- tátornak, hogy nem jól van ez igy. A mint igyekezni kell azon, hogy a paraszt ne lássa elnyomóját az „urak“-ban, lássa be a „paraszt“ is, hogy az „urak“ kiszipolyozása neki nem lehet érdeke ; és ha ő kaparja ki az urak számára a földből az életet, de viszont ezek azok, a kiknek tudása és munkálkodása segíti elő az ő jobb létét és boldogságát is. Kéz a kézben s legyen egyetértés és akkor nem lesz egyiknek sem oka a panaszkodásra. Spektátor No. 11. „SZAlMÁRI HÍRLAP, A fecsegés — locsogás kis terveknél, jelentéktelenebb cselekedetek hordozóinál sem bizonyul valami hathatós tényezőnek vagy rugónak az erélyes, aczélozott akarati tények és sikerek kivivására. Hát még nagy, hömpölygő, döbörögve moraljó világeseményeknél. Régi közszólás, hogy a hallgató ellenség veszedelmesebb, mint a lötyögő. Nos, a mi ellenségünk nem bir, nem tud hallgatni. Előre elárul mindent. ígér, fenyeget, dicsekszik, állít, hazudik, tajtékzik, a beszéd hatalmának minden rendű és rangú erkölcstelenségével, fenhéjázásával, naivságával, sőt ka- czagtató humorával rendelkezik — csak a hallgatásnak fensége és gondolkodóba ejtő fegyelmezettsége hiányzik nála . . . Lehetséges-e, hogy csak éppen az ententénél ne érvényesülnének az örök tapasztalatoknak és ezekből levont törvényeknek ereje. Hogy bajnak kell ott lenni, a hol ... a fecsegés és locsogás a leghatalmasabb tényezőként szerepel a világháború rettenetes fegyverei közt. És nem csalódik az, a ki a maga lelkének következ- tetésekép megalkotja Ítéletét: Itt, ezekben a a fecsegésekben és locsogásokban van a vég kezdete. Mi hallgatunk ezzel a beszéd fegyverekkel szemben és hallgat a mi nagy szövetségesünk: Németország is. Beszélnek az elhódított területek. Beszélnek lassúnak látszó, de benső értékében gyors sikereink. A mi szónokaink az ágyuk. Fáradhatlan hőseinknek rettenthetlensége és szuronyrohamai. A mi válaszunk az angol, franczia, olasz licsi- locsolásra a durrazói diadalunk, Verdum pán- czélerödjének elesése. A mi beszédünk, a mi kiáltó örömünknek szavai még benn vannak lelkűnkben. Érnek. Csiszolódnak. Mint a bömbölő tenger mélységében csiszolódnak, szépülnek és értékekhez jutnak az igaz gyöngyök. Igazság, valóság teszi a beszédet hatalmassá és széppé. Megmozdul a főid. a márcziusnak első szellőjére. Végig simogatja dermedt hátát és az öreg — újra ifjú lesz. Kezdi élőről életét. Oh a föld ébredését, a tavasz nyílását mindig várjuk. Hiszen a föld ébredése ami életünknek is ébredés, reménység és élet. Mennyivel jobban várjuk most 1 Most . . ebben a nagy időben. Mit és mennyit várunk a földtől, a tavasz ébredésétől 1 Csak ne ölbe tett kezekkel várjuk ! Meg kell mozdulnunk nekünk is. Már most a tavaszi vetések előkészítésében. Úgy halljuk, munkában az egész ország. Munkában a vidék I Nagy arányokat kezd ölteni nemcsak a gondolat, de tett is. Hogy győznünk kell itthoyi is ! A csatatéren ismertük meg a mi őserőnket. Akaratunknak értékét, kitartásunknak gyümölcseit. Mikor háborúba indultunk, akkor is voltak Pató Pálok. Mi lesz ? Ki bir az orosz mamut hadsereggel ? És bírtunk. A Pató Pálok most hallgatnak. Bokorba vonultak, mint a félénk nyulak. Itthon . . . mikor csatára kelünk földeink nagy méreteivel, számtalan vetetten maradt nagy területeivel, sok Pató Pál van, az bizonyos. — Nincs igám 1 Mire nekem vető-mag. Minek is gondoljak én földeimmel. Csináljanak, amit akarnak. Ezek a tipikus Pató Pálok. Ott lesz a közmunka 1 Ott lesz a nemzet segítsége, csak a ti eszetek, lelhetek legyen ott Pató Pálok ! Egy talpalatnyi földnek sem szabad vetetlenül maradni. Ez a nemzeti akarat, melyet Isten segítségéve] keresztül kell vinni. Mint keresztültörték hőseink a lehetetlennek látszó sziklákat is: úgy kell keresztüljutni a kimondott nemzeti akaraton. Szatmár-Németi 1916 márczius 1. Isten most is a legjobb gazda. Bízzunk benne. O ad napsugarat, kellő időt ; ad erőt és kegyelmet. Csak félre a kishitűséggel és . . félre a halogatással, a hatóságoknak nemtörődésével. Vas szigorral kell ezt az ügyet kezelni. Kényszerűen kell, büntetni kell, ha az okos szó nem használ. Mint azt a kormányrendelet követeli is. A harcztérről érkezett jó híreknek örülünk. Ez az itthon való föld most legyen szintén harcztér. Jöjjenek innen is jó hírek. A gazdabizottságoktól sok függ. Járják sorra a gazdákat, hogy a tavasz első munkanapján, minden idehaza levő ember, ha kell diákok is egyszerre álljanak be a részükre már előre kiszabott munkába. Dolgozzanak amerikai rendszerrel, s igy mindenki lelkesen fogja fel feladatát . . egy mindenkiért és mindenki egyért . . akkor itthon is győzni fogunk . . Isten is akarja, hogy igy legyen. . . . Megmozdul a föld. Márcziusnak első szellőjére. Mozdítson meg minket is hőseink példája és vérrel vívott győzelme. Vér és verejték egyesüljenek nemzetünk győzelméért. __ A Megyéspüspökünk — a Császár- fürdőben. Püspök atyánk súlyos betegségéből felépülvén, orvosi rendeletre, irodáigaz- gatójával, Hámon Rőberttel hétfőn reggel a fővárosba utazott, hogy ott a Császár-fürdő gyógyvizét használja. Jogos a reménységünk, hogy püspök urunknak a Császár-fürdőben való tartózkodása meghozza nemcsak a teljes egészségét, de mindig tapasztalt frisseségót, munkabírását és napfényes kedélyét is. Uj ezredes. Ő felsége a király Ebner Emánuel alezredest, a most Szatmáron állomásozó 65. gyalogezred parancsnokát — ezredessé nevezte ki. Az ipari és kereskedelmi munkaszünetet a kereskedelmi miniszter normális rendjébe visszaállítja 1916. febr. 5-étöl kezdettel. A törvény szerint a munkaszünet, a szü- neti napot követő reggel 6 óráig tart. Az élelmiszereket és italokat áruló üzletek, kimérők már reggel 5 órakor nyithatnak. Az ipari és kereskedelmi üzemekben az árusítás reggel 10 óráig tarthat (hentesek 12 óráig árulhatnak.) Az élelmiszereket forgalomba- hozó üzletek zárórája d. e. 10. A pékipar körébe eső összes munkálatok csak reggel 6 órakor kezdhetők meg. Vasárnap tehát már kezdődik a munkaszünet, melynek szigorú megtartására rendőrségünk kiváló gondot fog fordítani. A magyar orvosok dicsérete. A magyar orvosi kar háborús működése előtt a magyar parlament is meghajtotta zászlaját. Emberfeletti, hősi munkát végeztek ők. A magyar szocziálhigiene nem szégyelhette meg magát bár mely nemzet előtt sem. Hogy járványok nincsenek, az is az ő érdemük. Ezekről az érdemekről emlékezett meg az országgyűlésen Simony Semadam Sándor képviselő nagy elismeréssel. És erre az elismerő nyilatkozatra ütötte rá a helybenhagyó pecsétet Tisza István miniszterelnök, mikor a nemzet nevében kijelentette, hogy az orvosi kar dicséretéhez lelke mélyéből hozzájárul, mert orvosaink emberi erőt meghaladó munkát teljesítettek. A parlament mindkét kijelentést megtapsolta. Ez a taps az ország közvéleményének is tapsa. Kitüntetés. Ő felsége a király Kaufmann Nándor 5. gyalogezredbeli zászlóst, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért az arany érdemkereszttel a vitózségi érem szallagján tüntette ki. Negyvennyolczas honvéd halála. Tóth Lajos szabó iparos, városunk régi polgára, a nagy időkben Bem apó seregének vitéz harcsosa, aki a szabadságharcznak 21 csatájában vett részt — febr. 28-án elhunyt. Sületlen, dohos kenyerek kerülnek ki egyes péküzletekből. Jó lenne, ha a hatóság olykor-olykor egy kis ellenőrző szemlét rendezne a pékboltokban. S lent a pékmü- helyekben is.
