Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-01-26 / 7. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1915. január 26. gyobb, mint amilyennel rendelkezik. Száz és egy okból. De csak egyet emlitünk. Azt, hogy a fegyelmezettség és a szövetkezésre való hajlandóság nagyon közeli rokonok. A fegyelmezett nemzeti társadalom jobban hajlik a közös munkára. A közös érzéseknek kiváltására. Az együttes érdekeknek együttes erővel való munkálására. Ezek a tulajdonok teszik a német népet naggyá, kitartóvá és rettenthetlenné. És a szövetkezések gazdaggá. A közös erő, a közös akarat fogja csak legyőzhetni a drágaságnak legfőbb tényezőjét is: a kapzsi, telhetetlen közvetitő uzsorát, a mi legnagyobb benső ellenségünket. Hol az elbizakodott, sőt henczegő hang, amellyel Salandra a hitszegő talián a háborút bevezette és jó ideig kísérte ? Bizony hogy erős hangfogót tett reája. Sőt immár gondról és remegésről is beszél a gonosz csont; népének beszól, amely nép sohasem akarta ezt a háborút. Akkor nem remegett, mikor a trieszti és bécsi bevonulásról mesélt, mely séta rövidesen be fog következni. Most már azt mondja, hogy „nagy, komoly, hosszadalmas vállalkozás“ ez a háború, amelyben az olasz népnek, hadseregnek és flottának áldozatkészségéről és ellentálló erejéről kell tanúbizonyságot tenni. Hogy hogyan is szállanák le a magasban kóválygó illúziók nemcsak a békében, de főleg a háborúban. Oh, a háborúban a szó elnémul, a frázisok megfagynak és a számítások iszonyú 'kudarcczal végződnek. Három negyedéves háborúnak teljes eredménytelensége után vallja be Salandra, hogy gond és remegés fogja el, de azért jó kedvet kér attól a néptől, melynek fiai egy hitszegő bandának gonoszsága miatt vérzenek halomszámra a csatatereken. Úgy látszik,‘szükség van már az elkeseredett nép galvanizására. Nagy szükség 1 És meddig fog sikerülni ez az elringatás ? Lehetetlen, hogy a hitszegő banda maga ne tudja, hogy sokáig : nem. Hogy jön a nóprengés, jön a szövetségeseitől való kidobatás is. Aki kard által vétkezik, kard által hal meg. A divat nem respektálja a háborút, olvasom egy könnyiivérü újságban. Lóra — úgymond — a divat terem most is, nőink ruházata alakul, igazoik a külföldi, még a franczia, amerikai divatlapoknak újdonságai szerint is. Hát úgy van. Legyen. De azért igaz marad mostanra is, hogy divatot csak az termelhet, követhet, majmolhat, a kinek sok kidobni való pénze van. Most pedig sok-sok pénzük van — egyeseknek. Mások pedig békés nyugalmat élveznek hitelezőiktől. Mert még nem kell fizetni. A divat most sem más, mint úri rongyoskodás, melynek keserves gyümölcseit majd akkor Ízlelik sokan, nagyon sokan savanyu arcczal, mikor a háború után fizetni kell. Megszűnik a moratorium s a váltók korgó, éhes gyomorral fölébrednek háborús álmaikból. A mikor megszűnik a hadsereg-szállítás, elmarad a dupla zsold, nem lesz hadi segély. Felszökik a ház- bér, megkövéredik az adó ... a mikor pénz dolgában is bekövetkezik — a nincsíelenség. Á mi különben a divattermelást illeti, sajnáljuk a jó lelkű nőket. A kik képtelenségből úsznak a divat-árral; követik azt a néhány tuczat dámát, kik „vezetnek a divattermelésben.“ Mert hát hogy „mit mond a világ.“ Sajnáljuk, hogy a magyar nő-világnak nem volt már eddig és nincs oly lelki erejük, hatalmuk, melyszerint termeltek volna olyan magyar viseletét, divatot, melynek alap- gondolata a magyar női világnak mai fönsé- ges hivatása, lelke részvéte mindabban, a miben minden magyar nőnek, anyának osztozkodnia kell: a fenséges gyászban, az ol- táros áldozatban és kálváriás fájdalomban. Oh még lehet, még nem késő I Csak akaratos elhatározás kell hozzá. Tehát tovább! Az entente konferen- cziára gyűlt, melyen konstatálták, hogy szörnyű harmónia van közöttük. És főleg elhatározták, hogy a háborút folytatják . . Tehát tovább 1 Még nem kaptak eleget. Még nem omlott elég vér. Még a csalódásoknak útvesztőin sem vesztették el reményüket. Nekik nem béke, hanem győzelem kell. Tehát tovább 1 . . . Furcsa azonban, Írja egy nem középponti barátságáról ismeretes világlap, furcsa, hogy azt a együttműködést annyiszor és idönkint kell a nagy világ előtt hangoztatni. A mi mindenki előtt biztos és nyilvánvaló — nem szokták azt ismételgetni. És pedig ilyen gondosan és bizonyos beállott következmények kapcsán. Furcsa — mondja ugyanaz a a lap, hogy már konferenczián kell elhatározni a háború folytatását vagy befejezését. Jelek ezek, melyek benső állapotokat jeleznek a külső szin ellenére is. Tehát tovább 1 Csak további Tessék faczipőket hozatni! — Kip-kop ! — Minap egy didergő gyermeket láttam, kemény, fagyos reggelen az iskola felé sietni. A szivem fájt látásában. Az ország minden részéből jön a hir, hogy a gondnokságok, iskolaszékek arról panaszkodnak, melyszerint az iskolás gyermekek százai azért nem járhatnak iskolába, mert nincs lábbelijük. Ott tartunk, hogy 40—80 korona egy pár lábbeli. No most, a kiknek alig telik a házbérre, a kik élelmüket már leszorították a minimumra, a kiknek a régi árban vásárolt czipői lerongyolódtak: mit tegyenek ? Honnan kerítsék elő a czipőre való summás összeget? Pedig, akárhány családban 4—5 gyermek van. És vannak olyan családok, hogy, a 4—5 gyermeknek egy pár czipője van. És fölváltva mennek ki benne, hogy mégis szabad levegőre juthassanak. Komoly dolgok ezek, melyek a szocziá- lis érzést igazán a legforróbb indulattal váltják ki. Ezen segíteni kell I De hogyan ? Országszerte, már több vármegyében felvetődött az eszme, hogy miután a bőrt megfizetni csaknem lehetetlenség oly sok gyermek, szegény ember számára: — Vegyünk faczipőket, hozassunk klumpákat, mint némely vidéken ezeket a faczipőket nevezik. Úgy halljuk, Erdélyben már nagyobb mennyiségben készítik és viselik is. Tessék csak próbául a városnak ezekből a faczipők- ből hozatni. Vagy a jótékonysági egyesületek tehetnek próbát. Oh, a klumpa, a faczipő kopogása, a siró szegénység tűzhelyein szokott kopogni. Nyújtsuk ki segítő kezünket és kisértsük, meg a jótékonyság gyakorlását ezekkel a fa- czipőkkel. Hátha beválik. A mint hisszük is, hogy beválik. Külföldön, mint olvassuk és utazók beszélik, állandó és ismert lábbeli. A Szepességen is láthattuk itt-ott. És hallhattuk : — Kip-kop! Nem szégyent jelent ez a kip-kop! Segítést, Segíts magadon úgy, amint tudsz — mondja a régi szó. S ha beválik, ha didergő gyermekeink meztelen lábait csak valamikép is megvédi, szegény embereinken segít akkor a klumpa, a faczipő áldása lesz ennek a mérhetlen nehéz időnek s örülni fogunk a segítésen, valahányszor felhangzik közöttünk, mellettünk: — Kip-kop! Riporter. A pápa gondoskodik a magyar és osztrák hadifoglyokról. XV. Benedek pápa utasította azokat az olaszországi püspököket, a kiknek egyházmegyéjében magyar és osztrák hadifoglyok vannak, hogy szeretettel és a legnagyobb odaadással gondoskodjanak a mi hadifoglyaink testi és lelki jólétéről. A pápa ismételten és személyesen intézkedett, hogy a magyar és osztrák internált papok segélyben részesüljenek. A Pénzintézetek Országos Egyesülésének közgyűlését nagy érdeklődéssel tartották meg vasárnap. Á közgyűlésen megjelent Csaba Adorján főispán is, dr. Hantos Elemér és Kelemen Samu orsz. gy. képviselők. A várost dr. Vajay Károly kir. tanácsos polgármester képviselte. A szatmári közönség köréből is sokan érdeklődtek a gyűlés iránt. A már közlőit programm szerint folyt le a tartalmas közgyűlés. Nagy figyelmet keltett dr. Farkas Antal előadása az egyesület czéljairói, dr. Kelemen Samu, de főleg dr. Hantos Elemér egyesületi igazgatónak nagyobb szabású beszéde, melyben visszapillantást vet az egyesület működésére s bepillantást enged azon jelentős czélokbi, melyeket az egyesület feladatául tűzött ki. A közönség körében igen élénk figyelmet és derültséget keltett Thurner Albert felolvasása, mely a moratórium által megteremtett pénzügyi helyzetet szatirizálta és jellemezte. A tisztujitás megtörténte után a közgyűlés véget ért. A vármegye gazdasági felügyelőjének kitüntetése, ő felsége a király Tichy Gyulának, Szatmár vármegye gazdasági felügyelőjének a koronás arany érdemkeresztet adományozta. A „Szatmári Hírlap“ hónapokkal ezelőtt méltatta már Tichy gazdasági felügyelő érdemeit. Kiváló szakértelem, hivatásának magasabb átérzése és ismerete, megbízhatóság és kiváló szorgalom jellemzi azon férfiúnak munkásságát, kit most a királyi kegy is kitüntetésre méltatott. Vizsgáló bizottság, A városunkban lakó és irás-olvasási tudás alapján választói joggal biró férfiak vizsgáló bizottságába a városi tanács a tanerők közül a következőket nevezte ki: Vladár Ferencz, Marosán János, Tar Károly áll. isk. igazgatókat. Mandula Sándor, Cseh Lajos, Pályi Lajos áll. tanítókat és Jankovics János ny. rk. igazgatót. Aranylakodalom. Aranylakodalmukat tartották f. hó 21-én Aystetteni Fleckammer Ede lovag, ny. m. kir. főmérnök feleségével Kriszton Juliánnával. A főmérnök sokak sze- retetével és tiszteletével dicsekedhet. Idegen származású, de nemcsak nyelvünket tanulta meg, hanem szive is beleolvadt a magyar nemzet jó és balsorsába. Az aranylakodalmasokat sokan üdvözölték. A katonalelkészek sorsa a háborúban. A magyar-osztrák hadsereg tábori püspöke, Bjelik Imre ez óv elején kiadta egybegyűjtve a háború alatti körleveleit és rendelkezéseit. Ezen könyvben statisztikát közöl a tábori lelkészek sorsáról. Hősi halált halt a harczmezőn: Rozinán Valentin katonalelkész. Meghalt a harcztóren szerzett betegségben : tizenegy katonalelkész. Megsebesültek: tizen. Hadifogságba estek: NegyvenkettenJ; köztük több magyar is van. Kitüntetésben részesült: több mint 600 katonalelkész. Többen közülök a „Signum laudis“ nevezetű érdemkeresztet nyerték el, amelyet csak harczoló tiszteknek adnak. Ebből világos, hogy a katonalelkészek harozolni is segítettek.
