Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-01-26 / 7. szám

Szatmár-Németi 1916. január 26. SZAlMÁRI HÍRLAP 3 Rendek Gézámé haláláláról a „Szat­mári Gazda“ igy ir: Mély gyászba borította egyesületünk segédtitkárát Rendok Gézát — ki a mozgósítástól kezdve katonai szolgála­tot teljesít jelenleg Szent-Gallenben — a kérlelhetetlen halál, amidőn f. hó 18-án élet­erős, bájos feleségét Papp Ilonkát rövid, de annyival súlyosabb szenvedés után elragadta az élők sorából. Megrendítő a csapás, mely éppen akkor érte a családot, amidőn az el­hunyt életet adott kis fiának s az édesapa mi bajt sem sejtve, teljesiti honfiúi kötelessé­gét. A Rendek és Papp család gyászában rész­véttel osztoznak rokonaik, ismerőseik barátaik, aminek külsőleg is impozáns kifejezést nyúj­tottak a f. hó 20-án végbe ment temetésen. A csapás oly súlyos, hogy vigasztaló szó sem jön ajkunkra, hiszen még pár nappal a katasztrófa előtt a vigkedélyü kedves nő teljes virágában állott előttünk s ma már ott pihen a hideg föld mély ölén; adjon az ég a vigasztalhatatlan férjnek, a bánatos szülőknek és testvéreknek a mély fájdalom elviselésére erőt s őrködjön angyalaival a 10 napos árva kis fiú léte felett 1 Vincze napja. Szombaton 22 én volt Vincze napja. A régi gazdák azt tartották, hogy bármire forduljon az idő Vincze napja után még lehet ugyan kemény hideg, de tartós télre már nem lehet számítani. Ugyan­csak erre a napra mondják : Ha megcsordul Vincze. Telve lesz a pincze. Vagyis, ha Vincze napján meleg, nap­sugaras idő köszönt be s az eresz megcsor­dul, bő szüret lesz ez évben. Bizony az idei Vincze nap komor volt, akár a kegyetlen ember arcza. No de azért bízunk az Istenben. A jóslások sokszor csütörtököt mondanak. Emlékeztető. A Szatmár vármegyei Gazdasági Egyesület ma (26-án) Szatmáron, a városháza tanácstermében (d. e. 11 órakor) igazgató-választmányi ülést tart. Pazarlás. Asszony: Oh, csak már egyszer szép idő lenne, hogy kimehetnénk valahová sétálni! Férj: Persze! Majd itt hagyjuk a drága lakást, hogy odakünn szaladgáljunk! Nem lesz narancs. A háborús időben csüstül jönnek — a lemondásra való alkal­matosságok. A napilapokból már értesült kö­zönségünk, hogy le kell mondanuuk a narancs élvezetéről is. Egy rendelet ugyanis meg­tiltja a narancs és déli gyümölcs árusítását, mint a mely élvezeti czikket Itáliából hozzák be a svájczi határon át. Tehát Itáliából . . a mi drága, hűtlen, hitszegő szövetségesünk narancs országából; annak a nácziónak or­szágából, mely náczió csatlakozott azokhoz a hős ellenségeinkhez, kik a hadakozás legfőbb és legvitézebb fegyvérét, a mi kiéheztetósün- ket választották leigázásunkra. A talián azon­ban nem gondolta meg, hogy reáia nézve nagyon is — vissza felé sülhet el a fegyver. Hogy ő kegyelme, már mint a talián, egyál­talán élhetett és élni tudhat, nem kis mér­tékben járult hozzá az a rengeteg jövedelme, melyet tőlünk a többi közt a narancs beho­zatalából kapott évről-évre. Most ettől, mint sok más bevételtől felkopik az álla. Ennek tudatában pedig mi szívesen hozzuk meg azt a kis élvezetről való lemondást, hogy — narancsot nem eszünk. Félreértés. Hortobágyinak hívják a család jó­barátját. — Nagy vendégség van a családnál s azt kérdi az anya egyik kis leányától: — Tudod-e kis leányom, hogy hívják ezt a bá­csit ? — Margitka : Hordós bácsi Az ár — nem kérdés. Hogy mily rugók játszanak abban, melyszerint az áru- czikkek horribilis felszökéseit már birni alig alig lehet: arra egy eset a száz és ezer eset közül elég világot vet. Egy nagyobb keres­kedő levelet kap Galicziából, melyben liszt- csempészetre — csábítják. És azt Írják neki, hogy az ár nem kérdés . . . csak liszt, tehát áru legyen. És higyjiik el, hogy nemcsak a lisztnél, de minden kézzel fogható élelmi czikkünknél az a magva a rettenetes, lelket­len ármagasságnak, mert a pénz nem kérdés. A pénz egyeseknél, főleg a szállításokból uj tőkésekké lett spekulánsoknál felgyülemlett. jMost aztán ezt a bőséges pónzanyagot az áruknak összeharácsolására, minden áron való összeharácsolására fordítják. Ha aztán rak­tározhatják, cseppenkint bocsátják a háborús időknek terhei alatt nyögő fogyasztó polgár­ságnak rendelkezésére, hogy kizsarolják ke­servesen, becsületes, sokszor megkétszerező­dött munkájuknak régi, háború előtt való mértékével márt utolsó garasait. Figyelmeztető'. Á teherbevallomási ivek beadásának a végső határnapja január 31-ike — erősen közéig; figyelmeztetjük a háztulajdonosokat a tehervallomási ivek bea­dására, mert ellenesetben jövedelmi adólei- rásának helye nincs. A legöregebb népfelkelő'k. Addig- tréfálkoztak, verték a mellüket az ötvenen felüliek, míg utóvégre is — beütött. Pedig már kétszer 25 sem ötven az életidőben, mondja a magyar szó. S ime jön a paran­csolat, hogy mindnyájunknak el kell menni, ha a haza hi — a hadi kötelezettséget im­máron az 55. évig terjesztik ki. Es az öregek, a legöregebb népfelkelők e hírre kidüllesztik mellüket és büszkén várják, mikor majd ők is „előáilanak“ — s megkapják a piros paxust arra, hogy ha kell karjaikkal is védelmez­zék a hazát. Vagy talán paczifikálják a hó­dított területeket. Okosan, higgadtan. Megfelelt. Nagyokat köhécselve igyekszik az öreg asszony a templomba, mikor is a viccéről hír­neves kövér mészáros odaszól neki: — Ugyan mit akar azzal a templommal, jó asszony, hogy naponkint oda tart ? De sokat is alkal­matlankodik a jó Istennek. Lássa , őn feléje se nézek a templomnak s milyen jó húsban vagyok ! — Ilájszen a mi ökrünk se vólt soha a temp­lomban s azok még kövérebbek,mint az ur! — vágott vissza az asszony. Vidék.Az unSvá*ri róm, kath. fiuinter- ‘ nátus szervező bizottsága a kö­vetkező kérelmet intézi a közönséghez. A komoly gondolkozók előtt ismert tény, hogy az ifjúság nevelésének napról-napra több aka­dállyal, vallás-erkölcsi jelleme fejlődésére ká­rosan kiható száz és száz körülménnyel és veszéllyel kell szembeszállania. Az iskolai nevelést ma a társadalom, sőt igen gyakran a szülői ház is alig támogatja. A színpad, a mozi, a regényirodalom, a napisajtó az érzé­kiségnek szabad kultuszával, a folyton sza­porodó kávéházak, vendéglők, mulatóhelyek, mint az erkölcstelenség újabb tanyái: az ifjúság szemei előtt állanak ; az ártatlan ser­dülő ifjú uton-utfeien kigunyolva látja a tiszta erkölcsöt és kérkedve a szemérmetlenséget. A szülői ház is, tisztelet a kivételeknek, sajnos sok esetben az érzéki irányzatnak hódol, és csak akkor érdeklődik a gyermek erkölcsisége, tanulmányi előmenetele iránt, mikor már a bukás bekövetkezett. E veszé­lyektől az ifjúságot lehetőleg megóvni: hiva­tása az internátusoknak, amelyekben gondos, lelkiismeretes tanári felügyelet alatt vallásos, erkölcsös, hazafias nevelésben részesülnek az ifjak s a napirend pontos betartásával végzik tanulmányaikat. Az ungvári és ung- megyei róm. kath. híveknek régi vágya tel­jesül, midőn az ungvári íháromszáz éves kir. kath. főgimnázium mellett a jövő 1916—17 iskolai évvel egy róm. kath. fiuinternátust állítunk fel a főgimnázium róm. kath. hit­tanár vezetése alatt. Az internátusnak dr. Boromisza Tibor megyéspüspökünk 30,000 K adománya és boldogult Hampel János t. ka­nonok nagylelkűségéből 40 tanuló számára már van elég tágas helyisége, a Széchenyi- téren levő Hampel-féle egy emeletes ház; az átalakításra és berendezésre Benkő József apátkanonok 5,000, K-t, dr. Fibiger Sándor 4,000 K-t, Tahy Ábris főesperes 1,000 K-t adományoztak, de a mostani háborús drága­ság felemelt árai miatt a teljes összeg még nincs meg; alapítvány is még csak három van, u. m.: Hehelein Károly kanonok 12,000 korona,, Soltész Imre t. kanonok 4,000 K, Tahy Abris főesperes 5,000 ‘K alapítványa hadikötvónyekben. Ezért teljes bizalommal fordulunk a régóta várt, s égetően szükséges kulturintézet iránt érdeklődő kalh. közönség­hez, a tanügybarátokhoz, a főtiszt, papság­hoz, főgimnáziumunk régibb tanitványaihoz, hogy adományaikkal az intesnátust és ezzel a szegény róm. kath. tanulóink segélyezését támogatni szíveskedjenek. Minden kis ado­mányt köszönettel fogadunk és nyilvánosan nyugtázunk. Az adományokat dr. Fibiger Sándor főgimn. hittanár nevére kérjük kül­deni. A világháború nyomasztó szenvedései közt született uj internátus hithü, katholikus öntudata, igaz magyarsága és a nemzeti kul­túra erősítésére fog közreműködni; s a kath. ifjúság, a jelen és jövő nemzedék hálája fogja emlékét megőrizni azoknak, kik ado­mányaikkal létrejöttét előmozdítják. A róm. kath. fiuinternátus szervező bizottsága. (A legmelegebben ajánljuk e kérelmet a közön­ség figyelmébe. Hiszen ez az internátus azon intézmények közé tartozik, mely fa háború után hivatva lesz a magyar ifjúság oltalmát, erősödését jól munkálva odahatni, hogy ret­tenetes emberveszteségünket a jövő számára pótolja és a nemzet megerősítésére ne­velje. Szerk.) — Nagykárolyban elhunyt egy öreg nyugalmazott tanító, Egeli Pál. Het­venhét éves korában szállott el lelke, miután a végső szentségeket felvette és tárt az igazi nyugalomba, a sir ölébe. Szép és nagy számú családot hagyott maga után a boldogult, aki­nek temetésén a nagykárolyi polgárság rész­véte meghatóan nyilvánult. 50 évig volt kántortanitó. Rávéházi Komád után és mellett a Korzó szépe. Szinpadi hatás és zenei érték tekintetében egymásnak méltó párjai. Nincs mondanivalónk a társulat ez újabb operette- bemutatójáról, de azon már módfelett cso­dálkozunk, hogy éppen két ilyen darab töl­tötte ki egy félhetnek műsorát. Enyhítő kö­rülménynek tudható be, hogy ifjúsági előadás is volt (ezúttal már a negyedik) szombaton délután, amely alkalommal a Piros bugyellá- rist játszották. Műsor: Szerdán : Elnémult harangok. Csütörtökön : Katonadolog. Pénteken : Lengyelvór. Szombaton: Bolond. IPAROSOK VIIiAGA. A helybeli czipész és osizmadia háborús szövetkezeti gyűlése. Ipartestü­letünk körében már korábban alkalmi szö­vetkezet létesült, mely a kereskedelmi mi­nisztérium által megrendelt hadi szükségle­teket dolgozza fel. Ez az alkalmi szövetke­zet, mely az Iparos otthonnak felső éttermét alakította át munkateremmé, (ahol 40 önálló vállalkozó dolgozik,) szombaton a h. főkapi­tány elnökletével gyűlést tartott. Elsőben Szabó Lajos ipartestületi jegyző bemutatta azt a tervezetet, mely a minisztériumnak a VI. hadi szükséglet részére megrendelt 1000 pár csizma és bakancs elkészítésének tervé­ről tájékoztat. A megrendelésből már 300 pár lábbelit be is szolgáltak. A többi is rész­ben elkészült vagy munkában van. Megálla­pította a gyűlés, hogy a katonai ruharaktár áltai kijelölt maximális árak nem fedezik a szövetkezet önköltségeit sem. De biztos kilá­tás van reá, hogy a minisztérium megtéríti a különbözetet. Olózer János az alkalmi szö­vetkezet vezetője indokolt okokból ez állásá­ról lemond, a mikor a VI. hadiszüksóglet le­számolása véget ér. A gyűlés a lemondást elfogadja és Glózernek jegyzőkönyi köszöne­tét szavaz. Végre a gyűlés a VIII. és IX. hadiszüksóglet-fedezósekre vonatkozó meg­rendeléseket egyhangúlag elfogadta. Az újabb vállalat vezetőjévé Désy Gyulát, pónztárno- kává Botlka Gyulát közfelkiáltással megvá­lasztotta. Dr. Léuárd h. kapitány buzdító be­széde zárta be a gyűlést. Meddig tarhat as inasidő ? A ke­reskedelmi miniszter azt az elvi jelentőségű határozatot hozta, hogy az inasidőt, az ipar­törvény az iparos és az inas szülője között létrejött megállapodásnak tartja fenn s e megállapodás egyedüli törvényes korlátja ama rendelkezés, hogy az inasidőnek leg­alább az inas 15-ik életévéig kell tartania.

Next

/
Oldalképek
Tartalom