Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-06-25 / 50. szám
(HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 . — . Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparoeoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR, Szerkesztőség Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. Lapi,uiajdoiios k SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összeB külde^tnények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetések egyszeri küzlése 5 korona -----------------Nyllttér sora 40 fillér. ---------------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap XXV. évfolyam. Szatmáp-Németi, 1916. junius 25. Majd a háború után.. Irta: CSÓKÁS VIDOR dr. A háború elején történt, hogy egy vasúti vendéglőbe beállított egy közkatona s egy pohár sört kért. Midőn a pinczér a sört elhozta, kérte, hogy itassa meg, mert mindkét karját elvesztette. Á pinczér megitatta s azután azt mondta a katona, hogy a sör árát vegye ki a pinczér a katonakabát zsebéből. A pinczér nem nyúlt a sör áráért a katona zsebébe. Az utasokat az a jelenet annyira meghatotta, hogy gyűjtést rendeztek a rokkant katona javára; néhány perez alatt 500 K gyűlt össze. Ismétlem, a háború elején történt, mikor még nem sok rokkantat, nem sok sebesültet láttak. Most aligha gyűlne össze hasonló esetben az 500 korona tizedrésze. Az embereket legtöbbször csak a külső hatások ösztönzik jótékonykodásra. Ha arról van szó, hogy tegyünk valamit annak érdekében, hogy a most dúló háború után bekövetkező béke sokáig tartson s a háború újból való kitörését talán az ötödik nemzetékig odázzuk el; hogy ne egy Egy kicserélt rokkant katona az oroszokról. Vilidár János Poklostelek biharmegyei községből ment el a hazát védeni. Két ép lábbal, lelkesülten, vidámsággal és szent elhatározással szivében. Most itt ül előttünk. Valami fájdalmas vonás az arezán, nagy szenvedések eltörölhe- tetlen nyomai szemeiben, megilletődés és bánat minden gondolatának alján. Két oldalán két mankó, használattól bámult famankó, egyik lábán felhajtva a csukaszürke nadrág. Az a láb ott maradt Kievben, orosz földön. A másikat csak megsebezte a gránát, az meggyógyult. Vilidár János egészséges arczu és lelkű ember, nagy komolysággal beszéli e) orosz- országi élményeit. A háborús kifejezésekben jártas ez a rokkant katona, s mindazt, amire a kultúra évtizedek óta tanította az emberiséget, ő a háború rövid két éve alatt vette fel tudatába. Innen a keserű vonás szája körül, neki ezzel kellett, muszáj volt foglalkoznia, pedig szívesebben szántott és aratott volna. ilyen szegény katonán segítsünk, hanem a béke fentartásával milliókat óvjunk meg még borzalmasabb sorstól — akkor az emberek legtöbbje csak vállát vonagatja s azt mondja, én ugyan akadályozhatom meg a háborút, s nem hajlandó semmiféle áldozatra a béke érdekében. Pedig e világháború rettenetes borzalmai arra indíthatnának mindenkit, hogy valami keveset mégis tegyen a tartós béke érdekében. Azért mondom tartós béke érdekében, mert vannak, kik azzal vonják ki magukat minden ténykedés alól, mi a békével összefügg, mert azt mondják: én nem hiszek a világbékében, az örök békében, következőleg nem teszek semmit oly czél elérésére, mely sohasem vakkal meg. De a tartós béke érdekében mindenki tehet valamit. S mi legyen ez a valami? A müveit emberek ismerkedjenek meg a paczifista mozgalmakkal. Mi történt eddig a béke érdekében ? Az általános műveltséghez bizony hozzátartozik az, hogy valamit erről is tudjon minden müveit ember. Az a legkevesebb, amit kívánni lehet, hogy érdeklődjék mindenki a béke ügye Egészséges fehér fogai közül kiereszti a füstöt s igy beszél: — A gránát összeroncsolta jobb lábamat, a balt csak megsebezte. Elestem, az oroszok elfogtak, bekötözték lábaimat s vonatra tettek. Kievbe vittek. Rendezett, szép város, modern közlekedéssel. Ott a kórházban leoperálták a jobb lábamat, s igen gondos ápolásban részesítettek az orosz önkéntes ápolónők. Mikor jobban lettem, kitettek egy közeli fogolytáborba. Ott sokat szenvedtem a cse- hektől. Ezek az osztrák katonák különös kedvező bánásmódot kívántak a maguk részére azért, mert ők önként megadták magukat. Jelentkeztek az orosz hadseregben való szolgálatra, hogy a kaukázusi fronton harczolnak a törökök ellen, de elutasították ajánlatukat azzal, hogy egyszer már megszegték eskiijöket az osztrák uralkodóval szemben, s most nem nyújtanak biztosítékot arra, hogy másodszor is nem teszik ugyanezt. Ezért inkább a fogolytábor felügyeletére, belső őrszolgálatra alkalmazták őket. Most magyar és osztrák katonai rendszer szerint képezik ki az orosz katonákat a front mögött. Minket, magyarokat rettenetesen kínoztak. Azt beszélték az oroszoknak, hogy mi magyarok a sebesülteket is leszúrjuk és a foglyokat pedig megcsonkítjuk. Nem volt tehát csuda, ha ezután az orosz őr engem egyszer jól elvert és megrugdalt, kiabálva: iránt. Ezen érdeklődéssel már szolgálja a bókét. Sokan még azt sem tudják, hogy már megalakult az állandó nemzetközi döntő bíróság mely-hez minden állam, minden időben, minden ügyben fordulhat. Fordulhat, mert még nem fogadták el az államok azt, hogy kötelező legyen a békés elintézés. Ezen állandó nemzetközi bíróságban a világ majdnem összes államai képviselve vannak s tagjia- nak száma majdnem száz. Az inter- parlametaris unió létezéséről s mibenlétéről minden érettségit tett embernek tudnia kellene. (Aki ezen kérdésekkel meg akar ismerkedni s aki a tartós békéért egy kis áldozatot is akar hozni, az 3 koronával elérheti mindkettőt; beiratkozik „A Magijar Szent Korona Országos Békegyesületébe“j* akkor megkapja az egyesület lapját ingyen. A békeegyesület a Szent István Társulat palotájában van Budapesten. (Vili. kér. Szentkirályi utca 28-szám.) Az egyesület elnöke Dr. Giesswein Sándor. Az egyesület lapjának czime: Nemzetközi élet. Az évi tagdíj 3 korona a rendes tagoknak. Az alapitó tagoknak egyszersmin- denkorra 50 koronát fizetnek.) Mindegyik hadviselő fél azt mondja, hogy ő a békéért harczol, a tartós békéért; hogy Európát ilyen szerencsétlenség ne érje többé. Ezen tartós békéért tegyünk mi is vala— Megölitek a sebesülteket, disznók — A csehek pokollá tették életünket, ütöttek, vertek, pofoztak minket, engemet, tehetlent, megrugdaltak. Pedig akkor örültem az életnek: hat hónap óta először hallottam magyar szót, egy magyar őrnagy beszólt hozzám magyarul. Mindkettőnket éheztettek és kínoztak a csehek, akik uralkodtak a fogolytáborban s kinozóink lettek. Ütötték’ verték a sebesülteket is. A fogolytáborban azt kaptuk, amit az oroszok kaptak, csak valamivel rosszabbat. A nép ott rettenetes szegénységben és tudatlanságban él, éveken át krumplit és sa- vanyukáposztát, meg fekete, polvánkából készült kenyeret eszik és nem is ízlik nekik a mi kosztunk. Reggelre teát kapunk (forró vizben néhány szál tea) és benne 3 koczka- ezukrot. A tea volt a mi újságunk. Amikor győztek a magyar-osztrák osapatok, akkor elvonták a koczkaczukrot tőlünk, keserűen ittuk a teát, mikor az oroszok győztek, visszaadták a ezukrot. A tea keserűsége jelentette nekünk az édes újságot, hogy győztünk valahol. Így tudtunk mi mindig a világ folyásáról. A fogolytáborban nem bírtuk soká, elvittek bennünket Volgskába, a Volga melletti városba. Ott dolgozott, aki tudott, mi a városban foglalkoztunk. A többiek a földeken dolgoztak. Innen Moszkvába vittek. Régi város, csak a külvárosi modernek, a belső rósz
