Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-06-14 / 47. szám
2 „SZATMÁRI HÍRLAP" Szatmár-Néraeti 1916 junias 14. hordoznia kell, melyet egykor vissza kell fizetnie. Uj jövedelmi forrásokat kell tehát nyitnia. Az az magyarán uj adókra lesz és van szüksége. Ezzel minden polgára e hazának tisztában is van. De hol nyissa meg a jövedelemszaporodás forrásait? Ki fizesse ezt az uj adót; ez már aztán főbenjáró kérdés. Áz uj Magyarországnak egész megteremtése idején s általán eddig a kormányok csaknem mindig a földre vetették tekintetüket. Áron vesszejét a földekbe vetették, hogy források nyíljanak, melyekből a rémesen szaporodó államháztartás költségeit fedezhessék. Vagy mint egy államférfin mondotta: a föld volt Magyarországnak az a jóságos fejős tehene, amelyből bőségesen tejelt. Időnek kellett eltelni, mig a nebántsd virágokhoz, a gazdagok óriási jövedelméhez csak épen érintőleg közeledett az adózás politikája. A földes gazda, ha ötezer koronás értékű negyed telke volt, többet fizetett a százféle pótadókkal együtt, mint az olyan bankár, kereskedő stb, kinek évi jövedelme plAizezer korona volt. Önvédelmi háborúnk ennek az adópolitikának, rendszernek is véget kell hogy vessen. A kormányzatnak erős, igazságos és kiegyenlítő kezekkel fog kelleni belenyúlnia az osztó igazságnak kérdésébe. A kezek már is megmozdultak. Vajha szerencsés kezeknek bizonyosulnának. A szegény nép millióinak legelemibb és legszentebb érdeke követeli, hogy ha a kormányzat adóemelésre gondol s arról tanácskozik : akkor ne bántsa többé a földet, ezt a jóságos fejő tehenet, mert az már túl a rendén ki van fejve. Meg aztán a föld adójának emelése csak az élelmiszerek árát fo- fokozná. így nemcsak a gazdákat, de minden fogyasztót sújtana. Meg kell adóztatni mindazt, a mi a szó igaz értelmében fényűzés számba megy. A mit a dúsgazdagok a maguk felesleges életkényelmükre használnak. A mivel szenvedelmüknek áldoznak még a háború alatt is. A ki bírja az életnek nagy kényelmét itt e hazában, az bírja a haza terhén nagyobb mértékben való könnyítést is. A kik itthon a háború alatt dús vámot szedtek, meggazdagodtak : azok viseljék a háború terhét is. Ez az igazság. Kérjük előfizetőinket, hogy hátralékukat postafordultával beküldeni szíveskedjenek. Az őrnagy és a magyar baka. A front közelében történt. A poros országúton fáradt, felkötött karú katona vánszorog. Nagyon lassan halad, mert a lába is fáj az istenadtának, de azért reménykedik, hogy délre mégis beérhet a kis lengyel városkába, ahová elküldték. Egyszerre aztán automabiltülkölós hallatszik A jámbor baka hátra se tekint, hanem letér az országidról, és oldalt várja, mig elviharzik a nagy urak kocsija. De a hatalmas jármű éppen mögötte állott meg és ott berregett haragosan a füle mellett. A poros, fáradt legény hátrafordult hát és amennyire tőle tellett, feszesen szalutált a gépkocsiban ülő őrnagynak. Az aranygalléros nagy ur mosolyogva intett feléje: — Gyere ide, fiam. A baka remegve odabiczegetí és várta, mi történik vele. Az őrnagy, aki kedvességéről hires ember volt, részvétteljesen nézett végig rajta. — Honnan jöttél ? — A frontról jövök, a spitálba küldtek, de előbb . . . Az őrnagy kinyitotta az autó ajtaját: — Na ugorj be a gyorsan, majd elviszlek. A katoaa végignézett nyomorúságos ruháján, piszkos kezén, aztán szorongva mondta : — Nem lehet az, kérem alássan. — Egykottő, egykettő. — De móltóságos őrnagyur . . . Az őrnagy haragosan kiáltott rá: — Mars be, ha én parancsolom. Nagy szerényen fölkapaszkodott a katona a kocsiba és a lehető legkisebb helyet igyekezett elfoglalni a sarokban. De az őrnagy nem húzódozott az oldalt kuczorgó bakától. Megveregette a vállát és szives szeretettel kérdezgette, hol sebesült meg, hová való, van-e otthon családja, mióta harczol a hazáért. A baka azonban csak nem akart felme legedni, mindjobban összehuzódott és szinte kétségbeesve rántotta magát vissza, mikor a jószivii őrnagy keztyiis keze hozzáért. Végre aztán berobogott az autó a városkába és megállott a kórház előtt. A baka könnyek között hálálkodott, mikor leszállt: — Isten áldja meg, hogy ilyen nagyon megtisztelt. — Na ugye, jobb volt ezen a masinán jönni ? — Bizony az Isten áldja meg, de . . . — És a csuda olt mindjárt megtörénik. Az egy nyelven beszélő Péternek igehirdetését a világ minden tájékáról összeserglett különféle nyelvű háromezer ember, hallgató érti. Tehát az ige csakugyan minden nemzeteknek és népeknek hirdettetik. Az egyház megszületésekor már teljesedik Krisztus Urunk rendelése. — Mentői értelmesebb valaki, annál jobban fel tudja fogni és meg tudja érteni a születésnek jelentőségét és értékét. Azért becses az embernek születése napja és azért ünnepli is ezt. így ünnepeljük az egyház születésének napját. Pünkösd ünnepe ez. Kedves bór- málandók, sose feledjétek, hogy ti e szép s e nagy napon, az Egyház születése napján veszitek tőlem, az apostolok utódjától a lelkek erősítőjét és békességét, a bérmálás szentségében. Ha valamikor, úgy most e nagy időben van szüksége a lelkeknek az erősségre, a békességre és megnyugvásra. Isten látható oltalma van velünk. Isten szinte csudákkal segít minket. Az élet utain kemény kísértések jőnek majd . . kétszeri kopogtatásra se nyissátok ki ezek előtt sziveteket. Jöjjön e kísértés akár a benső életből, akár kívülről ... A Szentlélek kegyelme, a békesség és megnyugvás, a mit Krisztus ad nektek segiteni log a küzdelemben, de magatoknak is közre kell működnötök. Isten nem kényszerit az ő szavának, parancsának megtartására. Szabad akaratot adott az embernek. Ezt a nagy ajándékot használjátok fel a Szentlélek kegyelmével. Atyai szivemnek teljéből hiszem, hogy igy leszen és ezen reményben áldalak meg benneteket kedves bórmálandók az A F és Sz. Isten nevében. Ámen. * Csak egyes részleteket ragadhattam ki a gyönyörűen felépített beszédnek szerves egységéből, ezt is emlékezett után. Mert a teljes szöveget közölhetni nincs módomban. De vigasztal a tudat, hogy ennek az apostoli szózatnak telje a hívek lelkében van és ott marad sokáig, nagyon sokáig. A hatás, a mit a hallgatóságra tett, szinte csudás. Körülöttem urak, úrasszonyok leikéből szakadtak ki a bámulat és csudálat érzései a beszéd után: — Csudás ember 1 Isten kegyelméből való főpásztor, ilyen korban, ilyen lélekkel és fizikummal. A lélek erőssége ... a fizikum kitartása, elevensége az emberi kornak e szakában, bizony hogy Isten ajándéka. Alig hogy a bereg- megyei bérmautról haza érkezik, másnap papszentelóst végez. Pünkösd ünnepén székhelyén püspöki misét mond, a bérmálás szentségét osztja, a szószéken hatalmas szózatot intéz híveihez. Még az nap délután újra bérmautra indul, hogy a nagykárolyi kerületben bérmáljon, misézzen és beszédeket mondjon. E korban . . bizony hogy a lélek erőssége és Isten kegyelme van a mi főpásztorunk lelkében és fizikumában. — Hát miért húzódoztál, mikor megszólítottalak ? — Hát azért, jelentem alásan, mert nem vagyok méltó az őrnagy úrhoz. — Aztán miért ? — Azért, jelentem alássan, mert tisztelettel szólván, engem a tetiitlenitő intézetbe küldtek. Főpásztorunk pünkösd napján d. u. 4 órakor a püspöki négyes fogaton indult el Nagykárolyba, hogy ott másnap, pünkösd másodnapján a bérmálás szentségét kiossza és mint már jeleztük az egész nagykárolyi kerületben a következő napokban folytassa. Induláskor szakadt az eső, de már fél óra múlva derengeni kezdett és a nap további folyamán, legalább nálunk tiszta, szép volt az idő. A nagykárolyiak várva-várták megyés püspökünket. Az „Északkeleti Újság“ vezérczikk- ben üdvözli a főpásztort, a többek közt igy írván : — Különös kegye főpásztorunknak, hogy az idén, a megpróbáltatások évében jön el közénk. Szeretettel teljes hódolattal várjuk. A budapesti ^Egyetem uj rektorának Mihályfi Ákost, oziszterczitarendü áldozó papot, a Szent István Társulat „K.-Szemléje“, szerkesztőjét, a jeles tudóst és írót választották meg egyhangúlag. Mihályfi Ákost Szat- máron is sokan ismerik. Azon küldöttség egyik tagja volt, mely küldöttség annak idején megyéspüspökünknek székhelyére hozta a diszdoktori diplomát. Az ünnepséget követő ebéden feltűnő, tartalmas és nagy szónoki készültségre valló pohárköszöntőt is mondott. Jótékonyság;. Püspök ur Öméltósága az Oltáregyesület czéljaira a pünkösdi ünnepek alkalmából 300 koronát adományozott. A vármegyei közigazgatási bizottságból. A pénteken megtartott vármegyei közigazgatási bizottság ülésének főbb tárgyai voltak: Az alispán jelentette, hogy a vármegye lakosságának élelmezését az elmúlt hóban normális körülmények közt bonyoli tolták le. Á sertés árának magas volta miatt általános a panasz. Többszöri sürgető kérésre sem kaphatnak tengerit. Kende Zsigmond intézkedést kór arra, hogyha valahonnan egy fogoly megszökik, ezért ne vonják, el a gazdáktól a többi foglyokat, mert igy a gazdáknak munkája a köznek kárára derékba törik. Dr. Böszörményi Emil a gyorsvonat érdekében szólal fel, valamint a kettős vágány kiépítését is figyelembe ajánlja a bizottságnak. Elnöklő főispán felvilágosító válasza után, hogy a kettős vágány kiépitsére a hadászati célok az irányadók, a gyorsvonat kérelmezése pedig most épen időszerűtlen — több apróbb ügyet intézett el a bizottság. Fádui Szent Antal ünnepe a ferencesek templomában. Tegnap, folyó hó 13 án szép templomi ünnep volt a nómetii szent ferencrendiek templomában a nagy apostolnak, szegények pártfogójának napján. Az ünnepélyes szent misét a házfőnök mondotta, Sehefflcr János teológiai tanár pedig beszédet tartott. A hívek nagy száma jelent meg a templomban. Eljegyzés. Pünkösd vasárnapján deb- rődi Kiss ,Elek tart. vadászhadnagy, az Első Magyar Általános Biztositó Társaság tisztviselőié, eljegyezte Markos Imre szatmári ref. főgimnáziumi tanár és neje sz. Ernyey Ida leányát Ilonkát. Városi közgyűlés. A több napi „megtartják“, „nem tartják“, „elmarad“, „nem marad“ (t. i. a rendes havi közgyűlés) után attól lehetet tartani, hogy a közgyűlés alig lesz megtartható. Három óra elmúlt már jóval, mikor a közgyűlés termében alig volt 5—8 ember. Álig szállingózott aztán még annyi. A városi tisztviselőkkel egyetemben 18-an voltak jelen, mikor a polgármester V43-kor a közgyűlést megnyitotta. A polgármesteri jelentésben alig van valami, amiről lapunk ne referált volna. A jelentés megemlékezik ami dicső hadseregünk hadi tetteiről. Majd felemlíti, hogy az iskolákat a kanyaró járvány fellépése miatt korábban bezáratta a polgár- mester. Áz uszodáról a hir rovatban foglal
