Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-01-23 / 6. szám
2 ____ ________ _ .____ or kános tenger lecsendesedésére, elütésére is nem-e sokszor a legkisebb hullám fárad el ? A nagy ellenségek is elképedtek a fekete hegyek országocskájának elhatározására. Haragszanak, tombolnak, szakítanak, segélyt vonnak el. Mi van azonban belül ? Mi igaz hatással van reájuk és főleg mi következménye, hatása lehet a népekre, a hadseregekre, melyek a kis tükördarabban, Montenegró elhatározásában, elkényszeredóseiben az egész nagy óriási hadviseletnek végét, kimenetelét pillanthatják meg. Ezek mind oly kérdések, melyeknek kifejtését meghozhatja egy holnap, egy hónap vagy sokkal-sokkal több idő . . . de meg kell hoznia. A magyar nép lélektanához tartozó jelenség, hogy a magyar örül az első fecskének, sikernek, mint örülni szokott a tavasznak. De tudja, hogy egy fecske még nem csinál nyarat. Még jön a fagy, vihar. Jöhet orkán ... de el kell jönnie végre a kikeletnek. A magyar nép belvilágához tartozik, hogy örömében nem tombol, hanem megnyílik lelkében az ős humornak forrása. A világesemények hullámainak közepette is megaranyozza, bezománczozza az ő komolyságát s beleállitja Nikitát, Petárt az események folyásába a maga megrajzolt alakjaikkal és igy várja a holnapot. Ha ez elmúlik, a hol- naputánt. Mert a magyar küzdve bízik és bízva küzd ...(b) A magyar nép eladja földjét és az idegen, veszi össze. így kezdett indulni a dolog. I3s igy fog folyni, ha résen nem leszünk. Ámde, a haza a föld, különösen agrár országban az. És a politikai jog, az állami létben való részesedés is maga a föld : nyilvánvaló, hogy amint csendes üzletekben a föld mások kezére kerül, a földhöz kapcsolt egész fogalom, a „haza“ szónak egész tartalma az idegenek kezére jutott földdel együtt vész el a magyaroknak. A hadseregszállitásokból gazdagodok hevesen vásárolják a földet, ami nemcsak azt mutatja, hogy tagadhatatlanul nem szinrna- gyar elemek kezére kerül lassankint a haza, hanem azt is, hogy a szinmagyar elem kezéről kerül az ő kezükre. Felesleges azt bizonygatni, hogy hazánknak nem támasza és talpköve az ügyes spekuláns, aki tegnap a Riviera kávéházban alsózott, kibicz, vagy lesben álló pénzágens volt, vagy ügyvéd volt Tarnopolban, vagy az éjjeli kávéházak üzletkörében tevékenykedett, s aki most egyszerre átmenet nélkül mint bakkancs, szövet, srap- nell. konzerv, barakk és főzelékszakértő föld- birtokos is lesz. — No, no édes jányom ... — de nem tudott tovább beszélni, csak nevetett, mint a gyermek, aki azt hiszi, úgy is tudják, mit akar mondani. Anna megértette ezt a furcsa beszédet. És olyan lett egyszerre, mint egy királyné... — Apám-uram — szólott nagy nyugodalommal — ha éppen asszonyt akar a házhoz hozni, ón szívesen félre állok. Az öreg szörnyű zavarba jött. Szájából ötébe esett a pipa és jó ideig úgy bámult leányára, mintha megnémult volna. — Úgy látom — folytatta Anna — hogy asszonyt akar hozni a házhoz. Megunta özvegységét, elfeledte anyám sírját. Hát apám- uram, én tőlem ne társon. Én majd csak megélek. * Bogdányi uram fülig pirult. No ő ugyan megkapta a magáét, gondolta. Pedig — Isten látja a lelkét — olyan ártatlan ettől a szándéktól, mint az éppen ma született gyermek. Még a szivéhez is hozzákapott, hogy talán csak nem lopódzott ebbe a csodálatos kis husdarabba valami efféle gondolat? De nem találta, nem érezte még árnyékát sem. Tisztes fejét ráhajtotta leányára és olyan szépen mondta: — Az ón kis árvám anyja. „SZATMÁRI HÍRLAP“ Azt is felesleges bizonyítgatni, hogy amennyi darib magyar föld kerül ezek kezére, annyi darab magyar hatalom is elmúlik örökre. És ha ebben a rettentő válságban a magyarság érthetetlenül és üzleti ügyességben alulmarad, halotti ágya is meg lesz vetve. Emberek kellenének, akik erősek és szeretik és akik féltik ezt az országot, s akiknek nem mindegy hogy, kió ez a haza, s akik gátat vetnek annak, hogy annyi magyar földet vásároljon meg Galiczia, Ausztria és a hadseregszállitó ujtőkés a hősök háta mögött, amennyit ők a monarchia számára elfoglalnak. A hazának az elárulása bűn, de ezt tűrni még nagyobb bűn. Kik azok, akik tűrik ? Amerikai magyarok érettünk. Az újvilágba elszakadt nonfítársaink legtekintélyesebb lapja az amerikai „Szabadság“ most ideérkezett számai, (decz. 7. 8. 9.) minden kétségen felül meggyőznek, hogy távol élő testvéreink szivvel-lélekkel velünk éreznek. Legérdemesebb és legmegnyugtatóbb talán az, hogy óriási arányú akcziót indított az amerikai magyarság orosz hadifogságba jutott osztrák és magyar katonáink segélyező sóre. Tekintélyes összeget mutat ki az amerikai Szabadság erre a czólra, de még tekintélyesebb a III. magyar hadikölcsönre való jegyzés. A decz. 8-iki számban közölt kimutatás szerint a III. hadikölcsönre az amerikai magyarok addig az időpoutig 2,186.900 koronát jegyeztek s ezzel még nem volt lezárva a jegyzés. A lap egyébként igen tárgyilagos nézőpontbői ismerteti háborús küzdelmünket s minden egyes számban rámutat a „semleges“ Unió inkorekrségére. Velünk éreznek tehát tengeriuli honfitársaink és szinte ki- órezzük a nyomtatott sorokból, hogy véres napjaink alatt erőteljesebben izzik hazaszeretetük 8 meggyőződéssel hisznek a központi hatalmak végleges diadalában. §£ép álma volt a béke idején csaknem minden törekvő városnak, hogy intézményei közt büszkél- kedhossék: a kultúrpalota. A paloták korszakát éltük általán az egész országban a háborús idők előtt. Palotát építettünk az iskoláknak. Egyesületek, körök, pénzintézetek, jparosotthonok, csak akkor érezték, hogy haladásuknak bizonyos magaslatáig jutottak, ha palotákra mutathattak, ha palotákat építhettek. A paloták nagy számával dicsekedhetett is sok város, de azt nem mondhatjuk, hogy palotákat benső, igaz, értékes és megfelelő tartalommal mindig megtölthették. Nos, most ugyan nem igen álmodozhatunk kultúrpalotáról, mert a mi kultúránkat ott védik dicső fiaink a harcztereken. És vetik jövendőnket a vérrel áztatott földeken, építik magyarságunkat erős karjaikkal. De az álmadozás helyett a nagy valósággal, erőkifejtéssel és egy mérhetlen kötelességgel állunk szemben. Nekünk hadi árvaházat kell építenünk. Még pedig olyan hadiárvaházat, mellyel önérzetesen léphessünk a nagyobb kulturváro- sok sorába. A melyet megtölthessünk a jövő Magyarország eleven embergyökereivel, „melyről kivirágozzók az élet.“ Most ez lesz a mi legigazabb kultúrpalotánk. Legféltettebb, legbecsesebb is. Gondjaink netovábbja. Mindnyájunk gyermekeinek zsongó méhkasa. Megnyugtatónk, hogy nem maradt kívül egyetlen halvány gyermek arcz, kérdő gyermek szempárocskája sem, mely nekünk szemrehányást tehetne, hogy nincs hova fejét lehajthassa és nincs gyöngéd kéz, mely őt megsimogathassa. Oly könnyű számítással építettünk mi palotákut eddig, úgy bíztunk erőkifejtőheté- sünkbe, terheinknek elviselésében : elhagynáSzatmár-Németi, 1915. január 23. nak e erőforrások, ezek a bizakodások akkor, mikor hadi árvaházunkat kell felépíteni, megteremteni. Szent Erzsébet odaadta a hermelin köpenyét a didergő anyának é3 szerető beteg gyermekének ... mi, a kik a béke idején kultúrpalotáról álmodoztunk, adjuk át az igazi kulíureszmének, a kivirágzó nemzeti élet forrásának minden gondolatunkat, erőfeszítésünket áldozatunkat és egész lelkünket. ... És hogy igy fog történni, hogy ez az eszme szent valóra fog válni . . . felemelő indulásként üdvözöljük Figus Albert és nejének, szül. Szentgyörgyi Irénnek nemes elhatározását, tettét, melyről e hir-rovatunkban esik szó. /\. A 65. „gy.-e. parancsnokának kitüntetése. Őfelsége a király Ébner Emánuel ezredesnek, a cs. és kir. 65. gyalogezred szatmári pótzászlóalja parancsnokának a Fe- rencz József-rend lovagkeresztjét a vitézségi érem szalagján adományozta. Ébner ezredes azon rövid idő alatt mióta Szatmáron van megnyerte a szatmári közönség tisztelő ragaszkodását, azért kitüntetése nem esak a katonai körökben fog örömöt okozi, de a városban is. Sz. Jordán Károly dr. apát-kanonok a nagykárolyi kath. legényegyletnek 500 koronát adományozott. Az apátkanonok a nagy- károlyi kath. legényegyletnek, (mely csak nem rég uj házat épített) állandó jótevője. Ezen összeggel már ismételten segítette az egyesületet. Katonai kitüntetések. Farkas Fe- rencz, a cs. és kir. 5. gy. e. 9 századának törzsőrmestere az I. oszt. ezüst vitézségi érmet kapta. Dr. Friedmann Árpádot szatmári ügyvéd, a cs. és kir. 5. gy. e. kadétja a ,11. oszt. vitézségi éremmel tüntették ki. Morvay Lorándot az olasz fronton harmad ízben éri kitüntetés. — Szegedy László kir. törvényszéki jegyzőnek, ki a háború kitörése óta a harcztéren küzd a Signum laudist kapta. A hadi árvák otthonáért Figus Albert városi főszámvevő és felesége született Szentgyörgyi Irén következő levelet intézték dr Vajay Károly kir. tan. polgármesterhez : A szerb harcztéren történt sebesülésem folytán jobb kezem béna maradt. Katonai szakosztályok szerint engem a Honvédelmi Miniszter Ur várakozási illetékkel szabadságolt és 1915. december 1-től 1916. május 1-ig terjedő időre 700 korona sebesülési dijat állapított, meg s ezt havi részletekben folyóvá tette. Úgy ezen összegre, mint a netán később ezen a czimen kapott összegre nézve feleségemmel azt határoztuk, hogy az ón harcztéri szenvedéseimért az államtól nyert minden kártalanítást azok szenvedéseinek enyhítésére fordítjuk, kik szintén a hazáért ontván vérüket, létük kevésbbé van biztosítva, mint az enyém, kinek nemes városa jóvoltából becsületes munkáért a becsületes kenyér továbbra is kijár. Nagyságod nemes buzgólkodása folytán hadi árvák otthona létesül városunkban, erre a czélra a mai napon 103. sz. alatt letettem az első részlet 233 korona 36 fillér adományunkat Szatmári Takarékpénztári betétkönyvbe, melyhez minden hónapban a kapott összeget pótlólag befizetni fogom. Az adomány közelebbi czélját akkor határozzuk meg, ha a 700 koronán felül esetleges igényem megállapítva lesz és tudni fogjuk, hogy milyen összeg az, melyet ilyen czimen végleg adományozhatunk, addig kérem — Figus Albert és neje adománya képképpen— kezeltetni. Vagyunk Nagyságodnak készséges hívei : Szatmár-Nómeti, 1916. évi január hó 18-án igaz tisztelettel Figus Albert és neje. Megadóztatják a háborús nyereségeket. — Az ezerkilencszáztizenöt-tizenhat költségvetési évről szóló huszonegyedik törvénycikket a napokban szentesítette a király. Ennek a törvénynek nyolczadik szakasza kimondja, hogy azokat, akik a háború alatt uj foglalkozást kezdtek : joga van a pónz- ügyigazgatóságnak végzésileg megadóztatni. Ha 15 nap alatt nem jelentik be a foglalkozásukat, akkor ennek a hatóságnak jogában van jövedéki kihágás miatt, eljárást in-
