Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-05-14 / 38. szám

XXV. évfolyam. SzstmáF-Németi, 1916. május Í4>. 38. szám. Q ír ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir­detések stb. Pintér József kiadóhiratali főnök czimáre Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetések egyszeri kBzIése S korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------­Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Hirtelen meggazdagodott embereknek egyszerre megjön a te­hetségük, a tekintélyük s főleg ál­lam és pénzügyi szakértelmük is. Ha máshol nem; de a kávéházi asztalokról, a náluknál kisebb em­berek körében igyekszenek is ki­váltani, érvényesíteni ezeket az uj értékeket. Ezekből a típusokból kerülnek elő aztán — főleg mostanában — ezek a pénzügyi kapaczitások, a kik nem férnek a bőrükben. Nem elégszenek meg azzal, bogy a maguk tőkéinek gyümölcsöztetésen őrköd­jenek, hanem szaktanácsokkal szol­gálnak és jóslásokat dobnak a kö­zönségnek körébe. Nagyképüsköd- nek, aggodalmaskodnak, híreket szórnak és kancsal jövőt fejtenek. A hadikölcsönnel kapcsolatosan pél­dául azt a hihedelmet igyekszenek kelteni bizonyos körökben, hogy a háború után a pénz devalválódhatik. És igy a hadikölcsön értékét veszt­heti. Ezek az aggodalmaskodó pénz­ügyi kapaczitások nem gondolják meg, hogy mikor ilyen könnyelmű hazafiatlan aggodalmakat szórnak szét: maguk alatt vágják a fát. Hiszen, ha ez a jóslás bekövetkez­nék, hogy t. i. az államtól garan­tált hadikölcsön értéke letörnék: akkor bizony annak a tőkének, an­nak az ingatlannak értéke is letör­nék, mely értéket a szerencsével, a fényes konjunktúrákkal az aggo­dalmaskodó pénzkapaczitásnak urak összeharácsoltak a háborús időben. A hirelők, a lelketlen jósok hi­vatkoznak a régi háborúk után való esetekre. E hivatkozásra megfelelt nem rég Unger István az Osztrák és Ma­gyar Bank helyi fiókjának főnöke emigyen: A mai háború nem hasonlítható össze pl. a franczia háborúval, mert a hitelétet technikájának fejlődése annyira előrehaladt, hogy az akkori összegek értéke tizedrószét sem jelentette a mai összegek értékének. Abban az időben annyit jelentett 50 ezer korona, mint ma 500 ezer. Nem áll meg az a feltevés, hogy mi pénzügyileg kimerülhe­tünk. Semleges, dán stasztika szerint a két éves háború a központi hatalmaknak 71 milliárd, az öntetének 137 milliárd költségébe került, tehát az ántánt költségei nyolozvan százalékkal többet tesznek ki, mint a mienk. Az „Economist“, világszerte elterjedt pénz­ügyi szaklap az osztrák-magyar monarchia nemzeti vagyonát 216 milliárdra, annak egy évi jövedelmét 28'6 millirdra és az évi meg­takarított vagyonszaporulatot 4'8 milliárdra becsüli. Megdől tehát ez a feltevés, hogy mi pénzügyileg alul maradhatunk. Nagy elő­nyünk nekünk, hogy amig az ántánt hadi- kölcsöneit külföldről szerzi be, mi itthon he­lyezzük el a jegyzéseket. A külföld garan- cziákat követel, fedezeteket köt le s biztosí­ték lévén a cserében, súlyos kamatterheket kívánhat az adóstól, mig nálunk ez nem fordulhat elő. Á pénz devalcziójának lehető­ségével szemben felhozza, hogy az 1811-iki devalváczió idején nem ismerték a bankjegyet. Akkor az állam maga volt a saját bankárja. Ma egy részvénytársaság az állammal kötött szerződés alapján adja ki a bankjegyet, ame­lyet az állam vesz kölcsön, amelyre a bank alaptőkéje, kintlevőségei, szóval összes va­gyona képezi a fedezetet s ee hitárja a de- valvácziót. így állván a dolog, a nemzet nevében kérjük, követeljük, bogy némuljanak el azok a hirtelen meg­gazdagodott, megokosodott, j)énzka- paczitásokká vedlett jósok. Őrizzék csak a Vertheimukban pénzüket, ha már hazafias érzésüket a nagy szak­tudás és szerencse teljesen megtom- pitotta. És legalább ne dobjanak skepszist, aggodalmat, ne szúrjanak tövist a népnek, a tömegnek köny- nyen hivő leikébe. Mert — tessenek ezzel tisztában lenni; az ilyen tett nemcsak köny- nyelinüség, de a haza, a nemzet ellen való bűn. Hazaárulás. Ezen tettel szemben úgy kell eljárni, mint eljár az igazságszolgáltatás — a hazaárulók ellen. A török félhold eredete. A félhold török szövetségesünk zászla­jának dísze. Már csak ezért is érdekel ben­nünket mi is ennek a szimbólumnak eredete. Erre nézve nagyon érdekes feljegyzéseket találunk. Az emberi képzelet török szövetsé­gesünk jelvényét a felkelő ujholddal hozza összeköttetésbe. A tudományos vizsgálódás szemüvegén át nézve a dolgot, az összefüg­gés nem olyan egyszerű a jel és jelvény között. Azok a tudósok, akik ezzel a kér­déssel foglalkoztak, egészen más nézeten vannak és azt a jelvényt idősebbnek tartják magánál az izlamnál. A félhold a csillaggal, mely ma törökök zászlaját ékesíti, nem mo­hamedán jelvény, hisz Illirikumnak, az ős régi római provincziának is ez volt már a jelvénye és a császárok korából származó pénzeken is többször láthatók a jelek. Dr. Kronfeld könyvében, melynek ezt a czimet adta : Küzdelem a babona és nép- . hit ellen, a félhold jelvény eredetét az amu­lettekkel és talizmányokksl hozza összefüg­gésbe. Villiam Ridgaway régész szerint a mo­hamedán szimbólum ogy jól ismert amulettre vezetendő vissza, mely eredetileg állatköröm vagy agyar volt. Idők jártában két ilyen körmöt szalaggal vagy ezüstcsikkal egyesí­tettek, összeillesztettek egymással. Áz igy egyesitett amulett a félhold alakját mutatta. Ez, aztán később az amulett eredeti anya­gából egy darabban is kifaragták. így a félhold jelvény elvesztette erede­tének minden nyomát, csak díszítési mintá­kon maradt meg belőle valamelyes vissza­emlékezés. Ez az amulett, melyet bajok el­hárítására szoktak hordani, Európában is sokféle elterjedt. Eredetére nézve persze azt gondolták, hogy a növekvő holddal áll va­lami vonatkozásban. Mások a félhold eredetet, egy megfor­dított patkóból akarják levezetni. Mindene­setre a valószínűség és történelmi tények e mellett a felfogás mellett sokat mondóknak Ígérkeznek. A mohamedán népek a lovat rendkívül szeretik különösen az arab. Ezek a népek mindannak, ami a lóval valamelyes összefüggésben van, nagyobb jelentőséget adnak. így a lófarok, amely ma is a tőrök basákat megillető kitüntetés, már nagyon régen háborúban szerzett érdemek kitünte­tése volt a mohamedán nomád néptörzseknél. Ezt vitték a törzsfő előtt, ez lebegett sátora bejáratánál. Tekintettel a rossz utakra és sok helyen előforduló éles kövekre, a patkó belső kerületébe fémlapot erősítettek, hogy védjék a ló patáját. Ennek a fémlapnak alapja nagyon hasonlit az uj holdhoz. Fantasztikus magyarásmódok sem hiá­nyzanak, melyek a félhold szimbólumát, az égi testekkel hozzák vonatkozásba. E szerint a felfogás szerint Mohamed csodák művelése utján szerzett magának híveket. Egy ilyen csodája állítólag az lett volna, hogy a tele hold képét félholddá változtatta úgy, hogy a holdat két felé vágta és egyik felét a ruhája ujjába rejtette. így lett volna a félhold az ő szimbóluma. Egy másik elbeszélés azt mondja, hogy mikor a törökök Konstantinápolyi elfoglalták, a hold egyik fele elsötótedett. Ennek emlé­kére tették meg a törökök a félholdat jelvé­nyüknek. De ennek ellene mond a történe­lem, mely azt tanitja, hogy a félhold szim­bólum idősebb, mint Konstantinápoly eleste. Már a 12. században a ohwaresmi Te- kesch Mohamed szultán sátrát félholddal dí­szítette. Dsingisz Khan, mikor 1209-ben megostromolta a kinai falakat, 9 fehér lófa­rokkal diszitett zászlaján már ott volt a fél­hold. Tehát ez a titokzatos jel valahogy az Izlammal függ össze és nagyon régi múltra tekint vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom