Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-04-30 / 34. szám

fogja t. hallgatóimat, mert a pornak szerfölött nagy szerepe van a természet háztartá- sában.

i. Tapasztalati tény, tehát bizonyításra sem szorul, hogy a por az ő rendkívüli finomsága s könnyűsége folytán képes a levegőben, a legnagyobb magasságban is hónapokon át lebegni, — magát ott — úgyszólván fentartani anélkül, hogy leesnék. Az volna tehát az első kérdés, hogyan jut a por a levegőbe?

Talán akad t. Hallgatóim között is valaki, aki, — mint én fiatal plébános koromban, — közvetlenül megfigyelte azon sajátságos estalkonyati jelenségeket, melyek 1883- ban oly általános feltűnést keltettek. A nevezett óv nyárvégi és őszi hónapjaiban ugyanis minden este naplemente után a látóhatár nyugati részein sárgás-vöröses fény jelent meg, mely még az éj beköszönése után is látható volt. Á hold és a csillagok ezen sárga-vörös fény közelében elhomályosultak, fónyök megtört. Mi, laikus emberek e jelenségeket északi fénynek tartottuk, de a természettudósok amaz óriási portömegeknek tu- tulajdonitották azokat, melyek több ezer méter magasságban úszva a már rég leáldozott napnak fényét visszaverték, E portömegek azon vulkanikus kitörésekből származtak, melyek 1883-ban az indiai világtengeren fekvő Krakatoa szigeten óriási pusztításokat okoztak. Az estalkonyati jelenségek 3 évig tartottak, elvándoroltak a föld különböző tájaira s csak 1886. év nyarán tűntek el teljesen.

1896. óv február 26-án Sopron- és Pest- megyékben barna hó esett, melyről a tudósok, közöttük Tóth Mike, kalocsai jézustársasági tanár is, beható vizsgálat után megállapították, hogy a hófestő por olyan ás- ványrészekből áll, melyek csak a tűzhányók hamujában találhatók.

A por tehát vulkanikus kitörések által jut a levegőbe, de nemcsak, van annak oda más útja is. A szól a pusztai homokot, port felkavarja és sokszor ezer és ezer kilométer távolságra elviszi, felemeli a magasba, ahonnan aztán sokszor hónapokig tartó lebegés után e por ismét a földre hull vissza. A Volga mentén Nisnij-Novgorod környékén a múlt század 50-es, vagy 60-as éveiben 25—30 centiméter magas homokeső esett, mely megvizsgáltatván saharai homoknak ismertetett fel. Hogy mit jelent a Saharán a samum nevű szól, általánosan ismeretes.

Nordenskjöld tanár, a bátor és hírneves északsarki utazó, az észak örök hómezőin meteorport fedezett fel s ezáltal igen fontos adatot szolgáltatott a tudomány számára. 0 ugyanis, midőn a jég közé fagyott hajója miatt az egész telet a csukcsok és szamojédek földjén töltötte, talált ott mérföldekre terjedő hómezőket, melyek sötét szinü porral voltak befedve. Tüzetes vizsgálat után megállapította, hogy ez a por olyan vasból áll, amilyen csak azon testekben fordul elő, amelyek mint tűzgolyók, — meteorok, — a nagy világűrből a mi földünk légkörébe tévednek s itt a véghetetlenül sebes mozgás folytán megtüzesedve szétrobbannak s apró részecskéiket a föld ezernyi tája felé por alakjában elszórják. Ez a meteorpor, valószínűleg nálunk is előfordul, hiszen a csillagászok állítása szerint naponkint 7 millió meteor nyomul a mi légkörünkbe, csakhogy az általuk elhintett por nálunk nem figyelhető meg oly könnyen, mint az örökös hó és jég érintetlen mezőin.

A lakások, gyárak, vasúti mozdonyok és gőzhajók kéményei, a mostani világháborúban használt, sok-sok milliárd koronába kerülő tömérdek puskapor, ekrazit, melinit, roburit, cresylit, dinarait s tudja Isten hányféle más robbantó anyagok kiszámíthatatlan mennyiségű port szállítanak a levegőbe.

II. És most, hogy tudjuk, mikópen jut a por a levegőbe, kérdezzük: mily nagy a légköri por bősége? A természettudósok a levegőben lebegő por mennyiségének meghatározására legelőbb egy üvegcsövet használtak, melyet félig lőgyapottal töltöttek meg. Az igy előkészitett üvegcsövön a meghatározott levegőt alkalmas készülék segítségével átnyomták, miközben a levegő szilárd tartartalma, a por, a lőgyapot által felfogatván abban leüllepedett. Ezután a poros lőgya2

„SZAlMÁRI HÍRLAP“

potot az üvegcsőből kivették s aetherben fürösztötték, mivel pedig a lőgyapot aet- herrel vegyítve rögtön elpárolog, a por tisztán visszamaradt úgy, hogy azt azután könnyen meg lehetett mérni. Már ezen első kísérletek is bámulatba ejtették a tudós világot. Ki hitte volna, hogy a levegőben a pornak oly nagy bősége van? A csodálkozás azonban még növekedett, midőn Aitken tanár az általa feltalált igen elmés készülék segítségével a port nemcsak megmérte, hanem szemecskóit meg is számlálta. 1500 megfigyelés alapján e tudós megállapította, hogy különben egészen hasonló atmoszférái viszonyok között, távol a nagy városoktól, a szabad mezőn, 5000 méter magas hegyek tetején is átlag 3125 porszemecske van a levegő egy köbcentiméterében. Edinburg városában átlag 45.000, a „Royal Society“ üléstermében a padló fölött 275,000, a menyezet alatt közel 3 millió. Hogy a szobai levegő portartalmát mennyire növeli a gázlámpák úgyszólván láthatatlan füstje, az kitűnik azon megfigyelésekből, melyeket a nevezett tanár oly szobában végzett, ahol 4 gázlámpa égett. E szobában a porszemecskók száma 2 óra alatt 426,000-ről 46 millióra emelkedett köbcenti- móterenkint. Mit szóljunk a petróleumlámpákhoz? Hihetetlen számok ezek, de Aitken tanárnak eljárásmódja s készüléke oly egyszerű, hogy az Ő adatainak igaz voltáról bárki is közvetlenül meggyőződhetik. Ő ugyanis a levegőt legelőbb is vízgőzzel, illetőleg párával telíti, mi által a különben láthatatlan porszemecskók ezen párával azonnal bevonatnak s igy parányi vizcseppekkó válva láthatókká lesznek. Már most Aitken a megvizsgálandó levegőmennyiséget egy nagyobb és ismert kiterjedésű pormentes levegővel keveri úgy, hogy a párával bevont porsze- mecskék egy nagy területen oszolnak szót, a hol ügyesen alkalmazott tükörkószülók segítségével könnyen megszámlálhatók ; — a részletből pedig a még meg nem ritkított levegő pormennyisége egyszerű számtani művelettel könnyen és biztosan megállapítható.

III. Hogy valamely tudományos kutatás értékkel birjou, szükséges, hogy legyen annak valami gyakorlati haszna is. Miután az itt röviden vázolt kutatások beigazolták, hogy a levegőben állandóan van por, — még pedig temérdek sok por, — miután a hygioniai ész- leletek kimutatták azt is, hogy a levegő portartalma bizonyos körülmények között az egyedekre nézve nagyon ártalmas, sőt többször halált okozó is "lehet: az a nagy feladat jutott a tudománynak osztályrészül, hogy megfejtse, mikópen lehetne az ártalmas port legyőzni s ártalmatlanná tenni ? 1

Ki nem hallott már valamit arról a hires londoni ködről, melynek iszonyairól a szemtanuk majdnem hihetetlen dolgokat beszélnek s mely köd bizonyos időszakokban e város falai között nemcsak kellemetlenné, de sőt elviselhetetlenné teszi az életet? Mivel Londonban igen sok gyár van, a kéményekből annyi füst s ez által annyi temérdek por jut a levegőbe, hogy a közel levő tenger felől beözönlő nedvesebb levegő párái a por körül és arra lerakodva azt a föld felé vonják s szélcsendes időben mint sürü nedves porfelhő fekszenek rá nagy teherként a városra. Aszerint, amint kevesebb vagy több porszemecske van benne, 4 féle ködöt lehet Londonban megkülönböztetni, t. i. világos, sárga, barna és fekete ködöt. — Hogy ezen legutóbbit ne is említsem, már a barna köd is leírhatatlan csapást jelent e városban. A levegő sötét-barna szint ölt, a gázlámpák alig látszanak egy két lépésnyire, — az óriási forgalom vagy teljesen fennakad, vagy iszonyú zavarokat okoz: a közúti vasúti vonatok lépten-nyomon összeütköznek, a kocsik neki hajtanak a legdrágább kirakat-ablakoknak s jaj azon szerencsétlen gyalogjárónak, kit rossz csillagzata épen ez időben az utcára vitt távol a lakásától. Mig a városon kívül, — a környéken, — a legderüsebb, verőfónyes idő van, addig bent a városban egész nap égnek a lámpák s biztos számítás szerint egy ilyen napon át csak maga a világítás 200,000 koronájába kerül a városnak. Chandler Robert tudós kiszámította, hogy London felett naponkint 6000 mázsa súlyú por lebeg, melySzatmár-Németi 1916 április 30.

ben egy éven át 5-0—60 millió korona értékű kihasználatlan égési anyag vész kárba. Tessék már most ezen egyetlen adathoz hozzászámítani még» azon károkat is, melyeket a porrasl telt levegő közegószsógi tekintetben okoz az egész földkerekségen s akkor be kell látniok ast is, hogy egy ilyen ellenséggel naegküzdeai, azt legyőzni csakugyan érdemes dolog lehet.

Ez a cél lelkesítette Lodge és Clarke tanárokat arra, hogy a legszélesebb alapokon indítsák meg ezirányu kísérleteiket nem kiméivé sem költséget sem fáradságot. Lodge tanár egy nagy, körülbelül 20 hectoliteres üveghordót csináltatott s azt a két szobáját elválasztó fal közé beépítette. A hordóba párhuzamosan elhelyezett két vasrudat, a melyek felülete számtalan kiálló tűvel volt ellátva, — e két vasrúd végeit összekötötte egy kisebb váltakozó áramú dinamogóp sarkaival. Az igy előkészített hordót aztán megtöltötte sürü kormos füstlel, úgyhogy az egyik szobában közvetlenül a hordó mellett 80 gyertyaláng fényével égő gázlámpa egyetlen fónysugára sem tudott e sürü füstön áthatolni a másik szobába. A dijnamogóp megindítása után a hatás, melyre a tudós számított, valóban csodálatos és bámulatra ragadó volt. A villamosáram bevezetése után a hordóban hullámszerű mozgás támadt s a füstben levő összes korom és szónporszemecskék a két vasrudból kiálló, most már villamos tűkhöz hozzávonzottak s azokon vastag rétegben leülepedtek úgy, hogy 2—3 perez alatt az üveg hordó teljesen tiszta lett minden portól s annyira átlátszó, hogy a másik szobában égő lámpa fényének egész erejével átra- gyogott.

Clarke ezen eljárást megkisórlette a gyári kéményekbe bealkalmazni, de teljesen sikertelenül, mert a kémények a leülepedő sok korom és szónporszemecskék által mihamar betömettek s igy bedugulván nem szolgáltathatták a gyári tűz magas fokú kalóriájának fejlesztéséhez szükséges nagy lóghuza- mat. Sokkal több szerencsével, de még sem a kívánatos eredménnyel alkalmazta e találmányt magában bent a gyárak termeiben, melyekben tndvalevőleg igen is sok por képződik annyira, hogy annak eltávolítása maholnap parancsoló szükséggé lesz, amennyiben a gyári munkások közül százan és eze- ren lesznek évenkint a por áldozataivá. Legveszedelmesebb az a por, mely a fémek, márvány, kender, len, pamut és gyapjúból származik. Ezen por megfertőzi a gyárak levegőjét, a szegény munkás torkába s azon át a tüdőbe jut s előbb utóbb halálos bajt okoz. így például a kés- és villaélesitő és fényező gyárakban a munkások átlag csak 30 évig élnek, mivel a vaspor folytonos belélegzése következtében mihamar sorvadásba esnek. Még ennél is veszedelmesebb az a por, mely robbanásokat okoz. Ki nem olvasott, vagy hallott közülünk bányarobbanásokról, melyeknél az elpusztuló vagyon mellett százan és százan halnak meg egyszerre ? Kellő szellőztetés nélkül leghamarább robban a kő- szénpor a bányában s a lisztpor a nagy malmokban s hogy ez utóbbiakban mégis kevesebb a robbanás, annak az az oka, hogy a malmok könnyebben szellőztethetők, mint a kőszónbányák. A kőszónbányákban, a nagymalmokban s a fent említett anyagokkal dolgozó gyárakban volna tehát hivatása a Lodge és Clarke találmányának az emberiség nagy javára szolgálni, de fájdalom, e találmány még nem tökéletes, — segít ugyan valamicskét, de a por által okozott veszedelem nagyobbára még tovább is fennmarad; azért tűzött ki Európa s Amerika sok kormánya nagy jutalomdijakat a Lodge és Clarke találmányának tökéletesítésére, azonban hiába I — A pályázatok ez idieg meddők maradtak.

IV. Mikor idáig ért, — itt megáll, — megakad a theologus, — láthatára itt véget ér, — gondolatai elborulnak a por sürü-sötót fojtogató fellegóben s töprengve s téplődve kérdi: hogyan ? hát csak az volna a por hivatása, hogy ártson az embereknek ? — hogyan ? hát ez az a tökéletes teremtés, melyről Mózes I. könyvének 1. fejezete 31. versében azt olvassa: „És láta Isten mindent, amit alkotott, — és igen jók valának“ ? Gondolatainak e zavarából töprengéseinek s tó-