Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-04-30 / 34. szám

Szatmár-Németi, 1915. április 30.

SZATMÁRI HÍRLAP

3

pelődéseinek ez aggályos útvesztőjéből azonban a természettudomány kivezeti a theolo- gust, midőn megfejti s megdönthetetlen bizonyítókkal kimutatja, mit keres ott, s minő nagyszerű hivatása van a pornak a levegőben. Boulies, franczia tudós még 1875-ben megállapította, hogy a levegőben állandóan ott lebegő porszemeoskók az eszközei és okozói az esőnek, vagyis jobban és világosabban mondva: eső sohasem jöhetne létre, ha azok a porszemeoskók nem volnának. Boulies ezen állítását újabban Áitken megfigyelései is igazolják és bizonyítják. A levegő ugyanis többé kevósbbé, de mindig tele van párával, mely addig nem látszik, míg meg nem sűrűsödik s felhő alakjában meg nem jelenik. Ez a meg- sürüsödés a levegő felsőbb régióban beálló hirtelen lehűlés által történik. Mint a számtalan kísérletezés mutatja, a párák lehűlése folytán előáll ugyan azok megsürüsödóse, a felhő, de hogy a felhőnek egyes részecskéi vizcseppekkó váljanak és mint eső hulljanak le, ahoz okvetlen szükséges egy bizonyos szilárd pont, amely körül a cseppecskék képződhetnek, amely pontra a párák lecsapódhatnak. Láthatjuk ezt minden konyhában, a melyben viz fő; — a forró vízből párák fejlődnek, — elszállanak, de vizcseppekkó csak akkor válnak, ha egy hidegebb szilárd testre csapódhatnak le, — példa a fazék és a fedő; — hiába forraljuk a vizet a legcsikorgóbb télben is a szabadban, — a kifejlődő pára kihűl ugyan, de elszáll és vízcsepp addig nem lesz belőle, mig szilárd testre nem talál. A vízcsepp képződése tehát két feltételhez van kötve, az első a pára hirtelen kihűlése, a második a lecsapódást lehetővé tevő szilárd test jelenléte. Ez a szilárd tett, — mint Áitken kimutatta, — nem más, mint a levegőben óriási mennyiségben úszkáló porszem. Minden egyes esőcseppnek tehát mintegy magva a kicsi, láthatatlanul parányi porsze- mecske, — amelyre a pára lecsapódott és esőcseppé változott. Hogy ez állítás még nagyobb bizonyítékot nyerjen, Aitken teljesen pormentes levegőt légszivattyú által hirtelen kiterjesztett s ez által lehűtött, — de számtalanszor megismételt kísérletei után is mindig csak felhő képződött a légszivattyú üvegharangjában; ha azonban az igy hirtelen lehűtött levegőhöz porszemecskóket is juttatott, akkor az a felhő eső alakjában hűlt le a légszivattyú harangjának fenekére.

V. Nem kell-e tehát imádkozó hálada- tossággal leborulnunk a Mindenható végtelen bölcsesége előtt, aki mindeneket oly jól elintézett? Gondoljuk meg csak, mi volna a föld eső nélkül ? Puszta és üres, melyen semmiféle szerves, tehát sem növényi sem állati élet nem volna elképzelhető, mint nem képzelhető, legalább a mi életünkhöz hasonló élet a holdon, melyen a termószetvizs- gálók vizet felfedezni nem tudtak. Igaz-igaz, csinál a por egyeseknek, százaknak, talán ezereknek is bajt s kellemetlenséget, okoz itt-ott halálos kimenetelű balesetet is, de mi ez a szórványos csapás ahoz az áldáshoz képest, melyben a por által milliárd és milliárd szeryes lény s ezekkel együtt s ezek által az egész emberiség részesül. Valóban helyesen mondhatja tehát a theologus: Porból lettél, porrá leszesz, de porból élsz is. A por az élet magva. A virágból nem lesz gyümölcs, mig a bibe be nem porozódik, a földműves porba szereti vetni a magot s abban a porfelhőben, mely az eke és borona után úszik, látja ő lebegni a jövő aratás szép reményeit, s maga az orvos is gyógy- porral igyekszik megmenteni az életnek a porból lett és porrá leendő embert. És a por az ő légköri vándorlásából egy-egy vízcsepp társaságában visszatérve a földre uj életet fakaszt itt a rétek és mezők virágaiban, a csűrök, kamarák s pincék gazdag tárházaiban.

És ha ez igy van a közönséges légköri porral, mit szóljunk a puskaporhoz, amelyből oly nagy és sűrű sötét nehéz felhők kerülnek a jelen világháborúban az emberi társadalom megostromolt egére ? Oh ha majd ez a sok-sok puskapor, mint a mi hőseink vitézségének s bámulatos önfeláldozásának tanúja a nehéz küzdelmek árán kivívott dicsőséges béke örömkönnyeinek záporesőjóvel fog újra megjelenni a mi emlékeinkben, — nem kell-e hinnünk, — nem kell-e remélnünk, hogy ez a por is uj életet fog fakasztani a mi sziveinkben, uj életet gondolkozásunk határozott egyenességében, uj életet erkölcseink nemességében, A puskapor hatása alatt akkor majd az az aggodalom, mely most mint sötét barna köd óriási teherként nehezedik lelkünkre, az isteni Gondviselés iránti bizalom verőfényóvó változik ; elesett hőseink, kedveseink elvesztése fölötti keser- gósünk a szabadság derűjében az Isten akaratán való csendes megnyugvássá lesz. Az a puskapor a torkunkat most szorongató s megfojtással fenyegető drágaság által megtanít a takarékosságra, mely a magyarnál oly ritka erény; a napról-napra növekvő s egész létünket sorvadással fenyegető szükség által rászoktat a munkásságra és mértékletességre; a sok sebesült fájdalma és szenvedése, a sok özvegy és árva nyomorúsága által mogtanit a köoyörületre, a jótékonyságra. Oh akkor, amikor majd a mi puskaporunk által legszebb reményeink valóra válnak, akkor majd közelebb leszünk az Istenhez s 0 általa embertársainkhoz, uj erkölcsi élet fog fakadni sziveinkben a szeretet örök- szép virágai s örök értékű gyümölcsei által.

VI. Kis elmefuttatásomhoz már csak pár hozzáadni való szóm van. Teljesen pormentes levegő sehol sincs e világon; behatol ez az apróság nemcsak a levegőbe, hanem a közéletbe, a társadalomba is. Talán épen ezért olyan divat ma port hinteni a világ szemébe. Tessék 1 sok, úgynevezett nagy szellem, aki magasra törekszik, azon veszi észre magát, hogy bizony porba hullt a pecsenyéje, mig a másik, aki lehet, hogy talán okosabban, de mindenesetre szerencsésebben csinálta, épen a porból viszi fel magasra anélkül, hogy tettei valami nagy port vertek volna fel a világon. A mai igen poros világban sokszor a legszebb s legnemesebb eszmék is mintha csak a borba Írattak volna, nincs aki meghallja és kövesse azokat. Sok irka-firka pedig, mely maszlagot árul, mikor Isten nélkül akarja boldogítani az emberiséget, vallás nélkül terjeszteni az erkölcsöt és altruismust, a cosmopolitismus vesszőparipáján lovagolva s csupán önérdekét hajhászva akarja hirdetni a hazafiságot, ez a sok irkafirka valóban nem érdemel egyebet, mint hogy aranyos porzó helyett tintával porozzuk be s talán nincs is benne semmi különös, hogy épen most jut eszembe az a sokszor kipróbált paedagógiai eljárás, midőn t. i. a nevelő a nadrág kiporolása alkalmával benne felejti a tűzre rossz fát tett nebulót. No de sebaj I A régi s gyakorlatedzett államfentartó valláserkölcsi eszméket kigunyoló ama hangzatos szavak, melyek úgy sem hallatszanak fel az égbe, nem fogják megingatni az erős meggyőződésű s állhatatos kér. kath. embert, aki igazsága biztos tudatában e hangra hideg vérrel csak azt mondja : port rá I — „a karaván halad.“

A németeknél is. Á kasseli 11. hadtest parancsnokló tábornoka éles hangon ítéli el a női divathóbortot:

— A mai komoly időkben úgymond a tábornok, a derék német nép mindenben egyszerűségre és takarékosságra törekszik s igazán lélekemelő az a komoly megértés, amely- lyel a háború nyomán támadt nélkülözéseket bóketiiróssel és zúgolódás nélkül viseli. Annál visszataszitóbb, hogy bizonyos körökben ismét feléledt a nők czifrálkodási vágya és tetszelgóse, amellyel az ősi átöröklött német egyszerűséget és a takarékosság parancsait a mostani megpróbáltatás idején egyenesen arczulcsapják.

— A boltok kirakataiban dús ránczu női szoknyákat látunk, amelyek a franczia divat majmolásával, sok fölösleges dísszel és oktalan szövetpazarlással sértik szemünket. Bizton reméljük az egész lakosság hazafias gondolkozásától, hogy lépten-nyomon kifejezést fog adni felháborodásának a mostani háborús időben kétszeresen is elítélendő divathóborttal szemben slesz benne annyi erő, hogy érvényt fog szerezni az egészséges és német erkölcsöknek a szegények és gazdagok néprétegeiben egyaránt.

A háztartások helyzete. Az elmúlt hónapban egy német tanár Lipcsében előadást tartott a háztartások gazdasági helyzetéről. Ebben az előadásban többek között a jövedelem és az élelmiszerekre fordított pénzösszeg közötti arányról is szó volt s beigazo- lást nyert, statisztikai adatok alapján, az a megállapítás, hogy minél kevesebb az ^illető háztartásnak, családnak a jövedelme, annál többet költ élelmiszerekre. 1000 márka évi jövedelem mellett 60, 2000 mellett 51, 3000 mellett 43, 4000 mellett 38, 5000 mellett 33°/o jut az élelmiszerekre. Átlagosan a jövedelem 45%-át fordítják élelmezésre. Minél nagyobb a jövedelem, annál kevesebb százalék jut belőle az élelemre, ami természetes, mert hiszen ebben a tekintetben megvan az a bizonyos mérték, amelyen alul még a legszerényebb gyomor sem maradhat és amelyen túl még a milliomosok gyomra sem nyujtózkodhatik. Ezért van az, hogy az élelmiszerek körül jelentkező uzsorát elsősorban a szegény családok érzik meg, mig a nagyobb jövedelmű háztartások könnyebben bírják elviselni. Az élelmi cikkek fogyasztását a foglalkozás minősége is jelentékenyen befolyásolja. Egyforma jövedelem mellett legtöbbet költ élelmiszerekre a munkás, nálánál kevesebbet az iparos és legkevesebbet a hivatalnok. Aki erős testi munkát végez, sok ólelmicikkre van szüksége. Sokat határoz továbbá a háztartások élelmezésénél a személyek száma. Minél többen vannak, annál gyengébb lesz az élelem minősége. A közepes és nagyjövedelmü családoknál a tagok növekedésével nő az élelmezésre fordított pénzösszeg nagysága, de nem lesz silányabb az élelem minősége. Az ólel- miszeruzsora tehát a szerényebb jövedelmű családokat sújtja, nemcsak anyagilag, hanem egészségüket is komolyan veszélyezteti.

A hála.

Hálát még barátaidtól se várj — mondja a bölcs, annál inkább ne számíts ellenséged hálaadására.

Mindközönségesen tudva van, hogy nálunk Magyarországban a muszka-foglyoknak jól megy sorsuk. Nem éheznek, emberségesen bánnak velük, sőt még nem is adják ki mindenfajta munkára. S amit annyiszor panaszoltunk : oktalanul dédelgetik őket a tűzhelyeken; tömik és mi más szégyenletes viselkedéseket olvashatunk, hallhatunk időn- kint.

Nohát most leszakíthatják a hála virágait azok, akik nem tudták, hogy az ellenségnek emberséges bánásmód, szükséges táplálók dukál s ezzel — vége. Mert az ellenség — ellenség marad mindig. Megbizhatlan, mint a kuvasz, mely ha kezedet nyalja is, de egyszer csak meg is harapja azt a kezet, melyből dús táplálékát kapta.

Az eset a következő :

Orosz hazugság egy magyar fogolytáborról. A Magyar Távirati Iroda jelentett« a napokban : Az oroszok legutóbb különböző nyelveken kinyomat - va tízezrével terjesztették, hogy „a dunaszerdahelyi fogolytáborban a hadifoglyokat koporsóba zárják s a koporsó fedelét ráerősitik. Ilyen büntetéssel sújtották Kravcsenko Trolim ulánust a 17. sz. novomigorodi ezredből, a ki később a fogságból megszökött és Oroszországba való visszatérése után a bizottság előtt szigorú kihallgatásnak vetették alá. Ezen az ulánuson kívül még több más hadifogoly, ezek neve mind fel van sorolva — tanúskodik arról, hogy az említett táborban a koporsót büntető eszközül használják. Hasonlóképp nyilatkozott egy betegápolónővér, a ki a tábort meglátogatta.“

Nem szoktunk egy esetből általános következtetéseket rendezni, sem lám, íme elmélkedésekbe bocsátkozni. De itt már nem egy esetről van szó. Vannak adataink any- nyiról, hogy bátran rászolgálhat a muszka hálája — a helyes alapon megalkotott in- dukczióra.

Az elvetemedett muszka foglyok hazugságán, aljasságán még nem is csudálkozunk, Hiszen nemcsak kedélyes, ártatlan humoru nagyítók vannak. Gonosz Hári Jánosok is vannak a világon. De hogy egy betegápoló nővér, meglátogatván a mi fogolytáborunkat