Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-04-26 / 33. szám
XXV. évfolyam. Ssatmár-Némeü, 1916. április 26. i f k 33. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAJP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Csalódni emberi dolog; nemzetek, országok is emberekből állván, természetesen nemzetek és országok is csalódnak. De úgy csalódni, ahogyan az anglusoknak, mint nemzetnek, nép- egyéniségnek mivoltában, eddig való értékelésében csalódtunk: bizony ritkaságszámba megy, még a csalódások történetében is. Sehol a világon talán nem hivatkoztak annyit és oly gyakran az angolokra, mint a mi országunkban. Parlamentben, társadalomban, könyveinkben, kulturális mozgalmainkban ; egyszóval, mind szellemi, mind anyagiéletünknek lüktetéseinél Emlékszem jól, hogy a pedagógiában, ha hazaszeretet fejlesztéséről, alkotmányos érzék neveléséről, politikai érettségről, a gyermek történeti érzékéről, önfeláldozásról s általán mindarról, ami jog és kötelessége lehet a jövendő .polgárnak szólottunk, beszéltünk — tankönyveinkben is okvetlen ezzel a bevezetéssel találkozunk: „Lám az angoloknál, az angol nevelésben, az angol honpolgárnál, ifjúságnál és igy tovább. Lám az angol'snagy, hatalA gencsi vig*écz. — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája — Kezdettől fogva élénk részt vett a háborúban a gencsi korcsmáros, névszeint Grüli Mózes. Igaz, hogy csak lelkes szimpátiájával kisérte nyomon diadalmas hadseregünket és nem személyes részvételével, de annak, hogy Grüllnek erős fizikuma ellenére is itthon kellett maradni, a hadvezetőség volt az oka, aki a gencsi koresmárost, mint a faluban nélkülözhetetlent, állítólag felmentette a tényleges katonai szolgálat alól. — Van érzék a katonaságnál a falu közszükséglete iránt, — mondogatta kezeit dörzsölgetve a korcsmáros. — Csak menjenek jó emberek, mutassák meg annak a semmirekellő muszkának, hogy mit tudunk mi, ha egyszer méregbe jövünk. Én is mennék, de lássák, itthon tart a közérdek. És közérdekből fáradhatatlanul látta el a falu itthonmaradottjainak italszükségletét. Emellett maradt ideje arra is, hogy kivegye részét az itthoni gazdasági harczból legalább. Tevékenykedett, mint mondani más szellemi életét, magas ideáljait mily összhangba tudja hozni a reális élettel, érdekekkel, iparral, kereskedelemmel.“ Hát hiszen nincs kétség benne, hogy az angolok nemzeti és egyéni értékei nagyok, szépek, utánzásra méltók valának. Minden elfogultság nélkül kiadjuk az elismerés porczi- óját még az ellenségnek is. Ezzel csak a magunk értékét emeljük. De lám, a világháború közelebbről világit be oda, a hova mi eddig csak madártávlatból és bámulatunknak megszokottságából láthattunk be. Az angol is szereti hazáját, ki tagadhatja; de ime, a haza védelmén, a védkötelezettségen mégis hajba kapnak és mikor arról van szó, hogy a hazaszeretet nagy eszméjét általános tettekkel, illetőleg az életfeláldozásávalpecsételjék meg: akkor már az anglus messze mögöttünk marad s kisebbnek bizonyul nálunknál, akik nagy bámulói voltunk. Akkor már messzire világit a valóság, hogy a szellemóriás imigyen és miképpen hozza egyensúlyba két szárnyának erejét, repülését: az ideális és reális szárnyakat. szokás. Adott- vett, rekvirált, áremelt, szállított kicsinyben ós nagyban. De inkább kicsinyben. Á háború második évében mégis örömmel látta, hogy pár ezer korona háborús haszon koronázta gazdasági tevékenységét. Ezzel a pár ezer koronával most már valami újat kellene kezdeni. Valami jót. Esetleg szállítást, vagy effélét, amiáltal a kis forgó tőke megkétszereződjék, vagy tán meg is háromszorozódjók. — De hát Genesen, ebben a nyomorult apró faluban — gondolta magában a kores- máros — kinek jut eszébe nagyocska üzletet kötni ? Tudod drágám — mondotta a feleségének — valami finum befolyásos pesti ur kéne, akivel társulni lehetne. Akinek lenne tapasztalata és nekem lenne pénzem. Mondjuk. Nü ? — Aztán majd neki lenne pénze ós teneked lenne tapasztalatod, de szomorú, — mondta józanul a korcsmárosnó. Csak maradj te fiam minálunk a te pénzeddel. Ne menjél te Pestre. Nem olvasod, hogy mindig bajba kerülnek a szállítók ? Csak maradjál te itten, a te szerető kicsi párodnál szépen. — Oh bah, te szerető kicsi pár, te százkilós angyal, — enyelgett Mózes — nem érted te az emberek dolgát. Te csak főzzél, te csak rántsál, te csak süssél, Máma nagy vendéget kapunk. Egy pestit. Egy épen nekem való embert. Diót szed a Hadi Terménynek. Itt lesz vacsorán, itt fog aludni. Te csak A dolog úgy van, mint egy éles szemű Írónk megjegyzi, hogy az anglusnak ez a háborúja üzlet és politika akart lenni. Az angol pedig a politikáért élni és nem meghalni akar. Neki kellett a háború, mely megtörje a német konkuren- cziát, mely úrrá teszi őt szövetségesei fölött. Nekik kellett a háború, hogy egy ur legyen vizen és szárazföldön. Es úgy gondolta az anglus, hogy ezt az uraságot meg fogja szerezni, ha fizet zsoldot. De nem ifjakat és családos apákat. Az ám, de az üzlet igy nem sikerült. Az üzlet igy csődöt mondott. Az üzlet rossznak bizonyult. Sőt mi több : szorul a kapcza. Zsoldost már nem kaphatnak . . hogy hát a pukkasztó szégyentől, felsüléstől, sőt . . talán egy kissé érezhetőbb veszedelemtől is megmeneküljenek: — Jöjjenek, induljanak a családot nem alapított férfiak ... a haza védelmére. Á nőtlenek ! Hobó . . mi a hazáért élni és nem meghalni akarunk, mondják. S mikor következik az általános védkötelezettség, akkor még jobban hajba kaptak ; akkor a kéfőzzél jó vacsorát, én majd tudom, kivel kell már nekem fogózni. Az utazó ur, a vigécz ugyan nem a Hadi Terménynek szedte :a diót, de azért szedte egész nap és este fáradtan és kiéhezetten Grüllókhez szállott. Á korcsmáros el volt tőle ragadtatva egyszerűen. Mellé óvakodott, kérdezősködött tőle a háborúról, a közeli békéről, a Hadi Terményről. És a vendég mindenre okosan, gyönyörűen felelt s végre elálmosodva fizetett. Grüli számolt: — Vacsora 3, tea 1, szoba 2 korona. A vendég éktelen indulatba jött és nem palástolt indignáczióval mondta : — De ezért a teáért egy korona! Van magának lelke? — Bocsánat uram, az általános drágaság . . . mindennek felment az ára. Aztán mosolygós bizalmassággal hajolt vendégéhez közelebb, mikor a hat koronát beseperte. — Mikor tetszik vissza ? — Holnap. — Egy nagy kérésem volna. Ha meg nem sérteném uraságodat. — No? — Tetszik tudni, van egy pár ezer forintom. Szeretnék valamit csinálni vele. Hadd fiadzon. Mondjuk ez az. Itt vagy ott. Urasá- god jobban tudja ott Pesten, hol kell zörgetni. Ha majd lát valamit sürgönyözzön nekem. Ha majd kínálkozik valami üzletecske. Mondjuk én felszaladok, felrepülök öt-hat
