Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-04-16 / 30. szám
XXV. évfolyam. SzatmáF-Németi, 1916. április 16. 30. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP $lr+ ■ *v ív ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATSÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők. PálySzatl hirdetéseit egyszeri közlése S korona ----------------- Nyllttér sora *0 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Virágvasárnap szép nevével bokrétázta fel a magyar nép a pálmáknak vasárnapját, egyházi elnevezés szerint a „Dominica Palmarum “-ot. A szent hajdanban, mikor a Megváltó Jeruzsálem városába vonult ünnepélyesen, az ájtatos nép pálma-ágakkal és hozsánnával fogadta. Diadalmenetét örömhangok kísérték az igazságnak, a hitnek, az eszmének ünnepén. Pálma ágakat lobogtattak és hintettek az Igazságnak útjára. Magyar földön, mikor a pálmáknak vasárnapja elérkezik, a természet megmozdul. A fák rügyeznek, egyeseken virágos barkák fakadnak, csüngenek. Ezeket viszi az egyház a templomba, hogy megáldja az igazság, a hit diadalmas ünnepe emlékére. De másnap már jő a Nagyhét. Mikor a megdicsőitett Igazság rálép az üldöztetésnek nehéz, küzdelmes útjára. Mikor szembeszáll vele az ős Hamisság ; mikor harczolnia kell az Igazságnak vele — a HaÄ keresztcsőrű. Legenda. Midőn Jézus a vemhén Jeruzsálembe ment, sokan leteritók ruháikat az útra, mások pedig ágakat vágának a fákról és elte- riték az utón. A tanítványok összes csapatai örvendezve ,dicsértók az Istent nagy szóval mondván: Áldott a király, ki az Ur nevében jő 1 Békesség a földön és dicsőség a magasságban ! S a seregek, melyek elül menőnek és melyek hátul következének, kiáltának mondván : Hosanna Dávid fiának 1 Áldott ki az Ur nevében jő. Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, mely ime jő. Hosanna Izrael királya 1 S örvendezett velük az egész természet. A közeledő Jézus lábai elé szórt virágok, pálma és olajágak nemcsak nem hervadtak el, hanem még dusabb illattal tölték el a levegőt. Az ég madarai énekeltek ós csicseregve kisérték diadalutján a Megváltót. Leghangosabb volt a keresztcsőrű madárka, melynek csőre azonban nem volt még akkor görbe, keresztalaku, hanem egyenes, tollúja sötét és nem volt rajta pirostollu. Mikor meglátta a világ Üdvözítőjét, elmissággal — egész a Kálváriáig. A felfeszitésig. E nagyhét jelenti, kifejezi, hogy az igazságnak a századoknak folyásában mindig az volt sorsa, hogy üldözték és megfeszítették. Ma is ez a sorsa van. Az igazságnak és hamisságnak harcza folyik tulajdonkép a mai véres világháborúban is. Krisztus Urunk kijelentette, hogy ő az Igazság, élet és ut. A ki őt követi, az igazság utján jár. A ki szétszórja, megtagadja — az a hamisság ösvényére téved. A mai nemzeteknek legtöbb vezetője megtagadja Krisztus igazságát, a kereszténység örök elveit, morális alapjait és Krisztus igazsága helyett az ő igazságukat, laikus erkölcseiket akarják bevinni a nemzeteknek óletrendszeróbe. — Mi vagyunk az igazság, hirdetik. És e hamisságoknak nevében borítják vérbe, gyászba Európa népeit. Akarták elrabolni szabadságunkat és hazánkat. Viszik a népet a Kálváriára, a rettenetes szenvedésekbe és millióknak pusztulásába. zengte szokott dalát: „Hi, ceri, czeri, czeri, ozirz, döng, döng, hizt, hizt, hedi, gip, gip, dihoja, dihoja, ga, ga, ga 1“ S amint látta a nagy csapat madarat, mely csőrében kis zöld lombot vagy virágot vitt, hogy még jobban kedveskedjen, nagyobb ágacskát tépett le erős csőrével arról a tövisfáról, amelyen ült és énekét zengte, aztán a madarak ólén a tömeg fölött Jeruzsálem felé repült. Mikor azonban a városba értek és Pi- játus háza előtt ment el az örvendező tömeg, a madárka észrevette, hogy mindenik társának lombja szép, üde, zöld, csak az övó hervadt el s lehullatta lombjait s csak a tövis maradt rajta, megijedt és leejtette. A töviság pedig Pilátus udvarába hullott. Néhány nap múlva az ujjongó diosó- neket zengő tömeg újból végig hömpölygött Jeruzsálem utczáin. Ismét kísérték ós követték Jézust Kaifashoz, Kaifástól Pilátushoz, Pilátustól Heródeshez ós vissza, de nem többé dicsőítve, hanem gyalázva. Hosanna helyett: „Feszítsd meg, feszítsd meg őt“ kiáltanak. Mikor Pilátus megmutatta a tömegnek a megkínzott Jézust e szavakkal: íme az ember! a keresztcsőrű ismét ott lebegett a tömeg fölött. De nagyon elszomorodott, mikor Jézus fején látta a töviskoronát, melyet az általa tépett galyból fontak. A nép mindinkább dühöngött s mikor az egész nép kiáltá: Az ő vére mirajtunk és fiainkon 1 Pilátus eleget akarván tenni neki, útadá akaratuknak, hogy megteszitsók. A zsidók pedig átvevék őt és kivezeték azon Pedig az igazság csak egy lehet. Krisztus igazsága. Most még a nemzetek közt többen Pilátussal kérdezik a skepszis- nek, a nyugtalanító kétségnek tövisei közt: — Mi az igazság ? A történelem még hallgat. Az egyháznak feje, Krisztus helytartója is atyai szivének szomorúsággal teljes elmélyedésben látja az Igazságnak és Hamisságnak küzdelmét. Mert tudja, hogy eljön a rettenetes szenvedések és vérhullámok után a feltámadás. A szivek békéje és nyugodt Ítélete. Mikor a nemzetek leborulva vallják majd, hogy nincs más igazság, élet és ut, mint Krisztus igazsága, élete és útja. Ezt fogja hirdetni a véres világharcz, ezt kiállják felénk hőseinknek sírjai és hazatért harczosainkuciv nagy tanulságai Mnsodik Nagyhétnek, második Husvétnak indulunk a szenvedések kálváriás ez idejében. Hordozzuk a keresztet. De a jó Isten láthatólag velünk volt. Velünk van. S ha Isten velünk — ki ellenünk ? helyre, mely agykoponya hslyónek mondatik, zsidóul pedig Golgotának ós megfesziték őt. A levegő fülledt, az ég borult volt, a tájat tompa, félelmes csönd feküdte meg. A kereszten függő Üdvözítő arczával halványodott a nap aranyos fénye is. Ijedten rebbent szót tanítványainak kis csapatja elfogatása- kor; magára maradt a magasságbeli fia. A csendben lassú, könnyű szárnycsapás hallatszik. A keresztcsőrű jött. Meglátja az Isteni Fiú mély fájdalmát és kínzó gyötremét. s rászáll a kereszt karjára ós vagdalja az Üdvözítő kezét átverő szöget. Vágja, vágja, de nem enged a szög, pedig mindinkább halványodik az Üdvözítő arcza. A szokatlan ós nehéz munkától meggörbül a megvérezett csőr, Az isteni Fiú pedig szelíden mondja: Az emberek aggódó félelemből elszaladtak, te pedig mellettem vagy legnagyobb, legmélyebb fájdalmamban ; köszönöm szeretetedet kis madár! Es mivel gyönge osőröd a nehéz munkában keresztemen görbült meg és véremben festetted magad bíborvörösre, legyen azért ezentúl keresztcsőrű a neved! Ez órától fogva falun és városon keresztcsőrű e madár neve, keresztalaku csőre pedig ma is bizonyítéka ama fájdalomteljes órának. Csak halkan szól néha éneke az esti homályban az erdő szélén: gia, gia, gök. derda: hip, hip, herregehi ge, ge, gorroror, ga, ga, geer 1 Bus danája ezt zengi: „En halálra halványodni láttam az Isten fiát Tichy Celesetin. TT
