Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-04-16 / 30. szám
2 Asszonyainknak és mindenki másnak. Most már bizonyos, hogy a háború sorsa s igy a győzelmes béke elkövetkezése attól függ, hogy gazdaságilag kibírjuk-e a háború okozta megterheltetést, nevezetesen pedig, hogy Anglia és czinkostársaink ki- éheztetési tervét keresztül tudjuk-e huzni. Eddig úgy ahogy érintkezhetünk a semlegesekkel, de most Anglia teljessé akarja tenni elszigeteltségünket. Minden azon fordul meg, hogy milyen kezekben vannak a kamarakulcsok és pénztárczák. Örömmel olvassuk, özv. Báthory N.-né- nak, az ismert kath. írónőnek tollából ezeket a mindnyájunk által megszívlelendő itthoni háborús regulákat, melyeknek megtartása most lelkiismeretbeli kötelesség, mint ahogy azt Németország minden lakosa valóban meg is tartja : 1. Ne egyél és ne etess többet, _ mint amennyi a lótföntartáshoz szükséges 1 És ha százszor annyi telik is, száműzd a reggeli asztal vajától és gyümölcsízétől kezdve a vacsorái inyencz fogásokig mindazt, amire szervezetednek nincs föltétlenül szüksége. Minden deka ennivaló, amit nem vonsz meg magadtól, ellenségeinket hizlalja, minden fölösleges falat, amiről lemondasz, a mieinknek jut. 2. Ne vendégeskedjél semmi czim alatt és semmi áron 1 Ne legyen névnap, se lakodalom, se zsur, se semmi néven nevező lakoma. Mert nemcsak több fogy a kelleténél, de rossz példa adódik. Ne kerüljön senki asztalára két tál ételnél több. Ha azzal kínálja meg vendégét, vagy az ozsonnai sovány teácskájával, azzal nem árulja el a hazát és a barátságnak is áldoz. 3. Éppen ilyen fukarmódra bánj a szövettel, fémmel, bőrrel, tüzelővel, zsiradékkal, szappannal, mert amink van, az első és utolsó sorban nem nekünk itthonvalóknak, de künn küzdő milliónyi hőseinknek kell. Bármit e felsoroltak közül elvonunk tőlük, harczképességük rovására esik. Gondold csak meg, mennyi az, amit ott főn a hómezőkön, vagy lenn a m,.. sziklákon elnyünek ? Olyanok, akik máskor mezítláb jártak és téli gúnyájuk sem volt éppen mintaszerű. Akkor pedig nyitva állott előttünk az egész világ- piacz, és kevesebben voltunk fogyasztók, most el vagyunk zárva, készleteink kifogytak, ugyan kinek jusson ma erős bőr, meleg gyapjú, szóval mindenből a legjobb, hi nem védelmezőinknek ? 4. Ne vond el a munkaerőd személyes kényelmedre és fényűzőéi hajlamaid kielégítésére. Ami magyarul annyit tesz, hogy ha ezelőtt három cselédet tartottál, érd be ma kettővel. De ne a kettő vállára sózd a harmadik munkáját, hanem oszd el magad és családjaid vállára arányosan. Mondjon le kiki egy henye negyedórájáról, tisztítsa ki a czi- pőjét, a ruháját, szolgálja ki magát, ezzel is a hazát szolgálja. 5. Ha bevásárlásaidban is korlátozod magad, nemcsak külföldi behozatalt csökkented, amivel aranyunk kiözönlését és a végzetes diszázsiót meggátolod, de az idehaza elfoglalt sok munkáskezet is felszabadítod és termelő munkára tereled. Minek ma a czi- czoma-, dísztárgy készítés ? Dolgozzon minden kéz az életföntartásra és a hadsereg ellátására. Amely nőt ma külföldi eredetű pompában, párisi virág, kanadai prém, angol szövet, brüsszeli csipkében látunk, az megvetendő áruló. 6. Minden szavad és minden tetted arra irányuljon, hogy a termelést fokozzuk. Ha talpalatnyi földed van, vesd be veteménnyel. Ha paraszt cseléded van, bird rá, hogy menjen haza ásni és kapálni. Gyermekeidnek tett kötelességükké a kerti munkát; ha nincs magatoknak földetek, segítsetek másnak. Takarékoskodni a készlettel egyfelől és szaporítani a készletet másfelől, ez legyen szeme előtt ma mindnyájunknak. íme mindenki közremüködhetik a béke siettetésére. A haza becsülete legyen drágább, mint a saját igényeink kielégítése. „SZAiMÁRI HÍRLAP" Szatmár-Németi 1916 április 16. A háborúnak legnagyobb csapása az emberveszteség. Amit pénzben és kulturális, vagy gazdasági javakban veszítünk, azt tudással és szorgalommal helyre lehet hozni, de az emberekben való veszteséget csak akkor lehet pótolni, ha az elvérzett, vagy kidőlt erők helyébe uj erőket sikerül beállítani. A természetes szaporodás révén ez csak hosszú idő múlva lesz lehetségessé. Akik a háború következtében elpusztulnak, azok a munkabírás tetőfokán állanak, bennük az ország a produktiv erők legjavát birta. Ha feltesszük, hegy az ország lakosságának háborús vesztesége 4 százalék lesz, akkor 10—12 évig is eltart, mig a dolgozó népesség soraiban keletkezett hézagokat pótolhatjuk. Csakhogy nemcsak a fronton vérzik ám a népünk, hanem a front mögött is. És ez a vérzés több forrásból eredt. Ilyen elsősorban a háború alatt észlelt nagy halandóság. Az 1914. év első kilencz hónapjában, vagyis januártól szeptember hó végéig, 325 ezer ember halt meg az országban, mig 1915-ben ugyanennyi idő alatt 360,000 ember, tehát 35 ezerrel több. Ezen arány szerint, feltéve, hogy a háború két évig fog tartani, az ország vesztesége a nagyobb halandóság következtében meg fogja haladni a százezret. Egy másik forrása a front mögötti vérzésnek a csecsemő halandóság. A háború előtt 20T százalék volt ennek a statisztikája, a háború alatt ezt a nagy nemzetvórzést azért kell külön említenünk, mert amikor a halandóság növekedéséről van szó, nem mindegy az, hogy minő életkorú emberekre esik a halálozási többlet. Ha ennek a többletnek túlnyomó részét gyermekek alkotják, ez a körülmény a halálozás szaporodását, az ország jövője szempontjábój aggasztóvá teszi. De vérzik az ország a front mögött a születések számának csökkenésétől is. 1915. január óta a születések száma állandóan csökken s ugyanezen év októberében már nem is a fele annak, ami volt az év első hónapjában. Ezen ok következtében az ország vesztesége egy év alatt 300.000-re íog rúgni. Az ember-veszteségnek ezt a harmadik okát, minthogy az szükségszerű következménye a háborús időnek, nem áll hatalmunkban megszüntetni. De a halálozásnak növekedése és ennek keretében a csecsemő halandóság számának emelkedését meg kell szüntetni. Az élelmezési viszonyok javítása a fő feladat ebben az állami és szocziális tevékenységben, melyet szembe akarunk helyezni a halandóság nagy arányaival. Az ipari czikkek ármaximálásának követelésére azt mondták, hogy azokat nem lehet maximálni, mert megszűnik a termelés. Hát a gyárosoktól' nem lehet ép úgy elvárni, mint attól a kisgazdától, hogy hazafiasságból is termeljen ? Hát a gyárosokban nincs annyi hazafias kö- telességórzet, mint a kisgazdákban ? S hol van az az emberi törvény, mely a gazdát kötelezi a nyereség nélküli termelésre, de a gyárost nem ? Mi lenne akkor, ha a gazdák milliói is beszüntetnék a termelést, mert a maximális árak mellett az nem jövedelmező. Erkölcsi tehetetlenség, hogy az állam visszaéljen egy társadalmi osztály hazafias kötelességérzetével, hogy ugyanakkor szabad nyerészkedést engedjen a másiknak, amelyben — állítólag, bár mi nem tételezzük fel — nincsen annyi kötelességórzet. Mondtuk is, mondjuk is maximálni kell az ipari termékek árát is. Minden bank, minden gyár, főleg az élelmiszer és bőrgyár szörnyűséges nyereségeket számolnak el mérlegeikben. Az ipari czikkek maximálása nem csupán a mezőgazdaság érdeke, hanem valamennyi kenyér és husfogyasztó polgáré. Az ipari czikkeket nem maximálják most, a gazdasági anyagok, a gyári czikkek drágasága lesz az oka az élelmiszer további megdrágulásának, mert ha e téren nem csinálnak rövidesen rendet, a^mostani árak mellett nem lehet termelni. És ez áll nemcsak a háború alatti időkre, hanem a közvetlen utána következőkre is, amikor az ipari czikkek kereslete főleg a ruházatokban fokozottabb lesz, mint a mai. A háború alatt ugyanis lehetőleg senki 6em szerzett be, — hacsak a szállítók nem — magának ruhát, fehérneműt — viszont a nép legszélesebb rétegei utolsó rongyaikból is kikopnak. A kereslet tehát szükségkópen óriási lesz és úgy mindegyóbb körülménytől eltekintve is óriási tért nyit az áruuzsorának s a legszegényebb osztályok végső kizsarolásának. Nem uj mesterség, de a háborús drágaságban rendkívül tökélesedett. Hajdan a lisztet gipsszel ás a paprikát vöröstéglaporral szaporították. Mai napság az elsőrendű élelmiszerek hamisítására került a sor. A vizezett tejet ma nem meri forgalomba hozni a városi tejesember, vagy tejesasszony. De a vevő nem veszi észre, hogy a mérő- edényben viz lappang. Pompásan becsapja tehát rendes üzletfelét, különösen, ha észreveszi, hogy a jámbor nem fordul rendőrhöz. A tejhamisitás második fogása szokott lenni a lelopott tejfelü tejnek tejteljes cim alatt való eladása. Rendőrségi vegyészek bizonyították be a csaló tejkereskedőkre, hogy a savanyodó tejet szódával, krétával, vagy épen mósszel rehabilitálják. A drága vajat margarinból, vagy egyéb jutányos zsiradékból teremtik a gonosztevők. Sőt már magát a margarint is agyonhamisi- totlák bőséges víztartalommal. Az ilyen csinált ólelmicibknek persze nincsen tápláló ereje. A lelketlen kufárok az avas vajat cukorral ós vaníliával készítik elő becsapásra. Pedig ez dúsan meggazdagodott már penész- gombákkal. A bor ós a sör szintén kíséretbe került. Köztudomású, hogy több műbőr terem bizonyos korcsmárosok pinezóiben, mint a szőlőkben. Némi pálinka, borkősav, tanin, mazsola, füge vagy datolya hulladék untig elég az aszú spanyol borok utánzására. Vannak már boresszenczia-gyártók is. Hangzatos reklámmal hirdetik, hogy öt koronás boresszen- czia üvegből száz liter bor készül. Nemrégiben a berlini rendőrség vegyész- laboratóriumában olyan valódi champagnei üveget tanulmányoztak, mely a franczia harctérről származott. Kiderült, hogy a hires franczia pezsgőben viz, borszesz, szederessenczia, cukor és citromsav szövetkezett csalásra. Mi azután az u. n. cognac ? A mai kouyakfogyasztást már nem képes a kis cognac franczia város gyárai ellátni. Vannak más franczia városok, ahol cognac néven sok ezer hektolitert égetnek. Térjünk át a tisztességes lisztre. A liszt jóságának első kelléke a szeplőtelen tisztaság. Pedig a liszt súlyát sok lelkiismeretlen árusító világos szinü, olcsó ásványporral fokozza. Legkönnyebb az ilyen elavult rendszerű hamisítókat lefülelni. Érdekes a kávé, a csokoládé, a tea és bizonyos ritka déli fűszerek hamisítása. A mandolát pl. a cukorgyárak hulladékaiból gyártják és színes enyvréteggel festik be a hazug formát. Triesztben mükávégyárat nyitottak nemrégiben. A kenyértésztából porcel- lánföldből és némi anyagból készült kotyva- lék részvénytársaságot azonban rögtön szót- ugratta a rendőrség. A mücsokoládé lisztből, cukorhulladók- ból, fü8zerporból ós okkerfestókből ered. Némi kakaóhéjat sikkasztanak még hozzá, hogy illata is hamis legyen. A teát mindefóle száraz füvei keverik, sőt végül már a dohánylevelek közt is megjelent a hamisítatlan szárított répalevél.
