Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-04-09 / 28. szám
9 SZAiMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1916- április 9. Három hónap alatt 2739 korona — a szegényeknek. Lapunk múlt számának Hírek czimü rovatában, három soros közleményében Benkő apátplebános jelenti, hogy a szatmári (I) plébánián az 1916. év első negyedében 2739 koronát osztottak ki a szegényeknek — a Szent Antal perselyéből. Hogy a szent Ferencziek II. számú plébánia Szent Antal perselyéből e három hó alatt mit osztottak ki: nem tudjuk. Pedig jó lenne tudni. Mint a csendes májusi eső megtermékenyíti a földet s aztán mikor jő már a szép-csudá- san ringó kalász . . . azokról a csendesen hulló esőkről senki sem beszól: olyan áldása ez a Szent Antal perselye — a szegényeseknek . . . Meghozza nekik a kenyeret . . és elfelelejtik, hogy abba a perselybe hullott csendes adományok hozták meg az ő kenyerüket vagy most kenyérre valójukat . . Uraim, erről a szocziális áldásnak forrásáról nem szabad hallgatni! Jótékony előadások, hirlapilag nyugtázott koronák sokszor, hány esetben zajjal, csörömpöléssel hullanak a sebekre, a szegények __ kenyerére, az árvák könnyeinek törlésére. És valljuk meg, tapasztalataink áradata van róla, hogy sokszor nem oda hullanak — ahova kellenének és igazi termést fakasztanának. A Szent Antal perselyébe titkos, névtelen kezek juttatják nem csak a koronákat, de meglepő összegeket is. Ennek megfelelően ennek a persely-szervezetnek oly orgánumai vannak, a kik lelkiismeretesen kutatják, keresik, hogy hol van az igazi szükség, hol hull a könny, hol éheznek és sírnak a gyermekek, árvák, özvegyek. Ki nem fogja tehát értékelni ezt a csudás szocziális erőt, melynek forrása most igazán csudás bőségben buzog. Ez a persely nagy súllyal emelkedik tehát a legszebb, leggazdagabb szocziális intézményeink, mozgalmaink közé. És a háborús idők jótékonyságai közé is. Es csendesen hömpölygő folyóvá dagadt most a háborús időkben. S a szegények hajóján viszi áldásait itt Szatmáron — de az egész országban is. A A tanítóknak azt a mozgalmát, mely a gyermekeket, mondjuk a magyar iskolát a gazdasági munka körébe akarja vonni: a sajtó nem fogadta kellő súllyal és nyoma- tékkal. Nem okoljuk ezért a sajtót. Nálunk bevett szokás, hogy egy vasúti kocsikat naponként megdézsmáló alaknak a leírására és méltatására hasábos czikkeket szentelünk ; egy vitriolos drámának legkisebb részleteit kell-e követnünk, vagy pedig a magyar liturgikus szokást. Mihályfi könyve e kérdés- pen is hasznos tájékoztatást nyújt. Vezérgondolata : lehetőleg mindenben követni Róma előírását, de nem szabad ezt az elvet erőszakolni, hanem a helyi körülményekre, a dicséretes és ésszerű helyi szokásokra is tekintettel kell lennünk. Nagy egyházi férfiaknál gyakran találkozunk azzal a gondolattal, hogy az Istennel vonatkozázban levő ténykedésekben nehéz különbséget tenni kicsiny, vagy nagy dolog között. A legfőbb Lénnyel való viszony egymagában elég arra, hogy fontossá és naggyá tegye mindazt, ami reá várakozik. És ezt a gondolatot különösen az istentisztelet ténykedéseire értik. Az egyház liturgiája, főleg annak középpontja, a legfölsége- sebb áldozat, minden izében isteni ténykedés, — azért ennek méltó végzése körül a legkisebb rubrika is nagy dolog a gyöngéd lelkületű „fidelis servus“ előtt. Mily sokat tanulhatunk erre nézve Mihályfi Ákos könyvéből. A katholikus magyar nép is különös szeretettel csiigg a szent szertartásokon. Bizonyos öntudatlan ösztöntől hajtva fáradtságot, áldozatot nem kimól, hogy a külső szertartásokban bővelkedő istentiszteleti ténykedésen ott lehessen. De sokszor mily öntudatlan, babonás, sőt nevetséges módon nyilvánul kegyelete! . . Milyen másképen volna, ha a szent beszédekben, felnőttek oktatásában többet hallanának szertartásaink értelméről. Erre is különös jó szolgálatot tesz Mihályfi Ákos könyve. Ezért kívánatos, hogy minél többen megszerezzék, minél sűrűbben forgassák e tartalmas szép munkát. Dr. Scheffler János. hetekig tárgyaljuk ; de feltűnik, ha egy lap erről három sorban emlékezik meg; ha egy vasúti kocsi dézsmálónak nevét nem is említi. Lesz ez a sor másképen is. Lesz még arra is hely a lapokban, hogy fejtegessék : mit jelent az, ha a nemzet ifjúságának érzékét arra nevelik, hogy megértsék a föld értékét és jelentőségét. Hogy megszerettesék velük a föld munkáját, melyet ősapáink űztek. Hogy kedvet adjanak arra az ifjúságnak, mily nemes és szép szabad hivatás a földművelés. Hogy a négy fal közt való hivatalkodásokon kívül van még más foglalkozás is. Mindezekről beszélni, Írni és értekezni fognak Magyarországon — nemsokára. De addig is szeretettel kérjük azt a százhivafalu tanítói kart, hogy kezdjék meg a magyar ifjúságnak érzékét a mezőgazdaságnak nagy és szép jelentőségének megértésére munkájára nevelni. Higyjék meg a sok-sok ágas-bogas százrétü köpenyeg alatt ez a plántálás fog a nemzetnek legdusabb kamatot hozni. Hiába beszélünk, írunk, mégis csak — életszomoruság most a lelkek alaphangulata. Az emberek lelke olyan, mint a hetivásárra törekvő falusi anyó : görnyed, nehéz batyu van a hátán — mindenki a holnaptól vár egy jobb napot. Alaphang a moll- akkord, a gerlebugás. Boldogság tekintetében négy csoportba oszthatók az emberek. „Vannak emberek, kiknek három lépésről szalutál az élet, kiknek minden sikerül s dupla álkapoccsal habzsolják az életet.“ S a boldogság, mit náluk látok, mégis csak olyan, mint mikor a szitakötő a tenger felett a napsugárban játszik. A szárny csillog, a viz tükre sima, de alul morajlik — lelkűk mélyén nincs igaz nyugalom, lelkűk mélyén ott van a mollakkord. Szerencséjük nagy és mégsem elég. „Az ember hasonlít az agárhoz, mely vad iramodással kergeti a nyulat, de ha eléri, levegőbe dobja, megrázza s otthagyja, mintha mondaná : ez az egész ?“ A második osztályba tartoznak a sokat szenvedő emberek. Hozzájuk mostoha az élet, a szenvedésükben azonban vigasztalódni nem tudnak. A kik a nyugati tengeren járnak, azt mondják, hogy ott óriási denevérfaj ól. Ez nappal összehúzza magát egy gombolyagba s lábával a fán lóg, mint kókuszdió. Éjjel azonban kirepül s ha előre talál, Jaátába csimbeszkedik és szívja a vérét. Ép igy csüng a vigasztalódni nem tudó emberek lelkén a szenvedés és szívja véröket — vigasztalódni, szabadulni nem tudnak. Vannak emberek, kiknek életük nehéz, bánatuk van elég, de úgy tesznek, mint a nomádpásztorok : „az éjszakában tűz köré telepesznek és a sötétben világosságról énekelnek.“ Beáll az éj, jön a bánat s szenvedés — az óriás denevér, de ég a tűz, nem mer közeledni a vérszopó és ők, „mint pásztorok a rónák illatát, úgy lólekzik Isten békéjét.“ Boldog, ki idetartozik, ki pásztorfiu, boldog pásztorfiu. „Nagy misterium az élet és erői nem ott vannak, ahol olyan sokan keresik: az okos fejben, erős korban és sok vagyonban, hanem az erős, nagyhivésü lelkekben, Isten erős szeretetében és a bennevaló megnyugvásban. Vannak emberek, kik illúziókkal álltat- ják magukat, folyton a holnaptól várnak jobbat. A lainzi kastélyban van egy kép: Titania szamárfejü emberrel játszik. Erzsébet királyné mondotta e kép előtt: „ez a szamárfej, a mi illúziónk, mellyel folytonosan játszunk.“ Hányszor mondjuk, hogy majd ha fecskék fészket raknak. S a fecskék el is búcsúznak, a hársfák is lehullatják levelüket s még sem történik semmi. * . . . Zugó tenger parton, a morajló vér- tengerének partján járunk. Boldog, aki az égő robajló harcok tüzénól belátja, hogy nyugtalan a mi szivünk, mig benned meg nem nyugszik mi édes Istenünk. Felhívás Magyarország női közönségéhez. E címen gróf Pallavichini Györgyné indította meg azt a harczot a divat hóbortja és zsarnoksága ellen, melyről vezérczikkünk- ben írunk. Egy ötven tagú bizottság működik azon, hogy a legelőkelőbb osztályok vezetésével a középosztályt is bevonják ebbe a nemes mozgalomba, melynek czélja leütni el- ellenségeinknek kezét, mely czóltudatosan, fizetett divatlapjaival akarja kiéheztető embertelen harczát elősegíteni. A rövid időszakokon át hozzánk érkezett és most is érkezni készülő őrületes és hóbortos divatok : jól rendezett gazdasági harczok ellenünk. A magyar nők ezrei nem tudják ezt a taktikát, melyet a fent említett felhívás igy fejez ki : — Magyarországnak és szövetségeseinek asszonyai, kiket az ellenséges népek körülzáró fegyveres gyűrűjében testvérekké avatott a közös végzet, a közös szenvedés és a közös győzelembe vetett hit, nem engedhetik meg, hogy azon a gyűrűn belopja magát az entente-hatalmak keze, még ha a divat ártatlannak látszó mozdulatával is. Úgy tudjuk, hogy a megindított mozgalom felhívását szétöntik az egész hazában és főleg a nőegyesületekkel, körökkel fog a legbensőbb kapcsolatba jutni a bizottság. A többiekre nézve kérjük hölgyeinket, olvassák el vezér-czikkünket. Fekete vasárnap. Böjt ötödik vasárnapja van. E vasárnap a mise kezdet első szavától nyerte „Passió“ (Judica) vagy szen- vedési fekete vasárnap nevét, mert Krisztus kínszenvedése fölött való elmélyedés foglalja el egészen az egyházat. A feszületet ma egészen elfedik, annak emlékére, hogy Krisztus urunk ez időtájba egész jeruzsalemi bevonulásáig elrejtőzött és nyilvánosan nem volt látható. Készült a Kálváriára. A „Szatmári Katii. Társadalom Képviselete“ köréből. A Szatmári Katii. Társadalom Képviselete, szükebb bizottsága csütörtökön d. u. ülést tartott. Ez ülésen részletesebben kidolgozta azt a sorozatos programot, mellyel társadalmi előadásait rendezi. Elhatározta, hogy Virágvasárnap d. u. a kir. hath, főgimnázium dísztermében bevezetőül megkezdi előadásainak sorozatát. Ez előadás csak mintegy izleltetöiil fog szolgálni azon akcziónak, melyet a kath. öntudat e sorozatban a háborús jótékonyság oltárára akar elhelyezni. Férfiak lelki gyakorlata lesz április 10—15. napjain esténkint 6 órakor jézustársaságának, házi kápolnájában. Jegyek előre kaphatók a ház portájánál vagy a kálvária sekrestyéjében. Dudek János dr., a nagynevű magyar hiltudós, a „Religióu-nak éveken át neves, volt szerkesztője, nagy beteg. Szanatóriumba szállították, hol operácziót végeztek orvosai. Dudek nem csak a magyar hittudomány, de az európai tudományos világban is számottevő koponya. A Religiót magas nívóra emelte; hires szerkesztői üzenetei szinte tipikussá váltak. Gondoltuk, hogy beteg — a tudós. Csak egy héttel ezelőtt vettük levelét, melyben azt Írja, „nagyon fáj neki, hogy egykori „legkedvesebb munkatársának“ kérését (húsvéti vezórczikket kértünk tőle) vis major miatt nem teljesítheti. Lapunk szerkesztője irta ugyanis több éven át a „Religió“-ban, hetenkint „Tájképek“ ezimen a tárczát, melyet szerinte : „kiválóan szerettek és élveztek“ az ő olvasói. Katonai kitüntetések naplója. Á hadrakelt seregek parancsnoksága Grósz Ede 12. honvédgy. e.-beli hadapródot, Grósz Dániel nagykolcsi földbirtokos fiát az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a bronz vitézségi éremmel tüntette ki. — Ti- zenketős honvédek kitüntetése. Az Őfelsége által kitüntetések adományozására felhatalmazott parancsnokság a következő kitüntetéseket adományozta a 12. honvédgyalogezred katonáinak: az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül: az 1. o. ezüst vitézségi érmet Fábry György szakaszvezetőnek : a 11. o. ezüst vitézségi érmet Kemény György és Czoller Rikárd tart. hadapródnak, Paczier
