Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-09-08 / 71. szám

Szatmár-Németi, 1915. szeptember 8. SZATMÁRI HÍRLAP 3 pitány, a ki az iparkamarával tárgyalásokat folytat. ígéretét váltotta be Borús i. k. felügyelő, mikor átrándult Szatmárra és a szervezkedés­nél közreműködött. Vajay dr, polgármester is szivén hordja ezt az ügyet, melyet igy sze­rencsésen fognak megoldani. A városunkban elhelyezett orosz fogoly-tábor koleramentes. Megnyugtató hir. Áz itteni hadi foglyok közt ugyanis julius közepén lépett fel első Ízben a kolera beteg­ség. Ács József dr., az orosz fogolytábor orvosa résen volt és mindent elkövetett, szi­gorú rendszabályokat érvényesített, hogy útját vágja a veszedelemnek. A siker nem maradt el. Augusztus 20-ika körül már a járvány szűnő félben volt. . . azóta pedig teljesen megszűnt. Most tehát a telep egészen jár­ványmentes. A gazdáknak. Mérlegdijat a gazda nem fizet. Több oldalról fölmerült az a kér­dés, hogy a gazda köteles-e a gabona átadá­sánál mérlegdijat fizetni ? Ezzel szemben kétségtelenül megállapítandó, hogy a gazda mérlegdij fizetésére nem kötelezhető. A ki követeli, visszaélést követ el, mivel a gabo­naárakat megállapító rendelet csak arra kö­telezi a termelőt, hogy a gabonát a hozzá legközelebb eső vasúti vagy hajóállomásra szállítsa, a mivel szemben kapja az átadás­kor érvényes maximális árat, mely egyúttal minimális ár is, a miből semmiféle levonásnak helye nincsen. A gabonának, lisztnek közvetlen beszerzési idejét szept. 15 étől október vé­géig tolta ki a kormányzat, mint a hivatalos lap közli. A „Szatmári Hírlap“ éppen a múlt­kor irt erről a kérdésről s kimutatta, mily súlyos helyzetbe kerülnek főleg a havi fize­téses. polgárok e rövid határidő megszabásá­val. Örvendünk, hogy a kormányzás a polgár­ság nagy számának súlyos helyzetén segíteni igyekszik ebben a nehéz időben. Tűz volt szombaton délután 3 és fél órakor; a József kir. herczeg utczában, a 44. számú háztelken. Berky Ignácz bérkocsi­tulajdonos kárára egy kazal szalma égett el. Városunk felett e délután viharszerü szél vonult el, a mi miatt a tűz veszedelmessé válhatott volna. A tűzoltóság gyorsan kivo­nult és dicséretes munkával vágott elébe e veszedelemnek. A tűzoltók nagy segedel­mére volt a cs. és kir. 65. gyalogezrednek kirendelt szakasza. A tüzet mint konstatál­ták, az udvaron játszó gyermekek okozták. A sebesült olaszok között sok a részeg. Minden katonánk ütközet előtt kap egy félliter rumot — vallják maguk a fog­lyok, — hogy ezzel kurázsit szedjenek ma­gukba. Ez azonban az olaszokra nézye két­élű fegyver volt, mert ez katonáinkat teljesen demoralizálta, amint ezt fogságbaju- tások utáni kedélyhangulatuk is bizonyította. Emlékeztető. Az állatvásár a nagy­gőzmalom előtt való téren van ismét. Uj menet rend lépett tehát mégis életbe szept. 6-ától kezdve a Máramaros- Sziget—Püspökladány, (tehát a szatmári vo­nalon is.) Úgy látszik a vasúti kormányzat belátta a súlyos és tarthatlan helyzetet, mely­ben egy nagy vidék már oly hosszú időn át szenvedett. Most végre minden személyvonat forgalomba jő, a melyek béke időben közle­kedtek. Az uj menetrend a következő: 1) 1705. érk. Msziget felől d. e. 8'34 p.-kor, ind. Pladány felé 8.44 p.-kor. 2) 1706. érk. Pladány felől este 711 p.-kor Msziget felé 7'20 p.-kor. 3) 1707. érk. Msziget felől este 6 57 p.-kor, indul Pladány felé 712 p.-kor. 4) 1708. érk. Pladány felől reggel 5-52 p.-kor, indul Msziget felé 6‘()7 p.-kor. 5) 1713. érk. Kháza felől éjjel 3 10 p.-kor, indul Debrecen felé 3'24 p.-kor 6) 1716. érk. Debreczen felől d. u. 1'26 p.-kor, ind. Kháza felé 1 38 p.-kor. — Katonai felmentési folyamodvá­nyok bélyegmentesek. A pénzügyi, keres­kedelemügyi és honvédelemügyi minisztérium­ban mostanig megleletezték azokat a katonai felmentési kérvényeket és mellékletüket, ame­lyeket a folyamodó nem bélyegzett fel. A pénzügyminiszter meghagyta a pénzügyi ha­tóságoknak, hogy haladéktalanul intézkedjenek aziránt, hogy a leletezés mellőztessék, illetve hogy a bélyeghiány miatt netán már felvett leletek alapján, a királyi adóhivatalok bélyeg­illetékeket ne Írjanak elő. A pónzügyihivatalok- nak mily könnyű volt volna, egy kis hazafias nem is érzéssél, de érzékkel ez ügyben kér­dést intézni — a leletezések előtt gazdájuk­hoz : méltányos és mi ;más eljárás-e itt a leletezés ? Mondjuk, csak egy kis érzék kel­lett volna. Hja ! De a leletezési láz — a leg­elemibb érzékeket is — elszokta ám nyomni. Sok-sok szegény ember garasát meglehetne pedig menteni ezzel az érzékkel. A vendég:. — Hogy vélekedői vendégünkről ? —- Jő étvággyal evett. Minden tetszett neki a mivel megkínáltuk — kivéve a leányainkat. Dobordói határerdő. Levelet hozott a posta az „Alkotmány“ szerkesztőségébe az olasz határról, hol ágyuk bömbölnek, grá­nátok pattognak, golyók süvöltenek . . . Ágyudörgésben, golyózáporban irt költemé­nyeket küldtek oda. A költemények Írója felett azóta frissen hantolt sir domborult. Dalos ajkán nem csendül többé dal Istenről, hazáról és harczos hősökről. A hattyú dala volt ez a két költemény, melyet Gál István dandárlelkész juttatott el a szerk.-be az olasz harcztérről a következő sorok kíséretében: „A dobordói fensikon hősi halált halt Sze- pessi László két költeményét, melyeket ha­lála előtt való napon irt, felhasználás czél- jából közlöm. Harcztér, aug 19.“ A költe­mények közül egyet mi is közlünk: Ide kéklik . . . Ide kéklik a tengernek Csodálkozó szép nagy szeme, Mintha érettem aggódó Feleségem szeme lenne. Ne félts engem édes rózsám, Az a tenger kiapadhat, De földünkből a talián Nem vesz el egy talpaladttat. Édes rózsám, tudom én jól, Hogy te nem a földet félted, Hanem engem, itt a földön Egyetlenegy mindenséged. Eh, odasem, kis angyalom, Vesszen inkább rongy életem, Semmint a te kék szemedbe Egy talián nevetgessen. Szepessy László. Kenyeret zsemlyével. Ni édes apám, megint sütnek zsemlyét, kiáltott fel egy kis flu a hadi-kenyér ideje után. És kérte apját, vegyen neki egy zsemlyét. — Van otthon már jó kenyér, édes fiam. — Igen de . . én zsemlyét kenyérrel szeretnék enni. . mert már árpát eleget ettünk kenyérrel. Á Vidék. £ vármegyei közigazgatási bizottság pénteken tartja ren­des havi ülését. A vármegyei törv. hatósági bizottság pedig szeptember második felében tartja meg őszi közgyűlését. Az állandó vá­lasztmány 7-én tartotta az 1916. évi költség­vetés előirányzatot megállapító ülését. — Műkedvelő előadás volt Csanáloson az elmúlt vasárnap, melyben Nagykárolyból is sokan részt vettek. Az előadás fényesen sikerült. A gazdag műsor minden egyes száma tet­szésben és tapsban részesült, de különösen tetszett Rónai István plébános tartalmas és hazafias lendülettel előadott megnyitó be­széde és rendkívüli figyelemmel hallgatták meg Matuska István gazd. iskola igazgató tanulságos előadását. A műkedvelői előadás jövedelméből Rónai István plébános 205 K 91 fillért juttatott a Vöröskereszt-Egyesület helybeli fiókja javára. Ugyancsak ily összeg jutott a csanálosi elesett hősök emlékmű­vére. — A csanálosi jegyzőt felmentették . . A „Sz. H.“ is hozta annak idején a hirt, hogy a szatmári törvényszék Szabó Dezső csanálosi körjegyzőt hivatali sikkasztás miatt elitélte. Mint most Írják, a debreczeni kir. Tábla a napokban foglalkozott a vádlott ál­tal bejelentett semmiségi panasszal és annak helyt adva, az első bíróság Ítéletét megvál­toztatta és Szabó Dezsőt az ellene emelt vád alól felmentette. A 'felmentő Ítéletről szóló hirt az igazság követeli, hogy szintén nyilvánosságra hozzuk. NŐK VILÁGA. Tojáskimélés. 1. Némelyek egy nagyob­bacska csirkéhez 2 tojást is felmártanak, pedig ahhoz fél tojás is bőségesen elegendő. Takarékoskodásból a tojást vízzel higitani nem jó, mert úgy sülés közben lehull a hús­ról a morzsa. Hogy tehát a húsról a morzsa ne hulljon le és tojást megtakarítsunk, a már besózott és lisztebemártott húst tegyük mély tálba és egy nagy csirkének megfelelő húsra üssünk fél tojást, pl. a fehérjét s fedővel beborítva rázzuk össze nagyon jól. Az össze- rázás által egyik darab a másiktól egy forma tojásos lesz. Ezután morzsázzuk be és süs­sük ki mint rendesen. A megmaradt tojás- sárgáját más ételhez használhatjuk fel. Vagy ha másnapra akarjuk félretenni, hagyjuk az összeboritott tojáshéjban. 2. Különösen kelt-tésztáknál takarékos­kodhatunk a tojással. A mennyi tojássárgáját rendes körül­mények között szoktunk venni a kelt tész­tákhoz, vegyünk most azokhoz csak felényi egész tojást. A sárgáját mint rendesen, a fehérjét pedig habnak verve adjuk a tész­tához.^ És hogy a tésztának mégis szép sárgás színe legyen, sötétsárga, megtisztított és re­szelt murok levéből facsarunk bele annyit, a mennyi a tésztának sárgás szint ad. A murok semmi mellékizt vagy szagot nem ad a tésztának, nem úgy mint a sáfrány, mely azonkívül még egészségtelen is. Ily módon kevesebb tojással is készíthetünk elég szép és jó aranygaluskát, pántlikás fánkot (ha egyébként is úgy járunk el vele, mint a rendes készítésű pántlikás fánkkal), kuglófot és mindenféle más tésztát élesztős tésztát. 3. Gyúrásnál tejjel pótolhatjuk a tojás egy részét, (lehet a tej fölözött is), de min­denesetre nagyon keményre gyúrandó a tészta. Lakos Imréné. IPAROSOK VILÁGA. Kisiparosok a hadseregszállitásokban. Sok panaszos beadvány, felterjesztés, tanácskozás, keserűségtől izzó gyülésezés, a szervezetlenség és széthúzás szomorú tanul­ságai jellemzik a magyar, főként a vidéki kisiparosság törekvéseit a hadseregszállitá- sokban való részvétel iránt. A hadügyi kor­mány a háború első hónapjaiban úgyszólván csak kizárólag lábbeli és szíjgyártó czikkek készítését bízta kézmüiparosainkra, ezt is ki­váltképen a kereskedelmi miniszter által kí­vánt kisipari szocziális programm inaugu- rálásaként. Nem beszélünk itt másod és harmad alvállalkozók által éhbéren készített munká­ról, de elmondhatjuk, hogy néhány kiirt na­gyobb bakkancsszállitástól eltekintve, ahol az ajánlatok nagy része, sok esetben a szál­lított áru sem volt elfogadható, a magyar kisiparos csaknem teljesen távol maradt a katonai szállításoktól. Az átvételi nehézségek, kellő szervezés, anyag és tőke, főleg megfelelő gépek, utóbb szükséges munkáskéz hiánya folytán itthon maradt kisiparosaink, akiket nem rendeltek be hadimunkára sem, azt a kínálkozó, kevés szállítási alkalmat sem voltak képesek ki­használni, s mig a nagy tőke, a pénzintéze­tek, nagy kereskedők és nagyipari vállalatok nagy része gyorsan alkalmazkodni tudott a háborús gazdasági élet nyújtotta kereseti alkalmakhoz, a kisiparosok legjobb esetben gyüléseztek, memorandumot készítettek, de szállítani nem tudtak. Kutatni, hogy kit ter­hel itt a mulasztás, rekriminálni, nem a mai idők feladata. Bizonyos azonban, hogy nagy­részt kisiparunk áldatlan viszonyainak tud­ható be a hadseregszállitásoktól való elma­radás. Ma azonban már, ha a háború második évében is, de örvendetes változásról számol­hatunk be éppen azon a téren, melyen leg­több volt az elkeseredés, a szabóiparban. A közelmúltban olvastuk, ímgy amig az oszt­rák szabó iparosok milliókra menő egyenru­hákat tudtak pompás szervezeteik segítségé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom