Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-09-08 / 71. szám
az alvó oroszlán. És kezdődött meg a magyar katholikus Egyház ujra- születése. * De hogy teljesen szép legyen az ő csöndes élete . . szenvednie is kellett. Ember, nem lehetsz sem tökéletes, sem szép . . . szenvedés nélkül ! Ez a nagy emberek, az emberileg tökéletes emberek története. E történet ismétlődik Vaszary- ban is. A mint kezdette életét . . csöndes magányban, imádság és elmélkedésben, tanulásban: úgy végezte is. Két évtizedes biboros élet után.. újra csak oda, a hol a kezdet volt. A végbe. Elzárkózva szem és világtól. A magányba. A a honnan a lélek már egekbe jár. És a földön csak,emlékeknek él. És a vég azért dicső. A kálvária lépcsője ... a feltámadáshoz vezet. Vaszary ma a ravatalon nagyobb, mint volt életében, abiborban. Jó barát és ellenségnek ez az ítélete. 0 a magyar nemzet előtt tisztelt, becsült vala mindenha. Most, a nemzet története avatja naggyá és nemessé. A 2 Gyermekek — a gyermekekért. Egyik neves gazdasági Írónk szerint egy nemzeti vagyon az, a mit a mi gyermekeink szüleiktől, úgyszólván naponkint kapott fillérekből haszontalan és könnyelműségre vezető dolgokra elköltenek. Nem is emlitve, hogy sokszor egészségüknek rovására is. Ezt a nemzeti vagyont ideálisabb és mégis praktikus ezélokra lehetne értékesíteni. Eljött az idő — írjuk mi, — amikor ezt az óhajtást valósággá lehetne tenni. Sokat, nagyon sokat tehetnének a mi gyermekeink most — a gyermekekért. Egy tanitó Nagyváradon felvetette az eszmét, hogy az iskolás gyermekek adjanak két fillért — a felvidék elpusztult falvainak ujjáteremtésére. Hát helyes. Ha e czélra adják is filléreiket, akkor is gyermekek fognak áldozni a gyermekekért. Hiszen az otthonnak visszaadása, beszélt. Kéz kézben, szem-szemen ... és érzések hulláma a lelkekben. Megfagyott szó az ajkakon. Végre is Pista győzte le a némaságot. — Ládd-e Piroskám, nem lesz ember többé belőlem. A leány tagadólag rázta gyönyörű fejét. — Hát haragszol-e reám. ? — Soha, sohasem haragudtam, suttogta a leány . . . — De bucsutlan bucsuzással engedtél el engem a csatába. — Maga akarta úgy, mondotta Piroska. Miért nem jött el? — Mer’ daczos voltam. — Hát ha szeretett . . . értem nem tehette volna meg? — Hiszen a szüleid, az apád, az anyád. — Azok szeretik, becsülik Pistát. — Becsülnek ?.. — Most, igazán ! •— Őszinte, igazán? Pista most karon fogja a leányt. — Jöjjön hát vissza. — Szívesen . . . És mentek vissza, vissza á leány házába. Ott állanak egymást átkarolva a Piroska szülei előtt. És egy pillanat ... a leánynak forró könnyei omlanak szemeiből.*A hős katonának ajkára pedig nem jön szó. De a könny megrezzen szemében. Az öreg házi gazda is csak küzd . . . küzd fojtó érzelmeivel. Az asszony meg már előbb rágyújtott. ... Vér és könny, szerelem és hűség . . . mit miveinek a lelkekben. Azt leírni csaknem lehetetlen. „SZATMÁRI HÍRLAP. újjá teremtése, a gyermekeknek üdve, java ... és a mi jövőnknek záloga. Azok a gyermekek, akiknek nincs otthonuk . . az iskolákban is árvák és elhagyatottak lesznek. Az otthonnak boldogsága az iskola életének egyik legnagyobb tényezője. fKarolják fel szülők és tanítók ezt a gyönyörű és éppen nem kivihetetlen gondolatot. Tegyünk csak egy kis számolást. Az országban van körülbelül 23,000 iskola, körülbelül 3 millió tanulóval. Ha minden tanuló csak két fillért fizet is, könnyen begyül 140,000 korona, aminél egy iskolára alig esik több öt koronánál. Mivel egy falusi ház felépítése 600 koronába kerül, egy 200 házas falu felépítése 12 00 koronába kerül s még maradna elég pénz a templom és iskola felépítésére is. Ennek a könnyen kivihető szép tervnek megvalósulásával létrejövő uj községnek Iskolafalva lesz a neve. íme . . fillérekből, melyeket a gyermekek egészséget veszélyeztető czukorkákra, mimásra szórnak szét az egész országban: mit lehetne építeni, mit lehet teremteni. A háború és az olasz színházak. Attól a pillanattól kezdve, amidőn Olaszország belépett a hadakozó felek közé, Rómában és a legnagyobb olasz városokban egyszerre üresek lettek a színházak, melyekben operetteket és operákat játszottak. Car- réra Jean a „Temps“ római tudósítója érdekes czikket irt a római színházak reportjá- nak átváltozásáról. A tragédiák, vígjátékok és operettek kimentek a divatból és helyettük a hazafias révüt játszák mindenütt. Félig komikus, félig szentimentális operett és vígjáték ez a különös műfaj, melyet négy öt változatban játszanak estenként mostanában a római színházakban. A legnépszerűbb az, melyet „Volt egyszer egy farkas“ czimen adtak elő az elegáns Quirino színházban. A darab Lafontaine darabjainak ismert modorában készült. A farkas Ferenez Józsefhez hasonlít, a másik főszereplő egy házőrző eb, amely Vilmos császár alakjára van maszkírozva. Ez a két főszereplő az éjszaka csöndjében, amikor mindenki alszik, hatalmába akar keríteni egy szegény kis állatot, amely Szerbiát ábrázolja. A franczia kakas azonban segitégért kiált, mire megjelenik az angol róka és a háború megkezdődik. Énekek, karénekek, élőképek, csatajelenetek, Trient és Trieszt látképe tarkítják ezeket a jeleneteket, a felvonások között pedig a Garibaldi-himnuszt és a Marseillaiset játszák. Egy este megjelent itt egy páholyban Marconi D’Annunzióval. Mindketten katonaruhában feszítettek és természetesen középpontjává váltak az előadásnak. A szeptember minket nagyon lever, mondották a régiek, mikor esős, terményt ro- hasztó bus idővel köszöntött be. Szeptember Magyarország egyik legszebb, legkedvesebb hónapja. Hát bizony ezt a régi panaszt most mi is megtehetjük a szeptember ellen. Úgy látszik inficziálta az augusztus vége. Közel juthattak egymáshoz. Napok óta hull a magas egekből; ömlik, mintha csak dézsából öntenék. A gyönyörű szőlőtermés sóhajtja ez érlelő meleget: az augusztusi esőzés már úgy is megindította a rothadást. Mi lesz most? A tengeri, a krumpli és sok más minden sokat szenved és reményeinket ugyancsak tépdeli. De hát ne zúgolódjunk de reméljünk. „Isten a legjobb gazda . . . azért Isten jobbra is fordíthatja.“ Mi a furcsa ? Mikor egy görbe orrú árendásnak azt mondják: menjen egyenesen az orra után. Mikor a kopasz ember élete hajszálon függ. Mikor egy kisasszonyt úgy szólítanak, hogy Nagysága. Mikor két félszemü ember, négy szem közt beszél. Mikor egy szerecsen sárga-lázba esik és zöldeket beszél. Mikor egy gulyás gulyást eszik. Mikor a sekrestyésből lett rekrutát knibeigo- lásra oktatják. Mikor a póttartalékos kántoroknak az orgonapedál helyett, az egzeczir-platcon kell laufstrolniok. Szatmár-Németi 1915. szeptember 8. Kisasszony napja. A kath. Egyház szept. 8-án és a reá következő nyolczadon ünnepéllyel üli meg a b. Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepét. (A magyar nép e napot ősi időktől fogva Kisasszony napjának nevezi.) Jelenti ez a nap, hogy Isten a b. Szűz Máriát öröktől fogva meny- nyei leányául fogadta és a Szentlélek jegyeséül. Fiának anyjául, az egek és föld királynéjává választotta. Ily jelentőséggel, hittel, buzgó kegyelettel ragaszkodtak a keresztények ez ünnephez századok hosszú sora óta. E napon énekli az egyház : A te születésed az egész világnak örömöt hirdetett, mert belőled támadott az igazság napja, Krisztus, a ki nekünk örökéletet szerzett. A magyar nemzet ezt a napot szinte lelki világába illesztette. Mikor a magyar családban leányka születik, már is igy üdvözlik : Kisasszonyunk született. így az egyház nagy családjában is — Szűz Mária születésére gondolva . . . e napot Kisasszony napjának tartja. E? ünnepen a kath. templomokban a szokásos időben isteni tiszteletek és szentboszédek lesznek. Vaazary Kolos temetése. A megboldogult prímást szept. 7-én ünnepélyesen kisérték Keszthelyre, ahol nyugodni vágyott. Itt a templomban felravatalozták; 9-én temetik egy kis fülkébe, melyet még életében elrendeztetett Kohl Medárd titkárjával és legbizalmasabb papjával. A temetési szertartást eddigi megállapodások szerint báró Hornig biboros végzi. A részvétuyilatkozatok egész tömege érkezett Balatonfüredre. A király, miniszterek, főuraink, főpapok küldöttek részvótnyilatkozatokat. Ezek közt van főpásztorunknak, dr. Boromisza Tibornak részvétsür- gönye is. A szent Benedek rend nagy számú küldöttséggel fejezte ki testvéri részvétét. Balatonfüreden Hajdú Tibor pannonhalmi főapát végezte a beszentolést. Kitüntetés vaskereszttel. Illés István, néhai Illés István, a gőzfürósz-állomás főnökének fia a helybeli kir. kath. tanitóképző- ben nyert tanítói oklevelet. A tanítói pályára azonban nem lépett, hanem újságíró lett. Előbb Győrben; majd Szatmáron dolgozott (itt) a Szamos szerkesztőségében; innen ismét Győrbe távozott. A háború kezdete óta a harcztéren küzd, ahol már két kitüntetést is szerzett. Most a harmadik kitüntetés érte; a német császár az északi harcztéren tanúsított vitéz magatartásáért a vaskeresztet adományozta Illésnek. A törvényszék köréből. A király dr. Paál István szatmárnémeti kir. törvényszéki és Csics Lajos nagykárolyi járásbirósági bírákat a VII. fizetési osztályba sorozott törvényszéki és járásbirósági birákká; dr. Félegy- házy Kálmán kir. törvényszéki albirót tör* vónyszéki bíróvá, dr. Bene Sándor újvidéki járásbirósági jegyzőt a nagykikindai járásbírósághoz aíbiróvá nevezte ki. A kisiparosoknak szánt hadi megrendelésekről a „Szatmári Hírlap“ már hetekkel ezelőtt irt. Sőt hónapokkal ennek előtte kifejezést adott egy vezérczikkében, vajha mielőbb bekövetkeznék, hogy a sok keserű és kárral járó csalódások után a hadügyminisztérium belátná, hogy (igy fejezzük ki magunkat) aki minek nem mestere gyilkosa az. A közóhaj bekövetkezett. A mint irtuk, iparosaink hadi megrendelésekhez jutnak. A szatmáriak is hajlandók a hadügyminisztérium kívánalmainak megfelelőleg alkalmi egyesülésbe tömörülni és munkát vállalni hatósági közvetítéssel. A szabó iparosok pl. már útban vannak; munkát vállalnak és kapnak. E mozgalomban nagy segítségére van szabó iparosainknak Lénárd dr. h. főka
