Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-08-29 / 68. szám
2 állítást sem, hogy a szabadgondolkodó a golyó záporban is szabadgondolkodó marad; és a maga világnézetének megerősítését látja. A ki ezt az állítást leírta, az a legnagyobb valószínűséggel soha sem volt golyózápor közt. Az nem ismeri egy kutyafarká- nyira sem a katona lelkét és lelkének világát. Az behunyja szemeit, hogy ne lásson és bedugja füleit, hogy ne hallhasson. Az nem olvasott hősöktől nyilatkozatokat, a bátrak legbátorabbjaitól, akik a halálfélelmet nem ismerik, a kik oroszlánok, a kik mégis imádkoznak, misét hallgatnak tiszta szent örömök közt — és (értse meg a tisztelt szabadgondolkodó ur) igenis — megtérnek. És a kik hirdetik, hogy a hit, a vallás vigasza, ereje hatalmas tényező a katona életében ... az élőknek életében és a haldoklónak utolsó lehelleténél, öntudatánál. Tehát ezek az állítások újra csak kívánalmak. Á kívánalmakat a világsajtóba, mint létező eredményeket dobják a levelezők, a különböző revüek. így szoktak cselekedni azok, akik félnek a vereségtől és a bekövetkező hitbuzgalomnak korától. Az is érdekes, a mikép ezek a levelezők és revüek, egyre biztatják, nem annyira magukat (mert ők tudják ám a valót) mint szabadgondolkodó társaikat, a kik megijedtek a franczia nép vallásos buzgóságától. Sző sem lehet tehát még a fronton sem e belső hit, inkább a katholikus kultusz előhaladásáról. (Ja!) Ebből pedig valami biztató reményt Francziaország visszaklerikálizálói a háború utánra alig meríthetnek. A laikus morált a háború nem lesz képes eltemetni. S inkább túlságosan elővigyázó, bár a koczkán forgó nagy érdek miatt el nem Ítélhető az az aggodalom, mely e jelekből is az egyház hatalmának jövőbeli növekedésétől fél. Szegény Francziaország, szegény franczia nép. Lezuhanva a glóriának magaslatáról, elvesztve szellemének vezető szerepét éppen a szabadgondolkodók és szabadkőmi- veseknek zsarnok uralma alatt: még most a háború nehéz idejében sem szabadulhatsz meg azoknak uralmától, a kik fiaitokat vérbe-halálba küldötték és most, a nagy har- czok idején is meg akarnak fosztani a népek és nemzetek erejétől, a vallástól, a keresztény erkölcstől. És most is ördögi gonoszsággal féltenek — a vallásos szellemtől. S mikor mindezeket olvasom . . lelkem a mi népünkön, a mi hős katonáinkon mereng. A mi nemzetünkön, melynek erénye, hogy soha Istent meg nem tagadta ezer év alatt. És idézem a magyar családoknak, tűzhelyeknek képét, ahol imádkoznak. Nem féTörött ágyú mellett alig serdülő ifjú fekszik. Mellén találta az ellenséges golyó, már alig-alig, lélegzik. Az ezredes részvevőén hajlik feléje. Az a kis tüzér pedig felveti üvegesedő szemét és megismeri szeretett parancsnokát, ki oly nagyon kedvelte őt. — Ezredes ur, talált-e az ágyúm ? Kérdi halk hangon, melyen megérzik már a halál lehelete. — Talált gyermekem. Öt ellenséges katonát küldött a másvilágra. — Akkor nyugodtan halok meg . . . De még valamit. Ezredes ur, szépen kérem, mondja meg édesanyámnak, hogy ... ne sírjon . . . utánam ... a jó Isten . . . majd majd meg . . . meg . . . segíti . . . Az a gonosz golyó jól talált. Az ifjú hős lezárta szemét s pár perez múlva már nem fájt a mély seb . . . Szinte önkéntelenül borultak térdre a kemény katonák ifjú bajtársuk mellé s mig csendesen imádkoztak, fájó könnycseppek peregtek végig megbámult vonásaikon. * * * * A bodrog-kereszturi csatamezőt az ütközet napjának évfordulóján hosszú éveken át, minden évben, felkereste egy gyászba öltözött özvegyasszony. Oda ment a mező közepén domboruló sirhalomhoz, ráborult az egyszerű fakeresztre s buzgón imádkozott. Azután koszorút tett a sírra. A koszorú széles fekete szalagján e néhány szó volt olvasható : „Kis tüzérének — felejteni nem tudó édesanyja.“ „SZATMÁRI HÍRLAP. leiemből. Hitből és szeretetből. Idézem azokat a megszámlálhatatlan leveleket, melyek hazaérkeznek a frontról és melyekben arra kérik katonáink itthon maradt övéiket, hogy imádkozzanak. Idézem a vallásos tábornokokat, ezredeseket, kapitányokat, a kik arról tanúskodnak, hogy a katona-papok a csatáknak lelke, a katonák mindene. És feléd száll az én lelkem hatalmas császár, Vilmos, a ki háborúba menő katonáidat előbb templomba vitted, hogy a csatába mehessenek, i'sz királyunk, mielőtt megfontolt volna mindent: imádkozott. És a párizsi levelező, a revü Írók, ezek a nagy, szellem-óriások nem akarják még most sem hinni, (mert tudni tudják, tapasztalhatjuk) hogy minden állam talpköve, népek boldogsága és anyagi ereje nem a laikus erkölcs. A keresztény, tiszta erkölcs, mely ha elvész, Francziaország elébb utóbb rabigába görnyed. Spektátor. A német erő és győzelmek titka. Két sürgöny. Mélyen megrecült lélekkel olvastam a hatalmas Imperator-Rexuek, II. Vilmos császárnak s az ő nag;szerü munkatársainak, a német birodalom m»stani vezetőinek, a nagy győzelmek ezen örtkké emlékezetes napjaiban tett nyilatkozatát. Istenem, milyen alázatos emberek ezek, kk most a világ sorsát tartják kezükben. Menn/ire tudják, hogy mivel tartoznak Istennek i milyen férfiasán bátrak, hogy a liberálizmusól, szabadgondolkodástól s egyéb, az Istenbei való hitet a lelkekből, főleg pedig a köziletből kinullázni kívánó áramlatoktól megfetőzött Európa előtt meg- vallják a mindenhaó Isten iránt érzett hálájukat s kérik az ) további áldását. A birodalmi gyűlés elnöke megnyitó beszédében nyilvácsan hálát mondott az Istennek az eddigi segítségéért. És a világ első finánc-kapacitsa, Helfferich kincstári államtitkári beszédben pedig első sorban nem a 42-esektől s a uj tizezermilliós hadi- kölcsön sikerétől véja a dicsőséges győzelmet, hanem igy: „Mar ma akarót — úgymond — hangoztatni, ha Isten megája nekünk a győzelmet s azzal a lehetőségét . .“ stb. És a legerősebbs legmodernebb orosz vár bevétele alkalmául a császár és kancellárja ilyen sürgönyöbt váltottak : — Isten kegyelmiek segítségével és Baseler tábornok, Antnrpen meghódítója kipróbált vezetésének, 'alamint pompás csapataink hősies bátorsgának és a kitűnő német és osztrák és mgyar ostromló tüzérségnek köszönhetjük, hoy a legerősebb és legmodernebb orosz vá Novogyorgyevszk a miénk. Magasztos ns, melyért alázattal hálát mondok Istennek. Aovnói zsákmány hatszáz ágyúra emelkedt.“ A birodalmi kaiellár e szavakkal válaszolt a császárnak. — Hódolattal :>szönöm Felségednek Cieszanovból küldött igyszerü táviratát, mely e pillanatban érkezethozzám. Köszönettel eltelve Isten iránt, az e|sz nép ujjong a hadsereg hőstettének és?azságos ügyének tudatában teljes bizalamal tekint a jövőbe. A birodalmi gyűlés ejértelmü határozata azt bizonyítja, hogy az :ész nép milyen szilárdan áll dicsőségeshadseregünk mögött. Ezrek énekelték a biralmi kancellári palota előtt a győzelmi dalat és a „Most adjatok hálát Istennek“ kezde dalt. Felséged legalázatosabb BethmanBollwegja.“ Nem jut-e önkérelenül eszünkbe, amit az evangélium mond — Aki magát nulázza, felmagasztatik ! Lehet-e buzgóbthajtásuuk, mint hogy a magyar nemzet s aak államférfiai minél méltóbbak legyenek sső szövetségesünkhöz az Isten előtti alázatcés hálás érzületben s ennek nyilvános megllásában is. St. Hány várat fcaltunk el ? A szövetséges seregek a haruban az ellenség 19 várát foglalták el augl-ig. Az elfoglalt várak ezek : A nyugati hareztéren : 1. augusztus 7-én : Lüttich. 2. augusztus 26-án : Namur. 3. augusztus 26-án : Longwy. 4. szeptember 8-án: Maubeuge. 5. október 5-én : Lille’ 6. október 9-én : Antwerpen. A keleti hareztéren a görlicei áttörés óta : 7. májás 7-én : Libau. 8. jun. 3 án : Przemysl visszafoglalása. 9. julius 23-án : Rózán. 10. julius 23-án : Pultuszk. 11. augusztus 5-ón : Varsó. 12. augusztus 5-én : Ivangorog. 13. augusztus 8-án : Sierock. 14. augusztus 8-án : Zegrze. 15. augusztus 9-én : Lomza. 16. augusztus 11-én: Viszna. 17. augusztus 18-án: Kovnó. 18. augusstus 20 án : Novogeorgievszk. 19. augusztus 21-én: Bielszk. Szatmár-Németi 1915. augusztus 29. Mikor a gyermekek esznek . . . 1. A gyermeket ültessük csak asztalunkhoz, mihelyest lehet. Minél korrábban szokja meg az asztalnál való rendes étkezést, annál jobb. Engedelmességre szokik. 2. Itt, az asztalnál szokja meg a gyermek, hogy nem kaphatja meg mind és mindjárt, amit lát és szeretne. 3. Az asztalnál való étkezés rászoktatja továbbá a gyermekeket a tisztaságra. Hogy kezét mossa meg, mielőtt asztalhoz ül. Vigyázzon ruhájára is, hogy be ne pisz- kolja. 4. Az asztalnál tapasztalhatják a szülők, hogy mennyire elrontja a gyermek élvágyát a rendetlen étkezés. És igy, az étvággyal, együtt megakasztja a rendszeres táplálkozást is. 5. Ha minden órában eledelt nyújtunk a gyermeknek, a tulajdonképi étkezés idejére a legtáplálóbb enni valóra is csak úgyszólván ránéznek és finyáskodva válogatnak. 6. Mig ha a gyermekeket a rendes étkezési időre szoktatják, friss jó étvággyal fogják elfogyasztani a legegyszerűbb eledeleket is. Régi bevett szokás. A magyar társadalomnak rég bevett szokása, hogy a munka fogalmát kiforgatják a maga igaz jelentőségéből. Bevett szokás, (és főleg most van talaja e szokás dühöngésének) hogy az emberek ke- vésbbé az igazi munkából akarnak megélni, mint inkább abból, hogy kezük mindig a mások zsebében kotorász. Ezt elnevezik munkának. X. összeköttetésénél fogva megkerit egy egy élelmezést. Tett egy utazást . . hazajött és kiadta albérletbe. Nyert egy hónapon át 5—10 ezer koronát. Egy éven át dúsgazdaggá lett. Ezt munkának nevezi. Megdolgoztam érte, veri a mellét. Tisztességes munka ma nem szégyen. Y. bejárja a falvakat. Kis gazdáktól alkalmatos előkészítés és agyonbeszólés után összeszed rengeteg élelmi czikket, terményt alkalmatos árakért. Aztán szállítja a hadseregnek, városi piaczoknak, hórházaknak 50— 100°/o-os haszonnal. Megszedi magát. És ezt nevezi munkának. Es veri a mellét, hogy megdolgozott érte. Pedig a Keze csak mások zsebében kotorászott. És igy tovább . . . tovább lehetne folytatni az egész vonalon az ily természetű munkákat, a melyek csakugyan nem mások, mint a más zsebében való kotorászat. Szóval a Kárpátoktól az Adriáig, most javában folyik a más zsebében való „kotorászat.“ Ki jő és mikor jő már, hogy ezekre a munkás kezekre ráverjen valahára. A törvónyházból. A törvénybiró elitéli a tejes kofát kihágásért. — Figyelmeztetem önt azonban — szól szelíden a törvénybiró, hogy jogában van fellebbezni. Elitéit: Lejjebbeznek én inkább, kérem alássan. — Igen, csattan fel a bíró. Ön a vizes tej árát mindig feljebb viszi; a büntetését még lejjebbezni akarja. — Könyörgöm alássan, ez az én mesterségem.
