Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-08-29 / 68. szám

Szatmár-Németi, 1915. augusztus 29. SZATMÁRI HÍRLAP“ 3 M HÍREK M Képek a piacáról. (A hatósági árak ellenőrzésével kapcsolatos riport.) Jókívánság a fogyasztónak. Hatósági kö­zeg megállapított árban oda adatja a csirkét. A vevő az eladónak fizetett 4 Kért, a csir­kére ráadásul ezt a jókivánatot mellékeli: „a ny . . . a a hasára jöjjön rá, aki meg­eszi.“ * Ahova hatóság keze nem ér. Az eladó a csirkéit nem hajlandó a sulyszerint megálla­pított áron adni. Erre a vásárbiztos és eladó közt az alábbi párbeszéd fejlődik ki: — Nézze, a megállapított árért oda kell magának adni .. . í— Olyan bolond leszek én ! — De itt van az árszabás, azt be kell tartani. — Arra nem adok én semmit 1 — A nevét mondja meg, mert akkor fel kell jelentenem . . . — Engem ne-keress Jánosnénak hívnak. S ezzel szedi csirkéit s be a székesegyházba, ahova a hatóság keze nem ér s ahol valóban nem keresheti őt senki. * Hogy hívják? A hatósági közeg ezen kérdésére a kihágást elkövető eladók vála­szaiból : „sehogy ..." „ . . . ahogy nevet adtak . . * Ez is a publikum zsebéből. Egyik gyü­mölcsárus kofát a hatósági közeg figyelmez­teti, hogy ha az árakat nem tartja be, meg­büntetik. Erre ez a válasz: ...... ha megbüntet­nek, majd bevesszük a publikumon . . .“ * Követendő példaként az illetékes ténye­zők figyelmébe ajánljuk az egyik fővárosi lapban közölt eme hirecskét: — Alapos büntetés. Esztergomból Írják : Az esztergomi piacon egy asszony a hatósági árnál többet kórt a tejért, az azért őt kérdőre vonó rendőrőrmesterrel gorombáskodott s a nevét sem mondotta meg. Az asszonyt, Szöl- gyómi Jánosáét, elitóltók: tejuzsoráórt 30, mert nevét nem mondotta meg 10, hatóság megsértéséért 25, közbotrány okozásáért 20, összesen 85 koronára. Uzsora, név megtagadás, botrány okozás a mi piacunkon is akad, de hasonló alapos büntetésről nem sok tudomásunk van, pedig anélkül semmi eredménye nincs az árak el­lenőrzésének, mert még a pénzbüntetést is a vásárlók zsebének rovására Írják az eladók. J. Z. Megyés püspökünk, dr. Boromisza Ti­bor a Császár-fürdőből 26-án, az éjjeli vonattal székhelyére érkezett. Föpásztorunk teljes egész­ségben, üde, fiatalos lélekkel veszi át egyházme­gyéjének kormányzatát. A III. oszt, vaskorona-renddel ki­tüntetett Schulla Ede századosra valóban büszke lehet Szatmár városa is. Alkalmunk volt tapasztalni, mily őszinte, tiszta örömmel fogadták a hirt minden körben, a hol csak ismerik őt. Fent, lent egyaránt. Sok kitün­tetésről hallottunk, olvastunk e háborús esz­tendőnek lezugása alatt, de e kitüntetésnek mértéke, körülményei valóban tokozzák lel­kesedésünket. A III. osztályú Vaskorona- rendet alapítása óta (1816.) 1860-ig csak czi- vilek kapták. Azóta azonban a rendet katonai érdemekért, hadi ékítménnyel díszítve — is adományozzák. Jelvénye színes drágakövek­kel ékített arany vaskorona, rajta a koronás kétfejű birodalmi sas, jogar, kard és ország­almával, mellén aranyszególyü sötétkék pajzs, rajta „F“ betű (Ferencz). A hadi ékítmény babér koszorúból van. Ez a jelvény pedig Schulla Ede neme3 mellén méltó helyen fogja hirdetni, hogy a legfőbb hadúr olyan vitéz tisztjét tüntette ki vele, a ki igazi katona, rettenthetetlen vitéz és nemes ember. A háború kezdetétől fogva ott harczolt, vezetett, rohant minden poklon keresztül, a hol a mi győzelmünk tüze gyűlt ki. Mint a legerónyesebb, igazabb asszonyról mondják, hogy keveset beszélnek róla : úgy Schulla Edéről és a mi 5 ik gyalog ezre- dünkről . . is sokáig hallgatott a krónika . . pedig hej minden napjuknak meg volt a di­csősége és megvolt a büszke gyásza. Egy esztendő múltán Isten megőrizvén életét, pedig rohamokban, kézi tusákban bő­ven volt része: rövid időre haza jött, hogy kissé megpihenjen, szervezetét előkészítse a további küzdelemre . . Mikor hősi küzdelmei­ről kérdezősködtem ... a múltról a közeli jövőre fordította beszédét. . . — Még a taliánokkal lesz egy kis le- számolónk. És akkor karján cslggő, érte naponkint imádkozó hűséges hitves rávetette könyben ringó szemeit. . . E tekntetben pedig ösz- szegyült büszkeség, hodeányi önfeláldozás, remény, aggodalom . . ninden a mi egy hü asszonynak, harcba ment katona hitvesének lelki világában él. Mindtn. Az Istenben való hit is, mely e tiszteletrenéltó katona-csalá­dot e nagy idők nehéz újain kíséri . . . ott a harctéren a bátor, vitéz !órjet ... és itthon az imádkozó, a hivő felesget. Szatmár város közönsége nevében kösántjük a kitüntetett hőst. Előre! A hajdudorogi püspök ünneplése. Minap töltötte be MikBssy István, a hajdu­dorogi magyar gör. kíth. egyházmegye első püspöke életének 58. ívét. Ez évfordulón a nyíregyházai püspöki tmplomban ünnepélyes szent mise volt, melyn a káptalan és pap­ságon kívül előkelő kzönség vett részt. A távollevő püspöknek íarlsbadba üdvözlő sür­gönyt menesztettek. ) püspök iránt megnyil­vánult őszinte rokonsenv és tisztelet bizo­nyítja, hogy a magys társadalom átérzi azt a nemes missziót, ffilyet igazán az isteni gondviselés által megientett püspök szemé­lye, apostolkodása t kiváló tulajdonai a a nemzet érdekében épviselnek. . Primiczia. Koipasz Árpád nagyvárad­egyházmegyei ujmiís vasárnap folyó hó 29-ón tartja első szenrnisójót Szinérváralján. Manuduktcra Frank ézsef főesperesplebános. Szónoka Varjú Ben/segédlelkész lesz. Kitüntetett itéz. A hivatalos lap közli, hogy dr. Bealan István hadapród, ügyvéd az ellenségUen tanúsított vitéz ma­gatartásáért az I. ztályu vitézs'égi érmet kapta. A kivilágitá Mikor Varsó elestének öröme nem csak szivekben, de házaink ablakaiban is kigyv, már akkor meg volt kéziratban annak véleményünknek nyilvá­nítása, hogy ne vgitsunk. Adjuk a vilá­gi tásra szánt össget a Kárpátok szomorú falvainak felépítőre. Az utolsó órákban vontuk vissza a .ziratot, mert attól tartot­tunk, hogy legjobszándékú nyilatkozatun-' kát félre magyarlak. Nem ítéljük mi el a kivilágítást. Les»dő, adja Isten . . közeli . . . dicsőséges ic mikor kérni fogjuk a kö­zönséget, hogy őst aztán már gyújtson örömtözeket. Defienleg, e különben dicsé­retes lelkesedést ás téren óhajtottuk volna gyümölcsöztetni. rölünk, hogy most laptár­saink is kifejelt adtak annak a kívána­lomnak, arnelyn mi — akkor még egyedül állván — nem irtottuk időszerűnek pub­likálni. A papnevelő-intézet növendékeit ez­úton is értesíti az elöljáróság, hogy szept. 3 án, pénteken estére kell az intézetben meg­jelenniük. Felhívás a Szatmári Hirlap olva­sóközönségéhez. Mivel az utóbbi időben Tirol hősies védőseregében nagyrészt magyar ezredek harczolnak, azért az insbrucki hadi­kórházakban tetemesen fölszaporodott a ma­gyar sebesültek száma. E szenvedő honfitár­sak nevében fordulunk a Szatmári Hirlap nagyrabecsült közönségéhez, hogy hazai aján­déktárgyaival [szivar, czigaretta, édességek, jó folyóiratok, könyvek]! jó magyarjainknak egy pár kellemes órát szerezni sziveskedje- nak. Az ajándékok kiosztását a magyar je­zsuitarend „Magyar Kórházmissió“-ja vállalta el. Czimiik: K. u. K. Feldsuperiorat (P. K. für Ungar verno.) in Innsbruck. Katonai ügy­ben. Portómentes. Az igazságosság elve követeli, hogy elismerés adassék annak, aki azt megérdemli. A Szatmári Hirlap minden időben meg is teszi ebbeli kötelességét. Sohasem vállalkoz­tunk arra ugyanis, hogy rendőrségünknek kellemetlenséget okozzunk, apró dolgoknak, jelenségeknek firtatásával a nélkül is nehéz munkáját súlyosabbá tegyük. Inkább bekül- döttük a rendőrség vezetőségének a közönség köréből érkezett felszólalások legtöbbjét, vagy személyes érintkezés utján igyekeztünk a panaszba tett bajokon segíteni. Csak akkor és ott szólaltunk fel, a hol a dolgok termé­szete és a közérdek, de magának a rendőr­ségnek érdeke is kívánta. Most más oldalról érezzük, hogy kötelességet kell teljesítenünk. El kell ugyanis ismernünk, hogy az uj, he­lyettes főkapitány hivatásának nagy jelentő­ségét teljes mértékben felfogja. Tevékenysége, éles látása, kiváló érzéke már is minden té­ren látható és igen örvendetes eredményeket produkált. így a város piaozán különösebben. De más irányban is, mikről lapunkban min­denkor hűségesen referáltunk. Ezt konsta­tálni hirlapirói kötelességünk. Kijelentjük ez elismerés kapcsán, hogy itt mi egyáltalán minden legkisebb személyi tekinteteket mel­lőzünk. A tényeket, a közönség hangulatát ős a közvéleménynek egyhangú megnyilatkozá­sát regisztráljuk. Bárki is foglalná el azt a helyet, melyet most dr. Lénárd betölt, ha­sonló eredményekkel és tényekkel szemben hasonló elismeréssel adóznánk. A zsemlye, meg a sör. El van ren­delve, hogy mennyi legyen a zsemlye súlya. Es hogy négy fillérért árusíthatók. A súlya? Az reggelenkint változik. Az ára . . vendég­lőkben még mindig 6 fillér. Hogy miért va­dul drágábbá a hivatalos ár a vendéglőkben, az nem tudható. így volt a sörrel is. Ma is igy van. A sörösök abban a pillanatban fel­csapták a pohár, krigli árát, a mint a sör­gyárosok kísérleteztek a közönség torkán. A felsrófolt árat még ma is sok sörös fentartja. így kísérleteznek ők is a közönség türelmén, zsebén és torkán. Elismerés illeti azokat, a kik nyomban leszállították az árat, sőt van, a ki fel sem emelte. Honvédsir a kraszniki temetőben. Egy orosz földön harczoló honvéd a krasz­niki temetőben a következő sírfeliratot találta 1 In Memóriám 1 A kraszniki dombok testünk temetője, Innen szállt a testünk a csillagos égbe, Suhantunk a szellő öleli, csókolja. Mezei virágot hord rajta koszorúba. Nagy orosz földnek itt minden kicsi rögje Vérünktől harmatos, vérünkkel bevetve, Sarjadjon belőle diadalmas béke A magyar honvédek örök dicsősége. 1915. julius hónap 18. 40 halott. Megkezdődött a rokkant katonák­ról való gondoskodás. A magyar állam nem hagyja nyomorogni és szenvedni azo­kat, akik érte szenvedtek. Komoly gondos­kodás történik arról, hogy a hősök hozzá­tartozói úsztességes módon éljék le életüket s a sebesült katona, aki elvesztette munka- képességét uj kereseti foglalkozást nyerjen. Az a főelv, hogy mindenki dolgozzék és a sebesült hősök, akik régi foglalkozásukat ezután nem űzhetik, uj kenyérkeresethez

Next

/
Oldalképek
Tartalom