Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-08-29 / 68. szám
XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. augusztus 29. 68. szám. jp f i / / SZATMÁRI HÍRLAP (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — Egész évre 10 K — f. Félévre — 6 , — , 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pílyántl hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap A háború és vallásos szellem. Úgy látszik, hogy a franczia szabadgondolkodók már félnek. Attól félnek, hogy a háború hatásának nyomában keletkezett, minden nemzetnél fellángolt vallásos szellem évtizedeken folytatott vallásellenes kitartó munkáiknak gyümölcsét tönkre teszi. A „párizsi" levelezők már foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy vájjon ujjáéled-e a vallásos szellem a háború kapcsán Franczia- országban. Különböző revük kérdéseket és feleleteket rendeznek e téma körül... Egyik ismert, hasonszőrű magyar lapunk is siet mutatványokat kö2ölni belőlük, elárulván, hogy ama bizonyos félelem a vallásos szellem erősödése miatt az ő lelkében is kényelmetlen izgatottságot vált ki. / — A háború első napjaiban, írja a párizsi levelező, a köztársaság külföldi barátai már a laikus morált féltették ettől az áramlattól. Ma már ezeket az alarmirozó hireket még kevésbbé kell komolyan venni. S ha talán arról még lehet jósolgatni, hogy a háború a jövő politikáját Francziaországban az enyhébb valláspolitikái irányzat felé hajlíthatja (ahá !); de egyáltalán nem lehet szó arról, hogy a katholikus egyházi igények irányában befolyásolja. Különböző revük, a többi közt a Grand Revue is, körkérdéseket rendeztek e téma felől s meglepetősszerüleg ugyanehhez az eredményhez jutottak. Az eredmény konstatálása azonban nem nyugtatja meg a párizsi levelezőt, hanem siet azt támogatni is és pedig ekképen: A kis tüzér. — A Szatmári Hirlap eredeti tárczája. — Nem most először történik, hogy a magyar ifjúság, életének úgyszólván fakadni kezdő tavaszán a honnak védelmére sietett. Negyvennyolczas szabadságharczunknak történetében is találkozunk a nemzet zsenge ifjúságával. If jakkal, a kik a családnak meleg fészkéből, vagy az iskolák padjából önként siettek a csatába, a haza védelmére. Mint a korai tavaszi virágoknak meg vannak a maguk történetei, gyönyörüeu szép legendás regéi . . úgy élnek a nemzet történetében mindig ezeknek az ifjaknak csu- dás tettei, hősökhöz méltó vitézségei és dicsőséges elvérzósei. Hazám ifjúsága . . nemzetemnek fakadó virágai, most mikor ti is búcsút inttek a meleg családi fészeknek, az iskolának: elbeszélek nektek és itthon maradt szüléiteknek, testvéreiteknek, barátaitoknak és a magyar honleányoknak egy kis történetet Eőder Ákos feljegyzése után, egy kis negyvennyolczas honvéd tüzérről. Olvassátok szívesen és lelkesen. * * * — Édes anyám — pattant fel kipirult arcczal az ifjú, édes anyám. Megint jöttek huszárok 1 Toborzanak is I Eresszen el az Isten áldja meg, eresszen el engem is katonának, honvédnek. Ozv. Végh Istvánné csak mosolygott tizenhatéves Feri fiának (e kórósén- Rég megszokta már. Bizonyos, hogy a háború, mint minden világot- rázó esemény, az egyén ős a tömeg morális érzületére jelentős befolyást gyakorolt. Az itthonmaradottak sűrűn keresik fel a templomokat, inádkoznak a harczbavo- nult hozzátartozóik oltalmáén Katholikus vidékeken proczessziókat, zarándoklatokít tartanak. A háború kezdetén általánosan észlelheti e jelenségekkel szemben hamarosan ellenkező áranlatokra is sor került. Sokan csalódtak a misék hutáiában, elvesztették hitüket az „isten igazságában, aki az ellenséget bünteti s a haza védőit oltalmazza.“ Az alsóbb papság pedig olykor-olykor a kedvező helyzitet nagyon is önzőén kihasználta. (?) Ezekkel szemben nem kell figyelmen kívül hagyni, hogy midőn a caládi élet vezetése az asszony kezébe került, ez a kirülmény a papi befolyás növekedését jelentette. (?) h. kétjellenkező áraimat eredményét összefoglalva, azl lehet mondani, hogy Francziaországban a háború i polgári népességben egyáltalán nem idézett elő nélyrenyuló változást a vallásosság irányában. Az egész okoskodástól kilátszik, hogy hogy itt nem biztos, megalapított eredményről van szó, hanem a kiánalraat löki a világba ; azt amire ők, a szabadgondolkozók számítanak. Az eredmén — mint azt más forrásokból meg tudjuk iíapitani — egészen ellenkező. T. i. az Istemez térés. A vallásos szellem teljes és általáns terjedése és állandósága. No most jön a ktonaság. A front. A hamis lélektani felfogá. A szofizmák egész sorozata. Egy kis mutatvánt: Más a helyzet a fronn. Innen eredtek a hírek Fraucziaország elklerikizálódása felől. A félelem — tudvalévő (?) a vallásosság alapoka.(?) S amint a hir - télén támadt nagy veszedelem pillanatában az ember imádkozni kezd, úgy a katona is, aki pillanatról pillanatra a halállal kerülhet szembe, visszatér gyermekkori hitéhez. Az a sok lelkidepressziő, ami a harcz- tér eseményeit kiséri, ebben az irányban hat intenziven az egyénre. Ugyanez a helyzet a lövészárokban, hol az egyedüllét, a testi és szellemi nélkülözés az egyszerű (?) embert a valláshoz vezeti. Ez az alkalomszerű összeköttetés az egyház ős a katonaság között lélektani okok következménye. De azért az indifferensek tömeges behódolásáről a vallásosság irányában szó sem lehet. A szabadgondolkodó a golyózáporban is szabadgondolkodó marad s a háború folyamatában éppúgy a saját világnézetének megerősítését látja, mint a katholikus a magáénak approbálását. Ami megváltozott, az nem a hit. hanem a felfogás azokkal a társaival szemben, akik a harcz- téren a miséket szorgalmasan hallgatják. Bizonyos bajtársi szellem fejlődik ki köztük és a papkatonák közt, akik miséket mondanak szünetközben, egyházi énekeket adnak elő. Valami türelmesség fejlődött ki az antiklerikális környezetben felnőtt katonában a katholikus szertartások iránt. A mi itt írva van ... az természetesen kellő biztonságban a golyók és gyilkoló fegyverekkel szemben, kényelmes szobában, drága szivarok füst karikáinak csalódott világában Íródott. Azt hisszük nem köszöni meg a francia-hadsereg ... a mely úgy van ide állítva, hogy fél . . . és halál félelmében imádkozik. De nem köszönik meg a logika, a lélektani tapasztalatok és sok mások azt a merész — Még gyönge vagy te katonának Ferikém. Hogyan bírná el a nehéz puskát ? Hiszen meg se tuod emelni, nemhogy lőni tudnál vele, vagy ordozni. Isten tudja mekkora járóföldre. Cá: maradj te szépen itthon; várj mig meg’ősödöl egy kicsit; majd akkor eleresztelek — Elég erős vayuk már én édesanyám. Bizony elviszecón is úgy a puskát, mint Vörös Laczi, aki elem együtt járt az iskolába. Az sem volt igyobb, sem erősebb, mint ón, mégis már ísszel elengedte az édesanyja. Hát miért sm enged el engem is édesanyám ? Nem le ám semmi bajom a csatában. Olyan ép jövök haza, .mint ahogy elmegyek. — Majd meglátjaCsak eresszen el édes kedves anyuskám, szép kérem eresszen el. Melyik anya sza ne engedne gyermeke kérésének, kiváha honleányi kötelessége is úgy kivánnáVégh Istvánné szive sincs kőből. Magáhozíleli fiát s homlokon csókolja. — No hát csak inj te rossz gyerek I Haragszom rád 1 És mosolyog ho2, ami igen fényesen bizonyítja, hogy mily gy a haragja. Hiszen sohse hitte-hihette, try komoly dologról van szó. Feri azonban önujjongva rohan az utczára és siet egyenes® sorozóbizottság elé. Az özvegy assze odaáll az ablakba, onnan várja fia hazatisót. Nemsokára befordul ajsarkon a gys. Fején piros honvédsapka. Finom, pul arczán a lelkesedés pírja. Az anya szemébe két könnycsepp lopódzik : az örömé és a bánaté. Az örömé, mert fia honvéd, a haza katonája; a bánaté, mert tán sohasem látja többé egyetlen gyermekét. Soha, soha, sohasem 1 Három nap múlva, mentek tovább a huszárok. Végh Feri is velük ment, hiába sirt utána az édesanyja. Mert hát sirt keservesen Végh 1 Istvánná, hasztalan iparkodott magát megerősíteni, hiába vigasztalta fia, hogy majd csak lesz valaki, aki pótolja az ő helyét; észre sem veszi majd, hogy nincs itthon Ferikéje. Utolsó szava {is ez volt a kis vitéznek; — Aztán ne sírjon ám utánam édes anyám. Hiszen tudja, hogy el kell menni! A haza hí! Borongó félhomály ül Bodrog- Keresztur mezején. A nap fölkelt már, de sugarai még nem bírtak áthatolni a sürü tavaszi ködön. Talán azért nem akar kisütni, hogy ne lássa annak a sok derék honvédnek a holttestét, akik a tegnap vívott véres ütközetben habiak hősi halált az édes hazáért. Bizony véres ütközet volt; a sebesült hordozó katonák (ugyancsak belefáradnak a munkába, mig a sok szerencsétlent el tudják vinni az orvosok elé. Velük jár a magyar vezér is. Bátori Schulz Bódog ezredes. Nem kötelességből teszi, de tudja, mily jól esik a szegény sebesülteknek, ha látják, hogy nem feledkezik meg róluk parancsnokuk.
