Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-08-22 / 66. szám
2 sokan, ezrek és ezrek, szinte röstelkedve kérdezik : mi az? Nem értem, nem ismerem. E név alá helyezi ma a kathoíikus mozgalom mindazon intézményét, melyek a szeretetnek, irgalmasság cselekedetnek, a nyomornak, az elhagyatott gyermekeknek, a bűnözőknek, a raboknak, a védelmet kívánó cselédügynek, az árváknak a tehetetlen öregeknek — egyáltalán a segítségre, szorulók ügyét felkarolja és önzetlenül munkálja. A kathoíikus mozgalom az ily intézményeket, az ily törekvéseket, a különféle irányban és nagy területeket átölelő szeretetnek munkáját e szóval jelöli magyarosan : — Kathoíikus Karitász. A Katholiukus Karitász pedig, mely tehát a jótékony intézmények összességét foglalja egy szóban. . . egységbe olvadva a háborús évben minden erejét . . a háború által okozott, a harczoknak nyomában fakadt szükségletek segítségére és gondoskodásra fordította. Ulvassuk a Kath. Karitásznak jelentését a háború egy esztendős idő tartamáról. Bámulva állunk meg és hálás szívvel, szinte könnytelt szemekkel tekintünk erre a hatalmasan hömpölygő szeretet működésre. Nem hiába, hogy az irgalmasság és könyörület és egyáltalán az a keresztény tevékenység, melyet ma szocziális tevékenységnek neveznek: a kathoíikus, a kereszténység ős forrásából buggyant kilegelőször. Mi hatalmas tengerré dagadt ez a forrás, mi bőségben ömleszti szét a maga sze- retetét, tevékenységét a Kath. Karitász, azt már béke idején is láttuk. Most a háborús esztendőben csodával határos cselekedeteket vitt végbe. Szinte súlyos a felelősség, mellyel be kell számolnunk lapunk szabott határai közt e tevékenységről. Csak futólagosán irthatjuk ide az általános adatokat, melyek ezer más apróbb adatoktól vannak körülövezve. íme: eddig több, mint tízezer katonát látott el meleg téli ruhával. A katonák vallásos ápolása czéljából közöttük mintegy 42.000 szentképet, 6000 rózsafüzért, ezer keresztet, 15.000 érmet és ötezer imakönyvet osztott ki. Jelentős részét tette a Karitász működésének a különböző kórházak támogatása. Az intézmény a különböző kórházaknak kiosztott 4225 inget, 3808 lábravalót, 5620 zsebkendőt, 627 lepedőt, 968 párnát, 1968 ágyhuzatot, 73 paplant és takarót, 1087 törülközőt, 266 asztalkendőt, 39 asztalterítőt, 1904 pár papucsot, 218 poharat, 570 pár evőeszközt, 176 botot és hat ágyat teljes felszereléssel. Ezenkívül közel százezer darab czigarettát levezetőknek szelleme vagy. Neked van könnyed, van teremtő lelked, bűvös pálczád, mellyel az irgalomnak és könyörületnek forrásait nyitod meg. Oh nyitogassad is. Ládd-e, hőseink közül oly sokan érkeznek világtalanul, bénán. És oly sokan maradnak árván. Törölgesd könnyeiket. Vigasztald a szerencsétleneket, hogy büszke lélekkel viselhessék veszteségeiket, miket nekik soha, senki vissza nem adhat. Ott voltál te mindig, a hol a fájdalom könnyet facsart. Ott voltál mindig a vak, világtalan ember ajkán. A rabnak bilincseinél. A rabszolgának és szabad embernek ajkain. Ott vagy most is. Harmóniának nagy szelleme .. a káosznak, a zűrzavarnak e nagy fergetegében, Ott vagy a sebesülteknek üdülésein. Ott foglyainknak izzó vágyakozásában . . itt vagy velünk, a mi szeretet har- czunknak küzdelmeiben ós fáradozásaiban . . . Templomainknak könyörgő énekeiben. Oh Múzsa 1 Hangoknak, daloknak, énekeknek ősi Szelleme, segíts minket most . . az irgalmasságnak és hazafias kötelességeknek napjaiban. Szálj le közzénk, hogy a magyar szivet, a magyar jótékonyságot, a magyar testvéri szeretetet győzelemre vezethessed. Mert tied a dal és a mienk. Tied a a diadal ós a miénk is. Mert a magyar dalt diadal fogja megszentelni — ez a mi hitünk, — hogy magyar maradjon a magyar ezen a zép ezeréves magyar földön . . . örökre, s „SZATMÁRI HÍRLAP. Szatmár-Németi 3915. augusztus 22. lézőlapst,. rendkivülf nagy mennyiségű 'olvasnivalót stb-juttatott a sebesült,, vagy beteg katonáknak. Karácsonykor 2SQ0'sebesült és beteg katonát ajándékozott meg. Nagy gondot fordított a Kasitász a katonák gyermekeinek gondozására és e czólból hét napközi otthont tartott fentit Budapesten, amelyekben 1914. szeptemberétől átlag 350'gyermeket gondozott ós tartott el. A' napközi otthonban ellátott gyermek élelmezésére 25.608 korona 65 fillért költött ell a természetben kapott adományokon felül. A^ kenyér- kereséstől megfosztott nőknek munkát, tisz- tessséges keresetet nyújtott. Négy varrodát tartott fenn . . . stb. Ez a Kathoíikus Karitász működése- a középpontban. De igy van ez a vidéken is. A vidéki Karitász áldásos működését láthatjuk pl. mi itt pl. Szatmáron az Oltáregyesület tevékenységében. O Hogy vagyunk itthon? Sajnos semmi jót nem irhatok neked a harcztérre, ahol tábori lapod szerint a-száz. halál daczára is jól érzed magadat. Hát csak hallgass ide, igy vagyok én : A múlt hónapban egyszer volt hús az aztalomon. Nem kerül. Nines annyi pénzem, hogy hússal élhessek. A kofától jobfoán nettegek, mint te a gránáttól. A tejes- asszony már zsarol ;: 40 filléres tejjel fenyeget a jövő- elsejére. Azt is csak könyörületből, nekem-,, a kinek sok jóságát élvezte. Utána a- házigazdám a legfélelmesebb mumusom. Máris azt beszéli a hátam mögött, hogy szélnek ereszti a családomat, ha bevonulok katonának. Mlett hát — tudod — a házbér veszedelemben, lehet. Tegnap talpaltattam meg a czipőmet, ki- lencz koronát fizettem érte. A gyermekeké persze már lyukas marad. Képzeld; el,, hogy ilyen körülmények között micsoda: borszem- jankói viceként olvasom az uj gabonára vonatkozó rendeletet, hogy szabadságomban- áll az egész évi szükségletet beszerezni. Eh vegyem meg egy egész esztendőre a lisztet, mikor a három gyermekemnek a azipőjgt sem tudom megjavittatni A fűtőanyagot is most kell megvásárolni, mert a télen bajos lesz hozzájutni. Erről is szól egy jóakaratu figyelmeztetés. Tehát szenet is most vegyek. Most, mikor három pár ezipő talpalása sem futja. Éh kérlek^, sorsom legirónikusabb része az,, hogy januá> tói kezdve á fizetésem kevesebb, mert a drágasági pótlékkal szokásos évi formalitásokat még nem értek rá elintézni. Azzal vigasztalnak, hogy milyen jó lesz egyszerre magkapni. Ilyenkor mindig a czigány lova jut eszembe, amelyet a koplalásra próbált rászoktatni a gazdája. Ne gondold azonban, hogy mindenki igy háborúskodik itthon. Vigság is van. DLnom:- dánom is. A korzón sikkes divatot, legfris»- sebbet, hónaponkint változót láthatunk. Nyaralás is van, utazás is van„ Aztán 30 koroaás hízott libák és drága kaesák kerülnek az asztalokra. Most sok szerencsés ember ziem csak marhát, mi mást szállít, de pénzt is-a maga kasszájába. Ha ezeket látnád, nem is hinnéd, hogy a háború második essateadejőt tiporjuk. Csak mi, tudod úgynevezett lateinerek, mi keserűen háborúskodunk. Mi bizony már a hétéves háború végén érezzük magunkat. A német erő. Nemcsak a hadviselő államokban, hanem a neutrálisukban is igen nagy a drágaság, kivévén a legnagyobb hadviselő felet: Németországot. A nagy ta- lentumu nép itt is győzelmesen állja meg helyét. A németek nemcsak arra gondoltak, hogy a háború ideje alatt jól el legyenek látva a katonáik jó fegyverekkel, jó ruhákkal és bőséges élelemmel, hanem arra is hogy azok is jól ós olcsón éljenek, akik oda haza maradtak. Amig nálunk a drágaság immár teljességgel elviselhetetlen, a népet a minden oldalról leselkedő uzsora szabad zsákmányául dobták oda, addig Németországban teljesen normális a gazdasági élet, minden van elegendő mennyiségben és minden élelmiszer olyan olcsó, ami szinte mesébe illik. Németországban nyomát sem látni a szűkös viszonyoknak. Kitűnő buzakenyeret esznek ma is és sohasem ismerték a kuko- riczakenyeret. A német kormány gondösko- dott róla, hogy az 6 népe ne szenvedjen semmi szükségletet. Szervezték az egész német földmivelést "és kereskedelmet és ez a két faktor a maga: nagy tisztességében nem azt mondja, amit nálunk mondanak, hogy drága, mert háború vau, hanem ennek az ellenkezőjét: kevesebb haszonra kell dolgoznunk, éppen mert háború van. A háború ott nem ürügy az uzsorára, hanem komoly ok az árak leszállítására s a kisebb polgári haszonnal való megelégedésre. Ezért olyan hatalmas, erős, legyőzhetetlen ez a nép. Jó napot, császárné asszony! A német császárné, mikor egyszer férjével együttPosenban időzött, a kórházban is látogatást tett. Mikor belépett a kórházba, hangosan köszöntötte egy kis leány: — Jó napot császárné asszony! A császárnét, akit ez a bizalmas megszólítás meglepett,,kérdezte aztán a kis leányt, hogy hívják ? — Engem is Augusztinnak hívnak — volt a válasz. A császárné erre elmosolyodott s kérdezte tőle, hogy mi a baja. A kicsike aztán a maga gyerek eszével elbeszélte, hogy karja törött el, azért került a kórházba, de már raeggyógvult. — És holnap — fejezte be a kicsike — a mamám hazavisz „császárné asszony.“ A „császárné asszony“ pedig,, akinek roppant megtetszett a bátor kis leány, kitudakolta a szülőket s nagyobb pénzösszeggel megajándékozta. Nem ellenségeink óheztettek és- éheztetnek ki minket magyarokat. Azoknak nem sikerült ez a gonosz, embertelen szándékuk. Búgnak a gépek tarlóinkon. Ereszt a kalász. Isten^. kinek gondviselésében mindig hitt ez a xemaet, megsegített minket. Nemcsak ringó aranykalászainkba adott aczélos és bőséges szemet, de más; növényekben* termő élelmi ezikkekben is érezteti áldását. < Isten uáán megvédett minket a kiéhez- tetés elleu ■» mi hős hadseregünk. Apáink, fiaink Ms karja. Vérüknek hullása. Az ő érdemük,, hogy nem taposhatott végig országunkban., termékeny mezőinken a muszka horda. Nem, nem . . „ ellenségeink nem éhez- tettek ki. Hanem ki éheztetnek a magunk vérei», a kik magukat magyaroknak nevezik. És a kik e jusson mégis csak testvéreink lennének talán. Szép testvériesség 1 Talán rosszabbak, mint az ellenség, a mely mégsem engedi, hogy a leigázott nép koplaljon. Fáj az ember lelke, mikor tudomást szerzünk, dicső szövetségesünknek hazájából, a termények, piaczi czikkeknek áráról. Sőt a szomszéd Ausztriának piaczi viszonyairól. Arczunk ég a szégyentől, mikor a magyar városok vendéglőinek étlapjait összehasonlítják a német, ausztriai vendéglők étlapjaival. Pedig ők is háborús időben élnek. Nekik is érezniök kell a háborúnak hatásait. És mégis meg tudták őrizni piaczukat a becstelen kapzsiságtól, a zsaroló uzsorásodtól. Csak itt, minálunk, Magyarországban kell és lehet uralomra jutnia az embertelenségeknek és lelketlen kizsarolásnak. És akkor, mikor a Gondviselő Isten két kézzel nyúlt le földeinkhez, hogy megtermékenyítse azokat. Örök szégyene lesz ez a kapzsiság, ez az embertelenség a mai kufároknak. Van egy közmondása a magyarnak. Hogy a hamis utón szerzett pénzen nincsen Isten áldása. A közmondásokban bölcsesség, intelem és jóslás is van.
