Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-08-22 / 66. szám

Szatmár-Németi, 1915. augusztus 22.

SZATMÁRI HÍRLAP'

3

Vigyázzatok kufárok I

Nem ellenségeink éheztetnek. Ti, a kik magyarok vagytok.

Az eben szerzett vagyon . . . ebrudon megy majd el. A

Szent István napját kegyeletes lélekkel ünnepeltük meg ez esztendőben is. Sőt lelkünk még bensőségesebb érzelmekkel telt meg, mikor az ő nagy szellemének hatása alatt vettük az örömhírt a mi önvédelmi harczainknak újabb és újabb győzelmeiről. A vidéki híveket a mostoha időjárás sem tarthatta vissza, hogy szent István napjáról elmaradjanak. Sokan vettek részt az idén is. Á székesegyházban ünnepi szentmise volt, melyet Sz. Jordán Károly czelebrált Bagossy Bertalan és Lovász Győző s a növendékpapokból álló teljes segédlettel. A szent beszédet Kovács Gyula mondotta. Á történeti reflexiókban gazdag beszédet mély figyelemmel hallgatta a templomot szinültig megtöltött hívők serege. Ünnepélyes szent misék voltak még : A ferenczrendiek • templomában itt a nagy misét P. Tamás Alajos, a szentbeszédet P. Marczellin mondotta. A szentmisén assistáltak: P. Mór, Bodnár Rémig és Láng József. A Jézus Szive templomában is ünnep volt. Itt főleg nagy számú hivő sereg végezte gyónását és áldozását.

Nagy beteg orvos. Dr. Gobi Alajos, a népszerű és társadalmunknak kiválóan agilis tagja súlyos beteg. A kórházakban tett szolgálata közben tífuszt kapott és most élet— halál közt fekszik otthonában. Nagy részvét kiséri az önfeláldozó orvost betegségében és sokak lelkében buzgó imádság kél, hogy Isten mentse meg őt a katasztrófától és adja vissza övéinek és a társadalomnak, melyért oly lelkesen dolgozott. Örömmel halljuk most, hogy dr. Gőbl állapota jobbra fordult.

A székesegyházi műkedvelő énekkar hatása alatt van még mindig az az előkelő közönség, mely ezt a valódi művész estélyt végig élvezte. Magát a hangversenyt szakértő toll ismertette a másnap reggel megjelenő Szatmári Hírlapban. Most csak az alkalomhoz fűződő gondolatoknak adunk röviden kifejezést. Első sorban annak, hogy mily hatalma és ereje van a dalnak, az éneknek, a zeneművészetnek. Miképen tud összehozni, egységben, kitartásban és fényes eredményben tartani hetven lelket. Mindig fokozódó lelkesedéssel és izmosodással. Ezek közt ott látunk orvost, papot, tanítót, tanárt, tisztviselőt, hivatalnokot, polgárt . . s a nők közül is a társadalomnak minden osztályából való zeneértő, a kottáért lelkesülő hölgyeket. Mily jótékony hatással van ez az egyesülés a társadalomra, az igazi demokratikus érzésekre és köztevókenységre. Másrészt felemelő volt tapasztalni, hogy a szinültig megtelt színházban ott láttuk városunknak minden osztályából való tagjait vallási és rangkülönbség nélkül. Mennyivel közelebb hozza a lelkeket az együtt való lelkesedés és érzések kapcsoló hatása. Tehát a jótékonyságon kívül még hatalmas szocziális eredménye is vált ki az az erő és hatalom, a mi a zenének, dalnak, éneknek harmóniájában van. Az a közönség mely az estének hatása alatt szokatlan számban gyűlt össze a Társaskörben . . az is bizonsága annak, hogy szinte vágyódott a közönség kicserélni gondolatait, erről a hatalmas hangversenyről. Meg kell említenünk, hogy a Társaskör kiváló készültséggel és kiszolgálással fogadta és látta el szép számú közönségét. Tiszta jövedelém240 K.

Az Oltáregyesület a sebesült katonák részére a székesegykázban a király születésnapján — 100 koronát gyűjtött.

A debreczeni gyorsvonat elmarad. A múlt héten örvendetes hir jött Debreczen- ből, hogy Debreczen gyorsvonatot kap, illetőleg Budapesttől Püspökladányig már közlekedő gyorsvonat-járatot meghosszabbítják. Annak is hire ment, hogy Szatmártól Debrecenig rendes személyvonatot állítanak. Fájdalom — az örvendetes hir nem teljesedett be. A vasúti igazgatóság már értesítette Debreczen város hatóságát, hogy a kívánalomnak háborús dolgokkal való összefüggése miatt nem tehet eleget. Debreczen nem nyugszik meg a határozatban. Minden lehetőt megtesz, hogy a kérdéses gyorsvonat meglegyen.

Le kellene szoknia a szatmári közönségnek arról a szokásáról, hogy színházba, hangversenyre, előadásokra nem megy, érkezik pontos időben. Most is a székesegyháznak műkedvelő hangversenyét csak úgy fél 9-kor lehetett megkezdeni. A későn érkezettek természetesen csak nehezen jutnak számozott helyükhöz, miáltal az előadást nagyon zavarják, a színházi közönség feszült figyelmét bénítják. Nemcsak egyesek erénye a pontosság, még pedig úri erénye, de a nagy közönségé is, főleg ha azzal sok kellemetlenségnek vesszük elejét.

Hogy a jég árát emelik, emeli most a hivatalos város 70 fiiléről 80-ra, azon egyáltalán nem csodálkozom. Ma már semmi néven nevezendő áremelés nem csudálandó. De igenis ez a csodálatos hogy ezt az áremelést azzal kell indokolni, hogy mert Nagybányáról szállítjuk. Csudálatos, hogy egy 36 ezer lakosú városban, akár szövetkezés, akár másuton nem birnak a jéggel dolgozó üzemek jéggyárat teremteni. Hiszen mégis csak nem lehet mindent a várostól várni. Azok, akik napról-napra rá vannak szorulva a jégre, a kik üzemük jéggel teszik jó jövedelmezővé, azok megérdemlik sorsukat. Megérdemelnék a legmagasabb áremelést. Hogy itt e városban annyi mészáros, sörös, vendéglős és mimás nem bir éveken keresztül egy egészséges alapon fejlődő jéggyárat alkotni : az több a tehetetlenségnél. Bezzeg a téglagyárak, a bútorgyárak és porczellagyárak — azok jégre vitték az embereket.

Mozgalmas képet nyújtanak városunknak egyes utczái már napok óta. Rajtuk hullámzanak végi azok a bevonulandók, a kiket most szóllitott a haza katonasorba. Öregebbje, fiatalja látható tudatában van annak, hogy bizony nem csak nóta, de valóság is, hogy ha kell, mindnyájunknak el kell menni. Mert a haza mindnyájunké. Meg kell azt dicsőségesen védelmezni. Sok bevnulót elkísérte a városba szüleje, apja, anyja, testvére, jegyese. Láthatunk elérzékenyült szivü, könyező szemeket is. De ezek a könyek büszke könyek, ezekben az elérzékenyült szivekben a diadalmas visszatérésnek reménye él . . .

Nemzőt! színi! lakodalom. A koma: Hol voltál tegnap ? kerestelek koma.

— Hm! Nemzeti színű esküvőn vó’tam én koma.

— Mi’csa’

— No igen. Miéi", mer’ azér’, hogy a menyasz- szony piros vét, mint a pipacs. Az vőlegény fehér, mint a fal. Az örömapa pedig, mikor a hozományt olvasta légyen le : zöld volt, akár az ugorka.

— Hát csakugyan koma. E’ bizony merő nemzeti színA biczikli betyárok ellen a h. főkapitány a következő hirdetést adta közzé : Tudomásomra jutott, hogy egyesek a tilalom ellenére a gyalogjárókon biezikliznek, továbbá kézi szekereket és targonczákat húznak, illetve tolnak és ezáltal a járó kelő közönség testi épségét veszélyeztetik, a forgalmat gátolják és a gyalogjárót rongálják, sőt a midőn ezen tény ellen egyesek jogosan tiltakoznak, az illetők a helyett, hogy.a járdáról letérnének, durván visszafeleselnek. Ennek a közrendbe ütköző állapotnak a megszüntetése végett felhívom a városi közönséget, hogy a fenti forgalmat gátló cselekménytől egyfelől tartózkodjék, másfelől pedig azokat, a kiket tettenérnek a kihágási eljárás megindítása végett hivatalomnál jelentsék fel. Lénárd dr. h. főkapitány. Ezen hirdetéssel kapcsolatosan adunk számot arról, kiket és miért nevezzük „biczikli betyárokénak. Az elmúlt héten gyermekek játszottak egy ház előtt a müjá- rón. Feléjük irramodik egy biczikli (a müjá- rón) és egy kis leánykát végig gázol. A gyermek földre bukik, jajgat. A bicziklista hátra néz, látja mi történt, de ügyet sem vet a történtekre, hanem tovább irradomodik. Ez az ur biczikli betyár volt.

Juhokat vesz Debreozen város. Debreczeni lapokból olvassuk : A városi tanács legutóbbi ülésén Márk Endre polgár- mester ismét felujjitotta azt a kérdést, hogy

a város lakosságának közélelmezése szempontjából nem volna-e helyes juhokat beszerezni. A tanács általános helyesléssel mondta ki, hogy egy nagyobb juhfalka beszerzése nagyon czélszerü lesz, minthogy a húsellátás tekintetében mindig nagyobb hiány mutatkozik. A gazdasági tanácsnok megbízást kapott juhok beszerzésére, aki mindjárt a tanácsülésből kiment a juhvásárba. A juhokat a Hortobágyon fogják legeltetni, amelyen most olyan kövér legelő van, amilyenre a hortobágyi gazdák 30 óv óta nem emlékeznek.

Országos vásárok vármegyénkben. Augusztus 23-án Nagybányán, 25-ón Bik- szádon, — szeptember 6-án Nagykárolyban, 7-én Szamoskrassón, 9-én Jánkon, 13-án Avasfelsőfaluban, 17-én Csengerben, 19-én Bikszádon, 20-án Fehérgyarmaton, Sárközön, 27-én Mátészalkán, 28-án Krasznabélteken, 30-án Királydaróczon.

A kis vitéz — Mi akarsz lenni Danika ? — kérdik a kis fiút.

— Katona ’

— És milyen katona ?

— Huszár !

— Ez már szép és miért huszár ?

— Mert annak lova Aan és így legkönnyebben elszaladhat a háborúból.

Az ellenség vesztesége foglyokban. A Külügy-Hadügy augusztus 10-iki száma a következő kimutatást közli az ellenség foglyokban való veszteségéről. Orosz:

1.518.000. Franczia: 268.000. Szerb.: 50.000. Belga: 40.000. Angol: 24.000 Összesen :

1.900.000.

Orosz országba küldött pénzek sorsa. Arról van szó, hogy indítsunk társadalmi mozgalmat hadifoglyaink segítségére. Most Stockholmon keresztül a következő hirt olvassuk : Az Aftontidningen-nek jelentik Malmöből, hogy az odavaló postaigazgatóság jelentése szerint az utóbbi időben az Oroszországban internált polgári foglyok számára küldött pénzek mint kózbesithetet- lenek mind visszaérkeztek. A nem kézbesített pénzküldemónyekre az orosz hatóság megjegyzi, hogy miután Oroszországban közönséges pénzesutalvány-forgalom nincsen, ezeket a pónzküldemónyeket sem kézbesíthetik. Az internáltak ilyenformán nem kaphatnak hazájukból pénzt. Vájjon a mi foglyaink pénze is, nem ily sorsa járt?

Esze nélkül fut a muszka. Sokan visszaemlékeznek még arra az időre, mikor a török-muszka háborúban Plevna állott az izzó érdeklődés és forró vágyakozásnak középpontjában. Mikor Plevna hősének neve ajkainkon volt naponkint ... és a gyermekek kipirult arcczal énekelték a dalt utczáról utczára:

Szól az ágyú, szól a puska

Esze nélkül fut a muszka,

Félhold ragyog Plevna ormán

Éljen a hős, dicső osmán stb.

Most újra fut a muszka, újra dalok hangzanak a muszkakergetésről, futásról, jgy merült fel emlékezetünkben a régi dal, melynek szövegét ha jól tudjuk Komócsi József a szatmáriaktól jól ismert költő irta, dallamát pedig Hofbauer Ignácz.

Mária Terézia jóslása.

Sajátságos, hogy az Isten milyen kitűnő érzékkel, előrelátó képességgel — mondhatnám : jósló tudással áld meg egyeseket. Az események ilyetén előrelátása, megjóslása tulajdonképen nem egyéb, mint a jelen helyzet tiszta felfogásából, felismeréséből vont logikus következtetés a jövő fejleményeire, kialakulásaira.

Aki a jelent tisztán látja, mellékkörülményeit, kapcsolódásait föl tudja ismerni, az szinte bizonyos bátorsággal állapítja meg a jövő képét, mely a történelmi élet folyamatossága, a természetes és sorozatos logikai törvények kényszere alatt festődik meg.

így láthatott be Mária Terézia is a távol jövő fejleményeibe, a midőn 1772-ben, Lengyelország feldarabolásáról volt szó. Mária Terézia ezeket mondta:

— Az egész ügy oly kellemetlen ne-