Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-08-11 / 63. szám
4 SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Németi 1915. augusztus 11. nyomán kitört világháború egy éves fordulójáról történt megemlékezés. A begyült adományok a hadi rokkantakat gyámolitó és elhelyező hivatalhoz küldetnek be. A gyűjtést a templomajtóknál önként vállalkozó urinők végezték. Egy derék polgár halála. Wokla Sándor helybeli tekintélyes iparos, életének 61 évében a szentségek felvétele után — elhunyt. Temetése tegnap volt polgártársainak nagy részvétével. Wokla szorgalmas és kiválóan megbízható lakatos mester volt. Családjának és gyermekei nevelésének élt. Igyekezete, munkássága a jobb módú iparo- rosok sorába emelte. Nem rég sok csapás érte. Hii felesége is meghalt. E veszteség nagyon leverte, beteggé is tette. Mig végre élete is kialudt. Nagy vihar Nagybányán. Egy szatmári lakos, a ki a szombat éjét Nagybányán töltötte, értesít minket, hogy ott, Nagybányán rettenetes vihar dühöngött. Földet, eget rázó mennydörgés közt a villám többször, sürü egymásutánban leütött, az István király vendéglő épülete sarkát is megrongálta. Egy öreg asszonyt és 5 éves unokáját megölte. A gyümölcsösökben is kárt tett a vihar. Az uj kenyér. Apáink arra tanítottak, hogy becsüljük meg a mindennapi kenyeret. Csókoljuk meg még azt a kis darabkáját is, melyet a földre ejtettünk. És ne hagyjuk porban, lábunk taposásával ne becstelenitsük meg. Az öregek tanácsát sokáig feledtük. Mert volt bőségesen mindennapra való kenyerünk. Az öregek helyett most ez a világháború, a hadi kenyér, a kenyérnek nevezett sár tanított meg minket arra, hogy becsüljük meg ám a kenyeret. És ha eddigeló nem tudta ez a generáczió mi értelme van az Ur imádságának, melyben a mindennapi kenyérért esedezünk, most tudja már. Az első fehérebb, madárlátta kenyerek már asztalainkra kerülnek. Szinte csordulnak könnyeink, hogy elértük az uj kenyeret. Hálát adunk Istennek, hogy a mi drága, magyar buzakenyerünk megérkezett. Hatósági mészárszék. Volt — nincs. Vagy legalább is — vesztegel, ügy értesítenek különben minket, hogy tulajdonkép nem is volt hatósági mészárszék. Egy magbizatás volt az, melynek kapcsán morális, mimás segítség igértetett. Ez az Ígéret pedig úgy váltatott be, hogy a hatósági húsnak még szállást sem nyújtottak a vágóhídnak hűtőjében vagy miben. Azzal a kifogással tagadták meg ezt a segítséget, hogy vidéki marhát nem fogadhatnak be. Mintha bizony a mészárosok városi marhákat vágnának ott. A hatósági mészárszék tehát várja most a háború után való boldogabb időket. Ezzel kapcsolatban említjük, hogy azt a panaszos, sőt megbotránkoztató tudósítást vettük, hogy a vágóhíd tisztaság és rend, a szabályzat betartását illetőleg nagy kifogás alá esik. Fen- tartással említjük csak meg e panaszos felszólalást. A kéziratot sem közöljük. Örülni fogunk, ha az értesülés tárgytalanná lesz. Kis-Kassa. Kassáról jelentik: A város törvényhatósági bizottsága közgyűlést tartott, melyen egyhangú lelkesdéssel elhatározták, hogy a város elvállalja egy, az orosz betörés által elpusztított felvidéki község fölépítését Kis-Kassa névvel. Vájjon Kis-Szatmár sorakozik e Kis-Debreczen, Kis-Kassa, Kis-Sze- ged, Kis Szabadka stb. kárpáti községekhez ? A marhahús. Hogy marhaállományunk megfogyatkozott, arról felesleges beszélni. De hogy a közvetítés, a három-négy kézen való mészárszékbe jutás mit eredményezett, arról már tárgyalhatunk. A megfizethetetlenül drága marhahús a mészáros ipar csődjét jelenti. Vagy akarjuk mondani a mészárosok meg- tollasodásának bajosságát. A mészárosok közül országszerte már sokan teljesen felhagytak a marhahús árusításával. Az nem volna baj szerintök, hogy nagyon drága az élőmarha, mert az 5 koronás kimérósi árban megtalálnák a számításaikat és a régi nyereséget ; azonban nincs fogyasztó, a közönség nem vásárolja a marhahúst. A mészárosok előadása szerint olyan családok, melyek ezelőtt másfél és két kiló marhahúst vásároltak naponta, most hetenként 2—3 szór hozatnak egy-egy negyed, vagy legfeljebb fél kiló marhahúst. Ezért pedig nem tartják érdemesnek a szarvasmarha levágását, annál ke- vésbbé, mert vevő hiányában a mészárszékben romlik meg a hús, amiből óriási károsodások származnak. Iyen viszonyok mellett idestova csak azok a mészárosok mérnek marhahúst, akiknek szállítási kötelezettségeik folytán okvetlen kell marhát levágni. A Vörös Kereszt Egylet czéljaira e hét folyamán a következő pénzadományok folytak be: gróf Degenfeld Sándor (Erdőszáda) 200 K., Schillerwein Anna 50 K., Nagy Ala- dárné 25 K., Bródy Béla 20 K., Hehelein Károly 16 K., dr. Grill Kálmánná 10 K., N. Szikozó Bálint (Botpalád) 5 K., Kulcsár István tejre 5 K., Kovács Bálint adománya 3 hóról 15 K. Jól megértette. Öreg néniké panaszkodik, hogy nagyon gyönge. Már csak alig bir lépegetni. — Igyák jó erős bort. Olyan erős és ruganyos lesz, hogy nó 1 — tanácsolja a nénikének valaki. Egy hét múlva újra találkoznak. — Na nénike, hát ivott jó bort. — Ajaj! — És? — Nem használt. Mentői többet ittam, annál jobban elgyengített. Egyszer össze is roskadtam. Német katonák fegyelmi ügyei. Német katonák ellen, akik a mi kórházunkban feküdtek és valami kihágást követtek el, eddig nem lehetett fegyelmileg eljárni. Ugyanígy volt az eset azokkal a magyar és osztrák katonákkal, akik német városok kórházaiban feküdtek. Á két állam hadvezetősége meg egyezett abban, hogy a nálunk fekvő német katona az osztrák-magyar, a német kórházban tartózkodó magyar és osztrák katona a német fegyelmi hatalom alá tartoznak. Tapasztalatok és élmények Németországban és Prágában. A háborús Németországban töltött néhány hetet egy prel. kanonok és kiváncsiságunkat néhány apróság elmesélésével egyenlítette ki. * A drágaság. A szállodákban és az étkezőkben az árak semmit se változtak. — Ugyanazon árért adják most is az ebédet és vacsorát a németek, mint háború előtt — jelentette ki a prelátus. — Két és fél márka volt az ebéd s három és fél márka a sokkal dusabb vacsora a háború előtt is, most is. Budapesten egy húsétel kerül most ennyibe, a vendéglőkben. Ezt, a mi állapotainkkal szemben álló olcsóságot úgy érték el a németek, hogy a közvetítő kereskedelmet a lehetőséghez képest elnyomták s a fogyasztók közvetlen összeköttetésben állanak a méltányos árakat kérő termelőkkel. Minket eleinte a [közvetítők nyomtak, majd a termelők is eltanulták tőlük a túltengő élelmességet, melynek hatása a pia- czokon tűrhetetlen állapotokat hozott létre. --- * A k özegészségügy. Nürbergben szállodai lakásán telefoncsengetésre lett figyelmes a prelátus. — Ez nem nekem szól, mert ugyan ki ismerne itt engem — gondolta magában. De a csengő állhatatosan szólt tovább s igy kénytelen volt a kagylót kezébe venni, hogy a csendzavarás megszűnjön. — Itt a rendőrség — jelentkezett a telefonáló. — Honnan jött az ur ? Magyarországból? — Magyar vagyok, de most Berlinből jöttem — felelt a prelátus. — Hála Istennek 1 Különben vizgálat alá vettük volna, mert a Magyarországból jövők koleragyanusak. Tehát a németek nem élvezik azt a veszedelmet, amely nálunk az ország belsejében is felüti a fejét, csakis azért, mert — amint a nánai példa is mutatja — a határon nem tartják vissza kellő szigorral a kolera- gyanús egyéneket. Háborús dalok. 1. A vak harczos._ 2. Fut a kozák. Szövegét irta Ékkel Lajos. Ára 2 korona nettó. Szerző sajátja. Minden jog, beleértve az előadási jogot is — fenntartva. Rózsavölgyi és Társa. A tiszta jövedelmet a szerző a háborúban megvakult katonák javára adja. Két eredeti alkalmi dal, melynek kiadását megelőzte a zeneakadémia bírálata. A bírálat úgy szól: e dalok, mint alkalmi darabok elfogadhatók. Gyakorlati kritikában is részesítették e dalokat. Beregszászban nagy közönség, intelligens közönség osztatlan és kitörő tetszéssel fogadta, mikor egy hangversenyen a szerző maga előadta. Arait czenzorunk e darabok szerzőjét minden izi- ben naturálistának Ítéli. Kifogásokat tesz az összhangzattan szabályainak, hangzatmegvá- lasztás, szólamvezetós normáinak be nem tartása ellen. De édes Istenem, hát legszebb magyar dalainknak szerzői ismertók-e az összhangzattant, meg mi mást ? A legtökéletesebb művészek szobrai népeket hagynak hidegen és egy más szobor pedig, ahol nincs a művészi szabály szigorúan keresztül vive, csak lélek van benne — elragadja a szemlélőt. Himnuszok, Szózatok nélkülözik a dal- müvészet szigorú követelményeit és a népeket, nemzeteket lázba hozzák és magasba ragadják. Szabálytalan, plasztikailag tökéletlen formában nagy lélek lakhatik. Tanulta-e Mikszáth juhásza az orvostan, a műtéteknek szabályait. Csudásan operált meg mégis egy hályogos szemet, melyről az orvosok lemondtak. így — a naturalisták. Ezeket a darabokat, az Ékkel dalait e szempontból kell megítélni. Mint Ítélte a közönség és Ítélni fogják mindenütt, a hol majd előadják. Egy szép léleknek érzése nyilatkozik meg a vak har- czos imájában és eleven, játszi humor a derűs magyar kedélyben, mikor ablakából nézi a Máramarosba betört kozákok futását. Hát azért jó lélekkel és melegen ajánljuk ezt a két alkalmi darabot, mely a lélek két leghatalmasabb húrját hozza rezgésbe. A részvétnek és a derűs magyar humornak húrjait. A darab megszerezhető Reizer János könyvkereskedésében. Kitüntetett hősök. Kallós Sándor, Szatmár város adóhivatali tisztviselője újabb kitüntetésben részesült. Vitézségéért az első osztályú vitézségi érmet kapta. Kuffman Jenő hadnaggyá léptetett elő és hős magatartásáért szintén az első osztályú vitézségi érmet kapta. Háborús-hírek. (Aug. 11.) Az orosz fronton napról napra előre nyomulunk. — Ossoviecz ostroma megkezdődött. — Az olasz hadszíntéren időnkint (a görczi grófságban és Plava mellett) a harcz fokozódott. Jelentősebb esemény nem történt. —■ Az olasz lapok Írják, hogy Riga elesése napok kérdése. — Olasz—Török hadüzenet előtt állunk. — Német csapatok elfoglalták Lomzát. — Auffen- berget a volt tábornokot felmentette a hadbíróság. A lókötő czigány okát, mint már irtuk egyes vidékekeken összefogdossák, a csukaszinü katonaruhára, tisztasági szempontból alkalmassá teszik, aztán kigyúrják és — a harcztérre küldik. Nálunk tagbaszakadt, hatalmas szál czigány legények és férfiak lókötéssel és rablással foglalkoznak. Egész karavánokat csípnek meg — és a királyi ügyészséghez szállítják egy kis modern pihenőre. Kár. Emberekre van szükség a harcz- téren. Oda velük. Székesfehérváron most is tart még a czigány-sorozás, verbulálás, fogás módjára. Ki a hibás. Általános a panasz a közönség között, hogy az Oroszországban levő foglyok az otthoniaktól a legritkább esetben kapnak postát. Sok fogoly 10 hónapi fogsága alatt még egyetlen egy sort sem kapott hozzátartozóitól. Ezzel szemben az otthoniak gyakran kapnak levelet a fogolytól. Érdekes volna tudni, hogy mely országban van a hiba. Czigány mentség. A gazda éppen akkor őr haza a mezőről, midőn a czigány a kertalja felé vezeti két lovát. Nyakon csípi a tolvajt s reá rivallt: — Lánczhordta czigánya, hát az én sárgáimra vásott a fogad! ? — Hjjáj! Essem ágába se vét, csak mivel hál- lottam, hogy gázsduram nincs itthon, mondok, meg- jártatom egy kicsit a lovákát — feleli a füstös. könyvkötő SZATMÁR Kazinczy-utcza 4
