Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-08-11 / 63. szám

Szattaár-Németi, 1915. augusztus 11. SZATMÁR HÍRLAP' 5 Egészségi Tanácsadó. A bolha mint ragályos betegség- terjesztő. A bolha, az ember vérével táplál­kozik és azzal közvetlenül érintkezik. Éppen ezáltal a legbiztosabb terjesztője a fertőző betegségeknek. A nagy világháború ideje alatt kettős gondot kell fordítanunk a bolha- pusztitására, mert ez a veszedelmes pestis, kolera, vérhas és más gyilkoló nyavalyák el­leni védekezésünkhöz tartozik. A bolha irtásának a legegyszerűbb módja, ha meggátoljuk a szaporodását. Hi­szen a kellemetlen rovar előbb-utóbb körömre kerül, de ha már lerakta 120—130 tojását a padlónak a deszkanyilásának oldalára, akkor hiába igyekezünk állati alakjában irtani. Ön­ként következik tehát, hogy a tojásait kell pusztítani, amire a legegyszerűbb mód, ha sósvizzel mossuk fel a padlót. Az erős sósviz felrágja a bolhatojás burkolatát, külső hár­tyáját és igy a levegő hozzájut a belső tar­talmához, amiáltal tönkre megy. A sósvizzel felmosott padló deszkanyilásaiban a viz el­párolgása után mint a dér, ott marad a fi­nom sópor. Az idő változása következtében ez a só nedvességet húz magába és a később oda lerakott bolhatojásokat is kikezdi, kimarja a sós nedv, miáltal elpusztulnak a bolha - tojások. gazdAk világa. Mit csináljunk a nedves gaboná­val ? Nyirkos, kicsirázott gabonát ne hal­mozzunk fel garmadában, mert a nedves ga­bona megdohosodik és megpenészesedik. A szárítást ponyván, a szabadban végezzük. Ha vastagabb rétegben vagyunk kénytelenek a nedves gabonát szárítani, naponta többször lapátoljuk. A szárítás után is tanácsos a gabonát vékony rétegben elhelyezni a mag­tárban. Angolországban rossz a termés. A legnagyobb angol lapok tartózkodás nélkül arról Írnak, hogy tiz év óta nem volt olyan gyenge termése, mint az idén. A kérkedő ország, mely bennünket akart kiéheztetni, igy lakói meg a sors rendelkezése folytán. Kitűnő a román termés. A román termés úgy mennyiség, mint minőség szem­pontjából kitűnő. Legjobb a búza termés, amely már majdnem teljesen be van taka­rítva. Románia mostani feleslegét 17 millió métermázsára becsülik. A ménselejtezést elhalasztották. Domahidy István megyei lótenyész-bizottsági elnök ezúton hozza az érdekelt lótenyésztők tudomására, hogy a f. hó 13-ára kitűzött ménlóseleitezés a földmivelésügyi miniszté­rium rendelete folytán később megállapítandó időre elhalasztatott. A 13-iki határnapot a minisztérium a budapesti lóversenyek miatt halasztotta el, melyek folyó hó 12 én kez­dődnek meg. NŐK VILÁGA. Miért fut össze a tej ? Bizonyára nincs nagyobb bosszúság a háziasszonyra nézve, mint mikor reggel megveszi vagy házhoz hozzák a tejet s az főzés közben ösz- szefut. Ekkor aztán persze szidjuk a tejes asz- szonyt, mint a bokrot, hogy ilyen meg olyan rossz tejet hozott, melyet most drága pénzen fizetünk meg. A tejes asszony igen természetesen hal­lani sem akar róla, hogy ő rossz tejet mért volna a „Nagyságának.“ És ebben igaza le­het neki. Mert nem mindig a pancsolt tej fut össze, hanem a legjobb tej is, ha fejée után kellőkép le nem hütik. A tej ugyanis 30 foknyi meleg, midőn kijön a tehén tőgyéből. Ha ezen állapotban megmarad, csakhamar megsavanyodik, vagyis a benne levő czukorsav tejsavvá válik, a mi okozza, hogy összefut a tej Ha azonban fejés után mindjárt 10—12 fokra hütjük le a tejet, megtartja édességét. E végre jól átszellőztetni is lehet a tejet. A levegő szénsava ugyanis gátolja a tejsav képződését; minél bensőbben érintkezik a tej tiszta levegővel, annál tovább marad édes. Az átszellőzés egyúttal eltávolítja mind­azon szagokat, miknek a tej alá van vetve, melyek csak később, ha vajjá dolgoztatik fel, jönnek ismét elő. Nyáron tehát fődolog a tejet mindjárt lehűteni, a mi leginkább szükséges, ha nem szállittatik oly messzire, hogy útközben kel­lőkép lehűlhetne. Végül a lehűtött tej vajnyerésóre is job­ban kihasználható, mint a hütetlen. (Egy asszony.) Tojás és főzőliszt kímélése. Gyúrás­hoz való lisztet most nagyon gyéren lehet kapni. Pótolhatjuk a hiányt, ha a mostani, gyúrásra nem alkalmas kenyérlisztből készí­tünk tésztaételt, akár kenyérsütés alkalmá­val, akár más időben. De ha nem kenyér­sütéskor készítjük is, akkor is olyan tésztát kell készítenünk, mint a kenyérnek való. Ha a tészta megkelt, vékony ujjnyi ru­dacskákat sodrunk belőle és késsel eldara­boljuk mogyoró nagyságú darabokra úgy, hogy minden vágás után félig megfordítjuk a tésztarudacsát, így nem lesznek a levágott darabok laposak. Azután meglisztezett vagy megzsirozott tepsire szórjuk és sütőbe tesz- szük, 5—6 perez múlva már összetolhatjuk a tészta-mogyorókat és ismét tehetünk a tep­sibe az esetleg kimaradt nyers tésztából. Ha megsült, szellős helyen egy hétig is eltart­hatjuk. A mikor főzni akarunk belőle, for­rásban levő vizbe rakjuk és addig főzzük, mig jól át nem puhult (20—25 perez). Ak­kor lészürjük ; kevés vizzel megöntözzük és épugy, mint más kifőtt tésztát, készíthetjük dióval, mákkal, sajttal túróval stb. Ezen tészta elkészítése semmivel sem kerül több munkába, mint a közönséges gyűrött taészta készítése. Lakos Imréné. Háborús-apróságok. Emlékeztető az olasz hűségre. Az olasz harcztérről Írják haza: Az egyik fo­golytáborban, a hol olasz katonákat őriznek, az altiszti étkezőben kicsiny tábla lóg a fa­lon. Két mondat van iáirva, — két mondat, mely minden szónoklatnál többet mond s mely alatt aligha érzik jól magukat az olasz foglyok. Az első fölirás a következő : Róma, augusztus 2. Nem szükséges, hogy Fölségedet külön biztosítsam róla, hogy Olaszország szövetségeseivel szemközt szi­ves és barátságos magatartást fog tanúsí­tani. Ez a mondat, mint ismeretes, Viktor Emánuel királynak királyunkhoz, intézett tá­viratából való. A másik mondat a mi kirá­lyunk proklamácziójából: — Olaszország királya hadat üzent né­kem . . . A háború mérlege. A németországi lapok a következő beszédes számokat közlik a háború évfordulója alkalmából: A középponti hatalmak az ellenséges területen megszállva tartanak: Belgiumban . . 29.000 négyszögkilómétert Francziaországban. 21.000 „ Oroszországban 130.000 „ Összesen 180.000 négyszögkilómétert Az ellenség megszállott: Elzászban . . . 1.050 négyszögkilómétert Galicziában . . . 10.000 „ Összesen 11.050 négyszögkilómétert Hadifoglyaink száma: Német fogolytáborokban és kór­házakban .................................. 898.869 mu nkásnak alkalmazva . . 40.000 az utóbbi hetekben elfogtunk 120.000 Németországban összesen 1,058.869 Ausztriában és Magyarországon 636.534 Összesen 1.695.400 Az orosz foglyok között Németország­ban van 5600 tiszt, 720.000 katona, Auszt­riában és Magyarországon 3190 tiszt, 610.000 egyéb katona. Az orosz foglyok száma össze­sen 8790 tiszt és 1,330.000 katona. Németországban júniusig 5834 zsákmá­nyolt ágyú és 1556 zsákmányolt géppuska volt. Számos ágyú és géppuska azonban seregeinknél maradt. Az egész zsákmány 7—8000 ágyúra és 2—3000 géppuskára te­hető. A nagy bizalom. A falusi atyafi meg­bízta az ügyvédet pőrének vitelével. Meg­egyeztek minden vonalon, végezetül azt mondja a gazda : — Előleget adjak-e ? — Ötven koroná nem árt, mert sok bé­lyegre lesz szükségünk. A beadványokat há­rom példányban kell elkészíteni, aztán min­degyikre kell ragasztani. Emberünk leolvassa a pénzt, aztán meg­kérdezi : — Mikor jöjjek be? — Majd értesítem levéllel, addig ne fá­radjon ide. A gazda elment, másnap már beállított újból. — Mi jót hozott ? — kérdezte a fiskális. A gazda megforgatta néhányszor a nya­kát s úgy nyögte ki nagy szemérmetességgel: — Hát, tudja, elgyüttem megnézni, hogy hát igazán felragasztotta-e azokat a bélyege­ket ? Mert hát háborús idő vagyon, kötve higyjen — az embör. Ivángorod. Ivángorod, ez az orosz vár is elesett, lehullott, megérve arra, hogy a világháború­nak eseményei közé sorakozzék. Elfoglalták a magyar és osztrák csapatok. Á múlt év augusztus havában még csak álomnak vagy legalább is ábrándnak tűnt fel Ivángorodnak bevétele. Immár, mint megtörtént eseménnyel állunk szemben. Ivángoródot, az erősséget valósággal a semmiből teremtette meg az orosz hadveze­tőség 70 évvel ezelőtt, azzal a czéllal, hogy védelmére szolgáljon a Visztula vidékének. Korábban lengyel uraknak volt a birtoka, mígnem a szép kastélyra s környékére sze­met vetett Paskievics Iván tábornok s kéré­sére a czár neki ajándékozta, miután a tulajdonosoktól tizedrész áron elvették. Pas- kievies nem elégedett meg ezzel a kis va- gyonszaporodással s miután fölfedezte kiváló stratégiai helyzetét a birtoknak, melyet ő ne­vezettjei Ivángorodnak, sikerült megvalósít­tatni a várépités tervét s a birtokot való ér­tékének többszörös áráért visszaadta az államnak. Még azt is megtette a kitűnő tá­bornok, hogy a kastély közelében téglagyá­rat épített s a várépitéshez ő szállította a téglát olyan áron, hogy közmondássá vált: Ivángoród — ezüstből épült. A Varsótól 102 kilométerre levő Demblin falunál 25 kilomé­teres kerülettel várövet építettek s azóta há­rom vasúti vonal s számos országút közép­pontjának tették meg Ivángorodot. Magának a városnak különben nagyobb jelentősége nincs ; minden a mi itt van, katonai czélt szolgál. Hogy miképpen szolgálta Ivángorod ezt a czélt, — az éppen most vált el. Egy kis gyakorlati pedagógia. KényszeriUüke a gyermeket arra, hogy mindent egyék? Annak a rögeszmének, hogy a gyermeknek mindenből kell ennie, ami az asztalra kerül, már sok gyermek egészsége áldozatul esett. Sohasem szabad a gyermeket arra kényszeríteni, hogy olyasmivel töltse meg a gyomrát, különösen pedig csillapítsa éhségét, ami nem kell neki; inkább arra kell törekedni, hogy a gyermek az illető táplálé­kot megszokja. A gyermek kóstoljon hát meg mindent, ami az asztalra kerül, de étvágyát azzal csillapítsa, ami ízlik neki. Fontos azon­kívül, hogy a gyermeket a táplálkozásban is rendhez szoktassák és különösen, hogy szi­gorúan megszabott időben és csak akkor kapja a táplálékot: az ilyen gyermek aligha lesz válogatós. * A rendet és tisztaságot csak úgy szokja meg a gyermek, ha mindig rendet és t iszta- ságot lát magakörül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom