Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-08-04 / 61. szám

y '! XXIV. évfolyam. Sseatmár-Németi, £915. augusztus 4. 61. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. lír. liakkny Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetések egyszeri kOzlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------­Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Az aranymisés Pemp Antal. é Koszorú és minden más díszes titulus nélkül Írjuk most le e ne­vet, mely elé a legtiszteletreméltóbb czim érkezik meg. Az „aranymisés“. Ez az egyszerűség, ez a kere- setlenség felel meg a Pemp Antal puritán egyéniségének. Egyszeü és természetes ifjn volt, mikor félszázaddal ezelőtt az Ur ol­tára elé lépett. Az maradt ma is ősz fejjel, gazdag tapasztalatokkal, méltóságos czimmel és egy szép, nagy egyházmegye kormányzatában püspöke után legjelentősebb mun­kakörrel. Azon ötven esztendőn át, me­lyet a jubiláns Pemp Antal meg­futott, alakult át nemcsak az uj Magyarországnak képe, de az Egy­háznak ez uj korszakba való beil­leszkedése is. A mi, szatmári egy­házmegyénknek kifejlődése és mai alakulása is. Pemp Antal ami egyházmegyénk életét félszázad alatt csaknem át­ölelve tartja. Munkakörének sokfé­leségével, helyzeteknek alakulásá­val, generáczióknak mentével és jöttével és kormányzatoknak válto­zásaival egyaránt. Első szentmiséje után káplán- kodik. Megismeri egy szorgalmas népnek lelki és reális világát. Csak­hamar megnyílik előtte a püspöki aula, ahol a „miénk.“-nek nevezett és beczézett, bölcs és jóságos, szelíd Biró püspök oldala mellett dolgozik éveken keresztül. Megnyeri a „nagy­eszű“, az „atyai lelkű“ püspöknek tel­jes bizalmát. Belelát a kormányzat ezer águ-bogu ügyeibe, fordulataiba, százaknak élete utaiba és sorsába. Aztán jön más idő. És más szellem. Modernebb szellem. A kormányzás nagy műhelyéből távozik a Biró konzervatív szelleme. Vele megy, távozik Bírónak jobb keze is — Pemp Antal. Mint Menenius Agrippa megy az aulista . . az eke szarvához. Egy szilaj, magyar néphez, községbe. Népével együtt túrja a földet; de gyúrja magát a népet is. A rend, az erkölcs, a tulajdon tiszteletének, a munkásságnak és takarékosságnak igájába hajtja azt a népet, mely ő előtte senkitől sem félt. Megüli a lovat s már hajnal ébredésével megy. Népe közt terem és példás munká­val leszen első a gazdák közt. E munka közt is igazi pap ma­rad. Templomában és iskolájában. Szemét, kezét ott tartja filiáin is, főleg Csapon, mellyel tervei voltak s mely tervét már a távolból hajt­hatta végre. De végre hajtotta. Csap ma önálló plébánia. Es bár kerüli a szorosan vett társadalmi életet, a közélet ügyei elől nem zárkózik el. A vármegye életét is figyelemmel kiséri . . . Az ungiak felismerik a ráfi plébános­ban az egyenes, nyílt jellemű, tör- hetlen férfiút, aki józan, természe­tes logikát, nagy törvényismeretet visz oda, ahol csak a közélet terén megjelenik. Ismeri a közigazgatás­nak sebeit; a népnek bajait és szo- cziális bántódásait. Megüli a rohanó kornak paripáját is, de az áramla­tokba nem ugrik; sőt, mint Cátó, folyton ismétli, hogy minden luxus politika, gazdasági fényűzés tör­lendő. Hogy a recsegő társadalmi hidakon „Lassan hajts!“ Hogy több nap, mint kolbász. Hogy holnap is van . . jövendő. Erős konzervatizmus az ő, nem­csak elve, de gyakorlati élete is. A fokozatos, a meggondolt haladás, a jövőre való dolgozás és gyűjtés, a takarékosság, melyről a nagy, né­met császár, az öreg Vilmos mon­dotta, hogy minden erősségnek, nagyságnak és biztonságnak alapja, * * * Hosszú évek múlnak és az 6 falusi életé nek szála nem szakad. De végre is jő az idő, mikor megint más idők következnek. Nem­csak a szeleknek, a vizeknek, az eszméknek, de a kormányzatoknak is vannak hullámvo­nalai. A püspöki széket Meszlényi Gyula fog­lalja el. A múltak nagy tisztelője. Aki a jö­vőbe nézve, hátra, a múltak nagy alakjaira is visszatekint. Kiássa a feledés mélységeiből az elmúlt idők nagy püspökeinek emlékeze­tét. Biró püspök oldalán ott találja az ő vas- erejü munkását, Pempet is. Amint adott al­kalom kínálkozik, kiemeli rusztikus magá­nyából a ráti papot is. Felsőbányái plébános­nak nevezi ki. Pemp már ekkor úgy oda volt nőve a földhöz, az ekéhez, hogy el le­het hinnünk: nehezére esett a népétől való megválás, amely népet a szó teljes értelmé­ben átalakította. De távoznia kellett. Uj munkatér kezdődik számára és jövő. Kitüntetések. De ő marad, aki volt. Egyszerű, konzervatív. Erőskezii, a jövő számára dol­gozó, szervező ember. A kis város jó módú egyháza érezvén erélyét, konzervatívabb fel­fogását, takarékos szellemét: az erélyes plé­bános kezdetben talán nem nagy népszerű­ségnek örvendett. Amint azonban e nép meg­ismerve plébánosát, látta érdek nélkül való munkásságát, gyümölcsöző erélyét: mind­jobban felolvadt és becsülte, felfogta Pemp Antalnak nagy értékét, hogy mikor évek múltán püspöke a székeskáptalanba, Szat- márra hozza Pempet, a felsőbányaiak őszin­tén sajnálták távozását. * * * Nos és itt Szamáron! Nagyobb, széle- sebbkörü munkásság nyílik az ő vaserejü munkabírásának. Az egyházmegyei Alapítványi Pénztár élére áll. Majd az irgalmasnénék Szuperiora évekig. Kezébe veszi az Irsik intézetek ve­zetését és rendezését; a hosszú intervallum, püspöki széküresedés idején a püspöki kor­mányzatot viszi; el kell ismerni, hogy csend­ben, tapintattal és nagy munkássággal. Az uj püspöknek dr. Boromisza Tibornak kormány­zása alatt is, főpásztorunk bizalmából viszi a püspöki helynöki teendőket. A szatmári szélesebbkörü társadalom nem ismeri Pemp Antalt. Csak egyes adott alkalmakkor veszi észre, mily határozott fel­lépésű, szilárd akaratú ember ő. S akik vele érintkeznek, tudják, hogy ez a kanonok ur nem takarja véleményeit, ítélkezéseit czifra szavakba. Sem édességekbe. Hanem kimondja, amit gondol, érez és akar. Egyszerűen, vilá­gosan és megindokolt érvekkel. Természetesnek fogjuk találni, hogy az erősen konzervatív embernek felfogását nem mindenki osztja. Még a papság körében sem. Sőt az ő konzervatív álláspontját sokan „ma- radiság“-nak tekintik. Határozottságát, meg­alkuvást nem ismerő elvbüségót úgy állítják be, mint minden előretörő ügynek kerékkö­tőjét. Pedig ő csak bü maradt ahhoz az is­kolához, melyben emberré és vaserejü mun­kabíróvá nőtt; amely iskolában ami jövőnk épült és a mely milliőben szerény anyagi erők és tényezőknek szigorú és gondos fel­i (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom