Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-08-04 / 61. szám
y '! XXIV. évfolyam. Sseatmár-Németi, £915. augusztus 4. 61. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. lír. liakkny Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetések egyszeri kOzlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Az aranymisés Pemp Antal. é Koszorú és minden más díszes titulus nélkül Írjuk most le e nevet, mely elé a legtiszteletreméltóbb czim érkezik meg. Az „aranymisés“. Ez az egyszerűség, ez a kere- setlenség felel meg a Pemp Antal puritán egyéniségének. Egyszeü és természetes ifjn volt, mikor félszázaddal ezelőtt az Ur oltára elé lépett. Az maradt ma is ősz fejjel, gazdag tapasztalatokkal, méltóságos czimmel és egy szép, nagy egyházmegye kormányzatában püspöke után legjelentősebb munkakörrel. Azon ötven esztendőn át, melyet a jubiláns Pemp Antal megfutott, alakult át nemcsak az uj Magyarországnak képe, de az Egyháznak ez uj korszakba való beilleszkedése is. A mi, szatmári egyházmegyénknek kifejlődése és mai alakulása is. Pemp Antal ami egyházmegyénk életét félszázad alatt csaknem átölelve tartja. Munkakörének sokféleségével, helyzeteknek alakulásával, generáczióknak mentével és jöttével és kormányzatoknak változásaival egyaránt. Első szentmiséje után káplán- kodik. Megismeri egy szorgalmas népnek lelki és reális világát. Csakhamar megnyílik előtte a püspöki aula, ahol a „miénk.“-nek nevezett és beczézett, bölcs és jóságos, szelíd Biró püspök oldala mellett dolgozik éveken keresztül. Megnyeri a „nagyeszű“, az „atyai lelkű“ püspöknek teljes bizalmát. Belelát a kormányzat ezer águ-bogu ügyeibe, fordulataiba, százaknak élete utaiba és sorsába. Aztán jön más idő. És más szellem. Modernebb szellem. A kormányzás nagy műhelyéből távozik a Biró konzervatív szelleme. Vele megy, távozik Bírónak jobb keze is — Pemp Antal. Mint Menenius Agrippa megy az aulista . . az eke szarvához. Egy szilaj, magyar néphez, községbe. Népével együtt túrja a földet; de gyúrja magát a népet is. A rend, az erkölcs, a tulajdon tiszteletének, a munkásságnak és takarékosságnak igájába hajtja azt a népet, mely ő előtte senkitől sem félt. Megüli a lovat s már hajnal ébredésével megy. Népe közt terem és példás munkával leszen első a gazdák közt. E munka közt is igazi pap marad. Templomában és iskolájában. Szemét, kezét ott tartja filiáin is, főleg Csapon, mellyel tervei voltak s mely tervét már a távolból hajthatta végre. De végre hajtotta. Csap ma önálló plébánia. Es bár kerüli a szorosan vett társadalmi életet, a közélet ügyei elől nem zárkózik el. A vármegye életét is figyelemmel kiséri . . . Az ungiak felismerik a ráfi plébánosban az egyenes, nyílt jellemű, tör- hetlen férfiút, aki józan, természetes logikát, nagy törvényismeretet visz oda, ahol csak a közélet terén megjelenik. Ismeri a közigazgatásnak sebeit; a népnek bajait és szo- cziális bántódásait. Megüli a rohanó kornak paripáját is, de az áramlatokba nem ugrik; sőt, mint Cátó, folyton ismétli, hogy minden luxus politika, gazdasági fényűzés törlendő. Hogy a recsegő társadalmi hidakon „Lassan hajts!“ Hogy több nap, mint kolbász. Hogy holnap is van . . jövendő. Erős konzervatizmus az ő, nemcsak elve, de gyakorlati élete is. A fokozatos, a meggondolt haladás, a jövőre való dolgozás és gyűjtés, a takarékosság, melyről a nagy, német császár, az öreg Vilmos mondotta, hogy minden erősségnek, nagyságnak és biztonságnak alapja, * * * Hosszú évek múlnak és az 6 falusi életé nek szála nem szakad. De végre is jő az idő, mikor megint más idők következnek. Nemcsak a szeleknek, a vizeknek, az eszméknek, de a kormányzatoknak is vannak hullámvonalai. A püspöki széket Meszlényi Gyula foglalja el. A múltak nagy tisztelője. Aki a jövőbe nézve, hátra, a múltak nagy alakjaira is visszatekint. Kiássa a feledés mélységeiből az elmúlt idők nagy püspökeinek emlékezetét. Biró püspök oldalán ott találja az ő vas- erejü munkását, Pempet is. Amint adott alkalom kínálkozik, kiemeli rusztikus magányából a ráti papot is. Felsőbányái plébánosnak nevezi ki. Pemp már ekkor úgy oda volt nőve a földhöz, az ekéhez, hogy el lehet hinnünk: nehezére esett a népétől való megválás, amely népet a szó teljes értelmében átalakította. De távoznia kellett. Uj munkatér kezdődik számára és jövő. Kitüntetések. De ő marad, aki volt. Egyszerű, konzervatív. Erőskezii, a jövő számára dolgozó, szervező ember. A kis város jó módú egyháza érezvén erélyét, konzervatívabb felfogását, takarékos szellemét: az erélyes plébános kezdetben talán nem nagy népszerűségnek örvendett. Amint azonban e nép megismerve plébánosát, látta érdek nélkül való munkásságát, gyümölcsöző erélyét: mindjobban felolvadt és becsülte, felfogta Pemp Antalnak nagy értékét, hogy mikor évek múltán püspöke a székeskáptalanba, Szat- márra hozza Pempet, a felsőbányaiak őszintén sajnálták távozását. * * * Nos és itt Szamáron! Nagyobb, széle- sebbkörü munkásság nyílik az ő vaserejü munkabírásának. Az egyházmegyei Alapítványi Pénztár élére áll. Majd az irgalmasnénék Szuperiora évekig. Kezébe veszi az Irsik intézetek vezetését és rendezését; a hosszú intervallum, püspöki széküresedés idején a püspöki kormányzatot viszi; el kell ismerni, hogy csendben, tapintattal és nagy munkássággal. Az uj püspöknek dr. Boromisza Tibornak kormányzása alatt is, főpásztorunk bizalmából viszi a püspöki helynöki teendőket. A szatmári szélesebbkörü társadalom nem ismeri Pemp Antalt. Csak egyes adott alkalmakkor veszi észre, mily határozott fellépésű, szilárd akaratú ember ő. S akik vele érintkeznek, tudják, hogy ez a kanonok ur nem takarja véleményeit, ítélkezéseit czifra szavakba. Sem édességekbe. Hanem kimondja, amit gondol, érez és akar. Egyszerűen, világosan és megindokolt érvekkel. Természetesnek fogjuk találni, hogy az erősen konzervatív embernek felfogását nem mindenki osztja. Még a papság körében sem. Sőt az ő konzervatív álláspontját sokan „ma- radiság“-nak tekintik. Határozottságát, megalkuvást nem ismerő elvbüségót úgy állítják be, mint minden előretörő ügynek kerékkötőjét. Pedig ő csak bü maradt ahhoz az iskolához, melyben emberré és vaserejü munkabíróvá nőtt; amely iskolában ami jövőnk épült és a mely milliőben szerény anyagi erők és tényezőknek szigorú és gondos feli (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP
