Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-07-25 / 58. szám
XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. julius 25. 58. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALÖf: LáP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 . — . Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő BODNÁR GÁSPÁR. Laptnlajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Balckay Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kSzlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Magyar becsület. Most, hogy Désy Zoltán holttestét magyar földbe hozták, ebbe „a legdrágább balzsamba“ rejtik, hogy ideiglenesen is köztünk lehessen: egyik nagyobb fővárosi újságunk a mi gyönyörűséges nyelvünknek színgazdagságával pompás czik- kében sző a megdicsőült halott tetemeseié szemfedelet. És e színes szemfedélnek szövetei közt ott találjuk ezeket a hi- mezéseket, vonásokat is. — Hozzák haza, magyar földbe a magyar becsület halottját. Majd így: — Hazáját itthon is szolgálhatta volna, de a hazaszeretet tüze Désy jellemében mindig a magyar becsület lángjában lobbant fel. A barcz- térre ment, ott is legveszélyezettebb pontokra, oda, ahol legnehezebb, de legfelemelőbb volt a haza szolgálata. Édes jó Istenem, ha e sorokat olvasták vagy olvassák az itthonmaradt fiatal modern óriások, akik a filozófiájukat, minden tudományukat és világlátásukat a nemzetköziek újságjából iszopták: milyen fölényes mosolygással, most elrejtett fensőbbsóggel kérdezik: — Hát még ilyen is van? Magyar becsület! A magyar lefoglalta magának a jó Istent, mikor a magyarok Istenéről beszél, ir és zeng. Most már lefoglalja a becsületet is? Hát a becsületet is nemzetiség, faj vagy talán néposztályok szerint számítjuk, mint a népiróktól rajzolt „paraszt becsület“-et? De hiába mosolyognak. Még maguknak, befelé is hiába mosolyognak. Mert ime — a nagy népbáboru, a nagy világcsatáknak bömpölygése, értékmérőre tette a népek becsületét is. Mi régen tudtuk, apáinktól, a történelmünkből, fajunknak megnyilatkozásaiból és lelki világából tudtuk, hogy van igenis magyar becsület. Amely becsületnek elemei a nyílt férfiasság és egyeneslelküség. A szótartás, (a tisztesség, a hagyománynak megőrzése. A lovagiasság, melyből a lovagias magyar nemzet alakult. Az a magyar becsület, mely sohasem Ígért olyant, melyet megtartani nem akart vagy amiről előre tudta, hogy teljesíteni nem bírja. És amire a magyar becsületszavát adja, abban ne kételkedjék senki sem. Az igazságért feláldozza ez a becsület önmagát és ha egyszer lelke azt az igazságot megfogta., el nem ereszti, vele hal, vele dől. De előtte igazság marad. Désy szelleme . . idézünk . . ilyen volt-e a te becsületességed, melynek megtestesítője vagy! Idézünk világközvélemény . . . van-e igazán magyar becsület, melyet veled ez a nagy földindulás, népek nagy csatája megismertetett. Iinhol . . . van már olasz becsület is. Van angol, franczia, amerikai és orosz becsület is. Van német, germán becsület is. Mindegyik nemzetnek, mindegyik népnek becsületét valóban külön választotta ez az óriási nagy tüzokádó üst krátere, melyben a népek lelke, becsületessége és értéke a becsületességnek értékmérőjére tétetett. A magyar becsülete is. A N apr ól-napr a hajmeresztő sajtóhazugságokat olvashatunk, melyekről merészen jelezve van például, hogy ebből, vagy abból az orosz újságból van idézve. Értjük milyen okokból van szükségük ezeknek a hihetetlenül vakmerő ujságtudósi- tóknak — a czitacziókra. Hogy pl. miért idéznek az orosz lapokból, hogy mindezek a czitátumok tele vannak az orosz hadvezetőségnek szigorú lekritizálásával, a sárga fődig való legyalázásával. De azt igazán nem értjük, hogy a magyar közönség hogyan veheti készpénznek annak lehetőségét, melyszerint ezek a kriti- zálások, lecsepüzósek a czár birodalmának bármelyik lapjában megjelenhetik. Gondolkozzunk csak e lehetőségen kissé és tegyük fel a kérdést — vájjon itt miná- lunk, a hol mégis csak más világot, államéletet élünk, megengedhetnék-e józan ésszel, hogy egyik-másik fiatal óriás az ő legelterjedtebb lapjában leczkéket adjon napról- napra, a mi derék hadvezetőségünknek. A mi vezérkarunk számára. Ugye-e, hogy nem 1 Hát hihető-e akkor, hogy egy automatikus birodalomban, a hol a sajtószabadság még békében is spanyolcsizmába van szorítva, hogy ott — szabadon lehessen tárgyalni, világgá* kürtölni pl. az orosz vezérkarnak hülyeségét, vagy baklövéseit. Ügy-e bár ez sem valószínű. Jó lesz tehát, ha a mi magyar közönségünk tisztába jön ezeknek a czitáczióknak értékével és fel ne üljön ennek a naprőí- napra való hazudozásnak és .vakmerő hadi- tudósitásoknak. De nincs is szükségünk nekünk arra, hogy az ellenségnek hadvezetőségót, hadseregét ilyen mesterséges eszközökkel kicsinyeljük le. Komoly ember tisztában van azzal, hogy igenis, mi ismerjük, de főleg hadvezetőségünk, a mi dicső hadseregünk ismeri kikkel áll szemben és mily értékű ellenséggel. A magyar nem szokta lekicsinyelni azt az ellenséget, amellyel bajvivásban áll. Ma sem teszi egészben véve. S ha a magyar telve humorral, a hadi életnek derűjével, háborús mókaságaival fogja fel ellenségének egyes vonásait, tényeit: mégis megrázogatva fejét, becsületes őszinteséggel ismeri el azt, amit akár a szerbben, akár a francziában, még a világ legkritizáltabb katonaságában, a taliánban is — el kell ismernie. ‘■A#**“' Mire való tehát ez az ostoba, de lealázó hazudás a sajtóban. A sajtó egy részében napról-napra. Az ellenségnek, az ellenség hadvezéreinek lekicsinylésével — győzelmet még sohasem arattunk. Az igaz győzelem mindig erős és szívós ellenséggel való bajvivásból született meg. Le kell csukni a tejhamisitókat. Kivételes állapotok kivételes jogrendet és intézkedéseket követelnek. Ezt a tételt ezek a háborús idők elég gyakorlativá tették. Ha már a kormányzat nem tudja polgárait megvédelmezni a piaczi uzsorák ellen, kérjük lépjen fel drákói szigorral legalább akkor, mikor a szabad- uzsoráskodásnak árán megszerzett élelmi szerrel egészségünk ellen törnek és gyermekeink életét veszélyeztetik. Akik papiros- sarkú vagy talpú bakkancsokat szállítottak, azokat irgalmatlanul lecsukatták. A posztó- hamisitók is börtönbe kerülnek. A muszkák Lembergben egy feljelentett paprika és bors- hamisitóval hamisított portékáját megetették. Egyszóval a rendkívüli állapotoknak rendkívüli és gyors elintézése már a háborús időknek természetéből következik. A néhány koronával való megtorlás nem fogja a tejhamisitókat még csak kellemetlenül sem érinteni. Maximálnak Ők maguk tetszés szerint. És megkerül a büntetés pénze. A hamisítók nevének hírlapokban való közlése is gyenge eszköz a lelketlen embereknek, méregkeverő kofáknak megfékezésére. Mit bánják ők? Hiszen ahol már az arczbőr megvastagodott, ahol az erkölcsi érzék az állati ösztönnél is alább sülyedt... ott a megszégyenítés igazán számba sem jöhet. A közönség meg holnap elfelejti a közlött neveket. Nincs itt mit beszélni, írni. Ott, a hol a tejhamisitás ily nagy mértéket ölt, mint nálunk, a kormányzat adjon hatalmat, kivéte- les jogot a rendkívüli állapotok megfékezé- 2*. zesére. Le kell csukatm a tejhamisitókat. ** fo.
