Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-07-25 / 58. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915 julius 25. A hadseregszállitók megadózta- tatása. Amit mi idehaza hónapok óta rebesgettünk, az most Németországban, a megvalósulás stádiumába jutott s igy reményünk lehet, hogy bár ólomlábakon, de azért hozzánk is eljut egyszer valahára. A német szövetséges államok pénzügy- miniszterei közös tárgyalások alapján megegyezésre jutottak, hogy a háború alatt és miatt hirtelen nagy nyerességhez jutott czó- geket és magánosokat váratlan jövődelmük és meggazdagodásuk arányában meg fogják adóztatni. Az uj adó alanyai első sorban a hadsereg szállítók lesznek. Azok a hadsereg- szállítók, akik tisztességesek maradtak s a tisztességes üzlet mellett is milliós hasznokhoz jutottak. Mert a háború idején az egyes czégek és üzletek normális forgalma hihetetlen arányokat öltött s a nagy forgalom következtében óriási jövedelmet jelentett a tulajdonosok számára. Ilyenek elsősorban az ipari czikkek előállítói: a posztó- szőrme-, bőr-, gummi-, kötszer- stb. gyárosok, kik az évtizedek óta megtömött raktáraikat egy pillanat alatt eladhadták, kiürítették, sőt újabb megrendelések által valósággal olyan termékeket adhattak el előre, melyek még a nyerstermelők kezéből sem kerültek ki. Ilyenek továbbá azok a czégek, melyek a hihetetlen módon megnövekedett hadsereg élelmezését látták el. Ide bekapcsolódnak a nyerstermelők is, bár ezek régebbi megállapodások szerint igen sok esetben csak régi áruikat kapják üzletfeleiktől s a haszon szédítő per- czentje a feldolgozók és közvetítők kezébe jutott. így például a nyerstermelő, a gyapjúra megcsinálta a kötést a normálisnál alig valamivel magasabb áron még az ősz folyamán, holott a gyapjú ára azóta 2—600 perczenttel emelkedett. Ide tartoznak továbbá a kisebb czégek is, melyek ma megfeszített erővel igen sok helyen fogoly-, vagy katonai erőkkel dolgoznak, forgalmuk sok százszorosán megnövekedett munkabéreiket alig, hogy emelték s néhány hónap alatt százezreket szereztek. Igen sok ember van nálunk is, kiket a háború tett milliomossá; a méltányosság most azt követeli, hogy váratlan milliós jövödel- meik egy bizonyos perczentjét visszaadják a hazának. Egy esztendeje. A világháború immár betölti — tehát a teljes egy esztendőt. A történelem ilyen korúnál több, hosszabb hábo- rutiismer, mint rövidebbet. De a mérkőzésnek ekkora nagyságáról, az erők összecsapásának, az öldöklés teknikájának mai szédületes fejlettségéről még a szárnyas fantáziájú regényírók sem álmodtak. Vérben, emberanyagban, aranyban ez az óriási mérkőzés példátlan. Áldozatokban is. A népek teljesítőképességében pedig soha nem hitt mértéket követelt. Csalódásokkal is teljesebb, mint minden eddigi háború. Minden hadviselő ország erősebbnek bizonyult, mint amilyennek hitték. Sőt maga is hitte magát. Es ? Az a sokszor félemletes komorsággal szálló viharos felhő: a számbeli túlsúly leg- értéketlenebb és mint egyik szakiró kifejezi leginkább passiv értékű lett. A kolosszus, a tömegérték Oroszország kezében volt. És ime, ez a félemletesen ható erő kevésbbé érvényesülhetett, mint a morális erő, eszme, mely kisebb hadseregeket diadalra vezetett — a kiegyenlítés által. Es egy más jelenség, ami mint eredmény jelentkezik. Veszteségeink kisebbek az év jártán, mint ellenségeinkké. Eredményeink nagyobbak. Több csatát nyertünk mint ők. Es több ellenséges föld van a kezünkben, mint amennyi földünk van az ő kezükben. Aztán emberanyagban ? Hadi 'elszerelésekben? Oroszország egymaga légibb is annyit veszített, mint a középeurópai vétség együttvéve. De irtózatosak Francia ág és Anglia vesztesége is. A hitszegő, Inok taliánról nem is beszélve, mely a forró üstbe beleugrott — egyáltalán tud mást tenni, mint — veszíteni. És ’ egyéves háború czélzatának meg- Történeti csodaként marad az em- ámára. Ellenségeink még harczol- •n azért, a miért a háborút megin- az, amit még talán remélnek, de 'len az, amit terveztek. Hol van Berlin ? Hát Becs ? A magyar Alföld ? Budapest? Bizony, bizony a maguk helyén és változatlanul. Egy esztendeje igen. A diferen- czia megvan. A háború is. A vég még nincs. De a tények gesztusai felé integetnek. Wapló-je^yzetek. Semmi sem lehet tökéletes, ami emberi, így nem lehet eléggé tökéletes a védekezésünk a mostani járványos betegségekkel szemben; és bizony nem lehet tökéletes a barakk-kórházbeli felügyelet sem. Magam tapasztalta apró eseteket jegyzek fel okulásul arra, hogy nem kicsinyeskedni és gúnyolódni kell, de az óvatosság legvégső határáig elmenni. Ad nótám: a légyrendelet. Minap jártam kint a fogoly és barakk tábornál. Asszonyok meglehetős raját találtam akkor közöttük, kik czukrokat és egyéb édességet árultak ott. Viszont láttam a legyek dongó táborát is. Látva pedig ezeket, gondolkoztam: A légy itt rászáll a kolerás, tifuszos betegre, ürülékekre stb., onnan repül és mondjuk rászáll a jövő nemzedék részére ott kiparkiro- zott rózsagrupp egyikére. De onnan szintén továbbrepül a deszkakerítésre s vig kedvében eltánczol az asszonyok hozta czukorra és édességre is, s könnyen fertőzést okoz. A megmaradt czukrot, stbit az árusító visszahozza a városba és — itt megveszik és eszik gyermekek a legyek által összemajszolt, pökött, fertőzött édességet. S akkor előáll a kolera, tífusz stb. ragályos betegség. Ezt azután nem lehet elütni azzal, hogy egy véletlenül eltévedt orvosnövendéket öt napos fertőtlenítő áristomba dugunk. Mert az ily olcsó dolgon a németi józan polgárok is mosolyognak, ellenben igen szeretnék például, ha a legyeket dugná áristomba a h. miniszteri biztos ur. A légyrendelet tehát nem mókázásra készült, annál is inkább, mert azt a minisztérium adta ki orvosi előírások alapján. S ha ez előírásokat nem követjük, a barakk kórház is visszája lesz a fennen hirdetett „felszívó“ telepnek. * A szabad érintkezés. Nem régiben hazajött egy jóbarátom a harcztérről betegen és a polgári fiúiskolában helyezték el. (Nem a barakkba.) Mikor meg akartam látogatni, tud- tul adták, hogy tifuszos tünetek között beteg, nem lehet meglátogatni. Bizonyos idő múlva azonban már ki-ki- sétált, s igy meglátogatni is lehetett, mire én siettem a jelzett kórházba. Ott az ápolónő rámutat a tiszti «obára s azt mondja: tessék besétálni. Benyitok, s akkor látom, hogy ott többen vannak betegek, akik szintén — mit tudhatom milyen — tünetek között jöhettek a harcztérről. Már pedig ha bemegyek, reám is vetődhetik valamely tüneményes baczillus, s kijőve a városba, egy gyermek, vagy más valaki könnyen felkaphatja a ruhámon esetleg megbújt baczillust. Kérdjük: miben áll tehát a barakk „felszívó“ természete? * A vasúti kocsikázás. Szerdai nap este jövök a kisvonaton, melynek utolsó kocsija vöröskeresztes volt. É kocsiban fapadok voltak, mig az előző kocsiban, hol ón is ültem, párnázott bőrülés volt. így értettem meg, hogy a barakkba igyekvő orvosok és ápolók mind az én szakaszomba tolongtak s egy ápolónő engem is az ablakhoz préselt. Tekintetbe véve azt is, hogy a vöröskeresztes kocsiról, mint nem ápolót, már egyszer elűztek, — miért kell nekem az én szakaszomban összepréselődnöm miattok, mikor az ő kocsijok üres ? Hátha én véletlenül óvatos lennék és egyáltalán kerülni akarnám a velők való érintkezést? Hol van ebben a szinte reklámozott nagy rend és tökéletesség. Vagy talán ez meg azzal lesz megoldva, hogy tehát engem is öt napos fertőtlenítő áristomba dug a h. miniszteri biztos ur ? Es vájjon az összes barakkok egyetemes felügyelője miért nem dugatik ötnapos megfigyelőbe per analogiam, ellenben minden nap vonatozik fel a hegyre és vissza, pedig vele igazán félünk együtt utazgatni. Riporter. ♦ Püspökünk a hadi árvákért. Az Országos Katholikus Szövetség a háborúban elesettek árváiért indított mozgalom érdekében első lépésként az illetékes egyházmegyei főhatóságokhoz fordult. Boromisza Tibor dr. szatmári püspök erre Zichy János grófnak, az Országos Katholikus Szövetség elnökének következőleg válaszolt: „Nagymól- tóságu Gróf Elnök Ur! Örömmel üdvözlöm az Országos Katholikus Szövetségnek, mint erre leghivatottabb tényezőnek ama kezdeményezését, amelyről Nagyméltóságod e hó 15-én értesíteni kegyeskedett: a háború folytán árvaságra jutott katholikus gyermekek vallásos nevelésének biztosítását. A vallási tekintetben színtelen, sőt ellenséges irányú alakulásokkal szemben a katholikus társadalomnak szigorú kötelessége az országos ak- czióra teljes befolyását olyan irányban érvényesíteni, hogy amikor az árvák elhelyezéséről gondoskodás történik, ugyanakkor ‘legnagyobb kincsüknek, szent vallásuknak megőrzéséről, a katholikus vallás elvei szerint való neveltetésükről történjék gondoskodás. Ebben az irányban várok sokat az Országos Katholikus Szövetségtől, amelynek feladata a katholikus társadalom ilyen iráDyu mozgalmának a szervezéssel erőt adni és igy sikereit biztosítani. A szervezés kezdete gyanánt megalakítandó nagy bizottságba egyházmegyém területéről kiszemelt egyének neveit a mellékelt jegyzékben idezárom és a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt megindult mozgalom sikere érdekében készségesen ajánlom föl erkölcsi és anyagi támogatásomat.“ Uj szentszéki ülnök. Áz „Alkotmányiban olvassuk, hogy Miklósy István hajdudorogi püspök Hubán Gyula szatmári görög-katholikus lelkészt és tb. esperest a hajdudorogi egyházmegye szentszéki ülnökévé nevezte ki. Ezzel a kinevezéssel, mely a Szentszéknek az elmúlt év júniusában történt megszervezése óta a legelső, sok évi érdemes munkásságot jutalmazott a püspök. Személyi hirek. Jordán Károly dr. apátkancnok, Perényi János, Ratkovszki Pál ez. kanonokok a Szatmárhegyen tartózkodnak. — Unger Gusztáv ez. kúriai biró és családja hegyi nyaralásukra megérkezett. — P. Tamás Alajos helybeli ferenezrendi házfőnök f. hó 25 én Gyöngyösre utazott a rendi káptalanra, ahol résztvesz az uj tartományfőnök választásán, nemkülönben a rendi kor- mánytánácsosok megválasztásán. Távollóte alatt P. Máj er Marcellin fogja őt helyettesíteni. Kitünteti tábori lelkész. Szoktalan kitüntetés érte Kun Lajost, a 17. honvéd gyalogezred hős tábori lelkészét, aki a háború kezdete óta teljesít szolgálatot. A vitéz pap, akiért ezrede valósággal rajong, katonáival együtt fekszik a lövőárokban, s megkötözi a megsebesült bajtársait. Legutóbb pedig egy századot ő vezetett rohamra, amely fényes sikerrel végződött. Ezért kapta a kitüntetését. A király a Signum Laudissal ékesítette fel, tehát olyan kitüntetéssel, amelyet csak katonatiszt szokott kapni. Ez az első eset, hogy tábori lelkész megkapta. A hetedik ezer fehérnemű. Az Oltáregyesület nemeslelkii hölgyei most már a hetedik ezer fehérneműn dolgoznak. Az Isten oltáráról egy időre a haza oltárára küldik serény munkájuknak produktumait. S jól van ez igy. Nincs Isten akarata s a nemes egyesület czélja ellen. Hiszen a hit és haza oltára ikertestvérek. A hol a haza oltára biztonságban van, ott éghet csak az Eucharisztiának örök mécsese. Hogy mily szép felfogásban érvényesül a tagoknak buzgósága, mutatja az a körülmény, hogy a tagoknak, hölgyeknek az a csoportja, mely a közvetlen munkásságban akadályozva van, pénzbeli adó-
