Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-07-21 / 57. szám
XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. julius 21. 57. szám. SZATMÁRI HÍRLAP (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI ÍL.AJP 915' ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Félévre 10 K — 5 , f. Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptuiajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ----------------- Nyílttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Szent Vincze leányai köszöntünk, mikor még tiszta, önfeláldozó telketekben zsong annak a csöndes családi ünnepnek hangulata, mellyel az irgalmasság és kö- nyörület nagy apostolának, a századoktól magasztalt és az egész világtól dicsőített atyátoknak népnapja elérkeztével tegnapelőtt áldoztatok. Köszöntünk e nagy, világot rázó időben. Titeket, a kik az omló embervéráradat, bömbölő ágyuknak, pusztitó förgetegek, az állattá vált emberek kegyetlenségei, a szenvedő, a jajgató sebesültek és hörgő haldoklók közt, mint Isten földi angyalai jártok. Jártok, hogy enyhü- letet, balzsamot, önzetlen és önfeláldozó szivet és gyöngéd kezeket vigyetek azok számára, kik elhagyták övéiket; a kiknek senkijük sincs, mikor mindenük fáj, vérzik; hogy ti legyetek Isten által küldve mindenük. Köszöntünk igen mindazok nevében is, akik titeket áldottak a harctéren. És áldanak ott is a kórházakban, vagy hazakerülve a családi tűzhelyeken. A kik hirdetik, hogy ti vagytok a szeretet harczának a leghősibb, a legönzetlenebb, legfáradhatatlanabb katonái . . szent Vincze leányai, irgalmas nénék! És bocsássatok meg nekünk, hogy a ti csendes fészketek ünnepét a^ nagy nyilvánosság elé tárjuk. Egy kis önzés vezet. Azt akarjuk, hogy a kik titeket ismernek, áldanak, messze földön-tájakon hálás könnyel szemükben emlegetnek; a kik bénán, sántán, gyógyultan tűzhelyeikre érkezve a ti gyöngéd ápolástokról, anyai igaz^ szeretetetekről, önfeláldozásotokról mesélnek gyermekeiknek — azok is részesei legyenek a ti csendes örömötöknek . . egy pillanatnyi megpihenésteknek. Azt akarjuk, hogy azok is megismerhessenek, a kik csak ruhátokról ismernek . . és azok is, akik tollúkkal, szájukkal, a színpaddal tövisek közé vetették liliomfehérségteket . . most meghajolva,^ kalapot emelve még jobban belenézhessenek a ti szent hivatásotoknak esudás nagyságába, szépségébe, de egyszersmind szinte ember- feletti nagy nehézségeibe. Azért közöljük a ti szuperiorotoknak, a püspök helyettesitőjének hozzátok intézett mélységes szavait, hogy mikor ti halljátok azokat ebben a nagy, világot felforgató időkben . . hallják, hallhassák azok is, akik ismernek és azok is, akik csak most ismertek meg benneteket e nagy időben, szent Vincze leányai ... a mi önvédelmi har- czunknak irgalmas és könyörületes angyalai. Az ünnep. Jul. 19-ike minden esztendőben csendes, szép ünnepe Szent Vincze leányainak, a szatmári irgalmas nénék anyaházában. Alapítójuk napján szokták rendszerint *beöltöztetni“ — mint a nép ajka mondja — az „uj apá- czák“-at és ekkor újítják fogadásukat a többi már fogadalmat tett nénék is. Az idén is elérkezett ez a nap. Éz a csendes kolostori ünnepség. Az idén, mikor az irgalmas nénék közül többen a karcztéren, még többen a kórházakban folytatják szent Vinczének irgalmas cselekedeteit. Betegeket, sebesülteket ápolnak és árva gyermekeket nevelnek. De azért, a ki tehette megjelent itt Szatmáron az anyaházban a megelőző szentgyakorlatokon és aztán magán az ünnepi isteni tiszteleten, fogadalmi szertartáson, mely hétfőn reggel 7 órakor vette kezdetét az irgalmas nénék templomában. A szent misét és a szertartást Szabó István prelátus kanonok, a szatmári irgalmasnénék kongregáeziójának Szuperiora, kormányzója végezte a középponti áldozó-papságnak teljes és díszes segédletével. Ez volt a prelátusnak első nyilvános funkcziója e szép, nagyjelentőségű és sok gonddal járó állásában. A szent misét „Feni Sande“ előzte meg, majd evangélium után a fungaló főpap az oltártól beszédet intézett a templomot betöltött irgalmas nénékhez és közönséghez egyaránt. Ez a .beszéd pedig nemcsak alkalmi szónoklat. És nemcsak az irgalmas nénékhez szóló beszéd. Ez a beszéd classzikus bemutatója az irgalmas nénék hivatásának, élótének, jelentőségének — egész missiójának. Azért tettünk meg minden lehetőt arra, hogy ezt a beszédet a világiak számára, katholikusok és nem katholikusok, jó barátaink és ellenségeink részére is, lehetőleg a maga hűségében és eredetiségében megszerezhessük, leközölhessük. Nem akarunk egy fordulatos fejezetünk elé vágni. De mikor a prelátus beszédében azt jelezte, hogy az irgalmas nénék tisztelendő Anyja, tartományfőnöknője most érte el ötvenedik évét annak, hogy szerzetesnő lett, hogy fogadalmát letette és azt a fogadalmát most, ma mindjárt meg fogja újítani és mikor oda fordul a jelöltekhez és azt mondja: Kérdezzétek meg a ti tiszteletre méltó anyátoktól, vájjon megbánta-e, hogy szerzetesi ruháját felvette ? Hogy csalódott-e, stb.: akkor éreznünk kellett mindnyájunknak és éreznie kell majd a beszéd olvasóinak, hogy ez a mostani szent Vincze nap tartalmában, jelentőségében, eszméjében, hatásában magasra emelkedett nemcsak a kongregációnak tiszteletreméltó nagy, négyszázados idejében és itteni héttizeden túl való életében, de a gondolkodó, érezni tudó és az emberiség üdvét szerető emberek lelkében is. (A beszédben talán lesznek egyes helyek, ahol feljegyzéseink nem adják vissza a maga erő- teljessé-gével a szép gondolatot.) Szabó István prelátus beszéde. „Menjetek, ime én elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé“ (Luk.',10-3.) E szavakat intézte az Ur Jézus a hetvenkét tanítványhoz, amikor — miként a mai evangéliumban olvassuk — kettenkint elküldé őket ama városokba és helyekre, ahová ő menendő vala. Küldötteit nem látta el ajánlólevéllel, pénzzel, nemjkörnyezte fénnyel, pompával, mint ahogyan ezt a királyok követeikkel tenni szokták; ellenkezőleg igy utasította őket. „Ne hordjatok erszényt, se táskát, se sarut és senkit az utón ne köszöntsetek". (Luk. 10-4.) De ki fogja a védteleneket az ellenséges támadásoktól megóvni, az éhezőket táplálni, a szükségbenlevőket kisegíteni ? Mindezzel a tanítványok nem törődtek, hanem teljes bizcdalommal isteni küldőjük iránt munkához fogtak s legyőztek minden akadályt, az emberek ezreit nyerték meg a evangéliumnak és mikor visszatérve küldetésükről beszámoltak, örömmel igy kiáltottak fel : „Uram, még az ördögök is engelmeskednek nekünk a Te nevedben /“ (Luk. 10—17.) Amit tett Jézus kezdetben, az egyház keletkezése korában, ugyanezt műveli azóta is mindig. Minden időben támaszt és küld embereket, tanítványokat az 0„ isteni tanainak hirdetésére, terjesztésére, az O igaz egyházának támogatására, az időnkint elhatalmasodott gonosznak megfékezésére, kiirtására, az örök szeretet müveinek gyakorlására. Ilyen küldötte, és pedig kiváló küldötte volt az Urnák páli Szent Vincze, akinek ünnepét üljük ma. Szegény sorsban találta őt az isteni küldetés, mint az apostolokat és tanítványokat és szegény maradt azután is mindvégig; visszautasított minden jutalmat, méltóságot és kitüntetést, mellyel őt hasznos munkájának láttára és elismeréséül az emberi kegy megtisztelni akarta. De annál gazdagabb és méltóságosabb volt a lelke, melyet az isteni és felebaráti szeretet tüze hevített, a Szentlélek kegyelmének gazdagsága ékesített. Mint az apostolok és a hetvenkét tanítvány,' szüntelen járt-kelt ő is hirdetette az evangélium tanait, gyakorolva a szeretetet, az irgalom cselekedeteit, enyhítve, szüntetve testi-lelki nyomort és szenvedést s megszámlálhatatlan lelket vezetett vissza Istenhez. De mintha kevés lett volna neki az emberi élet rövid ideje. Az ő Istent szerető lelke arra vágyott, hogy a halál után is folytathassa küldetése munkáját. Két intézményt alapított tehát: a missiós papok társaságát, amelynek tagjait lazaristáknak nevezzük s az irgalmas nénék intézményét, amelyet közvetlen közelről ismerni mi is szerencsések vagyunk. E két intézményben él tovább az ő szelleme, működik nagy lelke a világ bá mu- latára, a szegény lelkek nagy hasznára, a meny ország örömére. Amig mi, kívülállók, Szent Vinczébe Istennek kiváló nagy szentjét, a lelki és testi
