Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-12-31 / 103-104. szám

Szaturái-Németi, 1915 deczember 31. „SZATMÁR HÍRLAP 5 gástalanul viselte magát a fegyházban — feltételes szabadságot kapott, haza engedték ■— Mikolába, a hol most családja lakik. Lükő Béla dr. Operateur, m. kir. ez- redorvos közkórházi főorvos újabb füzete a a budapesti orvosi újság tudományos köz­leményei közt (külön lenyomat). A jeles és immár országos nevű orvos nemcsak a mű­tőben, kórházakban dolgozik emberi erőt meghaladó munkával az emberiség és főleg most a hadsereg áldására, de mint időnkint jeleztük, íróasztalához ül és gazdag tapasz­talatait, sőt felfedezéseit szakértő és jó stí­lusú pennájával közkinccsé teszi. Most újra kezeink közt van egy füzet, mely „A köz­ponti idegrendszer sérüléseiről“ értekezik és érdekfeszitő esetekben mutatja be azon el­járásait, melyekkel annyi vitéz sebesült ka­tonának mentette meg az életét. Nemcsak orvosok, de laikusok is a legnagyobb érdek­lődéssel olvashatják e füzetet. Nem vizsgálják többé a katonák leveleit. A hadrakelt seregnél a tábori és hadtáppostaállomáson feladott leveleket a jö­vőben zártan, minden czenzura nélkül továb­bítják a czimzettnek, igy tehát a harcztérről jövő levelek kézbesítését nem fogja tovább késletni az, hogy a továbbítás előtt meg- czenzurázzák. A hadrakelt seregnél levő pa­rancsnokságok mindazonáltal időnként pró­baképen átvizsgálják, a leveleket és szigorúan felelősségre vonják azt, aki a fennálló ren­delkezések ellen vét. Továbbra is érvénybe marad az a rendelkezés, hogy a harcztóren feladott postai küldeményeket a parancsnok­ság pecsétjével ellátni. Verik már Körmöozön a vas pén­zeket. Több ízben irtunk már róla, hogy Németország is, meg a monarchia is vaspénzt fog veretni és forgalomba hozni Ennek az elhatározásnak nem éppen az az oka, hogy ennek a rettenetes vaskorszaknak csakugyan legstilusosabb pénze lesz a vasból való, amely Európában ugyan már Krisztus előtt divatját múlta, még a Lykurgosz idejében, de most csakugyan stílusosan divatba hozható. A do­lognak nem ilyen esztétikai megfontolás az alapja, hanem egyrészt az, hogy a váltópénz oly kevés, hogy néhol alig bírják a katonák zsoldját fizetni emiatt, másrészt, hogy a vál­tópénznek való fémek most egyéb czélokra kellenek: Az aprópénzhiány most már nem sokáig fog tartani, mert Körmöczbányán már hetek óta verik a vasat, hogy pénz legyen belőle s az újév már meg is fogja hozni a zörgő pénzt. A jegybank híradása szerint négy öt hét múlva már forgalomban lesznek az első vaspónzküldemények. Hadi foglyokat akarnak alkal­mazni a nagyváradi borbélyok. Gyűlést tartottak ugyanis, a melyen megállapították, megvitatták a dolgot, hogy nekik is nagy szükségük van a hadifoglyokra. Munkás nincs, a kik vannak, visszaélnek a helyzettel. A borbély hadi foglyok pótolnák tehát a hiá­nyokat. A mellett olcsó munkások. Voltak pesszimisták is a borbély urak közt, a mes­terek nagy többsége az „eszme“ kivitele mellett kardoskodott. így hát egy pár hét múlva talán orosz, vagy szerb borbélyok fo­gadják a nagyváradiakat a fodrász üzletek­ben. Hát gusztus dolga, hogy valaki ellen­séges fogoly kezének és késének nyújtsa oda az arczát, meg a torkát. Mesés olcsóság Szerbiában. Sz. G. újságíró az alábbi megczenzurázott tábori le­velezőlapot irta a meghódított Szerbiából: „14 napi utazás után itt vagyok egy szerb városban a nyugati Morava mellett. Az időjárás pompás és mesés az olcsóság. Például bevásároltunk két malaczot tisztán 56 kiló, 2 pulykát, 3 kakast, 3 kiló almát, 2 kiló aszalt szilvát és 1 kiló vajat, mindezek­ért összesen 36 koronát fizettünk. Hozzáju­tottunk egy egész magazinra való élelemhez. Vidék. Ugooae—Nagyszöllős. Idősebb Percnyi Zsigmond báró Bereg és Ugocsa vármegye volt főispánja meghalt. A család a következő gyászjelentést adta ki: Ifj. báró Perényi Zsigmond és gróf Salm- Reifferscheidt Ágostné született báró Perényi Gabriella a maguk és alulírott hozzátartozóik nevében mélyen elszomorodott szívvel jelen­tik, hogy szeretett édesatyjuk, móltóságos báró Perényi Zsigmond ur Bereg és Ugocsa vármegyék volt főispánja 1915. évi deczem­ber hó 19-én, életének 73-ik évében, rövid szenvedés utáD elhunyt. A szeretett halott tetemei folyó évi dsczember hó 21-én dél­előtt 11 órakor Nagyszőlősön a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetett és az engesztelő szent miseáldozat bemutatása után a családi sírboltban nyugalomra helyez­tük. Ifj. báró Perényi Zsigmondné szül. Szentkatolnai Cseh Etelka mint menye, gróf Salm-Reifferscheidt Ágoston mint veje; leg­ifjabb báró Perényi Zsigmond, gróf Salm- Reifferscheidt Mária-Terézia, gróf Salm-Reif­ferscheidt Mária, gróf Salm-Reifferscheidt Gabriella, gróf Salm-Reifferscheidt Miklós mint unokái. — Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Teodorovits Erzsé­bet kispesti polgári iskolai tanárnőt a nagy­károlyi m. kir. áll. polgári fiúiskolához he­lyezte át helyettes tanárnak. — Szénára él szalmára van szüksége a hadászatnak. A gazdák, termelők igyekezzenek, már hazafias szempontból is önként felajánlani készletü­ket. Az árakat a gazdasági egyesület a had­bizottsággal egyetértve fogja megállapítani. Akik a szénát, szalmát önként nem ajánlják föl: ezeknek requirálás esetén csak az ala­csonyabb árakat adják. — A tyukodi ame- rikások jóizive. Karabólyos Andor tyukodi állami iskolai igazgató közli, hogy az Ame­rikában élő tyukodiak 900 koronát gyűjtöttek egymás között a falujokbeli hadi özvegyek és árvák javára. — A falu. Sárközről Írják nekünk. Kipadhatatlan a falu szive sebesült katonáink iránt érzett szeretetükben. Itt-ott megragadnak minden alkalmat, hogy irántuk táplált szeretetüket kimutassák. Sárközön is 17 leányból Movik Sándor rk. tanító vezetése s kezdeményezésére kis énekkar alakult, mely „Fel nagy örömre és Megszületett Jézus“ és más énekek betanulása után karácsonyeste a sebesült katonák javára összeénekelt. 26 ko­ronát. A derék lányok megérdemlik, hogy nevüket további buzditásül felemlítsük: Krupa Piroska, Kovács Piroska, Stekli Julis, Podo- lyák Mária, Muntyán Juliska, Kukta Margit, Jakab Mária, Gyávol Mária, Podolyák Anna, Princz Piroska, Mihályku Etel, Kovács Vilma, Krupa Juliska, Lukács Verona, Papp Vilma, Bodnár Anna és Násku Zsuzsánna. Világkrónika Húszmilliós sikkasztás az * orosz hadsegitőalapból. Az orosz városok és zemsztvók ko Jgresszusa mozgalmat indított az orosz menekülők és szükölködők sorsának javítására. Most hire jár, hogy az e célra összegyűjtött összegből több mint húsz milliót sikkasztottak. — An­gol milliomosok menekülnek a hadiadó elöl. New Statesman jelenti, hogy egy sereg angol tőkepénzes és pénzügyi szaktekintély New- yorkba helyezto át irodáját és Londonban csupán kis fiókot rendezett be. Ennek a köl­tözködésnek az a célja, hogy a milliomosok elmeneküljenek a hadiadó kivetése elől. — Hogy keletkezik a drágaság? Érre a kérdésre ad választ a németországi darmstadti ren­dőrség jelentése, mely szerint egy ottani áruház néhány héttel a jelentés előtt vett szafaládét. Az első kereskedő kilogrammon­ként 2 márka 40 pfenningórt vette. A má­sodik közvetítő 2.60, a harmadik 2.90, az áruház pedig 3'80 márkáért vette s 4.70 már­káért adta a fogyasztónak. — Francziaország- ban is rekvirálnak. A nemzetközi mezőgaz­dasági intézet értesilőjéből megtudjuk, hogy az ellenséges országok, amelyek bőven élve­zik Amerika behozatalát, szintén kénytelenek voltak már rég a gabonarekviráláshoz folya­modni. — Megindult a rizs-export a Marica- völgyéböl (Bulgária), ahol igen nagy készle­tek vannak felhalmozva. Ez mindenesetre jóhir a fogyasztó közönségnek, de nem azok­nak, akik — spekuláczióból — rejtegetik a rizst s csak nagy áron bocsátják — titokban a fogyasztók asztalára. MINDENNEMŰ ELEMI ISKOLAI NYOMTAT­VÁNYOK ÉS TANSZEREK KAP­HATÓK A PÁZMÁNY-SAJTÓ KÖNYVNYOMDÁBAN SZATMÁR- NÉMETIBEN, ISKOLAKÖZ 3. SZ. Katonák karácsonya. A vasúti internátusbán. Szépen sikerült kis ünnepség folyt le decz. 23 án a szatmári Tartalékkórházban. A kórház vezetősége — karöltve a betegápoló kispapsággal nem sajnált időt és fáradságot, csakhogy a betegek karácsonyát minél ked­vesebbé és melegebbé tegye. Az ünnepély fényét még emelte az a körülmény, hogy megyés püspökünkkel élén a katonaság és a város legelőkelőbb közönsége volt ott. A műsor számainak úgy a megválasztása, mint a kivitele tetszést nyert Ja közönség előtt. Első szám a papnövendékek karéneke volt. Énekük úgy itt, mint a műsor más énekszámaiban megérdemelt tetszést nyert. Ezután Scheffler János dr. mondott meleg­hangú ünnepi beszédet. Ismert szónoki te­hetségével ügyesen domborította ki azt a gondolatot, hogy: „az Isten szeret bennete­ket, szenvedő katonák. Azért próbál, mert javatokat akarja.“ A német katonákhoz is is volt egy pár szava. Ajándékot Ígért nekik. Olyan ajándékot, amelyet a világháború vi­harai sem ragadhatnak el — a betlehemi kis Jézust. Szombati Irmuskának kedves, mélyen átérzett szavalata után Lini János és Duffer Antal papnöv. duetténeke következett. Ének­lésük sikerét még növelte az a kedves izga­tottság, amely a különhen gyakorlott éneke­seket mostani szereplésüknél megszállotta. A műsor utolsó száma Léber János, papnöv.: „A harcztér karácsonya“ c. egy felvonásos színképének előadása volt. Két képből áll a mü. A harcztér egy kis félreeső helyén ösz- szegyülnek a fárad katonák, hogy megünne­peljék a harcztér „kedves, de haza vágyó ka­rácsonyát“. Beszédüket — bár itt ott kicsillan belőle a jóizü katona humor — folyton a hazavágyás gondolata lengi át. Nemsokára álomba szenderülnek s a földreszállott an­gyalok varázsigéjóre megálmodják az „ott­honnak könyesen szép karácsonyát“. A sze­replő személyek igyekeztek érvényre juttatni azokat a közbeszőt szép gondolatokat, ame­lyekhez a szerző az egész darabot fűzte. S ha ezt nem érték el teljesen, annak nagy részben a terem nagysága s az akusztika rosszasága voltak az okai. Köszönetét kell mondanunk Schlagetter Nándor rendezőnek, aki nem ismert akadályt és fáradságot, csak­hogy az ünnepség minél fényesebh s a ka­tonákra nézve minél melegebb legyen. (Ki­küldött tudósitónktól.) A püspöki konviktusban. Deczember 24-én d. u. ülte meg a Püs- pöki-konviktus kórháza karácsonyesti ünne­pélyét. Az izr. Nőegylet urhölgyei mindent megtettek arra n ézve, hogy az ünnepély si­kerüljön és hogy’legalább pár órára feledi esek a szenvedő katonákkal távollétük fájdalmait. A papnöv. énekkara itt is teszésre talált s német énekükkel a messze földről szakadt né­met katonák szivhurjait rezegtettók meg. Az ünnepi beszédet itt is Scheffler János dr. mondotta. Gondolata az volt, hogy, amint ezek e hős vitézek érettünk mindenüket fel­áldozták, úgy nekünk is adnunk kell nekik valamit. Ezért az ünnepség 1 Ezért a kará­csonyfa. De ez mind kevés, ő nagyobbat Ígér: A bókét hozó karácsonyi kis Jézust. Utána Morvay Giziké szavalt. Oly átérezve, annyi bájjal, érthetőséggel és melegséggel beszólt a „Sebesültek karácsonyáéról, hogy még azoknak a szivébe is belemarkolt az át­öntött érzés, a kiket otthon karácsonyfa várt. Hát még a hős szenvedők ... I A szemük­ben fóuylő könycsep mutatta a szavalatnak rájuk tett hatását. Bólteky Lajos ev. ref. lel­kész beszédében rámutatott arra, hogy a mi ünneplésünket megérdemlik a sebesültek, hisz mindenüket feláldozták miérettünk. Nagyon kedves gondolat volt az, hogy egy sebesült katona köszönetét mondott az ünnepségért. A sebesültek közös éneke pedig egyenesen lé­lekemelő volt. Kifejezésre jutott benne az a gondolat, hogy minden karácsonyi ünneplés­nek — legyen az bárhol — szelleme a vallás s középpontja mindig a — betlehemi kis Jé­zus. (Kiküldött tudósitónk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom