Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-12-25 / 101-102. szám
Szatmár-Németi, 1915. deczember 25. SZATMÁR HÍRLAP“ 5 Harcztéri-éj. — Molnár Károly. — Jj lengyel égen süt a teli döfd, f örötte égned mit [jóm csillagod, véres tarlón szerteszét piden ‘töméntelen sód hangtalan halott. Sgy gyönge sóhaj — mint az átmodds — Jj táj felett titodőan átoson. Sgy vén huszár — orczája csupa vér — Dhegmozdul a demény gyepvándoson. S(é6e rajzi) ló did 6oldogan &gy messze táj, egy ismerős falu, Sgy utczavégi, nádtetős tanya, Sgy sáppadt asszony és egy dis fiú. Jf vén huszár ditárja reszdeíőn Srötleniil hét elfáradt dezét . . . & árnyad lopva ellehegned — és jffét ujj lefogja dönnytelen szemét . . . S valahol egy vézna dis fiú Jflmáhan felsír, nyugtalandodid, Jf sáppadt asszony átdarolva szól: „Szegény gyéred, tán rosszat álmodid“. Karácsonyi legendák és játékok. A minden sziveknek ünnepe, a karácsony tele van a hitregéknek, a legendáknak és játékoknak legszebb virágaival. Ezek a virágok mind a hitnek gyökeréről sarjadoztak és elviszik a lelkeket a karácsonynak históriai, evangéliumi alapjaihoz. És ezt a históriai alapot még szebbé, meghatóbbá és színessé teszik. Szinte bezománczozzák. Alig van valaki, a kinek gyermekkorához ne fűződnék ezekből a karácsonyi legendákból, hitregékből, játékokból valami kedves emlék. Hiszen apáról-fiura szállott. Az uj tűzhelyeken, hol apa és anya újra gyermekké lesz gyermekeivel : fellobognak-e kedves legendáknak, játékoknak emlékei. Talán újabb alakban, átélésben — de lényegükben ugyanazon gyökérzettel. Az emberi lélek szemléletekben fogalmazta, érzékitette meg minden időben azokat az érzéseket, melyek a karácsonyi ünnepeken egész valóját átfogják. S mert ez az ünnep kiválóan a gyermekek leikéhez fér: a fogalmazás, az átélés, a képzelet is a gyermekdedet, a naivat kereste és keresi. A betlehemmel járó pásztorfiuk, maga a primitiv vagy ötletességgel készül Betlehem, a betlehemi játékot kisérő rigmusok : szinte meg- testesitői a nagy eseménynek, mely a betlehemi pajtában a világ üdvösségének forrásaként kibuggyant. A modern kor a kulturális változásoknak szempontjából kezdte mérlegelni ezeket a régi, szép szokásokat. Csak az árnyakat látta benne, melyeket idő és körülmények hozzátapasztottak. A helyett, hogy a néplélek természetes és egyszerű megnyilatkozását épen a kulturális eszközökkel, az iskolai neveléssel őrizte, mentette volna : durva kézzel hosszú időn át irtogatta ; az árnyat a széppel és a népléleknek megbe- csülhetlen megnyilatkozásaival egyetemben bontogatta, pusztította. Pedig ezek a betlehemi játékok beszélve cselekednek és cselekedve beszélnek a néplélekről, mintegy útját mutatják, hogy szokta megközelíteni a nép a nagyszerűt, a fönségest, a természetfelettit. Tagadhatatlan, hogy a karácsonyi játékok egy sivár, bódult korban, anyaghoz tapadt lelkek előtt elvesztette egy időre aranyos palástját sok városban, sok községben, több vidékent De eredeti zománczuk, szövetük . . el nem múlt és nem szakadt meg. Szellemük sem. Mert ime, egy jobb, felébredt korban ujra-ujra közé állanak az emberi szív és gondolat mélységei közé, hogy áthidalják. A mit a nép, a gyermekek elgondolni nem tudnak, megérzik ezekben a játékokban és szép szokásokban. Már a közelebbi években vettük észre, hogy pl. a betlehemi játékok újra élednek, megtisztulnak, a hozzá tapadt árnyakat elvetik, eltávolítják.-Helyesen és szépen van ez igy. Vegye karjai közé ezeket a hagyományokat az iskola. A kialakult nemes Ízlés. A felébredt hitbuzgalom. S vigye vissza a családokba, a hol a karácsonyfa is a régi, a hittől, a hagyományoktól megszentelt gyümölcsöket fogja termelni. Hiszen a karácsonyfára is rálehelt a modern kornak hideg lelke vagy jobban mondva lelketlensége. Ott is láthattunk gazdagságot, fényt, pompát. Csak a Jézuskát, csak a Jézuska világát nem igen láthattuk. Igaza van egy nagy történetírónak, hogy ezek a hagyományok, legendák, regék, játékok ... a karácsony magvának, benső igaz tartalmának — őrangyalai. Pedagógus. Miért szenvednek az anyák legtöbbet a háborús időben ? Az anyák boldogságra és szenvedésekre születtek, irja Feneion. Tehát már születésüknél, szivüknek, lelkűknek alaptermészetüknél fogva is minden időben legboldogabbak és legszenvedőbb lelkek. Ki volt boldogabb a betlehemi jászolban szendergő kis Jézuskával, mint édes anyja? S ki szenvedett többet anyaságának első perczeitől — a kereszt tövében töltött rettenetes ideig, mint a fájdalmas anya. így van a boldogságnak és szenvedésnek váltakozásaiban minden anya, (a ki e szentsé- ges nevet megérdemli) a legbékésebb időkben is. Hát még a háborúknak viharos napjaiban, folyton változó, hullámzó óráiban. Miért van igy? Hol keressük lélektani alapjait ez általános, minden anyában feltalálható jelenségnek ? Hát talán mondhatjuk, hogy a női nem szervezetében, gyöngébb fizikumában, lelkének közvetlenebb fogékonyságában találhatjuk meg forrását. És nem mondunk valótlant. De ezzel valami olyan általános okot hozunk fel a kérdés megoldására, amely csak halvány mécsest gyújt arra, hogy az anyai szívnek csodás mélységébe és elragadóan szép világába betekinthessünk. Bontsuk ki csak kissé ennek a szép világnak összetételét s mindjárt megnyilvánulására, kifejezésére jutunk mindazon érzéseknek, amit már magunkénak tudunk, de megjeleníteni, élőbbé tenni, talán meg nem kisérlettük. A gyermek édes anyjának leirhatlan fájdalmával jő a világra. És az Írás szerint is a nagy szenvedés mellett ott van mindjárt az öröm, a fénylő napsugár, hogy életet adott . . , hogy megszülte gyermekét. Az anyaság tehát ime a fájdalommal és boldogsággal, a szenvedéssel és örömmel indul el az élet, az anyai méltóságnak és hivatásnak útjára. És ez utón ez a két életjelenség soha el nem hagyja egymást, mint az ikrek, akik összenőve születtek a világra. S aztán ? Ki Írhatja le azt a tiszta, aranyos, kristályos örömet, boldogságot, a mely eltölti egészen lelkét a csacsogó gyermeknek édességével. Az anya csókjait ... a gyermek mosolygó világa titkainak megértését. De viszont átéreztétek-e már az élet fájdalmát, a boldogtalanságnak, a remegő aggódásnak, gyötrelemnek kínjait, melyet az anya átél, mikor tolvaj módjára lepi meg gyermekét a rettenetes ragály, mely tőle el akarja rabolni gyönyörű gyermekét. Olvastam egy franczia neveléstant, melyben az üres fészek jogosultságát avval bizonyítja, hogy az anyákat meg kell menteni ettől a rémes időktől, a bimbóban levő vagy a feslés pontjában letört virága elvesztésének rémes fájdalmaitól. Az ilyen nép, mely az anyát az anyai lélek ' hősiességétől, fájdalmas fönségétől, de héroszi nagyságától akarja megfosztani, megérdemli szomorú elnéptelenedését. És tovább ! A gyermeki lélek csudás, ezer szinpom- pában gazdag világa sok tényező behatása alatt formálódik. A legnehezebb feladatokhoz tartozik, hogy melyiknek befolyása lesz vagy volt — döntő. Az alapszint — századoknak, sőt ezred éveknek tapasztalata igazolja, legtöbbször az édes anya remekeli reája. Áz édes anya befolyása — egész életünknek alapja, kísérője és vissza-visszatérő gondolata. S ha a többi, ellentétes hatások mind, mind összefogózva elmossák, meggyengitik, tönkre teszik is a jó anyának befolyását, áldott kezeinek nyomát: még mindig, de mindig jöhet és jön is idő, mikor az anya iránt való érzés, az anya által beültetett gyökérszálak, emlékek megmozdulnak. Életre kelnek. Szent Monika könnyei mit müveitek ? A siralom házban vergődő szerencsétlen ember anyját hívja, édes anyjának szellemét idézi. Az édes anyák sírja a messze távolból magához vonza a gyermekét. Nos, ha az anyai élet, hivatás, szeretet és szenvedés törvényei, lélektani jelenségek törvényszerűsége szerint ilyen csudás lelket mutatnak fel az anyában normális idők folyamán : mit és milyen mértékben nyilvánul az anyai szenvedés most, a háborús időben, mikor mindenki szenved, fájdalommal van eltöltve. Mindenki, a kinek emberi érzése el nem tompult még. Mikor minden lélek, minden szív kiveszi részét a megrendülésekből, az emberi pusztulásnak rémes borzalmaiból, a részvétből, a könyekből: elhihetjük, hogy az anyák szenvedése, fájdalma, kálváriája a legnagyobb, a legerősebb . . . Erősebb az apáénál. Erősebb a testvéretekénél. Metszőbb, mélyebb a jegyesekénél. De mily csodás az Isten kezének hatalma és gondossága. Erősebbé, hatalmasabbá, bámu- latossabbá leszen az anyáknak lelke, a lélekjelenléte, a megnyugvása, sokször még a fizikuma is. És ez a jelenség sem amolyan állítás, szóbeszéd. Közvetlen és gazdag tapasztalatokból levont életigazság. Kivételek lehetnek. De általában igy van. Maga a józan, helyes gondolkodás is felfogja ennek a valóságnak természetességét. Ha a jó Isten az anyának nagyobb részt osztott a fájdalomból, mint más halandónak, nagyobb erőt, hősiesebb lelket is adományozott az az életbajoknak elviselésére. Az anyaság utjának kezdetétől fogva edződik az anyai szív, lélek a szenvedésekre. De csodás fogékonyságot szerez arra, hogy minden kicsike kis örömöt, még akkora kis boldogságot, betévedt nap- sugárt, vigasztalást, reményszálakat is . . tudjon megbecsülni és értékelni. Láttam egy anyát a rettenetes hírnek, a bizonyos bizonytalanság valóra válásának óráiban, hogy egyetlen gyermeke, édes szerető fia — hősi halált halt a Kárpátokban. Nem irom le ezt a jelenetet. A világ legnagyobb fájdalmát. És ez az anya abban a tudatban, hogy fiának átlőtt szive itt lesz közelében ... a szülőföld temetőjében . . . megnyugtatta, köny- nyeinek árját megállította, hogy aztán csak szelíd, csendes forrásként csörgedezzen. Oh igen, az anyák legtöbbet szenvednek közöttünk most e szenvedések nagy idejében . . , de ők is hősökké lesznek a fájdalom elviselésében. Milyen csodáinak, fönséges- nek teremtette az Isten az anyáknak lelkét. Leghatalmasabb tanúja: ez a világháború. Mester. A harczos karácsonya. Irta: PAKOCS KÁROLY. A kép, amelyet láttam, nem remeke a művészetnek, de művészete a gondolkodásnak. Havas harcztéren, aranycsillagos, ezüstholdas karácsonyéjben szuronytszegezve rontanak egymásnak az ellenfelek. A kifent szuronyon megcsillan a hold. Egy pillanat . . . Talán- talán már ketten mennének az ítélő Isten elé jóbarátképen az ellenfelek. Amint összecsörren a két fegyver és szivet keres a szurony hegye, gyermeki két kéz a karácsonyi Gyermek két kicsiny keze, meg fogja mindakét harczos kezében a fegyvert és ... a két fegyver, a harczok fegyvere, keresztté lesz: a béke jelévé. * Bámulatos ellentét a fegyverekből alkotott békejel. Még bámulatraméltóbb, szinte ellenmondás ma a világ legnagyobb harczában a béke legszebb ünnepét megülni. Ez a két gondolat oly távol van egymástól, mint az élet a haláltól, de egyszersmind ölelkeznek is, mint a halálnak első lehe az élet utolsó lehelletével.
